Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-08 / 289. szám

4. oldal Emlékezés 1994. december 8., csütörtök A december 8-i salgótarjáni sortűz előzményeinek időrendje Idén június második felétől november elejéig tárgyalták Budapesten az 1956. december 8-ai salgó­tarjáni sortűz miatt perbe fogottak ügyét. A per - az augusztusi ítélkezési szünetet leszámítva - több mint nyolc héten át tartott. ítélet a mai napig nem született. Jelenleg úgy látjuk, hogy az igaz­ságszolgáltatás eszközeivel sem a Salgótarjánban, sem pedig az ország más településein eldördült sortüzek tényleges elkövetőinek személye nem állapítható meg. (A kivételt talán az az egy-két köz­katona jelentheti, akiknek most is - mint a történelem során eddig mindig - el kell vinniük a „bal­hét”, hogy az igazi bűnösökről végleg elterelödjön még a gyanú árnyéka is. Még inkább igaz ez a megállapítás a sortüzeket (esetleg) elrendelőkre vonatkozóan, illetve azokra, akiknek módjukban állt volna ugyan a sortüzeket megakadályozniuk, de mégsem tették. Mivel a bíróság a történettu­domány által feltárt dokumentumokat csak mint a lehetséges bizonyítékok egyikét veszi figye­lembe, s perdöntőnek a vádlott(ak) be- vagy be nem ismerő vallomását tekinti, kénytelenek va­gyunk a történettudomány eszközeit segítségül hívni - az egykori szemtanúk utólagos emlékképeit is mellőzve -, s csak a korabeli dokumentumok alapján rekonstruálni a Nógrád megyében 1956. november közepétől 1956. december elejéig lejátszódó azon eseményeket, folyamatokat, amelyek­ből talán érthetővé válik az 1956. december 8-ai salgótarjáni tragédia. Lénárt Andor a forrada­lom egyik vezetője volt November 14: Hajnalban a Hadady-féle acélgyári fegy­veres csoport felváltására megérkeztek a nagybátonyiak Jecsmenik An­dor vezetésé­vel. Ezt meg­látva a Mrá- zik-féle csoport kiugrált az ab­lakon, és Ka- rancslapujtőre menekült, hogy csatlakozhasson a régi-új hata­lom ott is gyü­lekező fegyveres alakulataihoz. Az acélgyáriak azt az értesülést kapták, hogy a lapujtőiek támadást akarnak intézni Salgótarján ellen, míg a lapujtőieket úgy tájékoztat­ták, hogy az acélgyáriak kívánják megtámadni őket. A kora délutáni órákban az Acélgyárból Hadadyék tehergépkocsival a helyzet tisztá­zása végett kimentek Lapujtőre. Öösszetűzésre nem került sor. Este ismét megérkeztek a vá­rosba a szovjet csapatok, akiket minden valószínűség szerint a ha­talmukat veszni látó kommunista vezetők hívtak be. A szovjetek le­fegyverezték a városban lévő ösz- szes fegyveres alakulatot, többek között a rendőrség teljes állomá­nyát is. (A rendőrök fegyvereiket csak . 16-án kapták vissza az Or­szágos Rendőrkapitányság köz­benjárására.) November 15: Megjelent Sa- lupin alezredesnek, a város kato­nai parancsnokának I. számú pa­rancsa. Ebben ideiglenesen nyolc pontban szabályozta a város éle­tének rendjét. November 16: Már a város­ban tartózkodott a rendőri munka erősítésére, illetve a munkás kar­hatalom megszervezésére a fővá­rosból leküldött Koltai Vilmos és Ladvánszky Károly őrnagy. Az előbbinek az az első benyomása az itt tapasztaltakról, hogy Nóg- rádban „a november 4-e előtt lét­rejött szervek funkcionálnak, a Kádár kormány rendelkezéseit nem hajtják végre.” November 17: Megjelent a Megyei Nemzeti Bizottság felhí­vása, amelyben tudatja, hogy is­mét a megye élére állt, mivel a megyei Forradalmi Munkás-Pa­raszt Tanács lemondott. Legelső ténykedése, hogy az ország sú­lyos helyzetére való tekintettel csatlakozott a Nagybudapesti Központi Munkástanács állás­pontjához és a munka felvételére szólította fel a megye lakosságát. Hosszú harc után ezen a napon dőlt el, hogy az MSZMP Nógrád Megyei Ideiglenes Intézőbizott­ságába nem kerülnek be a komp­romittált régi vezetők. Lényegé­ben a volt MDP második és har­madik vonalából alakult meg az ideiglenes intézőbizottság. November 18-20: A Megyei Nemzeti Bizottság hívó szavára háromhetes szünet után 18-án az ipari üzemekben, 19-én pedig a Salgótarjánhoz közeli bányákban is megindult a részleges termelés. A megyeközponttól 20-30 km távolságban lévő bányákban vi­szont még 20-án sem tudták fel­venni a munkát a bányászok, mi­vel a MÁV ALIT ezen járatait nem indította be. A megyei tanács elnöke és Cser Gyula, a kiküldött kormányösszekötő tájékoztatót tartott a megyei tanács osztályve­zetőinek és a járási tanácsok elnö­keinek. A tájékoztató fő témája a különböző forradalmi bizottságok ténykedése, azok szerepe, továbbá a tanácsok, mint vá­lasztott államha­talmi szervek mű­ködésének beindí­tása volt. November 21: A rendőrség kérésére a szovjet katonai parancs­nokság feloldotta a kijárási tilalmat. Megalakult a Nógrádi Szénbá­nyászati Tröszt 15 fős Központi Munkástanácsa. Az 5 tagú intéző- bizottság tagja lett Bogyai Vilmos, Gál Lajos, Kol­lár Ernő, Szabó Lajos és Szád­vári Béla. Az utóbbit egyben az intézőbizottság elnökének is megválasztották. A Nógrád Megyei Tanács épü­letében a megye termelő üzemei­nek képviselőiből megválasztot­ták a megyei munkástanácsot. Elvileg ezentúl a megye üzemei­nek érdekeit a megyei munkásta­nács képviselte, a megyei nem­zeti bizottság hatásköre pedig le­szűkült közigazgatási kérdések intézésére. A gyakorlatban azon­ban a nemzeti bizottság vezetői közül Mlinárik István, Lénárt Andor és Garamvölgyi Antal a megyei munkástanácsban to­vábbra is meghatározó szerepet játszott, egészen annak december 8-ai felosztásáig. Ülést tartott a Nógrád Megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága is, s szemben a megyei munkásta­náccsal, egyértelműen, minden kritika nélkül kiállt a Kádár-kor­mány politikája mellett. November 23: Ülésezett a két nappal korábban megválasztott megyei munkástanács, s elnök­nek Szabó Ervint, a nagybátonyi szolgáltató munkástanácsának képviselőjét, elnökhelyettesnek pedig Steigerwald Ottót, az Acélárugyár munkását választot­ták. November 24: A megyében összesen 383 munkásőrt fegyve­reztek fel, de ebben a számban nem volt benne a Salgótarjánban működő 83 főből álló tartalékos tiszti csoport. November 26: A megyei ta­nács vb, a megyei munkástanács és a megyei nemzeti bizottság közös felhívása a megye lakossá­gához, melyben többek között el­határolták magukat minden szél­sőségtől, jöjjön az akár balról, akár jobbról. November 27: A fegyveres erők miniszterének utasítására a hadseregparancsnok Koltai Vil­mos ezredest nevezte ki Nógrád megye karhatalmi parancsnoká­nak. A kettős hatalom vége November 30: A megyei munkástanács kezdeményezésére a bányáktól, az üzemektől és a vál­lalatoktól mintegy 300 fő gyűlt össze a megyei tanács nagytermé­ben. Az összejövetel közvetlen okaként a salgótarjáni ún. tiszti század összetétele, tevékenysége szolgált. Kifogásolták a küldöttek, hogy abban sok elbocsátott párt­funkcionárius, személyzetis gyűlt össze. Ráadásul a század nagy ré­sze részegeskedett, rálőttek a munkásszállító autókra, és fenye­gető kijelentéseket tettek. Felhábo­rodva mondták el a küldöttek, hogy a karhatalom parancsnoka, Koltai ezredes, ígérete ellenére sem szerelte le a legkompromittál- tabb egyéneket. Ezért a gyűlés résztvevői követelték, hogy a tiszti századba csakis a munkástanács ajánlásával lehessen belépni. Felvetették, hogy a megyei ta­nács végrehajtó bizottságát az üzemek megbízottaiból és becsüle­tes parasztokból kell kiegészíteni, mivel a munkásság érdekeit más­képpen nem lehet biztosítani az ál­lamhatalomban. Majd ezt köve­tően kijelentették, hogy a munkás­ság dolgozni akar, de nem enged­heti meg, hogy kirekesszék a hata­lom gyakorlásából. Végezetül tiltakoztak Kádár no­vember 26-ai beszédének egyes ki­tételei ellen, s leszögezték, hogy a nép nem fog elmenni az országból. Menjenek el azok, akiknek semmi közük a néphez. Sértette önérzetü­ket és ezt kifejezésre is juttatták, hogy a munkásságot, s azoknak jogos követeléseit egyesek ellen- forradalminak nevezték. Legvégül megfogalmaztak egy 8 pontból álló követelést, s elhatá­rozták, hogy azt eljuttatják a kor­mányhoz, s kijelentették, hogy a megye munkásságának magatar­tása Kádárokkal szemben ezentúl attól fog függni, hogy a kormány a követeléseket hogyan teljesíti. Ezt követően megjelent a te­remben a megyei rendőrkapitány, Szabó István őrnagy, s arra hivat­kozással, hogy gyülekezési tilalom van, a gyűlést feloszlatta. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt Központi Munkástanácsá­nak intézőbizottsága is ezen a na­pon ülésezett. Az ő gyűlésüket a tiszti század oszlatta fel, KöaXeménj. A Hógr-i<U 32ém>auyiic Igazgatóságának Központi aunkáatanássa felazólitj j a tzsnnodsnoe azo$ dolgozóit, akik az el*ő harmadban vannak telepítve, hogy a tendelkezéere álló gépkooalk teljes kihasználásával :'a holnapi nap folyamán a munka felvétele céljából az üzemeknél jelenjenek meg. Azok ■jk/'délutóno? és éjjele« műszakra beosztottak, akik gyalog, vagy villamossal Járnak a munkahelyükre, azok a második harmadban, illetve a délutánná műszakban jelenjenek meg a munka felvételére. Salgótarján, 1956. december 7, nógrádi Szénbányák igazgatóságának Központi a unkástanácsa. A szénbányák munkástanácsa a munka felvételére szólított fel mégpedig igen drasztikus módon. December 1: A fővárosba, a kormányhoz induló egyik küldött­séget a karhatalmisták Pásztónál feltartóztatták, s csak a Beda Jó­zsef és a Jecsmenik Andor vezette csoport jutott fel Pestre, mivel ők kerülő úton, már éjszaka elindul­tak. Azonban a Parlamentben a küldöttséget Kádár nem volt haj­landó fogadni, így csak egy kor­mánytisztviselővel tudtak tár­gyalni, aki semminemű érdemi vá­laszt nem tudott adni követelése­ikre. Ekkor Jecsmenikék ultimátumot adtak a kormánynak, aminek lé­nyege az volt, hogy amennyiben követeléseikre december 2-án a 20 órás hírekben, de legkésőbb 3-án reggel 7 óráig igenlő választ nem kapnak, úgy általános sztrájk lesz a megyében. Az előző napi gyűlés miatt letar­tóztatták Mlinárik Istvánt, Lénárt Andort, Garamvölgyi Antalt és Kecskés Károlyt. A megyei rendőrkapitányság előtt kb. 200 fő kérte kiszabulásukat. fi December 2: A küldöttség ál­talános sztrájkot kilátásba helyező kitételét a megyei munkástanács akként változtatta meg 2-án kia­dott felhívásában, hogy amennyi­ben a kormány válasz nélkül hagyja követeléseiket, akkor csak 48 órás ülősztrájkba kezdenek a megye üzemei, de az is csak rész­leges lesz, mivel az élelmezési vál­lalatok és az áramszolgáltató üzem nem szünteti be tevékenységét. A válasz elmaradt, a munkások pedig másnap sztrájkba kezdtek. December 3: Megkezdődött a 48 órás részleges ülősztrájk. December 4: Tovább folyta­tódott a sztrájk, de a bányatröszt munkástanácsa és a tröszt veze­tése, továbbá a szorospataki, a ménkesi, a nagybátonyi, a tiribesi, a kányási üzem és a szolgáltató és az aknamélyítő műszaki vezetői és munkástanácsai Nagybátonyban már arról tárgyaltak, hogy ameny- nyiben a sztrájk tovább tart, a bá­nyák állapota leromlik. Végezetül abban maradtak, hogy a felhozott érveket mérlegelve fognak az A bűnbakoknak kikiáltott nagybátonyi munkásvezetők a bírósági ítélet után: (balról jobbra) Szabó Ervin, Jecsmenik Andor, Kiss István, Beda József és Szádvári Béla (archív) egyes üzemek dön­teni a munka felvéte­léről. December 5: A legtöbb bányaüzem­ben a munkások to­vábbra sem dolgoz­tak. így például to­vább sztrájkoltak a nagybátonyi bányák­hoz tartozó Kos- suth-táróban, a Kos­suth lejtős-aknánál. Szorospatakon, az Északi-tárón, Tiribe- sen, Kányáson, Mi- zserfán, Mátranová- kon és Ménkesen. Csak a kisterenyei, az inászói, a salgó-róna- bányai, a kazári és a szurdokbányai bá­nyákban kezdődött el a termelés. Nagybátonyban tárgyalásba kezdtek a megyei munkástanács vezetői Pothornik Józseffel, a kormány megbízott­jával, Ladvánszky Károly őr­naggyal, az Országos Rendőr-főkapitányság kikül­döttjével, valamint a szovjet ka­tonai parancsnokság tisztjeivel a karhatalomból elbocsátandó személyek ügyéről. A tárgyalás eredménytelenül zárult, ezért megegyeztek, hogy a megbe­szélést este Salgótarjánban folytatják, ahol bányánként és üzemenként 2-2 fő vesz részt. Eredemény nem született. December 6: Hajnali két óra­kor a Miinnich-titkárság utasítja Ladvánszkyt, hogy vegye őrizetbe Baráti Zoltánt, mivel az szerin­tük a vasutasoknak sztrájk meg­kezdésére adott utasítást. Délelőtt, Balassagyarmaton mintegy 300 fő gyűlt össze, s kö­vetelte a városban székelő karha­talmi egység feloszlatását, mivel állítólag előző nap 4 főt őrizetbe vettek, tettlegesen bántalmazták őket, s csak az esti órákban nyer­ték vissza szabadságukat. December 7: A Nógrádi Szénbányászati Tröszt Központi Munkástanácsa felhívást tett közzé, s ebben felszólította a szénmedence dolgozóit, hogy 8-án jelenjenek meg a bányákban a munka felvétele céljából. December 8: Hajnalban őri­zetbe vették Gaál Lajost és Vi- czián Tibort, Kelemen Károlyt nem találták, mert elbújt. Délelőtt a kiszabadításukra mintegy két-háromezer munkás gyűlt össze a megyei rendőrkapi­tányság és a megyei tanács előtt. Körülbelül fél tizenkettőkor sor- tűzzel oszlatták fel a tömeget. A rendőrség előtt főleg a szovjet ka­tonák, a megyei tanács előtt kizá­rólag a karhatalmisták lőttek a tömegre. Bizonyíthatóan 46-an meghaltak, s legalább 85-en megsebesültek. __ Á. Varga László A beásott gépfegyverek keze­lői ködös szemmel várakoz­tak. A dobtáros géppisztolyok tulajdonosai még az utcán so- rakozgattak kordont alkotni, vagy az emeleti ablakokban kerestek védett tüzelőálláso­kat. A hugyagi ember iszonya­tos hangú gránátja még jól el­dugulva lapult egy táska mé­lyén zsíros kenyértől elfekete­dett újságpapírok között. Még nem kongatták el a delet a kö­zeli katolikus templom tornyá­ban. Hiába volt ezernyi fi­gyelmeztető jel, nem gondolta senki még a tömegben, hogy ez a december nyolcadika majd a legszörnyűbb gyásznapja lesz a város történetének. A recsegő hangszórók akármilyen ijesztgető felhívá­sokat öklendeztek ki magukból, nem nagyon ijedt meg senki, és pánik sem keletkezett, és har­cos indulatok se támadtak. A tömeg várt. A tömeg csak azt lélegezte; nem lehet ezekről a terekről dolgavégezetlenül ha­zamenni az embernek... Nem lehet, mert a forrada­lom szabadságának íze még ott Skandáljátok a béke nevét! van a bányászok, munkások, diákok nyelvén, ott van a meg­szólalásokban, ott van a köve­telésekben. Ezek mellett mu­száj kitartani! Muszáj, akár­mennyire is bizonyosnak lát­szik már, hogy a fegyveresek annyira elszántak, hogy itt semmi nem lesz a követelések teljesítéséből. Mégis muszáj itt maradni, várni, immár a déli harangszó figyelmeztető zú­gása miatt. A templom harangszava mintha üzenne: a béke nevét skandáljátok! De ezt az üzene­tet nem hallotta senki. Elsza­badult a pokol. Felrobbant egy gránát. Riadt, vak lövöldö­zésbe kezdtek a géppuskások, géppisztolyosok. S nem a leve­gőbe lőttek. A lövedékek élő emberi testekbe vágódtak. A fegyvertelen salgótarjáni pol­gárok húsába csapódtak iszo­nyatos kínokat okozva a kö­nyörtelen lövedékek, és az iszonyat percei sehogy sem akartak elmúlni. Egy emeleti ablakban tárat cserélt egy géppisztoly os, s mint egy örült-riadt embervadász úgy lőtte sorozatait a menekülő emberek után. Apokaliptikus hangzavar. Fojtogató lőpoifüst. Rohanó, védelmet kereső menekülők lábai alatt már vérző emberek, már haldokló asszonyok, gye­rekek fekszenek a kövezeten. Ez nem történhetett meg ve­lünk a XX. században, .... Til­takoztak, akik még éltek, de bukfencet hányt az értelem, és ördögi pánik kapaszkodott a fegyverek elsütőszerkezeteibe, s csak dörögtek a sorozatok a védtelen, ártatlan salgótarjá­niak közé. A csendet váratla­nul már a halál viaszkeze ve­zényli, mert egyszer csak csendnek kell már lenni, és ha­lottak, sebesültek hevernek szerte szét, egy öregember kis négykerekű kézikocsira teszi fia élettelen testét, és sietve, reménykedve húzza a kocsit a kórház irányába, mert az or­vosok ott majd életre keltik, feltámasztják az első látásra halottnak látszó fiút. Mert az nem lehet, hogy a család szeme fénye, sugárzó, szép te­hetsége itt csak úgy meghal­jon, az nem lehet, élnie kell... S az öregember már szalad a kocsival, fut az életesély után... Hiába! A halott fiút nem támasztja fel már senki, meghalt 1956. december nyol- cadikának delén... Ennek a napnak, ennek az iszonyatnak most éppen har­minchat esztendeje. Ötven­négy, ötvenöt éves lenne most az az egykori, tehetséges ifjú diák? Tudós lenne vagy politi­kus? Ügyvéd, tanár vagy me­teorológus? Ki tudja!? Csak az a tény; hiányzik közülünk, és hiányzik a jövőből is! Üzenni sem tud. De akik látták fiatal testét azon a négykerekű kocsin, azok tudják, elmondják az üzenetét. 1mlékezzetek! Emlékezzetek '■ánk, akiket kiráncigáltak a jövőből. Emlékezzetek, és a béke nevét, a békességet skan­dáljátok... Erdős István E

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom