Nógrád Megyei Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-04-05 / 54. szám
6. oldal Közélet Kultúra 1995. március 4., szombat Mindannyian potenciális szentek vagyunk Még a vallásokban járatlanabbak is fel tudnak sorolni néhány szentet. Az viszont kicsit már nehezebbnek tűnik, ha meg is kell határozni a boldoggá avatás kritériumait. Hogy mitől szentek a szentek? Avatottabb szakembert aligha találhatnánk a kérdések megválaszolására, mint Limbacher Gábor balassagyarmati muzeológust. Limbacher Gábor muzeológus: Bárki ajánlhat szentet, de a végső szót a szentatya mondja ki fotó: rigó tibor- A kereszténység megjelenése előtt is léteztek szen- tek?- Ősi tapasztalat, hogy bizonyos emberekben jobban megnyilvánul az isteni kegyelem. Természetesen már a kereszténység megjelenése előtt is léteztek ilyen emberi lények. Ez a fajta kiválasztott emberi szemlélet és tapasztalat öröklődik át a kereszténységbe.- Hogyan alakul ki az, hogy egyik szent népszerűbb, mint a másik?- Kutatásaim során tudatosult bennem, hogy a parasztember számára az a lényeges szempont, hogy mennyire segít neki a szent a mindennapi életben. A parasztember praktikus. így lett például szent Borbála a szőlősgazdák védőszentje. Vértanúk mesés csodái- Érdekelne, hogy miként alakult ki a szentté válás folyamata?-A kereszténység kialakulásakor nem volt semmiféle szertartása a szentté avatás- j nak. Mint köztudomású, kezdetben üldözték ezt a vallást. Vértanúk voltak, akiknek a sírjánál több csodás jelenséget tapasztaltak, és ezeket a szent hagyomány őrizte. Ez egyfajta tőkét jelentett. Következtek a térítések, ahol szintén fontos feladat hárult a szentekre. Ugyanígy a magyarság történetében is, Szent István és a szent királyok szerepe is saját- ; ságos volt. így aztán sok szentje lett a kereszténységnek. Ilyen körülmények között nem lehet azon csodálkozni, hogy később rögzítették az elvárásokat. Vagyis a szentté válás folyamatát racionális keretek közé szorították. Legvégül egy tizenhetedik századi pápai rendelkezés egyértelművé tette, hogyan válhat valaki szentté.-Ez - gondolom - úgy is felfogható, hogy megszigorodtak a feltételek?-Hogy mennyire így van, arra bizonyíték, hogy a második vatikáni zsinat több szentet kiiktatott a szentek sorából, így fosztották meg a titulustól például Borbálát és Györgyöt. Bárki jelölhet...- Nevezetesen miért?- Azért, mert nem bizonyítható, hogy egyáltalán éltek-e. Akinek nem tudták bizonyítani a létét, vagy hibás adatokat találtak az életrajzában, azok neve elől törölték a szent szót.- Tegyük fel, hogy nekem lenne egy jelöltem. . .-Teljesen demokratikus a módszer, bárki ajánlhat szentet. Az már más kérdés, hogy a szentté avatásnak megvan a maga jól bejárt útja. Össze kell gyűjteni a jelölt összes érdemét, iratanyagát, tanúkat kell keresni. Aztán jöhet a mérlegelés és a jóváhagyás. A végső szót a szentatya mondja ki.- Mégis, kiből lehet szent?- Potenciálisan minden keresztényben benne van a szentté válás lehetősége. Merthogy Isten saját képére és hasonlatosságára formált minden embert. Az viszont általános kritérium, hogy bizonyos természetfeletti tulajdonságokkal rendelkezzék az illető, hogy kötődjenek a nevéhez csodák; bizonyos transzcendens jelek elengedhetetlenek. Olyan ember a szent, akiben az isteni tökéletesség valamilyen kimagasló módon testesül meg. Látnok elmeosztályon-Meglehet, naiv a kérdés: előfordulhat, hogy Nógrádból valakit szentté avatnak?- Itt van mindjárt a hasznosi Csépe Klára esete, akinek látnoki képességei közismertek. A szocializmusban az elmeosztályra vitték, kórházakba citálták. Azért, mert látnok volt. Lehet, benne is a szentség elemi erővel nyilvánult meg. Ugyanígy, bár nem ennyire egzakt, vallásos módon, de mégis csak a-népi vallásosság keretein belül szem- lélhetően termel ki ez a paraszti kultúra, szinte hagyományosan, minden kisebb-na- gyobb közösségben olyan vezető egyéniségeket, akik a vallásos közegben is képesek kiemelkedni. Mondom, a potenciális boldogok itt járnak közöttünk. (ádám) „ÉRZEM, HOGY BÖLCSEBBEDEM” Csoóri csak erkölcsi hatalomra vágyik Az egyik legismertebb magyar költő azt mondta egy régi interjúban, hogy nem szereti a hivatalos ünnepeket. Úgy tartja, inkább lehet ünnep abból, ha összeverődik a barátaival, teljesen mindegy, hogy milyen napon. Most viszont hatvanöt éves...-A külső naptárunk másképpen működik, mint a belső. Ez utóbbi szerint néha százhúsz, máskor meg harmincöt évesnek érzem magam. Egyébként szemérmetlen dolognak tartom megünnepelni még a félig-meddig kerek születésnapokat is. Az persze jó, ha egy-egy félmondat elhangzik, a barátaimtól érkeztek is már telefonok és levelek, de semmi több. Harminc-negyvenévesen még verset is ír az ember ebből az alkalomból, hatvan fölött azonban inkább elhessegeti magától. Zsúfolt élete volt(?)- Emlékeztetem, hogy a Közlekedés a szavakhoz című prózájában ezt írta: „negyvenéves korom előtt fáradtnak, töredezettnek érzem magamat”. Ez az a bizonyos százhúsz év?- Különös: mostanában azt érzem, hogy bölcsebbedem. Zsúfolt volt az életem, igazi örömökkel és gyalázatokkal. Mint egy nagy regény, úgyhogy egyik nap regényt, a másik nap verset írni vágyom. Szerencsére mostanában elég sok verset írok, nemrég jelent meg egy kötetem, és már készül a másik. Közben tele vagyok történetekkel: a barátaim nevetnek is, mert állandóan szóval-mesével tartom őket. Bosznia például föleleveníti bennem a második világháborút, amelyet tizennégy évesen éltem meg Székesfehérváron - ma már nem olyan könnyen panaszkodom. A huszadik század ennek a térségnek nagy gyötrelmeket szabott ki, mégis sokszor gondolok arra, hogy a mai fiatalság helyett is élni kellene. Olyan izgalmas a kor: ebből kellene kultúrát csinálni. Hittünk egy új világban- Manapság mindennek az ellenkezőjét hallani. Hogy ez a kor alkalmatlan a kultúrateremtésre, hogy hideg, rideg, pénztelen.- József Attila írta, hogy „és hallgatom a híreket,/ miket mélyemből én szavam hoz./ Amíg a világ ily veszett,/ én irgalmas leszek magamhoz”. Vagyis: lehet, hogy a külvilágból érkező hírek által nem leszünk gazdagabbak, de meg kell hallanunk a saját bensőnkből érkező híreket is. Sőt: azokra kell figyelnünk igazán. Ezért azt ajánlom a fiataloknak, hogy merjenek magukra figyelni és elindulni. Az se baj, ha elbuknak. Mi is elbuktunk. Hittünk egy új világban, ahogy hitt benne Sartre, bizonyos szempontból még Camus is, és Malraux meg Gide. Erről az új világról számomra 1952-ben derült ki, hogy szélhámosság. De az elkényelmesedésből sose születik semmi - és a legnagyobb harcokat magunkkal kell megvívnunk.-A már idézett interjúban, úgy a hetvenes évek közepén kimondta, hogy politika, esztétika és nők miatt soha nem szakadt meg barátsága. Most mit mond erről?- Sajnos, a politika miatt támadtak nagy repedések egy-egy kapcsolatomon. Közbeszólt a hatalomváltás: volt, akinek el kellett vállalnia a kormányzást, ebből fakadtak az ellentétek. Én, amennyire lehet, egyre inkább kerülöm a hatalmat. Csak erkölcsi hatalomra vágyom, politikaira egyáltalán nem. Meggyötört bennünket ez a váltás, értékeinket csökkentette, de remélem, a bizonytalanság átmeneti, és lesz mit átvinnünk a túlsó partra - hogy Nagy Lászlót idézzem. Mosolyog az „elnök úr”-A Magyarok Világszövetségében hívtam fel önt, mégis furcsa volt hallani, hogy „azonnal kapcsolom az elnök urat". Mit csinál így késő délután?-A szomszédban már gyülekezik egy társaság, a készülő médiatörvényről fogunk beszélgetni. Abból a megfontolásból, hogy ez a törvény nemcsak, sőt nem is elsősorban a pártok ügye, hiszen az alku például a televízió és a néző között köttetik meg. Mi olyan médiatörvényről gondolkodunk, amely a polgári társadalmat képviseli, és szeretnénk, ha elképzeléseink a pártok tervezete mellé kerülnének. Ami meg a megszólítást illeti, az „elnök úron” néha én is mosolygok. Ölbei Lívia Nógrádi múzsák - ha találkoznak Újabb mű születik Réti Zoltán ecsetje nyomán- „Réti Zoltán akvarelljeiben szerencsés lelemény, hogy versrészletek nyomán rögzíti látomását Komjáthy Jenő költészetéről” — írja Csűrös Miklós a Magyar Napló februári számában. A Greve-díjas kritikus egy oldalnyi terjedelmű méltatást szentel a Balassagyarmaton élő festőművész Komjáthy-albu- mának, amely a szécsényi származású költő születésének 135. évfordulója alkalmából 1993-ban jelent ugyan meg, de amelynek az idén Komjáthy halálának centenáriuma kölcsönöz időszerűséget. Réti -mint Csűrös is utal rá - nem először vállalkozik, hogy tizenkilencedik századi nógrádi alkotó műveinek lelkű- letét a 20. század végének ak- varellistájaként tükrözze. így tett Az ember tragédiája és a Mózes esetében is. Ezúttal is elsősorban az élmény születésére, az ihlet pillanatára figyelt. Egyébiránt Réti Zoltán hamarosan újra kiállít a fővárosban: tárlatát március 16-ától 31-éig a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében és idején rendezi meg a Magyar Vörös- kereszt Országos Vezetősége. Cs. B. Tartalmában és módszertanában átrendeződik a történelemtanítás A rendszerváltás kezdetén gyakran lehetett találkozni olyan vélekedésekkel, hogy alaposan át kell alakulnia a történelemtanításnak. Azóta történt egy és más. így például több könyv közül választhatnak a tanárok. Ezekben egy-egy esemény és személyiség a korábbinál árnyaltabban, vagy éppen másféle megközelítésben kerül bemutatásra. Alapvető változásról azonban nem beszélhetünk, ugyanis a tanterv és a tananyag elrendezése lényegében a régi maradt. Persze a tanár képessége, beállítottsága színezheti - valamelyest szabadabban, mint korábban - a történelemtanítást. A tudományos műhelyekben és az innovatív iskolákban persze eközben komoly előkészítő munka folyt és folyik, s kezd körvonalazódni az eddigiektől mind tartalmában, mind pedig szerkezetében eltérő történelemtanítás. A most vitára bocsátott nemzeti alaptanterv már az új koncepciót tükrözi. Milyen változás várható? A történelem - ugyanúgy, mint a világ legtöbb országában - beágyazódik egy szélesebb társadalmi műveltségblokkba, s a szokásos kronologikus történelem tantárgy a gyermek fejlődésének egy érettebb szakaszában, 13 éves életkorban kerül elő, ekkor viszont az eseményeket sokrétűen elemezve, azaz a korábbiaknál magasabb szinten. És addig? Addig az életkoruknak megfelelően szereznek a gyerekek elemi ismereteket, s tárnak fel alapvető összefüggéseket közvetlenül környezetükről, lakóhelyükről. Búvárkodnak városuk, községük, megyéjük történetében, ismerkednek kulturális és népművészeti értékeivel, foglalkoznak a közlekedés, a termelés, a fogyasztás és az elosztás kérdéseivel. Megismerik a magyarság helyzetét Európában és a világban. Feldolgoznak mondákat, népmeséket, tanulmányozzák jeles történelmi személyiségek életét. Az elvontabb tanulmányok folytatásához elvárt magatartás és képesség fejlesztése változatos tevékenység során történik. A 6-12 éves korban kitüntetett szerep jut a játéknak, az életszerű helyzeteknek. Aztán - függetlenül az iskolatípustól - 13 éves kortól az „Ember és társadalom” témakör keretében megkezdődik a történelem tanulmányozása mint olyan tudományé, amelyik egyik legfontosabb alapja nemzeti és európai azonosságunknak. Természetesen a tananyagban szerepelnek a forradalmak. Nem szorul ki teljesen (de nem lesz domináló) az osztályharcos megközelítés, de jóval kevesebb szó esik a munkásmozgalomról. Marx és Engels mint jelentős társadalom- tudós szerepel a tananyagban, s nem marad ki az imperializmus elemzése sem. Az egyetemes történet kissé visszaszorul, s jelentősebb szerep jut Magyarország és általában a magyarság történetének. Az új történelem- tanítás feltételezi a tanulók kutató, forráselemző munkáját, önálló ítéletalkotását. A 10. évfolyam (16 éves életkor) végére fejeződik be - eljutva napjainkig - a mindenki számára kötelező tananyag feldolgozása. Az egységes nemzeti alapvizsga letételét követően már a továbbtanulási szándéknak megfelelően foglalkoznak az egyes iskolatípusokban történelmi kérdésekkel. A fentiekből kitűnik, hogy a mostani elképzelések szerint - eltérően az eddigiektől - nem ismétlődik a különböző iskolafokokban a történelem tanulása. Ebből eredően a megváltozott időkeretben tartalmában és módszertanában átrendeződő történelemtanítás várható. A nem könnyű feladatra már most fel kell készülniük a gyakorló tanároknak és a pedagógus- képző intézeteknek. C. Gy. UTAZOK, FELFEDEZŐK, KUTATÓK Társadalomi Érdekesek az új könyvek
