Nógrád Megyei Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-25-26 / 48. szám

1995. február 25., szombat 7. oldal Társasági Élet Dolgozik a Duna Tv-nek és néha a Tv 3-nak is Sándor Hédi, a Salgótarjáni Városi Televízió szer­kesztő-riportere. Négy éve dolgozik a tv-nél, azt megelő­zően külső munkatársként fog­lalkoztatták. A tévés újságírás előtt orosz-történelem szakos tanárként dolgozott. Város­szerte sokan ismerik őt szemé­lyesen és képernyőről is.-Megpróbálja kipihenni a Mivel tölti hetet szombaton és vasárnap?-Elmondható rólam, hogy szeretek sokáig aludni, de hét­köznap ezt sem tehetem meg. Megpróbálom ilyenkor be­hozni, már amikor sikerül. A hétvégeken is gyakran vannak forgatások, itt-ott. Dolgozom a Duna Tv-nek, és néha a Tv 3-nak is. Ha ép­pen nincs forgatás, akkor gon­dolatban előkészítem a követ­kező hetet, most éppen egy élő fórum műsorára készülök a tarjáni iskolaügyben. Újra el­olvasom a megyei sajtóban er­ről megjelent cikkeket, s így összeáll a valós kép, ami a szerkesztőnek a legfontosabb. A hétvégék jó lehetőséget nyújtanak mindenkinek az el­telt napok dolgainak összeg­zésére és az elkövetkező idő­szak tervezgetésére.-A munkahelyi elfoglaltsá­gok mellett a társasági életre azért jut ideje? a hétvégét?- Ez a hétvége szerencsésen alakult ebből a szempontból. Szombaton a Budapest Kong­resszusi Központban rendez­nek egy divatparádét, oda me­gyünk fel a barátaimmal. A divattervezés, a divat világa mindig is érdekelt. Időnként uszodába, szaunába is eljárok, néha konditerembe is ellátoga­tok egy jó társasággal.- Mi az, amit leginkább kedvel a hétvégékben?- Igazán nem válnak külön a hétvégék a hétköznapoktól, egyaránt kedvelem, s jól tu­dom érezni magam a hét min­den napján. Szépirodalmat vi­szont csak ilyenkor tudok ol­vasni. Most éppen Kaffka Margit Színek és évek című könyvére szánok néhány órát. A mostani hétvégém az előjelek szerint jól alakul. Ha netán közbejön valami, azt is túlélem. (gy- b) Egészségügyi bál - jótékony céllal Jótékonysági bált rendezett egy hete a Karancsban az Anyaságért Alapítvány. A bevételből a salgótarjáni kórház eszközellátottságát javítják fotók: Bábel László Szépek nélkül nincs vigasság! Egyetértenek? Jól szórakoztunk Egymás közt legyen mondva... A Jem gyerekjáték ma sem bí- L V róság elé állni. A demokrá­ciában. Igaz, most joggal hiheti az ember, hogy méltányos és igazságos ítélet születik. Nem úgy, mint a megboldogult népi demokráciában... A forradalom utáni alapintézmények briliáns munkát végeztek: több mint 400 - jobbára kétkezi munkás - ki­végzett és sok ezer bebörtönzött nyögte. A mai igazságszolgáltatás nyomába sem léphet a hajdani­nak. Miért gondolom így? Mert a salgótarjáni sortüzügyben az ügyészségnek csupán egy tu­catnyi szerencsétlen közlegényt sikerült bevádolnia, és a bíró­ság csupán két embert tudott el­ítélni. Őket is csupán azért, mert az előző évtizedekben va­lamikor valamilyen iratban, ké­relemben arra hivatkoztak, hogy 1956. december 8-án ott voltak a megyeháza előtti téren, és derekasan helytálltak a szo­cialista haza, a néphatalom vé­delmében. Mily balsors: ha csendben maradnak, róluk sem bizonyították volna be, hogy meghúzták a ravaszt. Negyven év múlva igazán már nem is érdekes. Negyven év múlva különben is ki lehet biz­tos bármiben. Tudjuk, hazug­ságok szennyezték a kort, bosz- szútól tüzeltek a hatalmasok. Tudjuk, hogy csak egyetlen igazság létezett... Nézzünk inkább előre - java­solják sokan, és ez nagyon he­lyes. A sebek nyalagatása so­sem építő. Csak hát nem kel- lene-e hozzá valamiféle szerény beismerés: „Emberek, tényleg rosszul cselekedtünk; nem lett volna szabad puszta eszmékért senkit megalázni, tönkretenni.” De hallgatnak az elkövetők. Most már senki sem henceg - mert most már nem kedvez­mény, elismerés jár érte! Sze­rintem börtönnek sem szabadna járnia, olyan régen volt, any- nyira más világban. De hogy ezt nyugodt szívvel kívánhas­sam, ahhoz nagyon kellene a a bocsánatkérés. Ez nem lenne gyengeség... TiÆindenki a maga igazát iVlfújja. Nincs egyetértés az 1956-os forradalom egykori résztvevői között sem. Olvasom az újságokban, van, aki még közös emléknűvet is el tud kép­zelni a barikád két oldalán har­colóknak. Nemes gondolat. De aligha erkölcsös, amíg a két fél között nincs párbeszéd, amíg az igazságszolgáltatás is tudatha­sadásoson ítél. (s.l) Bemutatkozás, kézfogás, tegeződés Nem elegendő az elegáns öltözködés, a jó megjelenést kiegészíti az udvarias, előzékeny viselkedés. Ma már szakkönyvek soka­sága foglalkozik a témával, mégis naponta vagyunk tanúi a tá­jékozatlanságból eredő viselkedési baklövéseknek. megemeli fejfedőjét, és beszéd közben sem helyezi vissza. A hölgynek viszont illik figyel­meztetni, hogy nyugodtan te­gye fel a kalapját. Természete­Sok kellemetlenség származhat abból, ha nem tudjuk, kivel társalgunk; felvételünkön ez a veszély nem fenyeget illusztr. Vegyük például a bemutat­kozást. Az udvarias ember tudja, hogy egy társaságba csöppenve illik megismerkedni annak tagjaival, ugyanis sok kellemetlenség származhat ab­ból, ha nem tudjuk, kivel tár­salgunk. Az angoloknak van egy jól bevált szokásuk: csak azzal is­merkednek meg, akit egy közös ismerős bemutat nekik. Ennek lényege, hogy az a személy, aki bemutatja egymásnak az isme­retleneket, lényegében bizo­nyos kezességet vállal értük. A bemutatkozás alapelve, hogy a fiatalabb mutatkozik be, az idősebbnek, a beosztott a felettesének, a férfi a nőnek. Természetesen itt is vannak ki­vételek. Például egy ismert művésznek vagy közéleti sze­mélyiségnek az ifjú hölgy mu­tatkozik be. Ha valaki ismerőshöz viszi barátját, illik őt előre tájékoz­tatni arról, hogy kihez is men­nek. Ha ezt megtette, a vendég­látót már nem kell külön bemu­tatni. Vállalati ünnepségeken a beosztott bemutatja nejét az idősebb főnöknek. A fiatalabb munkaadót viszont a feleségé­nek mutatja be. A mindennapi életben, főleg üzleti tárgyaláso­kon gyakran a hölgyeknek kell bemutatkozniuk. Elsőként ők nyújtanak kezet. Az utóbbi években elterjedt, hogy csak keresztnéven mutat­ják be egymásnak az ismeretle­neket. Fiatalok között ez elfo­gadható, mivel őket nem na­gyon érdekli a vezetéknév. Azonban ilyen esetben is érvé­nyes a kölcsönösség, vagyis, ha valaki teljes néven mutatkozik be, illetlenség azt válaszolni neki: „Sanyi vagyok”. A kézfogás okozza a legna­gyobb gondot a viselkedésben. Azonban itt is érvényes sza­bály: az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak, felettes a beosz­tottnak, nő a férfinak. Ne szo­rítsuk meg túlságosan a kezet. Néhány szó a köszönésről. A fiatalabb köszön az idő­sebbnek, a beosztott a felettes­nek, a férfi a nőnek. Az udva­rias főnök előre köszön hölgy beosztottjainak. Azonban van egy bevált szokás, hogy az kö­szön előre, aki előbb észreveszi a másikat. Ha a férfi kalapot visel, és ismerős hölggyel találkozik, sen a fejfedőt akkor is meg­emeljük, ha kávéházba vagy va­lamilyen hivatalba lépünk. Befejezésül még szóljunk a tegezésről. Neveletlenség, ha valakire rátörünk: „Szevasz, te- geződni fogunk!” A tegezést mindig az idősebb ajánlja fel a fiatalabbnak, a felettes a beosz­tottnak; a férfi a nőnek nem ajánlhat tegeződést. Kivételt képez, ha az illető ismert sze­mélyiség. Az is udvariatlanság, ha ismerőseinknek azt ajánljuk: „ti igazán tegeződhetnétek!” Dióhéjban ennyit a viselke­dési formákról. Reméljük, tisz­táztunk néhány gondot és hoz­zájárulunk olvasóink udvarias­ságának fokozásához, a hét­köznapi közérzet javításához. TÁRSKERESŐK FÓRUMA - TÁRSAT KERESNEK - TÁRSAT TALÁLTAK Társasági viselkedés Társaságban legyen alkalmaz- Haragját sose mutassa ki má­kodó. Érezze meg és tartsa tisz­teletben mások érzéseit. Legyen tapintatos, ne okoz­zon senkinek se kellemetlensé­get, fájdalmat, szomorúságot. Legyen minden helyzetben és mindenkivel szemben meg­értő, elnéző. Művelt ember nem érti félre a tréfát, nem haragszik meg érte, nem sértődik meg minden semmiségen. Ne hirtelenkedjen, minden helyzetet hideg fővel gondoljon át s azután cselekedjen, vagy nyilatkozzon. Ne jöjjön indu­latba, ha ugratják. Az ugratás­nak ugyan megvan a határa, de ha túllépik is, ne mérgelődjön, mert nevetségessé teszi vele magát. sok előtt, mert a haragvó ember vagy nevetséges vagy utálatot vált ki a szemlélőből. Ha felingerelték, ha mérges, üljön le, s lehetőleg igyon egy pohár vizet. Közben lesz ideje gondolkozni azon, mi lesz a művelt emberhez illő tenni- vagy mondanivaló. Ne csapjon az asztalra. Ittas emberek szokása ez. Senki előtt se veszekedjen. Ha ideges, ingerült, térjen ki az emberek elől. Művelt ember sose sért meg senkit. ( A fenti gondolatokat az így szebb az élet! - A hétköznapi élet egyszerű műveltségi szabá­lyai című könyvből kölcsönöz­tük. Budapest,1940.) A családi béke hét parancsolata Sokan nem tudják még, többen pedig bizonyára elfe­lejtették, hogy a családon belül fontos szabályai van­nak az együttélésnek. Ha va­lami baj történik, rendsze­rint szívesebben keressük a másikban az okokat. Pedig csak a következő szabályok valamelyikét sértettük meg: 1. A vitás kérdéseket igye­kezzünk azonnal elsimítani és megbeszélni. 2. Nagyon fontos: mielőtt hitelt adnánk harmadik fél ál­lításainak, először mindig egymást hallgassuk meg. 3. Mindig legyen időnk a másikra! 4. Legyünk türelmesek és elnézőek egymás iránt! 5. Senki ne ragaszkodjék hozzá, hogy mindig az övé le­gyen az utolsó szó! 6. Ne hány torgassuk fel ál­landóan a bosszantó eseteket - tudjunk társunknak megbo­csátani! 7. Minél többször legyünk édes kettesben, és ne rejtsük véka alá a másikhoz fűződő gyengéd érzelmeinket. Egymásra leltek „Kalandorok kíméljenek" jeli­gére több levél is érkezett, me­lyeket elküldtünk a jelige tulaj­donosának. A levelek egyetlen kivételével visszaérkeztek. A mutatós irodista lány ugyanis választott, és a „Szerelem első látásra” jelige tulajdonosával, egy harmincéves fiatalemberrel házasságot kötött. A ”Bizalom” jelige balassa­gyarmati tulajdonosától nemré­giben levelet kaptam, amelyben arról értesít, hogy kialakulóban van egy társkapcsolata, s ezért már nem tud járni a társkereső­klubba. Üdvözletét küldi min­den társkeresőnek, s kívánja, nekik is legyen szerencséjük. Sikerüknek örülünk és sok boldogságot kívánunk! Párra vágynak „Karcsú, hosszú szőke hajú, 170 cm magas, családszerető hölgy ismeretségét keresem házasság céljából. Elvált, két tizenéves leánygyermeket nevelő, munkahellyel ren­delkező, városközeiben lakó, 42 éves férfi vagyok. Laká­som, kocsim van. Egy gyer­mek nem akadály. Jelige: Sandokan. „Szeretném megtalálni azt a 40-45 éves, magas, barna férfit, aki gyermekemnek sze­rető apja, nekem szeretett fér­jem lenne. Csalódott, több éve elvált, fekete, karcsú asszony vagyok. Állásom van. Jelige: Szeretném, ha szeretnének.”

Next

/
Oldalképek
Tartalom