Nógrád Megyei Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-24 / 277. szám

6. oldal Életmód - Szabadidő 1994. november 24., csütörtök Különös finomságok több konyhából Molnár Béláné (Bátonyterenye) receptajánlatai Libaleves és ludaskása Egy evőkanál zsíron megpirí­tunk egy kávéskanál reszelt vöröshagymát, adunk hozzá 1-1 szál sárgarépát és petre­zselyemgyökeret karikára vágva, ízlés szerint sót, szemes borsot, köménymagot. Felen­gedjük 2-2 és fél liter vízzel, s a libaaprólékot beletéve jó pu­hára főzzük. A kész levest da­ragaluskával tálaljuk. A ludaskásához 25 dkg rizst alaposan megmosunk, leönt­jük kétszer annyi átszűrt liba­levessel, mint a rizs térfogata, és puhára főzzük benne. Osz- szekeverjük a főtt zöldséggel, és tálra halmozzuk. Ráfektet­jük a levesben főtt, forró liba­aprólék darabokat. A fenti leírások alapján el­készítve mind a libaapró- lék-leves, mind a ludaskása minden bizonnyal sokak tet­szését megnyeri majd. (Édesanyám receptje) Kata-szelet 50 dkg lisztben 1 csomag sü­tőport elvegyítünk. Adunk hozzá 15 dkg zsírt, 15 dkg porcukrot, 3 tojássárgát és ke­vés tejjel összegyúrjuk. Három lapot sütünk belőle. A hozzávaló krémet a követke­zőképpen készítjük el: 1 meg­sült lapot összetörünk és 2 deci forró cukrozott tejbe áztatjuk. 13 dkg cukrot, 10 dkg vajat, 2 dkg kakaóval, pici rummal ki­keverünk. A két masszát ösz- szekeverve a 2 lap közé tölt­jük. A 3 tojásfehérjét jól kike­verjük 15 dkg porcukorral, és gőzön kemény habbá verjük. Ezzel a tészta tetejét megken­jük. Figyelem: fogyasztás előtt egy nappal készítsük el. (Felvidéki Anna, Selyp) Vajaspogácsa 3 dkg élesztőt 1 dl langyos tej­ben, 1 dkg cukorral felfutta­tunk. 50 dkg lisztet elmorzso­lunk 25 dkg margarinnal, hozzáadjuk az élesztőt, 2 to­jássárgát, 2 dl tejfölt és ízlés szerint sót. Gyenge rétestészta keménységű tésztát kapunk, amit fél óráig deszkán pihente­tünk, utána kinyújtjuk és há­romba hajtjuk. Ezt még két­szer megismételjük, 20-20 perces pihentetés után. Végül a tésztát ujjnyi vastagra nyújt­juk, tetejét megrácsozzuk, és apró pogácsákat szaggatunk belőle. A sütőlemezen még 10 per­cig pihenjen a tészta, mert kü­lönben a pogácsák sütés köz­ben eldőlnek. Mérsékelten me­leg sütőben sütjük. (Bartha Jánosné, Nagybá- tony) PUSZTÍTJA AZ ÉLŐVILÁGOT. Oroszországban az arktik tundra környékén tragikus olajszennyeződés történt. A hosszú hónapok óta szivárgó olajvezeték most robbanás­szerűen kinyílt. Amerikai becslések szerint körülbelül 250 ezer barrel olaj került a fel­színre, szennyezve nem csak a környezetet, hanem a vizeket és a tengert is. Az élővilág a szennyezett területeken - a szennyezés mértéke szerint - jelentősen károsodik. A nagy robbanás után kitört tűzvész meggyújtotta a kiáramló olajat is. FEB-fotó KI TUD TÖBBET MAGYARORSZÁGRÓL? - ÉLŐ TV-ADÁS SALGÓTARJÁNBÓL Acélgyári család a Rokkant-telepen A régi Salgótarjánban rang­nak számított, ha valaki acél­gyárinak mondhatta magát. Manapság - látszólag - eltű­nőben vannak ezek a rangok, amelyeket nem úgy osztogat­tak, hanem nagyon is kemény, magas színvonalú munkával vívtak ki maguknak az embe­rek. Ezért maradandóbbak is a mai „rangoknál". Frics Gyula nem szívesen beszél önmagáról. De ha már muszáj, azért a kezdet kezdetén megemlíti, hogy mind ő, mind pedig a felesége régi acélgyári családból való.- Családom öttagú, sajnos, a nagyszülők már nem élnek - mondja. - Én a Madách gimná­ziumban érettségiztem 1956-ban, s mindjárt utána az acélgyárba kerültem. Aztán Budapesten a Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál dol­goztam, majd pedig a Nógrád- tervnél lettem tervezőmérnök. A Műszaki Egyetem bajai főis­kolai karán szereztem vízgaz­dálkodási mérnöki végzettsé­get, levelező tagozaton. Később kerültem a Felső-zagyvai Víz­társulathoz főmérnöknek, ismét a Nógrádtervhez műszaki osz­Frics Gyula: Most már nagyon készülünk tály vezetőnek. Végül 1986-ban a Nógrád Megyei Tanácshoz jöttem. Most a megyei önkor­mányzat főtanácsosa vagyok, s miután műemlékvédelmi szakmérnök is vagyok, a termé­szet- és műemlékvédelemmel foglalkozom. Frics Gyula 1969-ben nősült. Felesége, született Lombos Edit. Matematika-fizika szakos tanár, a salgótarjáni Kereske­delmi és Vendéglátóipari Szak- középiskola igazgató-helyet­tese. Három gyermekük van. A legidősebb, ifjabb Frics Gyula 24 éves, ötödik éve mentős szakápoló. A 22 éves Veronika most végzett az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán, kezdő munkanélküli, de ami ennél vi­dámabb, jövő nyárra tervezi az esküvőjét. A legkisebb Zoltán, 19 éves, jelenleg Zsámbékon, a tanítóképző főiskolán elsőéves. Rokkant-telepi kertes házuk körül mindig akad munka, a család hobbija a kirándulás. Ezt szinte mindig a cserkésztevé­kenységgel kapcsolják össze, Frics Gyula a 153-as, dr. Dor- nyay Béla (a régi Mátra) cser­készcsapat parancsnoka, s a család minden tagja tisztséget lát el e csapatban.- Most már nagyon készü­lünk a vetélkedőre - jegyzi meg Frics Gyula. - A családból raj­tam kívül Veronika és Zoltán játszik, s csapatunk fő erőssé­gének számít T. Pataki László és Czipóné Angyal Erzsébet.- Hogyan készülnek?- Ez az, amit nem árulhatok el. Mindenesetre izgalmas ver­sengésre számítunk a Szabó családdal és csapatával no­vember 26-án. -mér SZÁNTÓ PÉTER SOROZATA: HASUNK TÖRTÉNETE A fazék elpusztítja a Római Birodalmat----^— Az ókor tán Æ EML legmegdöbben- több ténye, hogy —milyen széles körű volt a kül- l kereskedelem. \ mükénéi görö­gök tudásuk és gazdagságuk javát a több ezer kilométerre lévő egyiptomi birodalom zsol­dos katonáiként szerezték. Föl­jegyzések bizonyítják, hogy Egyiptom már időszámításunk előtt 1450-ben, Indonéziából szerezte a fahéjat. A fűszerek kereskedelme azonban Róma uralma alatt lett igazán nem­zetközi. A fűszereknek megdöbben­tően hosszú útjuk volt. A fahéj például a mai Malajsia terüle­téről érkezett, hatezer kilométe­res tengeri úton Madagasz­kárba, ahonnét karavánok hoz­ták végig Afrikán az arabokhoz, akik eladták a rómaiaknak. A cassia-levél Kínából került a Gang esz torkolatához, Indiába, ahonnét hajón hozták át. Még később kialakult a közvetlen római-kínai kereskedelem, az ún. Első Selyemút. Az időszámí­tásunk utáni második század­ban kínai karavánok Lo-yang városából indultak selyemmel, gyömbérrel, cassia-levéllel megrakodva. Sok ezer kilomé­teren át haladtak a Pamir csú­csáig. Valahol itt, a világ tete­jének közelében találkoztak a római karavánokkal, s a fűsze­rekért üvegárut, korsókat, ék­szereket, bort, aranyat és ezüs­töt kaptak. A fűszereknek a rómaiak számára hatalmas értéke volt. Plinius becslése szerint Róma évente mai értéken számítva ötmilliárd forintot költött fűsze­rekre. Később a latinok fűszer­igénye még inkább megnöveke­dett, ami a világ első infláció­jához és gazdasági válságához vezetett. Csak példaképpen: egy bus- hell búza az időszámításunk utáni első században hat, a ne­gyedik században viszont két­millió drachmába került. Végső soron az ekkor kirobbant gaz­dasági válság gyöngítette az országot, okozta a Római Biro­dalom bukását, segítve a bar­bár törzsek győzelmét. De - kérdés - minek volt tu­lajdonítható a gazdasági cső­döt okozó nagy fűszer éhség? A vízvezetéknek. A rómaiak egytől-egyig súlyosan betegek voltak: heveny ón- és ólommér­gezésben szenvedtek. A vízveze­tékek, az edények, tányérok, serlegek kivétel nélkül ónból, ólomból készültek, sőt az asz- szonyok ónt használtak arcpú­dernek, a férfiak pedig a bort olyan musttal dúsították, ame­lyeket ónedényekben forraltak föl. Következésképp amikor Martialis, a költő azzal dicsek­szik, hogy egy ültében megivott öt pint bort, ezzel nemcsak egy palack whisky szesztartalmát vette magához, hanem ötven milligramm ólmot is. A krónikus mérgezés tünetei: hajhullás, szomjúság, súlyos étvágytalanság, az ízérzékelés elvesztése. Következésképp a betegek - egy egész nemzet - ínycsiklandó, túlfűszerezett éte­leket keresett. Ezért a fűszer iránti igény. Az árak a csillago­kig emelkedtek, s végül a biro­dalom gazdaságilag, majd poli­tikailag is összeomlott. Mindez néhány edény és víz- vezetékcsö miatt. (Csütörtökön folytatjuk) Szántó László: Egy éjszaka a piros lámpás házban Első fejezet - Margó története 1. rész-Halló! Margó va­gyok. Mit szólnál hozzá, ha ma indulnánk?- Szia, Margó! - ki­áltotta Sanyi lelkesen. - Nagyon örü­lök és várlak. Beszéljünk meg egy időpontot, mikor és hol találkozunk?- Várjál, megbeszélem a csa­láddal, és pár perc múlva visz- szahívlak. Izgatottan tettem le a kagylót és már intézkedtem is.- Anyu, anyu, készülj, indu­lunk Frankfurtba!- Te normális vagy? Erre föl kell készülni, én...-Ha nem jössz, akkor ma­radsz, de vedd tudomásul, hogy ilyen lehetőséged soha többet nem lesz. Vendégként jönni-menni és még szórakozni is, de ha nem, hát nem.-Nem úgy gondoltam, per­sze, hogy megyek...- Tudod mit, anyu? Kihívom Gigit is. Ő benne van minden buliban.- Jó ötlet, eredj, beszélj vele. Hát persze, hogy Gigi, a ba­rátnőm igent mondott. Lázasan csomagolt, én meg közben vá­zoltam neki csupa nagy betű­vel, hogy mi vár ránk. A végén már elhittük, hogy Eldorádó - ahhoz képest, ami ránk vár — szükségállapot volt. Visszahívtam Sanyit. Az első csengésre felkapta a kagylót, biztos ott kuksolt a telefon mel­lett.- Hogy döntöttél?- Sanyika, még ma indulunk, de nagyon szeretném, ha velem jöhetne az egyik barátnőm. Jobban érzem magam, ha nem vagyok teljesen egyedül.- Hogyhogy egyedül? És én?- Nem úgy gondoltam, de szeretném, ha a barátnőim kö­zül valaki lenne a közelemben.- Rendben van, de legalább csinos?- Olyan, mint én — mondtam nevetve.- Ki van zárva, olyan nem lehet, de nekem elég, ha ma­gadhoz hasonlítod. Jöhet!- És még egy. Jönni akar anyu is. Szeretne kocsit venni, és reméli, reméljük, hogy a te segítségeddel ez jobban sikerül.- Mondd, milyen meglepe­tést tartogatsz még a szá­momra?- Ennyi, nem több.- Oké, jöhet mindenki. Ülje­tek egy taxiba, és gyertek el az osztrák határig, Nickelsdorfban várlak benneteket. Ha elindul­tok még ma, akkor éjfél körül már itt lehettek. * * * Szinte hihetetlen. Végre egy kis kikapcsolódás a taposóma­lom után. Munka éjjel-nappal. Nem rossz, csak fárasztó. De most ez maga a mennyország kitárult kapuja. Gondolhattam volna, hiszen a horoszkópom már hetek óta csak jót ígér. íme a beteljesülés. Ha ezt nem használom ki, hülye vagyok. Ez a Sanyi igazi úriember. Közel két éve ismertem meg egy csa­ládi közös ismerősünkön, Er­zsin keresztül. Szórakozóhe­lyen jöttünk össze. Nagyvona­lúan rendelt és nekem, a pin- cémőnek ez imponált. Nagy rendelés, kis fogyasztás, mesés borravaló. Hiába, a nyugat az nyugat.-Maga igazán bájos. Hogy bírja ennyi munka után ezt a kedves viselkedést? - kezdte a beszélgetést.- Ilyen úriemberrel szemben, mint On, igazán nem esik nehe­zemre - bókoltam vissza.- Meghívhatom egy italra?- Nagyon kedves, köszö­nöm, elfogadom. Ez az ital volt a legdrágább az összes között, de a poha­ramba csak teát töltöttem. A kecske-káposzta elmélet. A vendég büszke, hogy meghív­hatott, én meg kifizettettem vele a 347 forintot egy teáért, amely jó, ha 2 forintot ér. Isme­rős vagy nem, szimpatikus vagy nem, az üzlet az üzlet. Záróra után ottmaradt és kel­lemesen elbeszélgettünk. El­mondta, hogy jugoszláviai ma­gyar, de évek óta kinn él Né­metországban. Beilleszkedett, németül él és gondolkodik, már majdnem igazi német. Ez aztán a főnyeremény! Ettől kezdve mindennapos volt a „Pipában". Jött, látott és kicsit győzött. Kár, hogy nem fiatalabb. De hát ilyen az én szerencsém. Aki fiatal és tetszik, az csapongó, szertelen, könnyelmű, lezser. O meg kellemes, kiegyensúlyo­zott, „született úr”. Fájdalom, hogy nem a legfiatalabb kor­osztály. így hát marad a szim­pátia és semmi több. Bosszan­tott, amikor visszautazott. Jó volt látni a bal 3-as asztalnál, és tudni azt, hogy ha megjelent, vele együtt legalább kétezer fo­rint jött. Elment, vége. Igaz, formaságból elkérte a telefonszámomat, de hát -ez nem jelent semmit, nem az első eset. Volt, nincs, fene bánja - bár azért egy kicsit bántam. Pár nap elteltével telefonhoz kér­tek.- Halló, Margó vagyok.- Szia. Sanyi vagyok Frank­furtból.- Csak nem? Mi újság, hogy értél haza? Beszélj !-Örülök, hogy hallak, hi­ányzol, Margó! Nagyon kedves vagy nekem, szeretném, ha ba­rátok maradnánk. Kérlek, fo­gadj el jó ismerősnek, és en­gedd meg, hogy néha megláto­gassalak!- Sanyi, örülök neked! Gyere amikor kedved van, én mindig szívesen látlak. Jó egy ilyen ismerős külföl­dön, főleg nyugaton, különösen pedig Németországban. Pár hét elteltével ismét tele­fonhoz hívtak.- Sanyi vagyok Szegedről.- Milyen Sanyi?- Hát a frankfurti.-A, szia! Hiába, nekem a Sanyi csak akkor ugrik be, ha Frankfurttal együtt emlegetik.- Mikor találkozhatunk?- Kilenckor kezdek, este ki­lenckor, a Pipában. Legyél ott- Oké, szia! Nem véletlenül jöhetett ilyen gyorsan vissza. De hát mit akar? Nem biztattam semmivel. Lehet, hogy Erzsi mondott neki valamit? Ez az öreg tyúk nem tetszik nekem. Kedves, de lega­lább 10 lépésről pattogtatja a szavakat. Csupa számítás az egész nő. Az a típus, aki min­denütt csak pénzt lát, semmi mást. Pénzt az asztalnál, az ágyban, a kocsiban, mindenütt. Hogy kerülhetett kapcsolatba ez a rendes fiú ezzel a boszor­kány idegenvezetővel. Csak nem behálózta? Hiába, a jóindulat, a hiszé­kenység gyakran szül ilyen visszás helyzeteket. Kezdtem sajnálni ezt a derék fiút. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom