Nógrád Megyei Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-05 / 286. szám

1994. december 5., hétfő Hazai Körkép 3. oldal Világpolitikai szenzáció A világsajtó szerint az év világpolitikai szenzáció­jaként nyílik meg ma a kétna­pos budapesti csúcskonferen­cia. Túlzás nélkül állítható az is, hogy a rendezvény, ame­lyen 52 ország állam- illetve kormányfője, külügyminisz­tere és 13 nemzetközi szerve­zet magas rangú képviselője vesz részt, egyszersmind a magyar diplomáciatörténet eddigi legnagyobb eseménye. A résztvevők kivétel nélkül egyetértenek azzal, hogy a földrész ügyeinek megoldásá­ban a jövőben mind nagyobb szerepet tölthetnek be az Eu­rópai Biztonsági és Együtt­működési Értekezlet tanács­kozásai. Mert sok a megoldandó probléma. Az Egyesült Államok pél­dául azt szeretné, ha az EBEÉ erős szervezet lenne, és saját békefenntartó alakulatokkal rendelkezne, de nem osztja azt az orosz törekvést, hogy adott esetben akár még a NATO is az EBEÉ ellenőrzése alá ke­rüljön. A budapesti tanácskozást övező érdeklődésből nyilván­való: az egész világ közvéle­ményét foglalkoztatja a föld­rész jelene és jövője, még ha elsősorban Európa népeit te­szi is próbára a hidegháború utáni politikai-gazdasági át­rendeződés, s a Balkánon dúló mind súlyosabb fegyve­res konfliktus. így nem is lehet más az üzenete a Horn Gyula minisz­terelnök és Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár beszédével kezdődő csúcstalálkozónak, mint az, hogy meg kell erősí­teni az európai biztonság és együttműködés folyamatát. A gazdasági és kisebbségi problémák, a szervezett bűnö­zés, a nemzetközi terrorizmus, a radikális nacionalizmus je­lentkezése - megannyi gond, amelyek megoldása összefo­gást sürget. Ennek kialakítása elemi érdeke Magyarországnak is, amely a szervezés, a bizton­ság megteremtése kötelező és gyakran kényelmetlen felada­tain túl közmondásos vendég­szeretetével is mindent elkö­vet azért, hogy jól érezze ma­gát nálunk a kongresszus. \Jem utolsó sorban azzal is, 1V hogy Horn Gyula minisz­terelnök hétfői díszebédjének mintegy 130 vendége a Hilton Hotelben olyan 4 fogásos me­nüt élvezhet, amelyet így jel­lemeznek a szervezők: nem­zetközi jelleg, némi magyaros ízzel... KAMPANYKRÓNIKA Szót emeltek a „vasparipák” megmentéséért Tiltakozók a balassagyarmati vasútállomáson Fotó: Bábel László Balassagyarmat. A környezet­védők, kertbarátok és a Zöld Alternatíva képviselőjelöltjei. Láng Mihály, Unatényi László és Deák Sándor ma, 17 órakor a Szabó Lőrinc iskolában talál­koznak a polgárokkal. Salgótarján. Ma, 17 órakor, a Rákóczi iskolában fórumot rendez az MSZP. Házigazda: Uramecz János képviselőjelölt. Salgótarján. Ma, 17 órakor, a rónatelepi kultúrotthonban To­ronyi Béla (Munkáspárt) képvi­selőjelölt találkozik a választó- polgárokkal. Százan lehettek tegnap a ba­lassagyarmati vasútállomáson azon a demonstráción, melyen a vasútvonalak tervezett meg­szüntetése ellen emelték fel szavukat az emberek. A ren­dezvényt a Zöld Alternatíva és a Kertbarátok szervezték. Dr. Németh György, gyar­mati polgármester emlékezte­tett arra, hogy már két éve is születtek hasonló vasútcsonkító kezdeményezések, ám akkor sikerült ezt meghiúsítani. Most ismét azt tervezik, hogy a tér­ség vasútjait bezárják. Holott nem visszafejleszteni, sokkal inkább fejleszteni kellene a vo­nalakat. Kovács János, a Vasutas Szakszervezet helyi titkára arra hívta fel a figyelmet, hogy 1958-ban hajtottak végre ilyen nagyarányú vonalmegszünte­tést. Dr. Rózsa György a Civitas Fortissima Kör elnöke megem­lítette, hogy két évvel ezelőtt ők is felemelték szavukat. Úgy lát­szott helyére került az ügy, de csak időleges volt a siker. Deák Sándor, a Zöld Alternatíva me­gyei elnöke elmondta, hogy vasútjaink leépítése rontaná térségünk kilábalási esélyeit. Az elbocsátott dolgozók tovább növelnék a munkanélküliséget. A közúti fuvarozás sokkal több energiát emészt fel és egész­ségkárosító hatása is sokkal na­gyobb, mint a vasúté. A fejlett ipari országokban a közúti for­galom minél nagyobb részét vasútra kívánják terelni, a vas­utat dotálják. A tiltakozók ezután vonatra szálltak. Szécsény állomásfő­nöke, Molnár László egy kimu­tatást is hozott magával, mely­ből kitűnt, hogy a személyfor­galom az elmúlt két évben kö­zel húsz százalékkal emelke­dett. A Nógrádszakálnál bejövő és Ipolytamócnál kilépő szlo­vák vonatok évente közel fél­millió tonna árut szállítanak. Az Ipolytamócig és vissza közlekedő vonatot az állomá­sokon várták a polgármesterek, akik egytől egyig aláírták a til­takozó jegyzéket. (ádám) A NAP HÍREI Jön a Mikulás Figyelem, gyerekek! Ma délutántól azok a beteg gyermekek, akik kívánsá­gaikat megírták lapunk­nak, kérjük, legyenek ott­hon, mert ajándékot kap­nak a Hírlap-Mikulástól! Drégelypalánk. A község­ben a háromévesektől a nyolcadikosokig mindenki kap csomagot. Ma délután, a művelődési házban lesz az ünnepi műsor, amelyen át­adják 180 gyereknek a cso­magokat. Zabar. Lovas kocsival 76 gyereket látogat meg ma a Mikulás, aki házhoz viszi az ötszáz forint értékű aján­dékcsomagokat. Ezen kívül az önkormányzat megaján­dékozza a 22 zabari közép- iskolást is. Ők személyen­ként 1500 forint támogatás­ban részesülnek, tanulmányi költségeik fedezéséhez. Erdély-köri találkozó Salgótarján. Az Erdély-kör december 5-én, 17 órakor, a József Attila Művelődési Központban tartja szokásos havi összejövetelét. A prog­ramban megemlékezés lesz az 1956. december 8-ai eseményekről, s tájékoztató hangzik el az országos szö­vetség elnökségi üléséről. Anyagtorlódás Szokásos Kíváncsiskodó­rovatunk ezúttal anyagtor­lódás miatt kimarad. Holnap folytatjuk. Olvasóink elné­zését kérjük. Vasutasokat vettek őrizetbe Száj ólban Akik túlélték a szörnyű katasztrófát... (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Szolnok, MÁV kórház. Baleseti sebészet. A folyosón fiatal, széparcú lányt tolnak a műtőbe. Mézszínű haja ziláltan terül szét a hófehér lepedőn. Szeme hunyva. Nem tud semmiről. Mi lesz vele?! Felépül - súgja valaki a fülembe. Súlyos lépsérült, de egészséges lesz. Úgy legyen! Utánanézek. De már a lengőajtók szárnyai lebegnek csupán ... A szobákban a „közönséges” betegek mellett ott fekszenek a sors vagy a sze­rencse kegyeltjei - a szajoli katasztrófa túlélői. Azok, akik - majdnem átlépték az evilági élet mezsgyéjét. így vallanak: (Folytatás az 1. oldalról) épületek romjai alól. A helyszínen szerzett infor­mációk szerint két MÁV-dol- gozót vettek őrizetbe, ezt a kint tartózkodó Pintér Sándor or­szágos rendőrfőkapitány is megerősítette. Megtudtuk, hogy a két dolgozó pénteken reggel hét órakor kezdett, va­gyis két órával szolgálatuk le­telte előtt voltak. Őket a baleset után rögtön megszondázták; nem voltak ittasak. Lotz Károly kérdésünkre el­mondta, alapos a gyanú arra, hogy elsősorban személyi mu­lasztás okozta a tragédiát. Az eredmények azt mutatták, mű­szaki hiba nem történt. Meg­kérdeztük, hogyan lehet az, hogy egy ilyen fontos állomá­son, ahol nemzetközi szerelvé­nyek közlekednek, emberi mu­lasztás ekkora katasztrófát okozhat, vagyis ennyire kiszol­gáltatottak vagyunk a tévedé­seknek? A miniszter kijelen­tette, ez a váltó, amelyen kisik­lott a vonat, a Nemzetközi Vas­úti Egyesület Európában elfo­gadott változata. Nem a legkor­szerűbb, de a kontinensen szá­mos országban működtetik. A lényeg, hogy a váltó műszaki képessége és a szabályzat betar­tása az együttes biztosíték arra, hogy jól működik a kitérő. A miniszter hangsúlyozta, a mozdonyvezető semmiféle szabálytalanságot nem követett el, a szabályok szerint a meg­engedett 110 kilométeres se­bességgel haladt - volna - át az állomáson. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy lélekjelenléte sokkal súlyosabb katasztrófát előzött meg, ugyanis a kisiklás pillana­tában nem fékezte be a szerel­vényt, ami sokkal súlyosabb következményekkel járt volna. A szajoli események után Szolnokon, a megyei rendőr­főkapitányságon sajtótájékozta­tót tartottak szombaton délután. Ezen többek között megjelent Fazekas Attila megyei rendőr- kapitány es Kálnoki Kis Sán­dor, a MÁV Rt. elnöke. Bejelentették, hogy halálos tömegszerencsétlenséget okozó, a közlekedés biztonsága elleni bűncselekmény alapos gyanúja miatt büntetőeljárást indítottak Sz. Ferenc 24 éves váltókezelő, törökszentmiklósi, F. István 42 éves tolatásvezető, szolnoki és /. Ferenc 26 éves to­latásvezető, örményesi lakos el­len. A rendőrség Sz. Ferencet és F. Istvánt bűnügyi őrizetbe vette. A tragédia következtében a helyszínen huszonkilencen, a szolnoki MÁV-kórházban pe­dig ketten veszítették életüket. A sérültek száma ötvenkilenc volt. A megyei rendőrfőkapitány előbb megdöbbenésének adott hangot, majd kiemelte azt az áldozatkész munkát, amelyben nagyon sokan segítettek, köz­tük a mentők, a rendőrök, a tűzoltók, a polgári védelmisek, a honvédség, a szolnoki, a sza­joli önkormányzat, a vöröske­reszt, a kórházak, az ÁB-Ae- gon, a Jászkun Volán, a vér­adók. Nem hagyta szó nélkül a szajoliak megható segítőkész­ségét sem. Ugyancsak megköszönte a segítséget a MÁV Rt. elnöke is, aki szintén osztozott a gyászo­lók mély fájdalmában. El­mondta, a cég vezetősége biz­tosítja, hogy a baleset minden körülményét aprólékosan meg­vizsgálják és levonják az ezek­ből következő szakmai és em­beri tanulságokat. Sipos István vezérigazgató­helyettes ismertette a baleset után történteket, azt, hogy szinte pillanatok alatt a hely­színre érkeztek a mentőalakula­tok, aminek köszönhetően a balesetet követően 23 óráig az állomás vasúti forgalma szüne­telt, az első, dízelmozdony von­tatta vonat ezt követően gördült át a 7-ik vágányon. Kiemelte azt az összehangolt munkát, amely először nyilvánult meg a különböző szervezetek között karasztrófa esetén. Kiderült, az anyagi kár meg­közelítően 250 millió forint. Elhangzott, ez a pillanat nem alkalmas arra, hogy a sztrájk kérdését — vagyis hogy lesz-e - megvitassák. Ä győri vasútállomás dolgo­zói egy havi keresetük egy szá­zalékát felajánlották az áldoza­tok családtagjai és a sérültek megsegítésére. Akik csatlakozni kívánnak a kezdeményezéshez, a MÁV által a Magyar Hitel Bank Rt.-nél vezetett 215-08668-7210, illetve a Pos­tabank Rt.-nél lévő 021-19104- 7021-es számlaszámra fizethe­tik be adományaikat. Dr. Sulyok Attila állatorvos, Szolnok: - Nyíregyházáról - ott dolgozom - utaztam Szol­nokra haza. Két erős kilengés után történt a borulás. Szinte azonnal teljes sötétség szakadt ránk. Kiszakadtak az ülések, egy kupacba zuhantam a kocsi aljára a többiekkel, a romokkal. Óriási pánik keletkezett. „Leel­lenőriztem” a végtagjaimat- mozogtak. Egy-másfél óra múlva szabadultam ki, miután egy sérültet és egy ülést leemel­tek rólam. Hogy ülök-e legkö­zelebb vonatra? Hát persze. Hisz dolgozni menni kell. Kiss Andrea főiskolai hall­gató, Cegléd: - A főiskoláról tartottam hazafelé a vonattal, amikor hirtelen egy lökést érez­tem. A szemben ülő utas ki­pottyant az ülésből, fordult egyet. Az események további menetét nem tudtam követni. Nem veszítettem el ugyan az eszméletemet, csak egyszerűen nem tudom, hogy mi történt abban az óriási káoszban. Saját lábamra álltam, de a vállamra esett a csomagtartó, alattam pe­dig emberek voltak. Nem mer­tem megmozdulni. Egy lány rémülten sikoltozott, hogy nem kap levegőt. Egy fiúnak sikerült kiszabadulnia a vagonból. Sze­rencsém volt, mert körülbelül negyedóráig tartott csak az egész. Megúsztam két bordatö­réssel és bokazúzódással. Csak a pályaudvaron állva döbben­tem rá, hogy mi történt. Ekkor jött rám a sokk. Vonatra pedig ezután is muszáj lesz ülnöm. Radosztics Ferenc, Kör­mend: - Debrecenből Kör­mendre igyekeztem a szeren­csétlenség napján. Minden előzmény nélkül, mintha egy­szercsak belövést kapott volna a vagon. Egyik lábam beakadt, egymásra zuhantunk. Sötétség, és óriási rémület keletkezett. Szerencsére az egyik kezemet tudtam mozgatni, így segítet­tem másoknak a menekülésben, meg magamnak is, mert ennyi­vel is kevesebben lettek rajtam. A jobb kezem és néhány bor­dám eltört. De már kívánom a cigarettát, úgyhogy biztosan megmaradok. A folyosón elegáns, fiatal nő szólít meg ügyvédje kíséreté­ben.- Nem tudja mi lett a sérültek táskájával és holmijával?- Talán a rendőrségen vagy a helyszínen érdeklődjenek.-Pénz volt nála. Ugyan hova lett?-Fogalmam sincs. De sze­rintem egy emberéletet nem le­het pénzzel mérni... Vagy mégis ...? Halálvonatok 1968. december 22.: Mende és Sülysáp között, a nyílt pályán összeütközött a Budapest és Békéscsaba között közlekedő sze­mélyvonat egy tehervonattal. A halálos áldozatok száma 43, megsérültek 57-en. Rossz vágányra irányították a vonatot. 1973. január 29.: A Helvécia és Kecskemét-Alsó vasútállomás közötti sorompó nélküli átjáróban a Fülöpszállás és Kecskemét között közlekedő személyvonat összeütközött egy Volán autó­busszal. 35 személy meghalt, 18-an súlyosan megsebesültek. 1979. december 3.: Lökösháza és Elek közötti közlekedő Vo­lán autóbusz a fénysorompó tilos jelzése ellenére áthajtott a vasúti kereszteződésen és az ott haladó személyvonattal ütkö­zött. Az autóbuszban 11-en meghaltak, 29-en megsérültek. 1980. június 30.: Siófokon egy vasúti átjáróban egy mozdony összeütközött egy Volán autóbusszal. 19 személy meghalt. 1981. november 30.: Mohora községnél - egy fénysorompós vasúti átjáróban összeütközött egy Volán autóbusz és egy üres szerelvényvonat. 17 utas meghalt, 29 megsebesült. 1982. szeptember 9.: Székesfehérváron egy helyi autóbusz egy vasúti átjáróban összeütközött egy vonattal. 16 utas meghalt. 1985. május 24.: Püspökladány belterületén a vasúti fényso­rompóval ellátott kereszteződésben egy tehergépkocsi ütközött a Püspökladány-Szeghalom között közlekedő személyvonattal. 7 személy vesztette életét, 24-en megsérültek. 1992. szeptember 26.: Agárdon egy német rendszámú mikro­busz a vezető hibájából egy vasúti átjáróban összeütközött egy mozdonnyal. Tizenhat német utas meghalt. 1993. február 12.: Nyékipusztánál egy pörbölyi iskolabusz a vasúti átjáróban — a buszvezető és a mozdonyvezető hibájából -összeütközött. 11 gyermek meghalt, 19 megsérült. 1994. december 2-án a Nyíregyházáról Budapestre tartó gyorsvonat Szajol község állomásán egy rosszul átállított váltó következtében siklott ki. 29-en haltak meg, 59-en meg­sérültek. Göncz Árpád és Kuncze Gábor a tragédia helyszínén

Next

/
Oldalképek
Tartalom