Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-08 / 289. szám

10. oldal SporTTüköR 1994. december 8., csütörtök HÍREK Regény Diegoról? Mario Vargas Llosa perui író szerint az argentin labda­rúgósztár. Diego Maradona élete nagyszerű témája le­hetne egy regénynek vagy egy szappanoperának. Valóban jó alaptéma le­het az „Isteni Diego” élete, hiszen szerepet játszik benne siker, kudarc, kábító­szer-fogyasztás és -eladás, a nagy visszatérés, majd újabb doppingbotrány, édzősködés, s még számos botrány. Ez röviden Mara­dona eddigi 33 éve, akinek életében még bizonyára lesznek újabb nagy fordula­tok. Bunda Malajziában Tíz labdarúgót tartóztattak le Malajziában. A játékoso­kat azzal vádolják, hogy pénzt fogadtak el tiltott sze­rencsejátékkal foglalkozó személyektől, s ezért befo­lyásolták néhány mérkőzés Végeredményét. Malajziai viszonylatban sztárjátékosok is találhatók a „bűnösök” névsorában. Ilyen például a válogatott középpályás Azizol Abu Haniffah, vagy az üzbegisz- táni idegenlégiós, Moustava Beljalov és több egykori vá­logatott játékos. A bíróság minden bi­zonnyal súlyos büntetést fog kiróni a futballistákra. Ok­tóberben ugyanis egy játék­vezetőt nyolc hónap bör­tönre ítéltek, mert pénzt fo­gadott el egy bukmékertől. Készülnek a sógorok Ausztriában több millió schillinget áldoznak a zelt- wegi versenypálya felújítá­sára, hogy visszatérhesse­nek a Forma-1-es autós gyorsasági világbajnokság rendezői közé. Az osztrákok szeretnék, ha 1996-tól leg­alább hat évre elnyernék a házigazda szerepkört. Az országban utoljára 1987 au­gusztusában rendeztek Forma-l-es vb-futamot. VILÁGSZTÁROKRÓL TENISZÜTŐ NÉLKÜL, KÖNNYEDÉN Golfoznak, száguldoznak, pecáznak A teniszezők épp olyan emberek, mint mindenki más. Ez termé­szetesen nem a teljesítményükre vonatkozik. Az külön fejezet. Abban hasonlítanak a többi földi halandóhoz, hogy vannak hobbijaik, van kedvenc időtöltésük. Nekik épp úgy fel kell töl­teniük „elfáradt elemeiket”, mint azoknak, akik hivatalban, munkapadnál, ügyvédi irodában, vagy menedzserként tevé­kenykednek. Van azonban valami, ami különös terhet rak rá­juk, és nem teszi mindig irigylésre méltóvá az életüket. Ez pedig az időközben óriásivá vált versenysorozat, az óriáskerék, amely pillanatokra megáll valahol, aztán már forog is tovább. A szindróma olyan, mint a „ha kedd van, akkor Belgium”. Sabatini Kawasakin száguldozik Hosszú repülőút, fárasztó uta­zás csúcsforgalomban a szállo­dához, amely vagy ismert vagy ismeretlen. Ez valósággal gyötrő is lehet, ha eső van. A sebtében beiktatott étkezések gyorsak és egyhangúak. Szinte mindenkin rajta van a szabadu­lás, a „minél előbb túllenni” vágya. Mi tagadás, ebben az életstílusban lazítani kell, kü­lönben az ember bele is bolon­dulhat. Ki hogyan és mivel la­zít, erről szólnak az alábbiak. Egyébként a legkevésbé sincs szándékunkban, hogy a tenisz csillagait sajnáljuk, vagy sajnáltassuk. Ha van a teniszprofiknak „kiemelt” hobbijuk, akkor az a golf. Néha úgy tetszik, hogy a többség első útja a teniszpályá­ról a golfpályára vezet - talán azért, mert ez a sport állítólag legalább annyira nyugtat, mint a horgászat, legfeljebb jobban igénybe veszi a testet. No, és persze labda is van benne, ütő is, és meglehetősen választékos öltözetben lehet előadni. Úgy tudom, a golf észrevétlenül sé­táltatja a játékost a természet­ben: amíg egyik lyuktól a má­sikig halad, legyalogol igen sok kilométert, s teszi ezt ózonnal teli levegőben. Egyszóval jót tesz. A golfról minden vitán felül Ivan Lendl beszél a legtöbbet - tartja a fáma. Igen jó játékosnak mondja magát, szívesen fogad mindenkivel, de csak szeretne profi lenni. A háta mögött azt mondják, egy harmadosztályú­val szemben sem lenne esélye. Ez a suttogás azonban csak bosszú azért, mert Lendl min­dig mindenkire rátromfol, kö­rülbelül úgy, ahogyan Ion Ti- riac. Egyéb iránt rajong a golf­ért a teniszvilág egész sora: Masur, Fitzgerald. Woodforde, Woodbvridge, golfozik, Samp­ras, Edberg, és Günthardt is. A női szenvedélyeknek azonban a golf nem tárgya: a hölgyek között csak egy név említtetik, Arantxa San- chez-Vicarioé. (Itt jegyzem meg: Gabriela Sabatini szíve a focié, ami egy Maradona-or- szágban semmi meglepetést nem okoz. Mint némely dél-amerikai ünnepléseken látni lehetett, a hölgyek nem ki­sebb extázisbán tudják éltetni a labdarúgókat, mint az urak.) Természetesen szintén min­den teniszezőnek van - a golfo­zókon kívül is — társsportja, kü­lönösen Jim Courier ismert ar­ról, hogy él-hal az amerikai futballért és a baseballért. Őróla jegyezték fel: nem csak rajon­gója a Cincinnati Reds base- ball-csapatának, hanem be is állt közéjük edzeni. Nem tudni, milyen sikerrel, de ha arra gon­dolok, hogy amidőn Michael Jordan abbahagyta a kosárlab­dázást, és helyette baseball-edzé- sekre kezdett járni (az ismert ered­ménnyel, ponto­sabban eredmény­telenséggel), ak­kor Courier is megérthette, hogy egy világsztárnak nem minden lab­dasportban áll a zászló - még ha azt képzeli is. A holland Brenda Schultz a lovaspóló meg­szállottja, míg Wayne Ferreira a kriketté. Végül, amint az elvár­ható, egy cseh csakis a jégko­rongért rajonghat. Lendl ennek az elvárásnak mara­déktalanul eleget tesz, sőt, önnön társadalmi rangját emelendő, bevá­lasztatta magát az egyik legjobb NFL-együttes, a Harford Wha­les igazgatóságába. Egyfajta társsport a gyors au­tókon való száguldozás. Andre Agassi Ferrarikat, Lamborghi- nikat, és Porschékat gyűjt és hajt, irántuk való szerelmét a teniszező hölgyek társadalmá­ban Sabatini osztja. Sőt: az ar­gentin szépség szívesen ül fel gyors motorkerékpárokra is, ami nem egészen veszélytelen. Ennek a szöges ellentéte mondható el - alkalmi vízbee­séseket leszámítva - a horgá­szásról, amelynek Michael Chang és az ausztrál Fromberg hódol. Zsákmányügyben nem szoktak nyilatkozni. (folyt.) A legdrágább madár Tudvalévő, hogy védett ma­daraink befogásáért borsos árat kell fizetnünk. A bírság ilyenkor elérheti a 80-100 ezer forintot is. Nem túl kifi­zetődő a dolog, de ennek elle­nére meggyőződésem, hogy az ETO FC vezetése inkább finanszírozná egy madárház fenntartását, minthogy újból megpróbálja „befogni” a ma­gyar futball meg nem értett zsenijét, Verebes Józsefet. Mint ismeretes a győri csa­pat őszi vesszőfutása arra kész­tette a klubvezetést és az edzőt is, hogy megváljanak egymás­tól. A Mágus, szokásához hí­ven, munkaadóiban látja a ku­darc okát. Arról teljes mérték­ben meg van győződve, hogy ő mindent elkövetett a siker ér­dekében. Igaz ugyan, hogy az edzések nagy részén a pályaedző volt csak jelen, míg Verebes úr ügyes-bajos dolgait intézgette. Az is elképzelhető; maszekol- gatott valahol, hogy neki és családjának meg legyen a min­dennapi betevőjük, hisz' abból a havi 5-600 ezer forintos bruttó jövedelemből csak ten­gődni lehet. Ráadásul a szolgá­lati autót is kivették a Mágus alól, ami azért már túlzás. Pe­dig a csapat nem is olyan rossz. A játékosok ugyan némi erőn­léti problémával küzdenek, ami aluledzettségre utal. No, és az is igaz, hogy az esetek többsé­gében vereséggel kellett el­hagyniuk a pályát. De a Mester nem hibáztatja magát. Sőt! Ő sértődött meg, és most már ha térden állva kér­nék, hogy maradjon, - no és visszakapná a Mercijét is -, Verebes akkor is távozna. Ilyen inkorrekt főnökséggel nem le­het együtt dolgozni! Viszont abban biztos va­gyok, hogy többen is kapva-kapnak az alkalmon, hogy a sikerkovácsot leszer­ződtessék. Az a lényeg, hogy menjen a foci. A többi nem számít. Miért törődnénk a munkanélküliekkel, a nyugdí­jasokkal, a pályakezdőkkel, a létminimum alatt élőkkel? Ha háborgó lelkünket sze­retnék megnyugtatni, akkor elég, ha elolvassuk a statiszti­kai jelentéseket, miszerint is­mét emelkedett az átlagfizetés. Ebből már tudhatjuk, hogy Verebes ismét csapatot talált, és még emeltek is a fizuján.-dániel­Magyar Kupa-sorsolás január 9-én Az MLSZ-ben január 9-én ké­szítik el a Magyar Kupa ne­gyeddöntős mérkőzéseinek pá­rosítását. Ugyanezen a napon tartják az NB I. tavaszi programegyeztető megbeszélé­sét, míg az NB II. műsorát ja­nuár 10-én pontosítják. Keményen készülnek a franciák A december 13-i, Azerbajdzsán elleni Eb-selejtezőre újra meg­hívták a francia labdarúgó vá­logatott keretbe a Bayern Mün­chenben játszó Jean-Pierre Pa­pint. Az egykoron az Olympi­que Marseille-ben és AC Mi­lánban szerepelt csatártól eredményes támadófutballt re­mélnek, mert a francia nemzeti együttes az eddig lejátszott Eb-selejtezőkön góliszonyban szenvedett. Papin az utóbbi időben térdsérüléssel bajlódott, de a Bundesligában már kezd régi formájában játszani. A francia keret az Azerbajdzsán elleni mérkőzésre: kapusok: Barthez (Marseille), Lama (Pa­ris St.G.) mezőnyjátékosok: Angioma (Torino), Blanc (St. Etienne), Di Meco (Monaco), Roche, Le Guen (Paris St.G.), Desailly (AC Milan), Lizarazu (Bordeaux), Ferri, Loko, Que- dec, Pedros (Nantes), Martins (Auxerre), Cantona (M. Uni­ted), Papin (B. München). • • Ütnek, vágnak, pofozkodnak - keleti küzdősportok, harci művészetek Egyre nagyobb tömegeket hódítanak meg a filozófiával páro­suló keleti harcművészetek. Az utóbbi években Magyarorszá­gon és ezen belül Nógrád megyében is megnőtt azoknak a száma, akik a világ nyolcadik legnépszerűbb sportágával fog­lalkoznak. Szeretnénk olyan összeállításokat közölni, amikkel a közdősportok művelőinek kedveskedhetnénk. Shotokan karate vizsgák Pénteken és szombaton a Gaga­rin iskola tornatermében tar­totta az év utolsó hét végi edző- táborozását a salgótarjáni Bäc­ker Brot Karate Klub. Az edzé­seket Burányi Sándor három- dános mester, a klub instruktora vezette. A két csoportban több mint száz fő részvételével meg­tartott tábor célja az utánpótlás csoportban sportolók fejlődé­sének segítése és a felkészülési időszak végére érve a vizsgale­hetőség biztosítása volt. A résztvevők közül negy­venhetén jelentkeztek vizsgára, s negyvenen kapták meg soron következő fokozatukat. A negyven sikeres vizsgázóból heten: Kuris Zoltán, Dudás László, Szabó Gergely, Telek Norbert, Csipái Csaba, Licskó Linda, Kilvádi Alexandra az ötödik kyu követelményét tel­jesítették sikerrel. Az elért fo­kozat feljogosítja őket a ver­senyző csoport edzésein való részvételre és az országos baj­nokságon való indulásra. Jö­vőre talán már ők is hozzájá­rulhatnak egy-két jó ered­ménnyel a Nógrád megyei ka­rate hírnevének öregbítéséhez. Az edzések közötti szünet­ben Baranyi mester a Magyar JKA Karate Szövetség Dankol- légiumának tagjaként (a jelen­lévők tapsvihara kíséretében) átadta Kapás Tamásnak, a Pász­tói Sz. SE versenyzőjének azt az aranyérmet és oklevelet, amit a májusban megrendezett Ob-on egy téves bírói döntés miatt elvet­tek tőle. Az egyesület vezetői megóvták a döntést és a szövet­ség vezetői az óvást elfogadva utólag hirdették ki a végleges eredményt. Emlék Masutatsu Oyamáról A Sósai április 26-án, örökre el­távozott közülünk. Legrégebbi magyar tanítványai közül ketten emlékeznek rá az alábbiakban. Két és fél évtizeddel ezelőtt még csak ábrándozhattunk arról, hogy egyszer magával az alapítóval, Oyama mesterrel is találkozha­tunk Magyarországon. 1983-ban, amikor a Budapest Sportcsar­nokban megrendeztük az I. IBUSZ Oyama Kupát - melyen Ki a legény, aki adja vagy aki állja? 12 ezer néző újjongott - a ver­seny díszvendégeként ott volt Masutatsu Oyama is. Akit olyan ünneplésben részesítettek, hogy a verseny elhúzódása miatt a metró meghosszabbította éjszakai jára­tait. Ilyen addig nem történt a sportban. Jó volt tapasztalni, hogy Oyama becsülte az eredményein­ket, tetszett neki a magyar szer­vezet munkája. Kemény nevelő­munkánkat Japánban is hangoz­tatta, és azzal példálózott, hogy szamurájabbak vagyunk a szamu­rájoknál. Az évek során többször voltunk a vendégei, s mindig ki­emelten kezelt bennünket. Pedig köztudott, hogy az egész világon nagy tisztelet övezte, államfők és uralkodók fogadták, méltatták tudását, képességeit. Szinte éle­tében legendává vált. Hiszen ő budo karaténak nevezte az általa létrehozott karatét. Hazánkban is voltak olyan versenyek, melye­ken a kick-box, shotokan karate, taekwondo és a kyokushinkai hí­vei egymás versenyein indulva, mind a négy szabályrendszerben összemérték tudásukat. De térjünk vissza sósai Oya- mához. 100 kumités küzdelmet vívott, s mind megnyerte. Sőt élő bikákat is legyőzött. Ami azért is figyelemre méltó, mert 175 cen­timéteres magasságával nem volt hatalmas termetű férfi. Ám mégis hihetetlen fizikai erővel, s hozzá rendkívüli gyorsasággal rendel­kezett. Ami pedig a szellemiségét il­leti, sok hírességgel találkoztam már, de egyik sem volt olyan ka­rizmatikus egyéniség, mint ő. Ezt csak az tudja igazán, találkozott vele. Ha arra, gondolok, hogy áp­rilisban tüdőrákban halt meg, s előtte alig fél évvel még semmit sem vettünk észre rajta, holott már akkor is beteg volt. Minden mozdulata erőt, magabiztosságot sugárzott. Betegségének utolsó szakaszában elképesztő fájdalmai voltak, mégsem engedte, hogy fájdalomcsillapítókat adjanak be neki. Azt mondta: „Ha ezt mérte ki rám a sors, hogy így kell meg­halnom, akkor azt elfogadom”. Igazi szamurájként élt és halt meg. Buddhista szertartás szerint, karatékák sorfala között, állam­fők jelenlétében helyezték örök nyugalomra. Sósainak igen sok jelmondata volt, de számomra az első perctől kezdve a legkedvesebb, s ez je­lenti életem vezérfonalát: „Senki sem lehet annyira önző, hogy ne adjon át másnak a tudásából”. Összeállította: Talpai, Adámy, Dániel. Buddhista anekdoták Tung-san áldozatot mutatott be a néhai Jün-jen mester em­lékére.- Miért mutatsz be áldoza­tot? - kérdezte egy szerzetes.- Nem az erényes jellemé­ért, nem is a tanításáért, ha­nem azért, mert semmit sem magyarázott el nekem világo­san - mondta a mester.- Egyetértesz azzal, amit mondott? - kérdezte egy má­sik szerzetes.- Csak félig.-Miért nem teljes egészé­ben?- Hálátlanság lenne. * * * Egy Jüan nevű^szerzetes azt kérdezte: - Mester, teszel-e I valami komoly erőfeszítést, hogy gyakorold az utat?- Igen - mondta Huj-haj.- Mit?- Ha éhes vagyok, eszem, ha álmos vagyok, alszom.- Hát nem ezt tesszük mindannyian?- Nem bizony.- Miért nem?- Ha esztek, közben száz dolgon jár az eszetek, és ha aludni tértek, ezer gondolattól terhes az elmétek - mondta Huj-haj. - Hát ezért nem. * * * Ta-mej haldokolt. Azt mondta szerzeteseinek: — Ami jön, fogadjátok, ami megy, hagy­játok! Kisvártatva felsivított egy repülőmókus.-Ennyi az egész -szólalt meg utoljára. - Vigyázzatok rá! * * * A mester halála közeledtén a szerzetes felügyelő megkér­dezte tőle: -Hová mégy a halál után?- Lemegyek innen a hegy­ről vízibivalynak - felelte Nan-csüan.- Oda is követhetlek?- Ha mindenáron követni akarsz, legalább hozz egy ha­rapás szénát magaddal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom