Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-24 / 277. szám
6. oldal Életmód - Szabadidő 1994. november 24., csütörtök Különös finomságok több konyhából Molnár Béláné (Bátonyterenye) receptajánlatai Libaleves és ludaskása Egy evőkanál zsíron megpirítunk egy kávéskanál reszelt vöröshagymát, adunk hozzá 1-1 szál sárgarépát és petrezselyemgyökeret karikára vágva, ízlés szerint sót, szemes borsot, köménymagot. Felengedjük 2-2 és fél liter vízzel, s a libaaprólékot beletéve jó puhára főzzük. A kész levest daragaluskával tálaljuk. A ludaskásához 25 dkg rizst alaposan megmosunk, leöntjük kétszer annyi átszűrt libalevessel, mint a rizs térfogata, és puhára főzzük benne. Osz- szekeverjük a főtt zöldséggel, és tálra halmozzuk. Ráfektetjük a levesben főtt, forró libaaprólék darabokat. A fenti leírások alapján elkészítve mind a libaapró- lék-leves, mind a ludaskása minden bizonnyal sokak tetszését megnyeri majd. (Édesanyám receptje) Kata-szelet 50 dkg lisztben 1 csomag sütőport elvegyítünk. Adunk hozzá 15 dkg zsírt, 15 dkg porcukrot, 3 tojássárgát és kevés tejjel összegyúrjuk. Három lapot sütünk belőle. A hozzávaló krémet a következőképpen készítjük el: 1 megsült lapot összetörünk és 2 deci forró cukrozott tejbe áztatjuk. 13 dkg cukrot, 10 dkg vajat, 2 dkg kakaóval, pici rummal kikeverünk. A két masszát ösz- szekeverve a 2 lap közé töltjük. A 3 tojásfehérjét jól kikeverjük 15 dkg porcukorral, és gőzön kemény habbá verjük. Ezzel a tészta tetejét megkenjük. Figyelem: fogyasztás előtt egy nappal készítsük el. (Felvidéki Anna, Selyp) Vajaspogácsa 3 dkg élesztőt 1 dl langyos tejben, 1 dkg cukorral felfuttatunk. 50 dkg lisztet elmorzsolunk 25 dkg margarinnal, hozzáadjuk az élesztőt, 2 tojássárgát, 2 dl tejfölt és ízlés szerint sót. Gyenge rétestészta keménységű tésztát kapunk, amit fél óráig deszkán pihentetünk, utána kinyújtjuk és háromba hajtjuk. Ezt még kétszer megismételjük, 20-20 perces pihentetés után. Végül a tésztát ujjnyi vastagra nyújtjuk, tetejét megrácsozzuk, és apró pogácsákat szaggatunk belőle. A sütőlemezen még 10 percig pihenjen a tészta, mert különben a pogácsák sütés közben eldőlnek. Mérsékelten meleg sütőben sütjük. (Bartha Jánosné, Nagybá- tony) PUSZTÍTJA AZ ÉLŐVILÁGOT. Oroszországban az arktik tundra környékén tragikus olajszennyeződés történt. A hosszú hónapok óta szivárgó olajvezeték most robbanásszerűen kinyílt. Amerikai becslések szerint körülbelül 250 ezer barrel olaj került a felszínre, szennyezve nem csak a környezetet, hanem a vizeket és a tengert is. Az élővilág a szennyezett területeken - a szennyezés mértéke szerint - jelentősen károsodik. A nagy robbanás után kitört tűzvész meggyújtotta a kiáramló olajat is. FEB-fotó KI TUD TÖBBET MAGYARORSZÁGRÓL? - ÉLŐ TV-ADÁS SALGÓTARJÁNBÓL Acélgyári család a Rokkant-telepen A régi Salgótarjánban rangnak számított, ha valaki acélgyárinak mondhatta magát. Manapság - látszólag - eltűnőben vannak ezek a rangok, amelyeket nem úgy osztogattak, hanem nagyon is kemény, magas színvonalú munkával vívtak ki maguknak az emberek. Ezért maradandóbbak is a mai „rangoknál". Frics Gyula nem szívesen beszél önmagáról. De ha már muszáj, azért a kezdet kezdetén megemlíti, hogy mind ő, mind pedig a felesége régi acélgyári családból való.- Családom öttagú, sajnos, a nagyszülők már nem élnek - mondja. - Én a Madách gimnáziumban érettségiztem 1956-ban, s mindjárt utána az acélgyárba kerültem. Aztán Budapesten a Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál dolgoztam, majd pedig a Nógrád- tervnél lettem tervezőmérnök. A Műszaki Egyetem bajai főiskolai karán szereztem vízgazdálkodási mérnöki végzettséget, levelező tagozaton. Később kerültem a Felső-zagyvai Víztársulathoz főmérnöknek, ismét a Nógrádtervhez műszaki oszFrics Gyula: Most már nagyon készülünk tály vezetőnek. Végül 1986-ban a Nógrád Megyei Tanácshoz jöttem. Most a megyei önkormányzat főtanácsosa vagyok, s miután műemlékvédelmi szakmérnök is vagyok, a természet- és műemlékvédelemmel foglalkozom. Frics Gyula 1969-ben nősült. Felesége, született Lombos Edit. Matematika-fizika szakos tanár, a salgótarjáni Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola igazgató-helyettese. Három gyermekük van. A legidősebb, ifjabb Frics Gyula 24 éves, ötödik éve mentős szakápoló. A 22 éves Veronika most végzett az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán, kezdő munkanélküli, de ami ennél vidámabb, jövő nyárra tervezi az esküvőjét. A legkisebb Zoltán, 19 éves, jelenleg Zsámbékon, a tanítóképző főiskolán elsőéves. Rokkant-telepi kertes házuk körül mindig akad munka, a család hobbija a kirándulás. Ezt szinte mindig a cserkésztevékenységgel kapcsolják össze, Frics Gyula a 153-as, dr. Dor- nyay Béla (a régi Mátra) cserkészcsapat parancsnoka, s a család minden tagja tisztséget lát el e csapatban.- Most már nagyon készülünk a vetélkedőre - jegyzi meg Frics Gyula. - A családból rajtam kívül Veronika és Zoltán játszik, s csapatunk fő erősségének számít T. Pataki László és Czipóné Angyal Erzsébet.- Hogyan készülnek?- Ez az, amit nem árulhatok el. Mindenesetre izgalmas versengésre számítunk a Szabó családdal és csapatával november 26-án. -mér SZÁNTÓ PÉTER SOROZATA: HASUNK TÖRTÉNETE A fazék elpusztítja a Római Birodalmat----^— Az ókor tán Æ EML legmegdöbben- több ténye, hogy —milyen széles körű volt a kül- l kereskedelem. \ mükénéi görögök tudásuk és gazdagságuk javát a több ezer kilométerre lévő egyiptomi birodalom zsoldos katonáiként szerezték. Följegyzések bizonyítják, hogy Egyiptom már időszámításunk előtt 1450-ben, Indonéziából szerezte a fahéjat. A fűszerek kereskedelme azonban Róma uralma alatt lett igazán nemzetközi. A fűszereknek megdöbbentően hosszú útjuk volt. A fahéj például a mai Malajsia területéről érkezett, hatezer kilométeres tengeri úton Madagaszkárba, ahonnét karavánok hozták végig Afrikán az arabokhoz, akik eladták a rómaiaknak. A cassia-levél Kínából került a Gang esz torkolatához, Indiába, ahonnét hajón hozták át. Még később kialakult a közvetlen római-kínai kereskedelem, az ún. Első Selyemút. Az időszámításunk utáni második században kínai karavánok Lo-yang városából indultak selyemmel, gyömbérrel, cassia-levéllel megrakodva. Sok ezer kilométeren át haladtak a Pamir csúcsáig. Valahol itt, a világ tetejének közelében találkoztak a római karavánokkal, s a fűszerekért üvegárut, korsókat, ékszereket, bort, aranyat és ezüstöt kaptak. A fűszereknek a rómaiak számára hatalmas értéke volt. Plinius becslése szerint Róma évente mai értéken számítva ötmilliárd forintot költött fűszerekre. Később a latinok fűszerigénye még inkább megnövekedett, ami a világ első inflációjához és gazdasági válságához vezetett. Csak példaképpen: egy bus- hell búza az időszámításunk utáni első században hat, a negyedik században viszont kétmillió drachmába került. Végső soron az ekkor kirobbant gazdasági válság gyöngítette az országot, okozta a Római Birodalom bukását, segítve a barbár törzsek győzelmét. De - kérdés - minek volt tulajdonítható a gazdasági csődöt okozó nagy fűszer éhség? A vízvezetéknek. A rómaiak egytől-egyig súlyosan betegek voltak: heveny ón- és ólommérgezésben szenvedtek. A vízvezetékek, az edények, tányérok, serlegek kivétel nélkül ónból, ólomból készültek, sőt az asz- szonyok ónt használtak arcpúdernek, a férfiak pedig a bort olyan musttal dúsították, amelyeket ónedényekben forraltak föl. Következésképp amikor Martialis, a költő azzal dicsekszik, hogy egy ültében megivott öt pint bort, ezzel nemcsak egy palack whisky szesztartalmát vette magához, hanem ötven milligramm ólmot is. A krónikus mérgezés tünetei: hajhullás, szomjúság, súlyos étvágytalanság, az ízérzékelés elvesztése. Következésképp a betegek - egy egész nemzet - ínycsiklandó, túlfűszerezett ételeket keresett. Ezért a fűszer iránti igény. Az árak a csillagokig emelkedtek, s végül a birodalom gazdaságilag, majd politikailag is összeomlott. Mindez néhány edény és víz- vezetékcsö miatt. (Csütörtökön folytatjuk) Szántó László: Egy éjszaka a piros lámpás házban Első fejezet - Margó története 1. rész-Halló! Margó vagyok. Mit szólnál hozzá, ha ma indulnánk?- Szia, Margó! - kiáltotta Sanyi lelkesen. - Nagyon örülök és várlak. Beszéljünk meg egy időpontot, mikor és hol találkozunk?- Várjál, megbeszélem a családdal, és pár perc múlva visz- szahívlak. Izgatottan tettem le a kagylót és már intézkedtem is.- Anyu, anyu, készülj, indulunk Frankfurtba!- Te normális vagy? Erre föl kell készülni, én...-Ha nem jössz, akkor maradsz, de vedd tudomásul, hogy ilyen lehetőséged soha többet nem lesz. Vendégként jönni-menni és még szórakozni is, de ha nem, hát nem.-Nem úgy gondoltam, persze, hogy megyek...- Tudod mit, anyu? Kihívom Gigit is. Ő benne van minden buliban.- Jó ötlet, eredj, beszélj vele. Hát persze, hogy Gigi, a barátnőm igent mondott. Lázasan csomagolt, én meg közben vázoltam neki csupa nagy betűvel, hogy mi vár ránk. A végén már elhittük, hogy Eldorádó - ahhoz képest, ami ránk vár — szükségállapot volt. Visszahívtam Sanyit. Az első csengésre felkapta a kagylót, biztos ott kuksolt a telefon mellett.- Hogy döntöttél?- Sanyika, még ma indulunk, de nagyon szeretném, ha velem jöhetne az egyik barátnőm. Jobban érzem magam, ha nem vagyok teljesen egyedül.- Hogyhogy egyedül? És én?- Nem úgy gondoltam, de szeretném, ha a barátnőim közül valaki lenne a közelemben.- Rendben van, de legalább csinos?- Olyan, mint én — mondtam nevetve.- Ki van zárva, olyan nem lehet, de nekem elég, ha magadhoz hasonlítod. Jöhet!- És még egy. Jönni akar anyu is. Szeretne kocsit venni, és reméli, reméljük, hogy a te segítségeddel ez jobban sikerül.- Mondd, milyen meglepetést tartogatsz még a számomra?- Ennyi, nem több.- Oké, jöhet mindenki. Üljetek egy taxiba, és gyertek el az osztrák határig, Nickelsdorfban várlak benneteket. Ha elindultok még ma, akkor éjfél körül már itt lehettek. * * * Szinte hihetetlen. Végre egy kis kikapcsolódás a taposómalom után. Munka éjjel-nappal. Nem rossz, csak fárasztó. De most ez maga a mennyország kitárult kapuja. Gondolhattam volna, hiszen a horoszkópom már hetek óta csak jót ígér. íme a beteljesülés. Ha ezt nem használom ki, hülye vagyok. Ez a Sanyi igazi úriember. Közel két éve ismertem meg egy családi közös ismerősünkön, Erzsin keresztül. Szórakozóhelyen jöttünk össze. Nagyvonalúan rendelt és nekem, a pin- cémőnek ez imponált. Nagy rendelés, kis fogyasztás, mesés borravaló. Hiába, a nyugat az nyugat.-Maga igazán bájos. Hogy bírja ennyi munka után ezt a kedves viselkedést? - kezdte a beszélgetést.- Ilyen úriemberrel szemben, mint On, igazán nem esik nehezemre - bókoltam vissza.- Meghívhatom egy italra?- Nagyon kedves, köszönöm, elfogadom. Ez az ital volt a legdrágább az összes között, de a poharamba csak teát töltöttem. A kecske-káposzta elmélet. A vendég büszke, hogy meghívhatott, én meg kifizettettem vele a 347 forintot egy teáért, amely jó, ha 2 forintot ér. Ismerős vagy nem, szimpatikus vagy nem, az üzlet az üzlet. Záróra után ottmaradt és kellemesen elbeszélgettünk. Elmondta, hogy jugoszláviai magyar, de évek óta kinn él Németországban. Beilleszkedett, németül él és gondolkodik, már majdnem igazi német. Ez aztán a főnyeremény! Ettől kezdve mindennapos volt a „Pipában". Jött, látott és kicsit győzött. Kár, hogy nem fiatalabb. De hát ilyen az én szerencsém. Aki fiatal és tetszik, az csapongó, szertelen, könnyelmű, lezser. O meg kellemes, kiegyensúlyozott, „született úr”. Fájdalom, hogy nem a legfiatalabb korosztály. így hát marad a szimpátia és semmi több. Bosszantott, amikor visszautazott. Jó volt látni a bal 3-as asztalnál, és tudni azt, hogy ha megjelent, vele együtt legalább kétezer forint jött. Elment, vége. Igaz, formaságból elkérte a telefonszámomat, de hát -ez nem jelent semmit, nem az első eset. Volt, nincs, fene bánja - bár azért egy kicsit bántam. Pár nap elteltével telefonhoz kértek.- Halló, Margó vagyok.- Szia. Sanyi vagyok Frankfurtból.- Csak nem? Mi újság, hogy értél haza? Beszélj !-Örülök, hogy hallak, hiányzol, Margó! Nagyon kedves vagy nekem, szeretném, ha barátok maradnánk. Kérlek, fogadj el jó ismerősnek, és engedd meg, hogy néha meglátogassalak!- Sanyi, örülök neked! Gyere amikor kedved van, én mindig szívesen látlak. Jó egy ilyen ismerős külföldön, főleg nyugaton, különösen pedig Németországban. Pár hét elteltével ismét telefonhoz hívtak.- Sanyi vagyok Szegedről.- Milyen Sanyi?- Hát a frankfurti.-A, szia! Hiába, nekem a Sanyi csak akkor ugrik be, ha Frankfurttal együtt emlegetik.- Mikor találkozhatunk?- Kilenckor kezdek, este kilenckor, a Pipában. Legyél ott- Oké, szia! Nem véletlenül jöhetett ilyen gyorsan vissza. De hát mit akar? Nem biztattam semmivel. Lehet, hogy Erzsi mondott neki valamit? Ez az öreg tyúk nem tetszik nekem. Kedves, de legalább 10 lépésről pattogtatja a szavakat. Csupa számítás az egész nő. Az a típus, aki mindenütt csak pénzt lát, semmi mást. Pénzt az asztalnál, az ágyban, a kocsiban, mindenütt. Hogy kerülhetett kapcsolatba ez a rendes fiú ezzel a boszorkány idegenvezetővel. Csak nem behálózta? Hiába, a jóindulat, a hiszékenység gyakran szül ilyen visszás helyzeteket. Kezdtem sajnálni ezt a derék fiút. (Folytatjuk)
