Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-25-26 / 48. szám
6. oldal Életmód - Szabadidő 1995. február 25., szombat Felfüggeszthetik a gazdaságtalan önkormányzati intézkedéseket Tartalmában a régi maradt, de módszerében változott a megyei közigazgatási hivatalok feladata. Azonnal kérheti a bíróságnál a törvénysértő önkormányzati határozatok felfüggesztését. Erről is beszélgettünk dr. Farkas Imre hivatalvezetővel. Dr. Farkas Imre hivatalvezető szerint abszolút depolitizált a szervezet-Azzal párhuzamosan, hogy megyei közigazgatási hivatalokká válnak a köztársasági megbízotti hivatalok, az is felvetődött: ha nem nő az új hivatal hatásköre, akkor csak cégtáblát fest a belügy.- Lényeges változás, hogy az önkormányzati törvény átalakította a közigazgatási szisztémát, ez a megyék létének, szerepének elismerése. A feladatok leosztásában véleményem szerint jottányit sem lépett előre a törvény: majdnem érintetlenül maradt a megyei ön- kormányzatok feladatrendszere. A köztársasági megbízotti hivatalok feladatköre alapjában nem változott azzal, hogy közigazgatási hivatalokat szerveztek. Az új elnevezés inkább azt a tartalmat takarja, hogy ez abszolút depolitizált szervezet. Marad a két nagy ág: a hatósági, igazgatási tevékenység, amikor az összes fellebbezést, másodfokú ügyintézést végezzük gyámügyben, gyermek- és ifjúsági területen, szabálysértésben, építésügyben, adó- és illeték-, illetve menekültügyben. Néhány jelentős elsőfokú hatósági hatáskör tartozik ide: kisajátítás, örökbefogadás. Eddig is ez volt a munka egyik pillére, nem tudom, miért kellett ebbe politikát belevinni. A másik a törvényességi ellenőrzési feladatkör, az önkormányzatok, rész- és kisebbségi önkormányzatok működésének törvényességét vizsgáljuk.- Megnézik a beérkezett jegyzőkönyveket, ha szabálytalanságot, törvénysértést észlelnek, felhívják erre a figyelmet. Volt rá példa az előző években, hogy - az időbeni csúszások miatt - mégis végrehajtotta az önkormányzat a határozatot.- Módszerében változott a feladat. A felügyelet irányába kell mennünk, lehetőségünk van előzetesen részt venni testületi üléseken, felkészíteni jegyzőket, polgármestereket a törvényes működésre. Tehát nem lecsapunk, segítjük, irányítjuk a szakmai munkát. Lehetőségeink annyiban bővültek, hogy azonnal jogunk van a bíróságnál a határozat felfüggesztését kezdeményezni. A másik: ha pazarlónak, gazdaságtalannak tűnik az önkormányzat döntése, az Állami Számvevőszéknek jelezzük, az jogosult vizsgálni a döntést, és erre az időre kérheti az intézkedés felfüggesztését.-A települési önkormányzatok mellett megjelentek a kisebbségi önkormányzatok is. Milyen változásokat jelenthet ez a hivatal munkájában?- Számarányánál fogva is lényeges többlet- munkát jelent. Nógrád e tekintetben nagy megyének számít, Tolmáccsal most már 128 önkormányzatunk van, illetve 31 plusz egy kisebbségi önkormányzat. A többletmunkát a napokban tudjuk felmérni, amikor több-kevesebb határidőcsúszással érkeznek a jegyzőkönyvek a kisebbségi önkormányzatok megalakulásáról.- Kinek kell elkészítenie a kisebbségi önkormányzatok jegyzőkönyvét?- A polgármesterek jegyzőinek. Törvényi kötelezettségük.- Lesz-e változás a hivatalon belül?- Átrendezés. Nógrádban két főosztály szervezhető: igazgatási, hatósági, törvényességi, ellenőrzési, valamint szervezési, költségvetési. Megtörtént a vagyonmegosztás Pest-, Szolnok- és Nógrád megye között, a Belügyminisztérium meghatározta a megye költségvetését, ami bár szűkös, de lényegesen előnyösebb, mint a közösen meghatározott. D. I. KEGYELETSÉRTÉSRE HIVATKOZVA ELZÁRKÓZIK AZ EGYHÁZ Látni akarják a koporsókat a városlakók! Az MTV híradója is beszámolt arról, hogy Vácott Európában is szenzációsnak számító leletre bukkantak az építők. A városi piac felújítása során kibontottak egy, még a múlt század elején lezárt kriptát, amelyben vagy másfélszáz koporsót találtak. A különleges mikroklímájú teremben mumifikálódtak a tetemek, épek maradtak a tárgyak. A város közvéleményét képviselők többsége most azt szeretné, ha ezeket a helyszínen tennék láthatóvá, minél hosz- szabb ideig. A halottak bemutatásától a kegyeletsértés okán zárkózik el az egyház. Valószínű, hogy még a Fehérek temploma alatt felszentelt helyiségbe sem engednek látogatókat belépni. A tudományos vizsgálatok végett a tetemeket előreláthatólag Budapestre szállítják. Legfeljebb az várható, hogy a helyi Tragor Ignác Múzeum tulajdonába kerülő, épen maradt koporsókat és használati tárgyakat mutatják majd be egy külön épületben. SZLOVÁK TÉMAKÖR A PALÓCFÖLD CÍMŰ FOLYÓIRATBAN Tárgyilagos északi szomszédaink Történészek, történelem iránt érdeklődők figyelmébe ajánlom a Palócföld 1994/6. számát. Tavaly ősszel szlovák és magyar történészek érkeztek Salgótarjánba, hogy egy izgalmas témát vitassanak meg Szlovák állameszme - szlovák államiság címmel. (A közelmúltban Budapesten is volt hasonló eszmecsere - a szerk.) Az előadások, illetve a tanulmányok a szlovák nemzetfogalom, illetve állameszme kialakulásától a Szlovák Köztársaság megalakulásáig követik nyomon a szomszéd nép történelmét. Ez sehol máshol így összegyűjtve nem olvasható, tehát még a történelemtanárok sem ismerhetik. A szlovák történészek megpróbálnak tárgyilagosan szembenézni a múltjukkal, amelyben - mint minden népében - vannak sötét foltok is. A szlovák nemzet is csak súlyos kompromisszumok árán valósíthatta meg önállóságát Csehszlovákiában. Amikor pedig független állam lehetett, az is egy nagyhatalom, a fasiszta Németország diktátuma volt. Szégyenletes és mindmáig feldolgozatlan folt és teher ez a szlovák múlton, mert jóllehet az államelnök Tiso katolikus pap volt, nagyon is keresztényieden módon engedett a rasszizmusnak, antiszemitizmusnak. Mint a későbbi, már kommunista csehszlovák állam is elűzte a magyarokat és a németeket szülőföldjükről. Ugyanakkor a szlovák nemzet maga is állandóan fenyegetett- nek és elnyomottnak érezte magát a csehektől, Prága centralizmusától. Szlovákia most -leválva a fejlettebb Csehországról - az első lépéseket teszi meg az önállóság útján. Egy csecsemőkorú állam keresi az identitását, időnként túlhangsúlyozva a nemzeti vonásokat. H. S. NEM KIZÁRT, HOGY MADÁCH ISMERTE AZ ÚTVESZTŐT Comenius a századvégi Magyarországon „Egész életem vándorlás volt, folyton változó éjjeli szállás, hazát soha sehol nem találtam” - vallotta viszontagságos élete összegzéséül Johan Amos Comenius, s e megrázó, az érzékeny lélek túlzásaitól sem mentes - mondat valós tényeken alapszik.” Azt jelzi mindenekelőtt, hogy a fehérhegyi csata- vesztést követően - mint számos protestáns hazafi - ő is bujdosni, majd 1627-ben Csehországot is elhagyni kényszerült. A neves cseh pedagógus Comenius azért jött Sárospatakra, hogy „használjon”. „Nagyfényűnek” álmodta meg a pataki iskolát, „belülről fénynyel teljesnek, kívül pedig a fényt messze szórónak: és ezért olyannak, amely sugaraival az elmékről - a szomszéd nemzeteket is ideszámítva - az államban és az egyházban, a homályt elűzni képes . .. A magyar kutatók számára - egyebek mellett - érdekes irodalmi párhuzamokat, analógiákat kínál Comenius „Út- vesztő”-jének és Madách Imre: Az ember tragédiája című, 19. század közepi drámájának ösz- szevetése. Azt nem tudni, hogy Madách ismerte-e Comenius művét, (nincs kizárva, hiszen az „Útvesztő” magyarul először 1805-ben Pozsonyban - a lengyel és a német kiadást követően - jelent meg, és Madách közismerten sokat olvasott), az azonban feltűnő, hogy a két alkotás megszületésének körülményeiben, szerkezetében, tartalmában, szellemében mennyi hasonlóság található. Comenius Fehérhegy, Madách Világos után, egyaránt nemzeti tragédiák árnyékában írta meg művét. Comenius otthonából elűzetvén, bujdosás közben vetette papírra sorait. Madách hazafias érzéseit sem törte meg a börtön, a „népek tavaszához” fűzött remények meghiúsulása, a személyes dráma, a sztregovai magányában hazája sorsán, az emberiség jövőjén töprengett. A tragédia főhőse, Ádám - Lucifer kíséretében - egy képzeletbeli utazást tesz a történelemben. Megtapasztalja valamennyi kor igazságtalanságát, s kiábrándul a nemesnek hitt eszmékből. Nem talál vigaszt előre nézvést — az utópikus falanszter monoton világában - sem. Az űrbe vágyik, onnan pedig visz- sza a Földre, ahol elkorcsosult eszkimók tengetik csak az életüket. Álomképeiből felébredve öngyilkosságra gondol, s csak az a tény, hogy Éva gyereket vár, döbbenti rá, hogy az embernek a kilátástalannak érzett küzdelmet is vállalnia kell. Erre utal a mű közismert, sokat idézett végszava is: „Mondottam ember, küzdj és bízva bízzál!” Hasonló keretben játszódik Comenius „Útvesztő”-je is. Nála egy tapasztalatlan ifjú a főhős, aki - az emberi kíváncsiságot megtestesítő Mibenleső Fürgeláb, illetve a látszat, a szokás hatalmát szimbolizáló Bódulat kalauzolásával vándorol a nagyvilágban -, melyet egy modem város képvisel -, hogy tájékozódjék, mielőtt pályát választana. Megismerkedik a társadalom különböző rendjeivel, számos foglalkozással, a termelés, a politika, a tudoA nógrádi költőóriás mány, a vallás helyzetével. Mire útját - amelyhez képest a „krétai labirintus csak tréfa volt,” - végigjárja, mindenütt és mindenben csalódnia kell.” (Kollégánk, dr. Csongrády Béla felelős szerkesztő 1993. decemberében egy csehországi nemzetközi konferencián mondta el azt az előadást, amely a napokban jelent meg teljes terjedelmében a Dimenziók című, Miskolcon megjelenő felső-magyarországi szemlében, és amelyből a fenti részleteket közöltük.) Politikai balesetek Tfözvéleményünk már a múlt J\-hét végén megtudta, hogy Keleti György honvédelmi miniszter karambolozott. Pénteken este, hazatérőben Oroszlányból, az Ml-es autópálya 44. kilométerjelzése előtt száz méterrel előzni próbált egy teherautót, amikor Volkswagen Passatja kormányozhatatlanná vált. A jobb hátsó kerék nekiütközött egy éles tárgynak, durrdefekt, a személygépkocsi a szalagkorláthoz csapódott, de nem borult föl. Talán ez volt a miniszter-sofőr szerencséje. S mert bekötötte a biztonsági övét is, az erős karosszériájú nyugati autó megóvta a végzetes balesettől. Megúszta hát. A többi helyszínelők dolga, meg egyszer, hónapok múlva majd, a bíróságé. A politikai tanulságot azonban már most érdemes levonni. Nem kétséges ugyanis, hogy ennek a karambolnak is vannak politikai vonatkozásai. Az egyik például az, hogy úgy tűnik fel, mintha a rendszerváltás óta politikusaink hajlamosabbak lennének az ütközésre, esetleg a fejre állásra is. Nem biztos, persze, hogy gyakrabban szenvednek balesetet az országúton, mint a köznapi halandók. Azért látszanak mostanában sérülékenyebbnek, mert autókázása- ikról a nyilvánosság is tudomást szerez. Ennyi haszna már van a demokráciának. Némi ízelítő a legújabb kori balesetek történetéből. Rögtön Raffay Ernő, az egykori honvédelmi államtitkár emlékezetes csavarügyével kezdeném, elvégre annak idején ez váltotta ki Keleti György szóvivő távozását a minisztériumból, előtte azonban volt egy olyan eset, amelyről szinte nem is hallottunk. Csupán a helyi lapokban jelent meg, hogy Le- zsák Sándor, az MDF szürke eminenciása 1990. július 24-én, a Lakitelek és Kecskemét közötti úton, a húszas kilométerkőnél belesodródott az árokba. Midőn kikászálódott belőle, ezt nyilatkozta: „Hirtelen az akácfa mögül kibukkant egy autó, fölkapcsolta minden lámpáját, és úgy éreztem, egyenesen nekem tart. Elvakított a fény." íme, az üldöztetési motívum, a legújabb kori magyar politikusok jellegzetes megnyilvánulási formája. Az MDF-ve- zető nem mondta ki, inkább csak sejteni engedte, hogy valaki mintha merényletet akart volna elkövetni ellene. Bizonyára azért nem fogalmazott határozottabban, mert zavarta az a tény, hogy néhány hónappal korábban még ellenzéki politikusként borult föl az autójával, s talán felötlött benne, hogy hátha ő a rossz vezető. Raffay Ernő hírhedt-mulatságos esete már nem maradt ennyire titokban. Az egész országot bejárta a hír, hogy a szegedi egyetemről indult MDF-politikus, a honvédelmi minisztérium erős embere merényletről nyilatkozott. Az akkori szóvivő, Keleti ezredes nem rajongott ezért a változatért, sőt nemcsak hogy le akarta beszélni főnökét a merényletváltozatról, hanem még azt is megtagadta, hogy bármiféle szerepe legyen a sajtó ilyetén való tájékoztatásában - kisvártatva kívül is találta magát a minisztérium épületén. 0 később szocialista párti színekben megnyerte az időközi választásokat Kisbéren, innen már nyílegyenes útja vezetett a miniszteri székbe. Raffay államtitkár úrról pedig kiderült, hogy ama nevezetes esetben szolgálati kocsija százhatvan kilométerrel rohant a márianosztrai fegyház felé. Nem csoda, ha kilazultak a kerékcsavarok. Nem az ellenfél ármánykodott tehát, hanem az a fránya sebesség. oross Péternek, az akkori belügyminiszternek, a későbbi kormányfőnek becsületére váljék, hogy amikor Esztergom felé suhanva, az egyik kanyarban szolgálati gépkocsija kisodródott a kanyarban, és ő bordatöréssel úszta meg a balesetet, önkritikusan csak annyit mondott, hogy kocsiparancsnokként neki kellett volna óvatosságra inteni a sofőrt. A tavaly nyáron leköszönt miniszterelnök üdítő kivétel az MDF-garnitúrában, hiszen az egykori igazságügy-miniszter, Balsai István azóta sem ismeri el, hogy Budán, a Szilágyi Erzsébet fasor kereszteződésében ő indult volna szabálytalanul, és ütközött neki a szabályosan érkező másik autónak. Bírósági eljárás folyamatban. A Horn Gyula karambolját éppen csak megemlítem, annyit csócsálta annak idején a sajtó. Elég talán annyi róla, hogy a szocialista politikus Miskolcon vett részt egy választási nagygyűlésen és szolgálati gépkocsijával hazafelé tartott. Aztán itt is felvillant egy titokzatos fényforrás, itt is elvakultak az utasok, itt is bekövetkezett az ütközés és a sodródás, itt is elhangzott - nem az ő szájából, persze, mire valók a bennfentesek, ha nem erre -, hogy talán az ellenfél ármánykodott. Úgy látszik, akár kormánypárti, akár ellenzéki nálunk egy politikus, karambol esetén óhatatlanul merényletre gyanakszik. Működésbe lép az üldözési mánia-reflex. Legföljebb a baleset megítélése más. Nem véletlenül fejtegette Brackó István miskolci hírlapíró: „Borult már fel más is gépkocsival, szenvedett autóbalesetet Boross Péter, Tőkés László, majdnem Raffay Ernő anélkül, hogy velük való együttérzés hegyeket mozgatott volna meg.” M egszületett a választási győzelem, a szocialisták lettek a koalíció vezető pártja, Keleti György tartalékos ezredes is megkapta a honvédelmi tárcát. Bizonyára jól emlékszik a Raffay-ügyre, ízlése alighanem megóvja attól, hogy merénylőknek tulajdonítsa a csaknem végzetes tárgyat az M 1 -es autópályán. De azt a tanulságot talán eltehetné magának, amit én is egy veszprémi tanártól hallottam. A bölcs pedagógus ugyanis ezt ajánlja a gyorshajtásra hajlamos politikusoknak: „Ne megkülönböztetett jelzéssel száguldjanak, hanem idejében induljanak el.” Zöldi László
