Nógrád Megyei Hírlap, 1995. október (6. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-21-22-23 / 248. szám

2. oldal MŰVÉSZET 1995. október 21., szombat Mindennapi csodák gyermekeknek Fekete Sarolta KIS FENYŐ A KARANCS MÉLYÉN Karácsonyra szép ajándék a kicsinyeknek Fekete Sarolta: Kis fenyő a Ka- rancs mélyén című első verses- kötete most látott napvilágot Budapesten, a Littera Nova Bt. gondozásában. Miként az ízlé­ses könyvecske hátsó bontóján olvasható ajánlásban is áll: „A hétköznapok és az ünnepnapok hangulatát egyaránt tükrözik ezek a versek és rajzok, a kará­csonyét különösképpen... Szere- tetre, megértésre, játékosságra, a szülőföld tiszteletére buzdíta­nak...”. A 29 vers óvodásoknak és kisiskolásoknak íródott, az il­lusztrációk . Matheika Gábor munkáját dicsérik. Simonná Fe­kete Sarolta Egyházasgergén él, Salgótarjánban dolgozik.- Mikor kezdett verseket írni?- Gimnazistaként kezdtem a versírást. Érettségi után egész­ségügyi pályára kerültem, labo­ránsként dolgozom a véradóban. De az irodalomtól nem távolod­tam el teljesen, másodállásban könyvtáros is voltam Egyházas­gergén. "-Első kötete meglepetésként hat, hiszen nem tartozik a sokat publikáló költők közé.- Sőt, korábban egyáltalán nem publikáltam, habár szűkebb környezetemben ismerték a ver­seimet, ünnepségeken el is hangzott közülük jó néhány. Az élő költők közül Bódi Tóth Ele­mér a példaképem, aki szemé­lyesen is biztatott és szakmai segítséget is nyújtott számomra. Első verseim a Nógrád Megyei Hírlapban je­lentek meg 1994-ben, több alkalommal is.- Miként szü­letett meg a Kis fenyő a Ka- rancs mélyén?-ez év már­ciusában el­küldtem a ver­seimet az író- szövetség pá­lyázatára. A budapesti Lit­tera Nova Bt., Balázs Tiborral az élen fölfi­gyelt a gyerme­keknek íródott verseimre, s így szeptemberben már el is hagy­hatta a nyomdát a könyv, amely a salgótarjáni, Mérleg úti könyvesboltban kapható, s meg­rendelhető cí­memen is (3185 Egyházasgerge, Vöröshadsereg u. 31.).- Hogyan tovább?- Nem írok sok verset. Csak akkor nyúlok a tollhoz, ha úgy érzem, van mit mondanom, el­sősorban a gyermekek számára. Szeretem a tiszta hangulatokat és gondolatokat, az évszakok, a hétköznapok és az ünnepek vál­takozásában megbújó csodát, a szeretet jeleit a mind szeretetle­nebbé váló világban. Könyvritkaságok múzeuma Moszkvában Könyvritkaságok múzeuma nyílt meg a napokban Moszkvában. A Nemzetközi Kapcsolatok Intézeté­nek könyvtárában látható a gyűj­temény, amely egyebek között I. Péter korabeli és még ennél is ré­gibb „könyvmatuzsálemeket” tár az érdeklődök elé. A patinás egyetemen, ahol az elmúlt évtizedekben számos ma­gyar diák is végzett, nem minden­napi kínálattal vonzzák a látoga­tókat: a történelem és a irodalom számos nagy alókjá\’al, különböző korok és országok szellemiségével kerülhetnek közelebbi kapcsolatba - persze csak a kiállított tárgyakon keresztül. A ritkaságok között helyet kap­tak az Oroszországot vaskézzel irányító I. (Nagy) Péter cár ural­kodása idején nyomtatott könyvek, illetve ennél is régibb, 13-14. szá­zadi keleti kéziratok. A történelem mellett a szellemi élet olyan nagy­ságainak munkáiból is ízelítőt kaphatnak az érdeklődők, mint az angol filozófus Hobbes, illetve francia Rousseau, Montesquieu. A titka könyvek között is külö­nösen nagy értéket képviselnek az 1815-ben Moszkvában alapított, úgynevezett Lazarev-intézet köte­tei. A szájhagyomány szerint ugyanis ezeket nem kisebb szemé­lyiségek forgatták egykoron, mint az orosz irodalom egyik legna­gyobb alakja, Puskin, és méltó kö­vetői: Gogol és Turgenyev, Vja- zemszldj és Zsukovszláj. A megtartó világ szépsége Radies István: Füleki vár (Balassi-emlékhelyek) A salgótarjáni Stromfeld Aurél Műszaki Középiskola kiemelkedő helyet foglal el a nógrádi közép­fokú szakképzésben. Műszaki szakképző intézmény lévén nem tartozik elsőrendű céljai közé a művészeti nevelés. Annál figyelemre méltóbb az iskolavezetés azon nemes törek­vése, hogy tanulóiknak ilyen jel­legű ismereteket és élményeket is nyújtson, megfelelő keretek kö­zött. így például kis galériát is működtetnek, ahol a kortárs mű­vészetek különböző irányzatai­val, illetve elsősorban a Nógrád- ban élő képzőművészekkel is­merkedhetnek meg a fiatalok. E galériában állították ki a kö­zelmúltban Radies István alkotá­sait. A művész ez alkalommal tűzzománcait, akvarelljeit, met­szeteit, rajzait állított ki Salgótar­ján e jeles középiskolájában. Mű­fajtól függetlenül valamennyi a szülőföldről, illetve a szülőföld­höz való hűségről szól. A nóg- rádmegyeri születésű művész munkássága elválaszthatatlan a Mikszáth Kálmán által „görbe országnak” nevezett tájtól és né­pétől, akik közül vétetett. Akvarelljeiben, metszeteiben, finom vonalú rajzaiban ezt a tájat örökíti meg, illetve e vidék ha­gyományvilágát dolgozza föl. Nemcsak szép, hanem hagyomá­nyaiban, történelmében is gazdag ez a táj. Radies István művésze­tével kapcsolatban gyakran el­mondták: ha valaki egyszer ösz- szeállítja az újabb „szerelmes földrajzot”, semmiképpen sem hagyhatja ki az ő műveit sem. Akvarelljein megjelennek az it­teni falvak, városszögletek, táj­darabkák, költői hangulatot árasztva, mégis a realitás erejé­vel. Tűzzománcaival pedig nem­zetközi hírre tett szert a művész. E műveit elismeréssel fogadták Limouge-ban, a nemzetközi zo­mánckiállításon, Frankfurt am Mainban, Pozsonyban, és másutt. Híres tűzzománcképei közül a Stromfeld Aurél Műszaki Közép­iskolában is bemutatta a többi között az Okos szüzek. Balga szüzek, vagy a Pásztorünnep című művét. Radies István kiállí­tásán ismét azzal az az érték­renddel találkozhattak az érdek­lődők, amelynek legfőbb jellem­zője az állandóság, a megtartó vi­lág szépsége. -mér 1995. október 21., szombat Társasági étet 7. oldal Nem vagyok senkinek a lelki panaszládqja, mondjuk sokszor valakinek, finoman elhárítva ezzel a mások magánügyeibe való beavatkozást. Nos, lapunk nem hárítja el a „magánszférát": ha úgy kívánja bárki, gondját-baját megosztjuk a nyilvánossággal. Sőt, szerény véleményünkkel, „tanácsunkat" is közreadjuk. Várjuk leveleiket, címünk: Nógrád Megyei Hírlap, Salgótarján, Erzsébet tér 6,, Postafiók: 96, Két család, egy családfő Mai klubmenü: izraeli táncok! A férjemmel, aki nagyon csinos ember, tíz éve vagyunk házasok, született két lányunk, építkez­tünk, jól megvoltunk. Legalábbis én úgy gondoltam. Zoli hat évvel ezelőtt kiment dolgozni Németországba. Nem járt gyakran haza, mert sokba volt az utazás, de a pénzt rende­sen küldte. Meghalt az anyósom, a férjem intézte a temetést. A lakásunkon is van készülék, ennek ellenére máshová járt telefonálni. Szóvá tettem, mire ő azt felelte: a lá­nyokat kíméli, ne hallják, milyen szemfedőt rendel a nagyanyjuk­nak. Estefelé is elrohant, mond­ván, a temetéssel kapcsolatban telefonál az egyik ismerősének. Utána lopakodtam. Sokan álltak a telefonfülke körül, észrevétle­nül lejegyeztem a papírzsebken­dőmre a hívott számot. Lezajlott a temetés, a férjem visszament Németországba. De már csak szűkszavú leveleket írt, az utóbbi hónapban pedig egyet­len fillért sem küldött. A napokban a kosztümkabá­tom zsebéből véletlenül előkerült az a papírzsebkendő, amire a te­lefonszámot följegyeztem. Rájöt­tem, ez egy német telefonszám. A kollégám tud németül, őt kér­tem meg, hívja fel. Egy gyerek vette fel a kagylót. A kollégám kérte, hívja oda T. Zoltánt, mire a gyerek azt vála­szolta: az apukája alszik. Azt hittem, elsüllyedek szé­gyenemben. Egyszeriben fény derült a titokra ... Mit tegyek? írjak a férjemnek, közöljem, tudok a nőjéről és a gyerekéről? Vagy legyek csend­ben? Hogy mondjam el a lá­nyoknak, mi történt? Hogyan fo­gunk ezután élni apjuk keresete nélkül? Kérem, adjon tanácsot! Na­gyon elkeseredett vagyok . . . Jelige: „Megcsalatva” Kedves Hölgyem! Elkeserítő a helyzete, de nem reménytelen. Valamilyen ürügy­gyei próbálja hazacsalni a férjét, beszélgessenek el, öntsenek tiszta vizet a pohárba. Amennyiben a férjének már fontosabb a kint élő családja, úgy egyezzenek meg abban, hogy rendszeresen küldi a tartásdíjat. Ön pedig kezdjen új életet. Már hozzászokhatott, hogy eddig is egyedül nevelte a gyerekeket, s ezután sem lesz másképpen. Épít­sen ki új kapcsolatot, iratkozzon be egy tanfolyamra, menjen fod­rászhoz. Meglátja, a változások jót tesznek az idegrendszerének. Ezután intézze úgy az életét, hogy az önnek és a gyerekeinek a leg­jobb legyen! Üdvözlettel: Léda Jó dolog leírni, hogy már több mint egy éve működik társasági klubunk, s mind kellemesebbek az együttlétek. Nem tartom ezt különleges érdemnek, de szeré­nyen mégis meg kell jegyez­nem: napjainkban jelentős do­logról van szó. Sietek előrebocsátani: az ösz- szefogásnak köszönhető a siker. Pontosabban: azoknak az embe­reknek, akik a kezdetkor mellém álltak. Jó szándékkal felkarol­tak, jó tanácsokkal láttak el, s egy-egy kevésbé sikeres össze­jövetel után is biztattak. Köszö­nöm mindazoknak, akik ezt tet­ték, s teszik ma is. Most, amikor már elfogad­ható a törzsgárdánk, és sok-sok tapasztalattal rendelkezem, ma már jobban látom, mit kellene még tenni azoknak a hölgyek­nek és férfiaknak a társasági életbe való bekapcsolásáért, akik valamilyen oknál fogva visszahúzódnak. Noha ők is sze­retnék az élet könnyebb perceit élvezni. A megvalósításhoz azonban egyedül kevés vagyok, ehhez több anyagi és szellemi munícióra volna szükség. Ebben pedig - de főképpen az előbbi­ben - nem dúskálunk. Ma délután ismét találkoznak a társasági klub tagjai. Bízom benne, ismét jönnek újabb je­lentkezők is, akiket szeretettel várunk és magától értetődően barátsággal fogadunk. A részt­vevőket lelkes kis csapat, a mű­velődési intézményben működő Forrás táncegyüttes szórakoz­tatja majd. Izraeli táncokat mu­tatnak be, sajátos hangvételben. Péter Demi Moore is jótékonykodott - Demi Moore is részt vett azon a jótékonysági koncerten, amelyet New Yorkban rendeztek a városi gyerekek javára. A bevételből kézművesmű­helyeket és művészeti előadásokat szerveznek számukra. AB-bizottság aberráció ábránd acél ad adieu afrodiziákum Onagy Zoltán: SZerelmi SZófejtő ÁBRÁND. Az ábránd, az ábrándozás nem tarto­zik szervesen a szorosan vett szerelmesszótárba. Miért? Mert az ábránd az élet megrontója, mely festett egekbe néz. Mert az ábránd lánya a délibáb, fia afelleg- járó. Az ábránd elkerüli a rációt, nem veszi tudo­másul, ha lépnie kell, mert ő remekül él választott lila világában. Az ábránd apja szabadsághős, sér­tetlenül érkezik haza időről időre a kinti vad vi­lágból. Anyukája szépségkirálynő, szakácsmű­vész, nagymama és barátnő egyazon füst alatt. Ha nőnemű az ábránd: képzelt kedvese Dávid formájú, hangja mint a balalajkadal, szavai Arany-etűdök. Gazdagsága a pénz maga, a kocsi márkája, a szobák száma nem kerül képbe. Alatta fehér paripa, ezüstpatkók csattognak a felé vezető, illatozó rózsákkal szegélyezett erdei úton. Az ábránd Dávidjának nincs lábszaga, nem bö­fög ebéd után, nincsenek különleges óhajai, csak olyanok, mint az ábránd gazdájának. Az ábránd nem jut vissza a való világba akkor sem, ha diszkó után kajakra lenyomja a nedves fűre három balalajkahangú fiú. Az ábránd megmagyarázza az oda nem illő dolgokat. Az ábránd odaláncolja elfoglalt alanyát az igazítható virtuális valósághoz, az igé­nyekhez színezett álomvilághoz. Az ábránd - ha fiú - költő szeretne lenni, szédítő gondo­lati magasságokban szárnyalva, hősként halni valami fényes eszme csataterén, mint Petőfi, szárszói síneken halva meg nem ér­tetten, mint József Attila,.de nem áll tőle tá­vol Villon lantja, plebejussága sem. A napok telnek, az ábrándozók növeksze­nek, a lila világ egyre szűkebb a belakott élettérhez képest, de rajtuk marad, mint egy odaragadt guminadrág. Ók azok, akik nem találnak párra. Ha igen, megkeserítik a másik életét elégedet­lenségükkel, meg nem talált helyükkel. Ok vásárolják a Kisasszonykát, köttetik be a so­rozatregényeket. Ok merengenek korlátnak dőlve a Duna fölött, és ők néznek ki a fejük­ből néha úgy, mintha ufonautóik volnának idegen, mocskos árokparton. És ők azok, akikre soha semmiben nem szabad számí­tani. Más kínja nem az ő kínjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom