Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-09 / 34. szám

1995. február 9., csütörtök 5. oldal Bátonyterenye És Környéke ISKOLA ÚT 2-6.: HÍRLAP-SZERKESZTÖSEG Fogadónap csütörtökönként A Nógrád Megyei Hírlap bá- tonyterenyei szerkesztőségé­nek vezetője, Tuza Katalin új­ságíró minden csütörtökön 10-től 14 óráig fogadja az ol­vasókat Bátonyterenyén, az úgrievezett bányavárosban, az Iskola út 2-6. szám alatti he­lyiségben. Olvasóink tehát ma is fel­kereshetik kihelyezett szer- kesztségünk vezetőjét észre­vételeikkel, közérdekű kérdé­seikkel, javaslataikkal. Ha személyesen nem áll módjukban a szerkesztőséget megkeresni, hívhatják a 353— 386-os telefonszámon is. Még nincs kisebbségi önkormányzat Luciáivá - Még várat magára a kisebbségi önkormányzat meg­alakulása. A január 29-ei meg­ismételt választásokat köve­tően, az önkormányzat alakuló ülése utáni három napon belül a törvény értelmében közvetett módon megalakíthatták volna, amennyiben ezt hárman eldön­tötték volna. Akkor a decemberben meg­választott három kisebbségi képviselő nem kaphatott volna megbízólevelet, mert a közve­tettnek lett volna elsőbbsége. Az újonnan felállt önkor­mányzat február 3-ai, pénteki alakuló ülésén kiderült, a kép­viselők nem éltek ezzel a lehe­tőséggel, így a közvetlen meg­alakulás lépett életbe. Azaz a lakosság által decemberben megválasztott Pribisán Teréz, Bartkó László és Maczák Natá­lia a kisebbségi önkormányzat tagja, amelynek az önkormány­zat alakuló ülésétől számított 15 napon belül kell felállnia. Ha lesz pénz, lesz felújítás Hó, eső esetén bizony beázik a kultúra háza Mátranovákon Az ötvenes években épült művelődési ház, amelyben a polgármesteri hivatal is he­lyet kapott, már hosszabb ideje megérett a felújításra. Pénz hiányában azonban az önkormányzat nem is gondol­hatott a vén épület rendbe téte­lére, az elmúlt négy év fontos beruházásainak sorában az utolsó helyre került. Két hét múlva esedékes az idei költ­ségvetés tárgyalása, ami után már kiderülhet, lesz-e idén fe­dezet a teljes felújításra. Tudni­illik többmilliós kiadásról lenne szó, hiszen beázik az épület, felújításra vár az elektromos hálózat, cserélni kellene az elö­regedett vízvezetéket, és a ha­gyományos fűtést is korszerűsí­teni kellene. Várják a püspök válaszát Telket még az előző önkor­mányzat adományozott a bá- tonyterenyei, bányavárosi templomépítéshez, s a helybe­liek körében az adakozás is megindult erre a célra. Kiss Ernő tari plébános (korábban hozzá tartozott Bátonyterenyé- nek ez a része) a további előké­születekről szólva elmondta, hogy az építkezés anyagi fede­zetének előteremtésére alapít­ványt hoztak létre. Számláján egy év alatt több mint félmillió forint gyűlt össze. Keszthelyi Ferenc váci me­gyés püspököt is megkeresték a templomépítést szorgalmazók, s kérték, segítse céljuk megva­lósítását. A püspök ezzel kap­csolatos álláspontját azonban még nem ismerik, de számíta­nak a püspökség anyagi hozzá­járulására. Pang a szupataki mészkőbánya Az új beruházás bődületes összegekbe kerülne Volt, hogy a mészköhegy majdnem hí­ressé tette Szúpatakot, ráadásul ak­koriban, amikor alá- bányászott- sága miatt (is) úgy nézett ki, végképp el- hagyatott- ságra ítélte­tett. Aztán sokmilliós be­ruházással megnyitották a mészkőbá­nyát, ami alig négy év után befuccsolt. Valamikor éltek itt mészége­tők is, akik cserekereskedelem­ben foglalkoztak az értékesítés­sel. Később egy Varga nevű mezőgazdász foglalkozott tu­dományos szinten az itteni mészkővel. Akkoriban, amikor megyeszerte súlyos milliókat fizettek ki a gazdaságok talaj- javításra. Amikor a laboratóri­umi vizsgálatokból kiderült, hogy 92 százalékos a szupataki kő mésztartalma, amikor a ki­termelés gazdasági mutatói alapján érdemesnek találták, adódott a lépés: meg kell nyitni a bányát. Erre a kisterenyei téesz vállal­kozott, lévén területén az ás­ványkincs, de hamar kiderült, meghaladta erejüket. Mondták, hiányzott a gyakorlatuk, túl so­kat vállaltak. Mennyiségben is, hisz havi ötezer tonna körül kellett volna termelniük. Szállí­tási gondjaik is voltak, és hiba volt a reklámmal is, nem volt kellő a hírverésük. 10 filléren alkudoztak Ki tudná ma már megmon­dani, de máig rebesgetik, hogy amikor a szénbányák részéről foglalkoztak a bánya átvételé­vel, nem tudtak dűlőre jutni a téesszel. Állítólag 10 filléren alkudoztak a mázsánkénti ár­nál. A szupataki mészkő legújabb kori történetének szálai Ka- rancslapujtőre vezetnek. Az ot­tani téesz elnöke a nyolcvanas évek közepén felvállalta az üzemeltetést, a kisterenyei Mátra pedig gazdaként inkább csak eltűrte.-Nem is használt belőle - mondja az egykori főkönyvelő -, annak ellenére, hogy a szájá­ban volt, minőségileg jobb volt a kőkúti, Pest mellől. Tudniil­lik, kétfajta mészkövet rejt a hegy. A kemény a jobb a kezel­hetőség, a kitermelhetőség és felhasználás szempontjából is. Mármint a talajjavítás szem­pontjából, hisz végül is ez volt az alapvető szempont, a bánya újbóli beüzemelésekor, ami ak­kor már meglehetősen nagy hírverést, no meg megyei tá­mogatást kapott. Alakítottak egy gazdasági társulást a lapuj- tőiek gesztorsága köré. A társu­lás tagjai - öt termelőszövetke­zet - milliókat kaptak céltámo­gatásként, amit a társulásba kel­lett vinniük. A 17 milliósnak indult beruházás, mire beindult a verkli, 70 milliósra duzzadt. Nem telik műtrágyára- Akkorra pedig már nem volt fizetőképes kereslet - mondja a nagybárkányi szövetkezet el­nöke -, minimális volt az igény a talajjavításra, meg nem is érte meg a gazdaságoknak a má­zsánkénti magas ár miatt. Ak­koriban már a műtrágya-vásár­lásainkkal is gondok voltak. Amúgy talajjavításra lehetett volna hasznosítani, de nem volt jó a minősége sem, nem őrölték olyan finom szerkezetűre, ami nekünk megfelelt volna, jól hasznosult volna a savanyú szerkezetű földjeinken. A ceredi szövetkezet elnöke- ez a gazdaság régebben talán a legnagyobb megrendelőnek számított a megyeiek közül - is hasonló értelemben nyilatko­zott a szupataki mészkő minő­ségéről, áráról. A bánya 1990-től nem üze­mel. A Calcium Gt.-ből addigra kilépett a nagybárkányi, a kis- hartyáni, a romhányi és a kiste­renyei téesz. A karancslapujtői gesztor felszámolás alatt, azzal együtt a szupataki bánya is. Igaz, a terenyei Mátra tavaly decemberben még lehozott a hegyről egy szállítmányt az ott heverő készletből. Mint Letovai Zoltántól, a szövetkezet növénytermesztési agronómusától megtudtuk, ta­lajjavítónak szánják, jó lesz a lucematelepítés előtt a földet meszezni vele, a savanyúság el­len. Megvették, mert olcsón ad­ták, s a közelből kellett csak szállítani. Egyébként nem érte volna meg, hisz napjainkban már műtrágyára sem telik. Fodor Iván, a felszámoló vé­leménye is az, hogy a veszte­séges üzemelte­tés egyik leg­főbb oka - a túl­ságosan megnö­vekedett beru­házáson túl -, hogy a nyitás után nem sokkal elvonták a me­zőgazdaságtól a talajjavításra szánt állami tá­mogatást, majd ellehetetlenült a szövetkezet, ami piaci pangáshoz vezetett, az meg a veszteséges üzemeltetéshez. Őrök az üres bányában- Egyébként nem csak talajjaví­tásra tervezték hasznosítani az ásványi anyagot - mondja Fo­dor Iván. - Üvegipari célokra is kísérleteztek vele, de ahhoz túl magas volt a vastartalma. Szóba jött a kréta- és a vakolat­gyártás. De vitték például az ál­lattartók takarmányozás cél­jára, tápba keverve etették ser­tésekkel, juhokkal.- Az üres bányát mi értelme öröknek vigyázni?- Ötvözőanyagok bértárolá­sát, osztályozást még végezzük, ami legalább az őrzés költségeit fedezi.-Mi lesz a későbbi sorsa?- Többször meghirdettük ér­tékesítésre magát a bányát, de külön-külön a berendezéseit is. Eddig csupán egy őrlőmalom kelt el. Nincs rá kereslet. A Ka- rancs téesz felszámolása való­színűleg idén már befejeződik, a szupataki mészkőbánya való­színűleg valamelyik hitelezője tulajdonába megy át.- Kezdhet vele valamit?- Az évek során több minden eltünedezett az őrzés ellenére, a berendezés jó része megkopott. Inkább az épületek hasznosítá­sában gondolkodhat, akié lesz. Régebbi elképzelések között szerepelt pélául szanatórium - a festői környezet, a tiszta, friss levegő miatt. Hogy újra bányában gondol­kodjon valaki a mészkőheggyel kapcsolatban - ha elkelt volna vagy elkelne még -, a szakem­berek szerint őrültség. Az újabb beruházás bődületes összegre rúgna, hisz minimum egy óriási fedett tároló kellene a zömmel lágy fajtájú mészkő tárolására, ami úgy viselkedik, mint a föld, ha nedvet kap. Úgy tartják, talán akkor lenne érdemes ilyesmire gon­dolni, ha az állam újra be­szállna a meliorizációs prog­ramba, s ha a közeli jövőben a mezőgazdaságot jobban segíte­nék, talpra állítanák. Bátonyterenye és környéke Röviden Mátranovák - A községi könyvtár éves könyvbeszer­zési kerete évente 80 ezer forint, amiből mintegy két­száz darab könyvre futja. 1993- ban, amikor a helyi könyvtár kivált az általános művelődési központból 3680 darab kötete volt, ami mára 5203-ra emelkedett. A beiratkozott olvasók száma év végén 128 volt, a köl­csönzőké 850. Ők 4200 kö­tetet kölcsönöztek ki, a könyvtárat látogatók száma pedig meghaladta az ezret. Kányás - Magántulaj­donba került a helyi magtár épülete, amelyet a bátonyte- renyei tulajdonos felújított és malommá alakított át. A kis üzemben nemcsak őr­lésre vállalkoztak, hanem a lisztet csomagolják is, a zsákos mellett, egy-, kettő- és ötkilós kiszerelésben, s helyben meg is vásárolhatja bárki. Az állattartók is meg­találják számításukat, akik korpát vihetnek innen. Mátramindszent - Ba- n lázs Ottó helyett február el­sőjétől Molnár Frigyesné á" község jegyzője, aki 1991-ben végezte el az ál­lamigazgatási főiskolát, majd két gyermekével szü­lési szabadságát töltötte, mielőtt megpályázta a jegy­zői állást. Kisterenye - A gyermek- és ifjúságvédő intézet 1994- ben tizennégy család­nál negyven gyereket helye­zett el. Az úgynevezett kis- hivatásos nevelőszülőknél két-két gyermek találhatott otthonra, akik egyike kie­melten több törődést igé­nyel. Az oldalt szerkesztette Tuza Katalin Holnapi lapszámunkban Szécsény és környéke Nem tudják az idősek, hogy meddig lesz helyük Szentkúton Nógrád Megye Közgyűlése egy éve, februárban döntött arról, hogy '95-re céltámoga­tási pályázatot nyújt be a sal­gótarjáni gyermek- és ifjú­ságvédő intézet (GYIVI) épü­letének szociális otthonná alakítása érdekében. A szük­séges saját erőt a szentkúti szociális otthon épületének egyházi tulajdonba való visz- szaadásának ellentételezésé­ből tervezték biztosítani. Ám a kártalanítás mértékéről az illetékes kormányszervekkel nem állapodtak meg a határo­zathozatal idejére. Rá két hó­napra a kormány mellett mű­ködő, a témával foglalkozó egyeztető bizottsággal tárgyal­tak a megyeiek, s akkor, a me­gyei igényekkel szemben, csak ötvenmillió forintnyi kártalanít tást fogadtak el. Mint hírlik: döntés még nem született arról, hogy mikor ke­rül sor a kártalanításra - két­ezernél több futott be az illeté­kesekhez az idők folyamán-, sem a Boros-, sem az azóta ha­talomra került kormány nem foglalkozott még az üggyel. A GYIVI-t pedig már 1993 au­gusztusában kitelepítette meg­szokott közegéből a megyei önkormányzat. A szentkúti idő­sek sem tudják, hogy őket mi­kor lakoltatják ki a csendes, jó levegőjű völgyből? Mátraverebélyben - ahonnan a legtöbb hívő Szentkútra jár is­tentiszteletre, no meg, mert az itteni önkormányzathoz tarto­zik a terület - egy ideje felröp­pent a hír, hogy a ferencesek it­teni rendháza vesz át a szociális otthont. A verebélyiek azt is tudni vé­lik, már vissza is igényelték a hajdani Mária-lakot, pontosan ilyen megfontolások miatt. Ami jó ideje az enyészeté, mióta életveszélyessé nyilvánították, és az időseket átvitték a köz­ponti épületbe. Márton atyát, a rendház fő­nökét arról kérdeztük: hihe­tünk-e a híreknek?- Igényünk van a Má- ria-lakra, felújítva a búcsújárók szolgálatára lehetne, szálláshe­lyeket alakítanánk ki nekik a fa­lai között. Arról nem tudok, hogy a rend átvenné a szociális otthont, magam nem is vagyok illetékes a témában. Én csak azt tudom, hogy egyházunk be­nyújtotta visszaigénylését arra az épületre. Búcsúsok szállásának szánnák a Mária-lakot a ferences-rendiek FOTÓ: BÁBEL

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom