Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-08 / 289. szám

1994. december 8., csütörtök Középiskoláról - Középiskolára 11. oldal / SULIGALA: Bemutatkozik a salgótarjáni Bolyai gimnázium Vázlatos portré egy névtelen zenekarról Múlt idő: L.Sz. szintetizátor-tu­lajdonos néhány éve felfigyelt rá, hogy igen sok ismeretlen fi­atal fut be könnyűzenei vona­lon. Nem csoda hát, hogy belé­pett egy szintidark-zenekarba, ahol egy idő múlva összefutott D.Sz.-szel. Ő korábban egy al­ternatív rockegyüttesben éne­kelt. A szerencsés találkozást követően felötlött bennük, hogy ők is létrehoznak egy formá­ciót. Jelen idő: S lön: idén július­ban megalakult a ... zenekar. A három pont helyére egyszer majd beírunk valamilyen konk­rét nevet is. De most nem is a név a lényeg. Inkább a zene. Az együttes ugyanis nem feldolgo­zásokat gyárt, hanem a tagok saját ötleteit próbálja valóra váltani. Stílusuk most még nem behatárolt, egyelőre a fiatalok körében népszerű műfajokban alkotnak. Ami a felállást illeti: az ala­pokat számítógépek és szinteti­zátorok adják. Emellett a ... együttes szívesen látna egy do­bost is. L.Sz. és D.Sz. zenei íz­lése egyébként némileg eltér. Előbbi az egyéni hangzásvi- lágú, eredeti zenekarokat ked­veli, míg utóbbi hangulatától függően bármit meghallgat - csak jó legyen. Jövő idő: Bár a ... együttes most még hobbiszinten zenél, feltehető, hogy egyszer feljebb akarnak lépni. Van is már né­hány kész számuk, s ha még több lesz, hozzálátnak egy de­monstrációs anyag elkészítésé­hez egy amatőr stúdióban. A probléma csak az, hogy az ef­fajta tevékenységek nem két fil­lérbe kerülnek. Magyarán: a stúdiótulajdonosoknak kissé vastagon fog a ceruzájuk. A fel­lépési lehetőségek ugyan adot­tak -mondta D.Sz.-, de a szín­vonalon némileg javítani kéne: megesett, hogy egy zenekar tagjai kesztyűben játszottak egy klub(!)esten. A kérdéses helyi­séget ugyanis elfelejtették befű­teni... L.Sz. arra is kíváncsi, hogy manapság mihez kezdhet egy újonc csapat. Hát nézzük: min­denképpen kell a tehetség, a ki­tartás, a csapatszellem. Szükség van még pénzre, szponzorra - és két pár kesz­tyűre is... -séf­Képtár - nem csak saját használatra Utánanéztem: az Akadémiai Kislexikon szerint a galéria nem más, mint: a/ - karzat, belső erkély b/ - árkádos folyosó c/ - kiállítóterem, tárlat, képtár, képzőművészeti múzeum. A Bolyaiban egyelőre nincs belső erkély. Nincs árkádos fo­lyosó sem. Van viszont tárlat és képtár - rendszeresen. Immár 27 éve. Ugyanis 1967-ben nyílt meg a Bolyai házi galériája - köszönet érte Czinke Ferenc­nek. Az alapítónak, aki az or­szágban elsőként hozott létre iskolai képtárat. A Derkovitsról elnevezett galériát ma Berencsikné Ge­deon Hajnalka vezeti. Évente 5-6 alkalommal rendeznek kiál­lításokat - a kivételek között említhető a tavalyi év, mert ak­kor nyolcszor vágták át a szala­got. Persze csak képzeletben. Ami a személyeket illeti: a leg­nevesebb, nemzetközi hírű al­kotóktól kezdve a kevésbé is­mert amatőrökig mindenki járt már itt. így Reich Károly, Xan- tus Gyula, Iványi Ödön és Pető János, a külföldiek közül pedig El-Kazovszkij. És ha már a szinteknél tar­tunk: a diákmunkákat eddig az alagsorban meg a könyvtár melletti üvegszekrényekben tá­rolták - többnyire. Az idei Ba- lassi-kiállításon viszont már a földszinti falakra (értsd: a galé­riába) kerültek a „művek”. A képtárat annak idején köz­vetítőnek szánták, az ifjúság és a kultúra (közelebbről: a kor­társ képzőművészet) között. Az ötlet jó, a kiállítások közül pe­dig némelyik egészen remek - a sikerhez mégis hiányzik a legfontosabb: a közönség. A kívülálló közönség. Nélkülük pedig hiába minden. -séf­Diáknap - a rendezők rózsaszín szemüvegén át Az egész úgy kezdődött, hogy 1993-ban elnyertük a Diák­nap rendezési jogát, s ennek örültünk is. Müsorkeretnek az ókori görög osztálytársada­lom és a transzcendens jövő­kép összefüggését választot­tuk. A feladatok a Diáknap köze­ledtével egyre sűrűsödtek, s ez­zel egyenes arányban nőtt az osztályban mérhető feszültség is. Egyesek eleinte teljes letar­giába és passzivitásba süllyed­tek a rájuk váró „próbatételek” miatt, másokon kitört a hiszté­ria, megint másokon a hatalmi téboly lett úrrá. Osztályfőnö­künk vérnyomása egyre maga­sabbra szökött és gyakran át­lépte a kritikus határt (220/110) Aztán végre elérkezett a Nagy Nap! A főhadiszállás már a megérkezés után néhány perccel Thermopü- laihoz hasonló ké­pet mutatott - csata után. A nyitóműsort követően a feszült­ség némileg oldó­dott és zseniális osztályunk szépen, lassan a helyzet magaslatára emel­kedett. És zajlott az élet. Már csak az időpontok betartá­sára kellett ügyel­nünk - és arra, hogy minél többen kap­csolódjanak be az egész iskolát meg­mozgató játékba. A Diáknapra egy szokatlanul jó, s - épp ezért - freneti­kus sikerű görög tánc tette fel a ko­ronát. B.E.-B.Á. A rendezők mindent megtettek a sikerért A diáknap a kívülállók szemével ÁRJÁN tr, Amikor kitört a vész • • • Az az igazság, hogy már kész volt az oldal, mikor gyanúsan fogyni kezdtek az emberek a Bolyaiból. Egyre többen tűn­tek el, ráadásul mindez csütör­töktől hétfőig történt. A húsevő baktérium ezúttal ártatlan volt. Gyanúba került viszont a múlt heti máglyarakás, abból is leginkább a tojás. Utóbb ki­derült: nem ok nélkül. Az ANTSZ ugyanis hétfőre valóban kitenyésztette a szal­monellavírust. Hivatalosan 30 betegről tudtak, ámbár a hi­ányzók száma elérte a százat is. Egyes hírek szerint ebben közrejátszott - az említett nya­valyán kívül - a vírusfertőzés, az OKTV 1. fordulója - és az iskolaundor is. Mínusz tíz perc - az órák előtt Körülbelül 140 évvel ezelőtt Kolozsvár új Bach-huszárt ka­pott Kristóf Adolf mindjárt az első napon elhatározta, hogy rendet teremt a városban. Ki is adott egy kocsiderékra való rendeletet, ezek közül az egyik legszebb arról szólt, hogy min­den kaput be kell csukni éjsza­kára, még akkor is, ha éppen­séggel nincs mellette kerítés. A rendelet megszegői fizettek. A Bolyai házirendje elég szépen követi a kolozsvári ha- yományokat. A váltócipőtől ézdve á nyakkendő színéig jó­Holnap tejnap! Csak a büfést sajnáltam: ő volt a tejnap egyetlen nagy vesztese. Rajta kívül viszont mindenki nyert - a legtöbbet (12 ezer fo­rintot) történetesen az iskolai Vöröskereszt. Ez már önmagá­ban szenzációs dolog: tudniillik az egész napot ők szervezték - és a csoda éppen az, hogy még kerestek is az ügyön. Nálunk ugyanis minden karitatív vál­lalkozás nagyot bukik... Általá­ban. Ezúttal viszont nem bukott meg. Az igazat megvallva ezt is az Avonmore Kft.-nek köszön­hetjük. A pásztói „tejgyár” ugyanis a kóstolót követő ked­vezményes vásár teljes bevéte­lét (lásd fent) a Vöröskereszt­nek ajándékozta. Karácsony előtt éppen jól jött. formán mindent szabályoz. Kedvenc passzusom például ar­ról szól, hogy 7 óra 50-re min­denkinek be kell érni, mert ha nem - az illető késik. Ennek persze végképp nincs semmi ér­telme, hiszen a tanítás itt is 8-kor kezdődik. Aki 7.55-kor mégis képes elkésni, annak mi­nimum egy Nobel-díj kijár... A baj csak az, hogy egyelőre nem pénzt, hanem beírást osz­togatnak. Az indoklás rendkívül eredeti és szellemdús: a szabály az szabály. Be kell tartani... Eszembe jut erről az Eötvös Kollégium egykori nevelőta­nára, aki fejébe vette, hogy egy adott ajtón 11 óráig mindenki­nek be kell lépnie. Ellenkező esetben vét a közösség ellen. Tételét sikerült átültetnie a gyakorlatba is oly módon, hogy a határidő lejártakor feltett egy_ vizesvödröt az ajtóra, így aT~ éppen a közösségbomlasztok fe* jére, pottyant. Őszinte leszek: a kapuügye-m letesek humánusak a tévelygőké kel szemben. Egyetlen tanár ke­zében sem láttam még vizes--r vödröt... -óz?' uz A falak mögött zajlik az élet OS ; lR lel (>4 Minden kedden és pénteken megszállottak gyülekeznek a Bolyaiban. Megszállottak, akik drámakörre várnak. Megszállottak, akiket Pink Floyd - fanatikusként ismer­nek. A csoport tagjai ugyanis - Hajdú Györgyi vezetésével- a Pink Floyd The Wall című albumát dolgozzák fel. A cél: a siker. Siker az iskolában, az angol drámafesztiválon és a magyar diákszínjátszók talál­kozóján. A drámakor elég sok időt elrabol azoktól, akik szeretik, csinálják. De mégis megéri: itt nincs veszekedés, nincs ha­rag és nincs versengés. Akik idejárnak, szinte mindent tud­nak a Pink Floydról. Tudják, f2 •7! h I 1 tol dB hogy Roger Waters, Richard Wright, Nick Mason és Roger Syd Barrett alapította az együttest, majd Barrett he­lyére David J. Gilmour került. ' Ä régi rajongók - és persze a drámások! - nagy örömére Wright, Gilmour és Nason újra összeállt. Éppen egy t ’ koncertjük hatására tért vissza • Hajdú Györgyi korábbi nagy álma, hogy feldolgozza vagy feldolgoztatja a „falat”. Ehhez választotta a színjátszókört, ahol keményen, de mégis vi­dáman dolgoznak. Aki egyébként tehetséget érez magában, nyugodtan jöj­jön el egy próbára. Sokat ta­nulhat. Sz. E. « j»b Szavaz az olvasó Mint a korábbiakban már jeleztük, közöljük a megyében működő középiskolák bemu­tatkozó sorozatát, az úgynevezett "sulioldalakat". A rovat az intéz­mények képviselőivel közösen megállapított sorrendben két­hetente jelentkezik. így a tanév végéig valamennyi benevezett iskolának módja lesz a nyil­vánosság elé állni. A sorozat egyúttal versenyt is jelent. A legsikerültebb írásokról, műfa­jokról szakmai zsűri dönt. Egy-egy oldalösszeállítást viszont az olvasók véleménye minősít. A legsikeresebbnek tartott iskolai bemutatkozásra a "sulioldalak" emblémájának és az intézmény nevének lapunkból való kivágásával és szerkesz­tőségünkbe küldésével lehet szavazni. Beküldési határidő az oldal megjelenését követő tíz nap. Az eredményhirdetést és a djjkiosztást majd valamennyi oldal megjelenése után rendezzük meg. A bemutatkozó iskolákkal együtt várjuk az olvasók minél több szavazatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom