Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-08 / 289. szám

1994. december 8., csütörtök Bátonyterenye Es Környéke 5. oldal VEDD ÉSZRE EMBER, ÖNGYILKOS VAGY! Természetszeretetre tanítanak Kis köztársaság nagy napja lói önkormány­zatnak, mint az államfő érdek­lődése?” - írja Kovács Tibor iskolaigazgató annak az al­bumnak az elő­szavában, amely az esemény leg­emlékezetesebb pillanatait örökí­tette meg. Nincs rosszabb a for­mális demokrá­ciánál, a látszat­tevékenységnél — fogalmaz az iskolavezető. A mi köztársasá­gunk polgárai élnek a lehető­ségeikkel, s közben felelős magatartássá formálódik mindaz, amit já­tékként élnek meg. Bátonyterenye. A hétközna­pok is válhatnak ünnepna­pokká. Ez a valóságban történt meg nem is olyan régen, az Erkel Ferenc Általános Isko­lában. Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke látogatott el ide, hogy megismerje az itt működő diákköztársaságot. „Lehet-e ennél nagyobb elis­merése az ötödik éve tartó, s egyre inkább kiteljesedő tanú­Kis lovaskocsik az unokáknak A köztársasági elnök bölcs figyelmeztetése Göncz Árpád látogatásáról kiadvány készült Szomorú tény: ami egykor természetes volt, azt ma már tanítani kell. Az emberek többsége, mint rajta kívül álló képződményről beszél a ter­mészet harmóniájáról. S talán már nem is gondol arra, hogy ennek ő is része lenne, ha tu­datosan nem tenne meg min­Horváth Györgyné, a Tölgyfa Óvoda vezetője dent az ellenkezőjéért. A bá- tonyterenyei Tölgyfa Óvoda nevelői az akarják, hogy az apróságok más szemmel néz­zék a világot. Mert ez az ő vi­láguk, senki másé. Minden nap élmény legyen Könnyű nekik, mert olyan tanítóik vannak, akik gyerekko­ruktól együtt élnek szűkebb mi­liőjük növényeivel, állataival. Egyszerűen velük született az az élményszerző képesség, amiből a kicsik meríthetnek. Magukkal hozták gyermekkori tapasztalásaikat, hogy azokat kis neveltjeik kiteljesítve hasz­nosítsák. Horváth Györgyné, vezető óvónő, Lengyel Jánosné és kol­légáik „csupán” azt szeretnék, hogy az óvodában töltött min­den nap élmény legyen, érezze jól magát a gyermek, és az ön­ként vállalt tevékenysége köz­ben - észrevétlenül, játékosan - ismereteket szerezzen.- Mert nagyon fontos, hogy már az óvodás átélje a felfede­zés örömét, tudatosítsa azt: a természetben minden érték. Ki­rándulásaink során mi kincse­ket fedezünk fel és gyűjtünk. Ezeket a kis műhelyünkben fel is dolgozzuk, versekkel, mon- dókákkal körűjük - mondja Horváth Györgyné. Az ő gyermekkorát és egész életét meghatározta a hely, ahol gyermekéveit töltötte. Szoros­patak megkapóan szép környe­zetében nyűt ki a szeme arra a világra, amelyhez eltéphetetlen szálak kötik. Az erdő számára egy szentély, ahová ünnep be­lépni, ahol különös hétköznapi csodák történnek. Csupán észre kell venni, hogy a tölgy makkja milyen markáns és mennyivel másabb, mint a többi erdei ter­més.- Életem legszebb tizenkét évét töltöttem ott. Ha meglát­tam a hegyeket, minden bajom elmúlt - vallja ma is a veze­tőnő. - Aztán ide kerültem, s itthon akartam érezni magam. Ami csak lehetséges vegyen engem körül. Persze ez nem azt jelenti, hogy a fáknak, növé­nyeknek kárt okozva tegyem otthonossá az óvodát. Céklatintával, madárkaláccsal Az óvodásokat is arra nevel­jük, hogy a hulladékokat, a le­hullott leveleket, termést hoz­zák haza. Vackor és kökény be­főtteket, salátákat, gyümölcsle­vet, hulladékból „újra papírt” készítenek, erre a maguk csi­nálta céklatintával festenek, madárkalácsot sütnek az éhes cinkéknek.- Nekem nagy szerencsém van, mert fantasztikus, segítő kollégákra találtam, például Lengyel Jánosné személyében. De ugyanezt mondhatom el a dajkáról, a fűtőről és nem utolsó sorban a szülőkről is. Műhelytitkok filmen is Lengyelné ugyanolyan szere­tettel mutatja meg az óvodá­soknak a mindennapok elérhető természeti szépségeit, mint a vezetőnő. Mindössze azzal a különbséggel, hogy hozzá az ál­latvilág is nagyon közel áll.- A mi családunk nagyon sokat köszönhet az erdőnek. A hétvégeken minden családtag ott dolgozott, gallyat szedett, vagy éppen csipkét gyűjtött a mezőn. Szerencsés vagyok, mert a napi munkámban mindez sorra visszaköszön. Szerintük ha a gyermek meg­ismeri a természetet, megsze­reti és vigyázni fog rá. Erről szól az a már élő program, mely Lengyel Jánosné: Segítő kollégákra leltem könyv alakban is napvilágot lá­tott. Szerzői, Horváth Györgyné és Lengyel Jánosné pályázatot nyert a munkával, amelyről Műhelytitkok címmel videofilm készült. A Pethő in­tézet szakembereitől kezdve felkeltették erdélyi és itthoni kollégák érdeklődését is, az óvoda pedig szakmai műhellyé vált. Vágyuk az: továbbfejlesz- szék a leírtakat, s hogy legye­nek tölgyfa-iskolák is... (M.J.) Mátranovák. Maruzs Józsefet mindenki „Dzsó”-nak szólítja a falujában. Novákon született, és ott is él már hetvenkilenc éve. Az idős ember szemet gyönyörködtető faragványaival lepi meg a környezetét.- Gyerekkorom óta faragok. Az első komolyabb darabot ti­zenhárom éves koromban ké­szítettem. Földünk volt, és azt műveltük édesapámmal és a bá­tyámmal. Lovat tartottunk, s természetesen a kocsi sem hi­ányzott a portáról. Akkor az volt a szándékom, hogy kerék­gyártó leszek. Farkas Bertalan Maconkán lakott, hozzá akar­tam elmenni tanulónak - meséli felszabadultan a férfi. - De az­tán a bátyám 1928-ban elment Kanadába, ezért nekem itthon kellett maradnom. Apámnak segítettem a földeken, de attól fogva én magam csináltam a Bátonyterenye. Képességfej­lesztő játékokat tanított a 3. Számú Általános Iskola diákja­inak a december első napjaiban megtartott foglalkozásokon dr. lovaskocsinkhoz a kereket. Ha időm engedte, akkor fa­ragtam. Eddig hat lovaskocsit készítettem a gyerekeimnek, unokáimnak. Ilyen kisméretű, de teljesen élethű másolatot, nemigen csinál senki. Régeb­ben közönséges késsel farag­tam, majd borotvából csináltat­tam faragókést hozzá. Maruzs József csinált már eszvátát (szövőszéket), s olyan kis házikót, amelybe belefértek az unokák is. Kiállított munkáit láthatták már Salgótarjánban és a Mátra­novák bányatelepi kaszinóban, s évente a falusi kultúrházban is.-A téeszben is dolgoztam, ott is kérték, hogy vigyem be a dolgaimat. Megcsodálta min­denki és azt akarták, hagyjam ott, hogy mindenki megnéz­hesse. De bizony nem hagytam Páli Judit és Forgács Béla, akikkel rendszeresen találkoz­nak az iskola nevelői és tanulói. A soroksári caritas szerveze­tétől, valamint Bátonyterenye ott! Sokan kérték, csináljak ne­kik ajándékba ezt azt, de hát nem olyan egyszerű ez. Több hónapos munkám fekszik egy-egy darabban. Például a lovaskocsi elé a két ló, nagyon nehezen készült el. Diófából fa­ragtam és az igen kemény. Szép, de dupla energiát emész­tett föl, mintha szilfából, vagy nyárfából faragtam volna. Az eszváta is rendkívül apró­lékos modell. Vetélő, csőrlő, sőt dmég kis szőnyeg darab is jár hozzá... Ez a felesége keze nyomán készült és tökéletesen úgy néz ki, mint a valamikori szövőszék. A lovak lábáról nem hiányzik a patkó, a lószerszá­mokat is maga varrta. Az uno­kák a babaháznak örülnek. Maruzs József szívvel-lélek- kel farag, élethű valamennyi alkotása! Cs. A. Barátainak Körétől a nemrégi­ben megtartott Télapó-ünnep­ségre kaptak ajándékokat a gyerekek. A legközelebbi ün­nepélyes összejövetel decem­ber 14-én lesz, amikor a zene­iskola tanárai karácsonyi hang­versennyel kedveskednek. Bátonyterenye és környéke RÖVIDEN j \ Oá MÁTRAALMÁS. Az igen keskeny és rossz álla­potú Gályái út teljes felújít-' tása a jövő évre húzódik áti A rossz idő beálltáig elvéi gezték a munkálatok egy réW szét, s az út így is járható/ Hátra van még az aszfaltod zás. A MÁTRAMINDSZENT. Kazinczy szépkiejtési ver­senyt rendeztek december 6-án az általános iskolában. Egy kötelező és egy szaba-t; don választott prózával! minden osztály képviseltette1 magát ezen a megméretteté­sen, s az első három legjobbí teljesítményt nyújtó diák dí­jat is kapott. BÁTONYTERENYE. Solti Ferencné amatőr ipar­művész gobelin képeit te­kinthetik meg az érdeklődők az Ady Endre Művelődési Központ Iványi Ödön Kis- galériában december 15-én, 17 órakor megnyíló kiállítá­sán. SZUHA-MÁTRAALMÁS. A parkok, patakmellékek és egyéb közterületek tisztítása ezekben a hetekben is ad munkát annak a huszonhat állástalannak, akiket köz­munkára alkalmaz a két te­lepülés vezetése. Hét sze­mély Mátraalmáson végzi el az ilyen jellegű tennivaló­kat. BÁTONYTERENYE. Az Iskola út 2. szám alatti mozgalmi házban megnyílt a Nógrád Megyei Hírlap Városi Szerkesztősége. Â helybeliek, illetve a városJ környéken élők csütörtöki napokon, kilenc és tizenkét óra között kereshetik fel­észrevételeikkel, gondjaik­kal. Az oldalt szerkesztette Mihalik Júlia Holnapi lapszámunkban Szécsény és környéke ______________________ji J átékos ünnepnapok Kriminális Bátonyterenye. A megye- székhely után itt fordul elő a legtöbb a bűneset. Ezek nagyságrendje azonban csaknem azonos a pásztói­val, balassagyarmatival és a rétságival. Leggyakoribb a vagyon elleni bűncselek­mény, azon belül is a lopás. Az ismertté vált elkövetők száma 240, kétharmaduk büntetlen előéletű, tizenhét százalékuk fiatalkorú, öt százalékuk pedig gyerek­korú. Minderről a városi rendőrkapitány tájékoztatta a helyi vezetőket. Felmerült: kevés a gyalo­gosan járőröző rendőr, s na­gyon elszaporodtak a mezei és erdei lopások. Az utóbbi helyzeten az önkormányzat és az érdekelt magángazdák összefogásával a fegyveres mezőőri szolgálat felállítása javíthatna. A Írországban zöldebb a fű, de gyakran elszürkül az ég kékje >q >b Bátonyterenye. Minden ta­pasztalat annyit ér, amennyit hasznosítanak belőle. - A ta- nulmányutakra is érvényes mottóval Nagy Mihály, a város polgármestere is egyetért, más­részt az igazát meg is tapasztal­hatja. A közelmúltban ugyanis Írországban járt. A függőleges sziklafalak, kősivatagok, a zöl­debbnél is zöldebb fű és a sűrűn hulló eső földjén. Látogatásá­ról, a látottak gyakorlatba való „átültetéséről” szól a vele ké­szült beszélgetés.- Ön a Nógrádi Regionális Fejlesztési Tanács önkormány­zati társelnökeként utazott a szigetországba. Konkrétan mi­lyen céllal?- Hogy megismerjem a csaknem magyarországnyi, há­rom és fél millió lakosú állam területfejlesztési stratégiáját. Egyik állomáshelyünk Shannon régió volt, amely a negyvenes, ötvenes évek elején szinte egyik nap­ról a má­sikra ki­kapcsoló­dott a nem­zetközi lé­giforga­lomból, s az erre épült gaz­daság egy­szeriben tönkre­ment. Sür­gős be­avatkozás kellett, hi­szen a bi­zonytalan megélhetés miatt nagy­fokú lett a kivándor­lás. A be­avatkozás nem is vá­ratott sokat magára. A helyi kez­deménye­zéseknek is helyt adva, jól átgon­dolt terü- let-és gaz­daságfej­lesztési program készült.-A tö­rekvés az Nagy Mihály: Igen szoros a kép- volt, hogy zés és a gazdaság kapcsolata magas színvonalú ipart vonzzon a tér­ségbe, növelje az exportot, fej­lessze az idegenforgalmat.- Kérdés, mi valósult meg az ismerösen-szépen hangzó tö­rekvésekből -. .- Szinte minden. Mert a kormány nem csak rangsorolta, hanem a szükséges forrásokat és a tartós, törvényi garanciát is ezek mellé rendelte. A külföldi befektetőket kiszámítható tá­mogatási rendszer, olcsó, jól képzett munkaerő fogadta. A már-már látványos előrehala­dásnak köszönhetően ma már igen szoros a képzés és a gaz­daság kapcsolata, s erősen al­kalmazkodik a vállalkozók igé­nyeihez.- És mi a helyzet ma nálunk? Az írországi élmények alapján miként értékeli a saját terület- fejlesztési politikánkat?- Meglehetősen döcögősen működik a mi rendszerünk. Át­alakításához szükséges néhány törvényi szabályozás, a kor­mány feladatrendszerének egyértelmű meghatározása, az érintettek bevonása a döntési folyamatokba, a piaci szemlélet erősítése, s nem utolsósorban az ehhez kellő összegek megte­remtése. Természetesen nem lehetsé­ges Magyarország és Írország gazdaságfejlesztése között tel­jes azonosságot feltételezni. De a tanulság mindenképpen meg­szívlelendő és a helyi viszo­nyokra alkalmazható.- Az egyhetes út legfonto­sabb tapasztalata az, hogy a he­lyi erőforrások bevonása, át­fogó program, valamint hosszú távú garanciák nélkül a céljaink elérése tőlünk be nem látható távolságra kerül. (-m-) i J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom