Nógrád Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-21-22-23 / 248. szám
2. oldal MŰVÉSZET 1995. október 21., szombat Mindennapi csodák gyermekeknek Fekete Sarolta KIS FENYŐ A KARANCS MÉLYÉN Karácsonyra szép ajándék a kicsinyeknek Fekete Sarolta: Kis fenyő a Ka- rancs mélyén című első verses- kötete most látott napvilágot Budapesten, a Littera Nova Bt. gondozásában. Miként az ízléses könyvecske hátsó bontóján olvasható ajánlásban is áll: „A hétköznapok és az ünnepnapok hangulatát egyaránt tükrözik ezek a versek és rajzok, a karácsonyét különösképpen... Szere- tetre, megértésre, játékosságra, a szülőföld tiszteletére buzdítanak...”. A 29 vers óvodásoknak és kisiskolásoknak íródott, az illusztrációk . Matheika Gábor munkáját dicsérik. Simonná Fekete Sarolta Egyházasgergén él, Salgótarjánban dolgozik.- Mikor kezdett verseket írni?- Gimnazistaként kezdtem a versírást. Érettségi után egészségügyi pályára kerültem, laboránsként dolgozom a véradóban. De az irodalomtól nem távolodtam el teljesen, másodállásban könyvtáros is voltam Egyházasgergén. "-Első kötete meglepetésként hat, hiszen nem tartozik a sokat publikáló költők közé.- Sőt, korábban egyáltalán nem publikáltam, habár szűkebb környezetemben ismerték a verseimet, ünnepségeken el is hangzott közülük jó néhány. Az élő költők közül Bódi Tóth Elemér a példaképem, aki személyesen is biztatott és szakmai segítséget is nyújtott számomra. Első verseim a Nógrád Megyei Hírlapban jelentek meg 1994-ben, több alkalommal is.- Miként született meg a Kis fenyő a Ka- rancs mélyén?-ez év márciusában elküldtem a verseimet az író- szövetség pályázatára. A budapesti Littera Nova Bt., Balázs Tiborral az élen fölfigyelt a gyermekeknek íródott verseimre, s így szeptemberben már el is hagyhatta a nyomdát a könyv, amely a salgótarjáni, Mérleg úti könyvesboltban kapható, s megrendelhető címemen is (3185 Egyházasgerge, Vöröshadsereg u. 31.).- Hogyan tovább?- Nem írok sok verset. Csak akkor nyúlok a tollhoz, ha úgy érzem, van mit mondanom, elsősorban a gyermekek számára. Szeretem a tiszta hangulatokat és gondolatokat, az évszakok, a hétköznapok és az ünnepek váltakozásában megbújó csodát, a szeretet jeleit a mind szeretetlenebbé váló világban. Könyvritkaságok múzeuma Moszkvában Könyvritkaságok múzeuma nyílt meg a napokban Moszkvában. A Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének könyvtárában látható a gyűjtemény, amely egyebek között I. Péter korabeli és még ennél is régibb „könyvmatuzsálemeket” tár az érdeklődök elé. A patinás egyetemen, ahol az elmúlt évtizedekben számos magyar diák is végzett, nem mindennapi kínálattal vonzzák a látogatókat: a történelem és a irodalom számos nagy alókjá\’al, különböző korok és országok szellemiségével kerülhetnek közelebbi kapcsolatba - persze csak a kiállított tárgyakon keresztül. A ritkaságok között helyet kaptak az Oroszországot vaskézzel irányító I. (Nagy) Péter cár uralkodása idején nyomtatott könyvek, illetve ennél is régibb, 13-14. századi keleti kéziratok. A történelem mellett a szellemi élet olyan nagyságainak munkáiból is ízelítőt kaphatnak az érdeklődők, mint az angol filozófus Hobbes, illetve francia Rousseau, Montesquieu. A titka könyvek között is különösen nagy értéket képviselnek az 1815-ben Moszkvában alapított, úgynevezett Lazarev-intézet kötetei. A szájhagyomány szerint ugyanis ezeket nem kisebb személyiségek forgatták egykoron, mint az orosz irodalom egyik legnagyobb alakja, Puskin, és méltó követői: Gogol és Turgenyev, Vja- zemszldj és Zsukovszláj. A megtartó világ szépsége Radies István: Füleki vár (Balassi-emlékhelyek) A salgótarjáni Stromfeld Aurél Műszaki Középiskola kiemelkedő helyet foglal el a nógrádi középfokú szakképzésben. Műszaki szakképző intézmény lévén nem tartozik elsőrendű céljai közé a művészeti nevelés. Annál figyelemre méltóbb az iskolavezetés azon nemes törekvése, hogy tanulóiknak ilyen jellegű ismereteket és élményeket is nyújtson, megfelelő keretek között. így például kis galériát is működtetnek, ahol a kortárs művészetek különböző irányzataival, illetve elsősorban a Nógrád- ban élő képzőművészekkel ismerkedhetnek meg a fiatalok. E galériában állították ki a közelmúltban Radies István alkotásait. A művész ez alkalommal tűzzománcait, akvarelljeit, metszeteit, rajzait állított ki Salgótarján e jeles középiskolájában. Műfajtól függetlenül valamennyi a szülőföldről, illetve a szülőföldhöz való hűségről szól. A nóg- rádmegyeri születésű művész munkássága elválaszthatatlan a Mikszáth Kálmán által „görbe országnak” nevezett tájtól és népétől, akik közül vétetett. Akvarelljeiben, metszeteiben, finom vonalú rajzaiban ezt a tájat örökíti meg, illetve e vidék hagyományvilágát dolgozza föl. Nemcsak szép, hanem hagyományaiban, történelmében is gazdag ez a táj. Radies István művészetével kapcsolatban gyakran elmondták: ha valaki egyszer ösz- szeállítja az újabb „szerelmes földrajzot”, semmiképpen sem hagyhatja ki az ő műveit sem. Akvarelljein megjelennek az itteni falvak, városszögletek, tájdarabkák, költői hangulatot árasztva, mégis a realitás erejével. Tűzzománcaival pedig nemzetközi hírre tett szert a művész. E műveit elismeréssel fogadták Limouge-ban, a nemzetközi zománckiállításon, Frankfurt am Mainban, Pozsonyban, és másutt. Híres tűzzománcképei közül a Stromfeld Aurél Műszaki Középiskolában is bemutatta a többi között az Okos szüzek. Balga szüzek, vagy a Pásztorünnep című művét. Radies István kiállításán ismét azzal az az értékrenddel találkozhattak az érdeklődők, amelynek legfőbb jellemzője az állandóság, a megtartó világ szépsége. -mér 1995. október 21., szombat Társasági étet 7. oldal Nem vagyok senkinek a lelki panaszládqja, mondjuk sokszor valakinek, finoman elhárítva ezzel a mások magánügyeibe való beavatkozást. Nos, lapunk nem hárítja el a „magánszférát": ha úgy kívánja bárki, gondját-baját megosztjuk a nyilvánossággal. Sőt, szerény véleményünkkel, „tanácsunkat" is közreadjuk. Várjuk leveleiket, címünk: Nógrád Megyei Hírlap, Salgótarján, Erzsébet tér 6,, Postafiók: 96, Két család, egy családfő Mai klubmenü: izraeli táncok! A férjemmel, aki nagyon csinos ember, tíz éve vagyunk házasok, született két lányunk, építkeztünk, jól megvoltunk. Legalábbis én úgy gondoltam. Zoli hat évvel ezelőtt kiment dolgozni Németországba. Nem járt gyakran haza, mert sokba volt az utazás, de a pénzt rendesen küldte. Meghalt az anyósom, a férjem intézte a temetést. A lakásunkon is van készülék, ennek ellenére máshová járt telefonálni. Szóvá tettem, mire ő azt felelte: a lányokat kíméli, ne hallják, milyen szemfedőt rendel a nagyanyjuknak. Estefelé is elrohant, mondván, a temetéssel kapcsolatban telefonál az egyik ismerősének. Utána lopakodtam. Sokan álltak a telefonfülke körül, észrevétlenül lejegyeztem a papírzsebkendőmre a hívott számot. Lezajlott a temetés, a férjem visszament Németországba. De már csak szűkszavú leveleket írt, az utóbbi hónapban pedig egyetlen fillért sem küldött. A napokban a kosztümkabátom zsebéből véletlenül előkerült az a papírzsebkendő, amire a telefonszámot följegyeztem. Rájöttem, ez egy német telefonszám. A kollégám tud németül, őt kértem meg, hívja fel. Egy gyerek vette fel a kagylót. A kollégám kérte, hívja oda T. Zoltánt, mire a gyerek azt válaszolta: az apukája alszik. Azt hittem, elsüllyedek szégyenemben. Egyszeriben fény derült a titokra ... Mit tegyek? írjak a férjemnek, közöljem, tudok a nőjéről és a gyerekéről? Vagy legyek csendben? Hogy mondjam el a lányoknak, mi történt? Hogyan fogunk ezután élni apjuk keresete nélkül? Kérem, adjon tanácsot! Nagyon elkeseredett vagyok . . . Jelige: „Megcsalatva” Kedves Hölgyem! Elkeserítő a helyzete, de nem reménytelen. Valamilyen ürügygyei próbálja hazacsalni a férjét, beszélgessenek el, öntsenek tiszta vizet a pohárba. Amennyiben a férjének már fontosabb a kint élő családja, úgy egyezzenek meg abban, hogy rendszeresen küldi a tartásdíjat. Ön pedig kezdjen új életet. Már hozzászokhatott, hogy eddig is egyedül nevelte a gyerekeket, s ezután sem lesz másképpen. Építsen ki új kapcsolatot, iratkozzon be egy tanfolyamra, menjen fodrászhoz. Meglátja, a változások jót tesznek az idegrendszerének. Ezután intézze úgy az életét, hogy az önnek és a gyerekeinek a legjobb legyen! Üdvözlettel: Léda Jó dolog leírni, hogy már több mint egy éve működik társasági klubunk, s mind kellemesebbek az együttlétek. Nem tartom ezt különleges érdemnek, de szerényen mégis meg kell jegyeznem: napjainkban jelentős dologról van szó. Sietek előrebocsátani: az ösz- szefogásnak köszönhető a siker. Pontosabban: azoknak az embereknek, akik a kezdetkor mellém álltak. Jó szándékkal felkaroltak, jó tanácsokkal láttak el, s egy-egy kevésbé sikeres összejövetel után is biztattak. Köszönöm mindazoknak, akik ezt tették, s teszik ma is. Most, amikor már elfogadható a törzsgárdánk, és sok-sok tapasztalattal rendelkezem, ma már jobban látom, mit kellene még tenni azoknak a hölgyeknek és férfiaknak a társasági életbe való bekapcsolásáért, akik valamilyen oknál fogva visszahúzódnak. Noha ők is szeretnék az élet könnyebb perceit élvezni. A megvalósításhoz azonban egyedül kevés vagyok, ehhez több anyagi és szellemi munícióra volna szükség. Ebben pedig - de főképpen az előbbiben - nem dúskálunk. Ma délután ismét találkoznak a társasági klub tagjai. Bízom benne, ismét jönnek újabb jelentkezők is, akiket szeretettel várunk és magától értetődően barátsággal fogadunk. A résztvevőket lelkes kis csapat, a művelődési intézményben működő Forrás táncegyüttes szórakoztatja majd. Izraeli táncokat mutatnak be, sajátos hangvételben. Péter Demi Moore is jótékonykodott - Demi Moore is részt vett azon a jótékonysági koncerten, amelyet New Yorkban rendeztek a városi gyerekek javára. A bevételből kézművesműhelyeket és művészeti előadásokat szerveznek számukra. AB-bizottság aberráció ábránd acél ad adieu afrodiziákum Onagy Zoltán: SZerelmi SZófejtő ÁBRÁND. Az ábránd, az ábrándozás nem tartozik szervesen a szorosan vett szerelmesszótárba. Miért? Mert az ábránd az élet megrontója, mely festett egekbe néz. Mert az ábránd lánya a délibáb, fia afelleg- járó. Az ábránd elkerüli a rációt, nem veszi tudomásul, ha lépnie kell, mert ő remekül él választott lila világában. Az ábránd apja szabadsághős, sértetlenül érkezik haza időről időre a kinti vad világból. Anyukája szépségkirálynő, szakácsművész, nagymama és barátnő egyazon füst alatt. Ha nőnemű az ábránd: képzelt kedvese Dávid formájú, hangja mint a balalajkadal, szavai Arany-etűdök. Gazdagsága a pénz maga, a kocsi márkája, a szobák száma nem kerül képbe. Alatta fehér paripa, ezüstpatkók csattognak a felé vezető, illatozó rózsákkal szegélyezett erdei úton. Az ábránd Dávidjának nincs lábszaga, nem böfög ebéd után, nincsenek különleges óhajai, csak olyanok, mint az ábránd gazdájának. Az ábránd nem jut vissza a való világba akkor sem, ha diszkó után kajakra lenyomja a nedves fűre három balalajkahangú fiú. Az ábránd megmagyarázza az oda nem illő dolgokat. Az ábránd odaláncolja elfoglalt alanyát az igazítható virtuális valósághoz, az igényekhez színezett álomvilághoz. Az ábránd - ha fiú - költő szeretne lenni, szédítő gondolati magasságokban szárnyalva, hősként halni valami fényes eszme csataterén, mint Petőfi, szárszói síneken halva meg nem értetten, mint József Attila,.de nem áll tőle távol Villon lantja, plebejussága sem. A napok telnek, az ábrándozók növekszenek, a lila világ egyre szűkebb a belakott élettérhez képest, de rajtuk marad, mint egy odaragadt guminadrág. Ók azok, akik nem találnak párra. Ha igen, megkeserítik a másik életét elégedetlenségükkel, meg nem talált helyükkel. Ok vásárolják a Kisasszonykát, köttetik be a sorozatregényeket. Ok merengenek korlátnak dőlve a Duna fölött, és ők néznek ki a fejükből néha úgy, mintha ufonautóik volnának idegen, mocskos árokparton. És ők azok, akikre soha semmiben nem szabad számítani. Más kínja nem az ő kínjuk.
