Nógrád Megyei Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-04-29-30-05-01 / 100. szám
4. oldal MÁJUS Elseje 1995. április 29., szombat Távoli emlék a munkahely alommelege Több mint egy évszázados hagyomány, hogy május 1-je a munkához, a munka világához kötődő ünnep. Jellege, tartalma és formája azonban az elmúlt évtizedekben, az utóbbi években sokat változott.- Sztrájkok, tüntetések, bérharcok képei sorakoznak előttünk, ha visszalapozunk május 1-je történelmében, hiszen a tőkés és a munkás ellentéte tükröződött az akkori megmozdulásokban. Később, már a mi generációnk gyermekévei alatt az egykori szocialista országokban vidám mulatságok helyszínévé váltak a május elsejei rendezvények - mondja Kósáné dr. Kovács Magda munkaügyi miniszter, akivel az ünnep múltjáról és jelenéről beszélgettünk.- Néhány éve a majális- hangulat szertefoszlott, mert olyan idők jöttek, amikor már nem lehetett szőnyeg alá söpörni az újraéledt, letagadhatatlan konfliktusokat. így és ezért kapott voltaképp 1989- töl ismét politikai töltést a munka ünnepe. Ön milyen személyes emlékeket őriz minderről?- Gimnazista koromtól, 1956 óta valamennyi május elsején részt vettem a városligeti megmozdulásokon. Eleinte azért, mert mondták - s én fegyelmezett ember vagyok. Később azért, mert éreztem a munkahelyi alommeleget, a kollégákkal töltött szabadidő örömét. Mindig jó hangulatú munkahelyeken dolgoztam, így nagyon élveztem, hogy a nekem kedves emberekkel szórakozhatom végig az egész napot.-Mi a véleménye az elmúlt évek ünnepségeiről?-Az első szabad választás utáni május 1-jén is kinn voltam a Városligetben, ahol a szónokok már igen „keményen”, erőteljesen politizáltak. Nem is tehettek másként, hiszen a problémákat, amelyek a munka világában felszínre kerültek, nem hagyhatták szó nélkül. A következő négy évben szintén jelen voltak az ünnepen a munkanélküliség, a foglalkoztatás gondjai, a gazdasági bajok, a létbizonytalanság kérdései.-A legjobbnak azt tartom, ha az ünneplést, a vidámságot össze tudják kapcsolni a közös gondok megvitatásával. Hiszem és vallom, hogy aki elfedi a bajt, nem beszél nyíltan a mindenkit érzékenyen érintő kérdésekről, netán az őszinte beszédet ünneprontásnak tartja, az nem igazán elhivatott és felelős politikus.- „Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni” -, vagyis a politikus azért van, hogy szembesüljön az emberek gondjaival. S meggyőződésem, hogy a szakszervezeteknek, a munkáltatói érdek- képviseleteknek, a pártpolitikusoknak - tehát mindazoknak, akik hatást tudnak, akarnak gyakorolni a társadalmigazdasági folyamatokra - jelen kell lenniük ezeken az újkori május elsejei szembesítéseken.- Miniszterként ön most milyen szembesítésre számít?- Keservesen nehézre. A március 12-ei kormányhatározat végrehajtása sokak életében indít el fájdalmas folyamatokat. De tudom, hogy az emberek őszinte, korrekt válaszokra várnak, nem pedig az igazság elkendőzésére. Ha kérdeznek, igyekszem legjobb tudásom szerint megvilágítani a döntések hátterét, várható következményeit - még ha számolnom kell is azzal, hogy nem fognak tapsolni... L. E. Kevés az ok manapság az örömre, mégis... Kósáné Kovács Magda munkaügyi miniszter Keserves 1995-ben Magyar- országon május elsejét ünnepelni. Ha most csupán a néphagyományra, a májusfa állítására gondolok, erre az ud- varlós, rejtetten erotikus tavaszünnepre, akkor nosztalgikusan bánkódhatunk a régi, megtartó közösségek bomlásán, azon a kólaízü egyenszörppel leöntött, globalizálódó világon, ahol mind kevesebb a helye a szép, ösz- szetartó archaizmusoknak. Bumeránghatás Másrészt, talán az üvegházhatás, a légkör melegedése miatt, évek óta nincs is igazi tavasz. A hektikus télvég után szinte átmenet nélkül zúdul a nyár. De hát, persze, nem ez az igazi május elsejei kérdés. Hanem: ha ez a nap a nemzetközi munkásmozgalom szolidaritási harci ünnepe, amely a napi nyolc óra munka mint fő követelés jegyében született, mit kezdhetünk vele akkor, amikor - a japán-amerikai Fukuyama szerint - már eljött „a történelem vége”: a „szocialista tábor” felbomlásával egyedül, igazi ideológiai vetélytárs nélkül maradt az a liberális demokrácia, amely amúgy maga a kapitalizmus. Amikor a mai nagyobb kormánypárt, az MSZP felvállalt feladata sem más, mint a kapitalizmus újrabevezetése hazánkban. Önmagában persze a kapitalista - vagy ma: a „posztin- dusztriális” - termelési mód még föl is erősíthetné a maradék munkásság összetartozásának (osztályharcának? érdekérvényesítésének?) ezt a napját. Csakhogy a kapitalizmus volt és van olyan hatékony, változékony, hogy a legtöbb munkásküzdelmet - s ilyen volt a napokban a magyar vasutassztrájk is! - igen relatív értelművé teszi. Netán bumeránghatásúvá. Mert: rontja a versenyesélyt. Átformált életmód De közelítsük másként e napot. Hiszen az neveztetik így is: a munka ünnepe. Ha pedig ezt nézzük, akkor a modem világ a munka világát legalább annyira átformálta, mint az életmódot vagy a politikumot. És ezen átformálásnak nem más a lényege, mint a puszta fizikai, az ember testi erőfeszítését kívánó munka súlyos visszaszorulása és leértékelése. És az emberi munkaerő-szükséglet térvesztése: a munkanélküliség igen nagy és részben állandó, felszámolhatatlan jelenléte. Mert: sok az ember, és kevés a munka ... A „szocialista” kísérletben, amely oly magasra emelte a munka zászlaját és oly nyomatékos ünneppé tette a valaha spontánabb és rétegünnep május elsejét, a legnagyobb tévedések közé tartozott a fizikai munka és a fizikai munkás feti- sizálása. Jóval több a kár Nem bocsátkozom itt semmiféle számháborúba arról, hogy valójában mennyi is ma nálunk az, aki munkanélkülinek szá- míttatik; mennyi az, aki valóban nem dolgozik; s mennyi, aki nem akar, és mennyi az, aki hiába akar, képtelen munkát találni. Csak rögzítem, hogy igen kevés az okunk az ünnepre most, amikor egy szüntelen gazdasági és társadalmi szerkezetváltás károsultjaiként vagy haszonélvezőiként élünk. Mert - egyelőre legalábbis - mintha jóval több lenne a kár és a károsult, mint a közhaszon. A magánhasznok élvezői pedig mintha sokkal inkább ügyeskedésből, mint munkából merítenék javaikat. Csak azért is De a munkát ma is megilleti az ünnep, a dics, amelyből konkrét, jó, eladható termék, kielégítő szolgáltatás születik - és amelyet meg is fizetnek. S azokat a tevékenységeket is, amelyek -olykor rég és messze! - túl a fizikai munka világán, a tervezésben, az innovációban, de a közvetítésben, a kereskedésben is értéket adnak, hasznosak a társadalomra. Nem is szólva a közvetlen termelésen és árucserén kívüli szellemi erőfeszítésekről tudományban, oktatásban, művészetekben. Én ma is merek ünnepelni. Ha mást nem, akkor akár azt, hogy a munka és annyi más válsága közepette, még eddig, a mainál is mélyebbre nem merültünk. Noha, a jövőt illetően - s ezt nem ünneprontásnak szánom - az sincs kizárva. A. H. Fass József esztergályos, salgótarjáni lakos:- Mindig szívesen mentem a felvonulásra. Kiskoromban az apám mellett vonultam, aki vállalati tűzoltó is volt az ötvözetgyárban. A majális a gyári sportklubban volt, oda is mindig elmentem. Tetszett az a sok boldog ember. Most viszont nincs egy napunk se egymásra. Keserv Már nem mondják, hogy kétszer annyit kell dolgozni, csak azt, hogy feleannyit fizetnek. Kvári Sinkó Zoltán veszprémi hírlapíró Magyarország ’95 Sokan nem is azért dolgoznak, hogy pénzt keressenek, hanem azért, hogy dolgozhassanak egyáltalán. Bornai Tibor rockzenész Fura ízlés Jobban szeretek sokat dolgozni, mint semennyit. Born Adám tévérendező Kikapcs Tudok semmit sem csinálni, ami nagyon fontos. Tolnay Klári színésznő Szabó Istvánná téesz-nyug- díjaSj rimóci lakos:- Én mindig a téesszel vonultam fel a falunkban. Szívesen mentünk, vártuk is ezt a napot. Nem voltunk rengetegen, de azért pár százan összejöttünk akkor. A majálist a klubkönyvtárban rendezték, ott volt a té- esz-elnök is. A műsorról az iskolások gondoskodtak. Döntetlen Ha több munkám lenne, fárasztana, ha kevesebb, nem tudnék megélni. Vallai Péter színész Utóérzet Szeretek fáradt lenni, mert akkor valószínűleg csináltam valamit előtte. Presser Gábor rockzenész Levezetés Ahhoz, hogy a pihenés örömét érezhessük, el kell fáradni. Csank János labdarúgó-mesteredző Jé A munkával pénzt lehet keresni. Mikó István színész ZÖLDI LÁSZLÓ MACSKAKÖRÖMPÖRKÖLTJE A munkáról mondják Mit gondol erről a napról? Csatáry Anna nyugdíjas, balassagyarmati lakos:- Én Budapesten dolgoztam, így sok felvonuláson ott vettem részt. Általában nem a postával, hanem a családdal vonultunk fel, utána közösen a Já- nos-hegyre mentünk a majálisra. Szép idők is voltak azok. Önfeledten örültünk egész nap. Radies Zoltán kőműves, bárnai lakos:-Nagyon kellemes emlékeket ébreszt bennem ez a nap. A sütőiparral, később az ISZI-vel, majd a NOTÉV-vel vonultam fel, és utána mindig a kistere- nyei kastélykertbe mentünk a családdal a majálisra. Felejthetetlen élmények ezek. A tarjáni Dolinkában a 90-es években is nagy volt a tömeg Ezért is jó ez a nap A dísztribünre a vezetők és a szocialista brigádok legjobbjai kerültek A diákok menete mindig is látványosnak bizonyult ARCHÍV FOTÓK / „Éljen május elseje, a munka nemzetközi ünnepe!”
