Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-01-02 / 231. szám

8. oldal Hétvégi Magazin • Arcok - Harcok 1994. október 1—2., szombat — vasárnap Lelkiismeret-nyugtató K istelepüléseken legszem­beötlőbb a jelenség, a ke­rítésekre könyöklő kémlelők raja. A botra támaszkodó, fe­kete fejkendős asszonyok szombatja még a reményé: el­jönnek a gyerekek. A vasár­nap este már csak beletörő­dést hozhat: megint közbejött valami... De még mindig a bámai Torják néni a szeren­csésebb, akihez, ha egyre rit­kábban is, a távolság ellenére is, ellátogatnak a gyerekek. Vagy szomszédjában Rozi néni, aki idős kora ellenére még elvégzi a ház körüli munkát, jószágot nevel és ker­tet művel. Számíthat az uno­kák erejére, amikor fát kell hasogatni, szenet kell cipelni. De miben reménykedhet­nek életük alkonyán azok, akik mellől kihaltak szeret­teik? Akiknek egyedül, elha­gyatottan kell élniük? Október elsején elsősorban értük szóljon a harang. Leg­alább az év egyik napján, az aggódó szeretetből csepegtes­sünk a magányosoknak is. Egy kis időt és néhány jó szót. Mert abból jut nekik a legke­vesebb. A sámsonházi, nyolcvannégy esztendős Mari néninek, aki mint az ujja, olyan egyedül van. Sajnos, nagyon gyorsan öregszünk, a megyében 70 ezerhez közelít a nyugdíjasok száma, s közöt­tük sokasodik az idősebbeké. Az öregeké. Akiknek már a gyerekeik is benne vannak a korban. Akik inkább a még meglévő munkahelyük elvá­rásainak tesznek inkább ele­get, mint gyermeki kötelessé­güknek. Akik, meglehet, ma­guk sincsenek már olyan erő­ben, hogy naponta ajtót nyis­sanak apóra, anyóra. így fordulhatott elő Mátra- verebélyen a múlt héten, hogy a meglett korú gyermek már nem tudott szót váltani szülő­anyjával. Mikor három nap után végre eljuthatott hozzá, szembe találkozott a megmá­síthatatlan ténnyel: ő már soha többé nem beszél. Gyanítom, a világnapokon azokra az embercsoportokra terelődik a figyelem, akik problémáira nem tudnak tár­sadalmi szintű megoldást ta­lálni. Lelkiismeretünket nyugtatgatjuk. Az önkor­mányzatok legtöbbje napkö­ziket működtet, meleg étellel látja el, gondozókkal látogat- tatja a rászorulókat. Másutt idősek otthona működik, mint Cereden vagy Szécsényfelfa- lun, ahol az önkormányzatok nem csak tüneti kezelést ad­nak, hanem gyógyírt, amely magát az életet jelentheti. J ól tudjuk azonban, hogy ez sem a megoldások legjob­bika. Az ahhoz vezető út ugyanis pénzzel van kikö­vezve. De amíg arrafelé bo­torkálunk, legalább a szere­tetből, aggódásból, a jó szó­ból kellene többet adnunk. Tuza Katalin Akkor hát szüret(i)! G yönyörű, napsugaras, tes- tet-lelket melengető őszi napok virradnak ránk regge­lente. Kedvez a mezőgazdasági munkáknak, az ilyenkor meg­szaporodó lakodalmaknak, kö­zösségi mulatozásnak. Szüreti felvonulások, bálok szervezéséről kapunk tájékozta­tást szerte a megyéből, immá­ron hetek óta. Nógrád ugyan nem szőlőtermő vidék, nem ve­tekedhet a szomszédos Heves megyével, de nem feledhetjük, és a jelek szerint nem is feled­jük, hogy egykoron az volt. Bo­raink híresek voltak a múlt szá­zad hetvenes évtizedéig , ami­kor is az országos nagy filoxe- ravész tönkre nem tette ültetvé­nyeinket. A szőlőkultúra csak Pásztón és környékén éledt újra, a hozzá kapcsolódó nép­szokások azonban - kisebb-na- gyobb megtorpanásokkal — fennmaradtak máig. így van ez rendjén. Tudnunk kell, kik voltunk, honnan jöt­tünk. Tudnunk kell ünnepelni. Ránk fér - főleg manapság - egy kis móka és vidámság, heje-huja, tánc. A fejfájdító spórolások és keserű bizonyta­lanságok közepette szükség van a szépre, az örömre és a jóra. Pszichikumunk, fizikumunk egészségéért. Mert a közös ün­neplés ad reményt a hétköznapi gürcölésben - hogy érdemes! (ok) „Médiahajózni” pedig szükséges A két hajó összeláncolva tette meg az utat Visegrádig és vissza G. Szűcs László felvételei S zerdán sétahajózáson vettek részt a magyar lapkiadás és újságírás, valamint közélet jeles személyiségei. Mintegy ezren utaztak a Dunán, a két egymás­hoz láncolt kirándulóhajó fe­délzetén, közöttük lapunk fő- szerkesztője, dr. Tanka László és munkatársai, illetve megyei vendégei. Az Újpestről indult hajókon ugyancsak gazdag közéleti és kulturális program gazdagí­totta, szórakoztatta a résztve­vőket. Kiemelkedett a sorból az elmúlt négy év pénzügyminisz­tereinek: Rabár Ferencnek, Kupa Mihálynak és Szabó Ivánnak , valamint a mai kincs­tárnoknak, Békési Lászlónak a közös reggelije. A médiahajó utasai a pazar reneszánsz vár romjai között, Visegrádon folytatták szópár­bajukat és ismerkedésüket, majd visszaindultak a kiinduló­helyre. Adódtak nézetkülönb­ségek (ez a plurális demokráci­ákban így természetes), ám kö­zös volt a vélemény: keresni kell egymással a kapcsolatot, a megegyezést, a kompromisz- szumot a jobbért, tehát „média­hajózni” igenis szükséges! Neves ellenzéki politikusok: Surján László (KDNP) és Szabó Iván (MDF) hölgytársaságban Nógrádiak a háttérben (balról jobbra): Sarló Béla, Puszta Béla, Takács Tamás, dr. Tanka László és Romasz Adolf Vakvágányon az MDF? A legnagyobb parlamenti frakcióval bíró ellenzéki párt irányvonalának és vezető testületének átalakulása mindig közügy. Bár a Magyar Demok­rata Fórum 38 honatyája csak az országgyűlési képviselők 10 százalékát jelenti, a párt közé­leti szerepe ennél több is, keve­sebb is lehet. Idén, májusban a párt elvesz­tette szavazóinak felét, mandá­tumainak háromnegyedét. Megáll-e ez a zuhanó repü­lés, vagy a szomszédos orszá­gok hasonló gyűjtőpártjainak (például: Szolidaritás, Mozga­lom az Erőszak Ellen) sorsára jutva felbomlik, összezsugoro­dik az MDF? Megmarad a régi pártvezetés, vagy új arcok jele­nítenek meg egy új politikát? Az MDF szimpatizánsai és el­lenfelei egyaránt joggal várhat­nak ezekre választ. Hogyan felelt meg az elvárá­soknak a mostani VIII. Orszá­gos Gyűlés üzenete? Lassú jobbratolódás Látszólag semmi sem történt, mert semmi sem változott. Ma­radt a régi elnök, Für Lajos és még nem választottak új vezető testületeket. Hosszú évek óta tart ez a politikai toporgás. A döntésképtelenség már Antall József súlyos betegsége és Csurka nyílt szélsőjobboldali fellépése idején kialakult. Az­óta Csurka távozott a pártból, Antall szerepére pedig halála tett pontot. A valódi döntés meghozatala mégis késik. A késlekedés értelemszerűen az MDF belső válságának elhú­zódását is jelenti. Nemcsak a régi vezetői arcok előtérben hagyása, vagy új politikusok feltűnése hozhat megoldást. A közvélemény leginkább a veze­tőcserékből értene, de a Fórum belső viszonyai a nyílt tisztá­zást lehetetlenné teszik. Feloldhatatlannak látszó el­lentét feszül 1989/90 fordulója óta az MDF két szárnya között. Az egyik szárny Antall pártel­nöksége és miniszterelnöksége idején mérsékelt politika mellett kötelezte el magát. Megegye­zett, paktumot kötött az SZDSZ-szel. Minden nyomás ellenére, a kiépülő demokrácia és jogállamiság keretein belül maradt. Ez a szárny Antall éle­tében az MDF politikai cent­ruma volt. Az MDF másik szárnya An­talihoz képest radikális állás­pontot képviselt a „rendszervál­tás” kérdéseiben. Népnemzeti alapon követelték a tulajdon, a társadalom gyökeres átalakítá­sát, a baloldal és a liberalizmus elleni határozottabb fellépést. A radikális népnemzeti szárny Csurka eltávolítása után is megőrizte szervezeti kereteit és befolyását az MDF-ben. Amikor Antall József 1993 decemberében meghalt, a körü­lötte szerveződött pártcentrum széttöredezett. Innen számít­ható az MDF második jobbra- tolódási időszaka. A közvéle­mény különösen a választási kampány hisztérikus antikom­munista hangjából következtet­hetett az Antall utáni időszak valódi tartalmára. Ennek a vá­lasztási következményei ismer­tek. Az MDF veresége az újabb jobbratolódás nélkül is bekö­vetkezett volna májusban; mér­téke és tragikus hatása azonban nem válik ennyire végzetessé. Azóta sem állt meg ez a jobbra- tolódási folyamat. „Népiek” és mérsékeltek Az MDF most is két jelentős irányzatra tagolódik. Belső el­lentétüket, szembenállásukat a nyilvánosság előtt gondosan le­leplezik. A kölcsönös indoklás szerint a párt egységét és létét fenyegetné a választási vereség utáni nehéz helyzetben az erő­viszonyok tisztázása. Ezért ké­sett hosszú hónapokig a májusi választások utáni VIII. Orszá­gos Gyűlés összehívása. Ezért fogják csak október végén újjá­választani a párt vezető testüle­téit. Látszólag tehát még semmi sem dőlt el - folyik az irányza­tok egyezkedése. Valójában Antall halála és a választási vereség után új erő­viszonyok alakultak ki az MDF-ben. A népnemzeti irány­zat súlya a párt vezetésében erősebb, mint Antall idején va­laha is volt. Támogatottsága a tagság körében igen jelentős. Vezetői természetesen nem pengethetnek harsány radikális húrokat, hiszen ez a hangütés mélyítette katasztrófává a vá­lasztási vereséget. A pártelnök­ség beszámolója önkritikus hangon szólt a korábbi irány­vonal hibáiról. A politikai fe­lelősséget azonban nem állapí­totta meg, a személyes fe­lelősökről hallgatott. Ennyi elég volt ahhoz, hogy a népi irányzat elkezdhesse a mérsé­keltek kiszorítását a vezetésből. A mérsékeltek irányvonala ma is Antall visszafogott pol­gári politikájának folytatását és megújítását jelenti. Mostaná­ban főleg Szabó Iván jeleníti meg ezt a politikát. Egyszerre közelít a KDNP-hez és a Fi- deszhez, de főképp gyakorlatias ellenzéki politikában gondol­kodik. A párt mostani parla­menti frakciójában talán nem jutott kisebbségbe ez a törek­vés, hisz' Szabó Ivánt ügy- gyel-bajjal frakcióvezetővé vá­lasztották. A pártelnökségért vívott döntő politikai csata első fordulóját viszont máris elvesz­tették a mérsékeltek. Antall öröksége Az MDF elnöke Für Lajos maradt. Szabóval szemben Für javára lépett vissza Lezsák, Bo- ross és Schamschula. Mindenki számára érthetetlen az ilyen összehangolt visszalépés, ami­kor az MDF irányvonala és jö­vője a tét. Ez azt jelenti, hogy az igazi tisztázó vita megint elmaradt. Ismét tisztázás nélkül hirdethetik ki az MDF „meg­újulását”. A vezetés szerint a párt újra egységes. Óvatos derülátók olyan kompromisszumra számítanak, hogy a mérsékelt Szabó Ivánt ügyvezető elnöki tisztséggel kárpótolják. Ez ugyan elég va­lószínűtlen, de mindenképpen más a lényeg. Bárki - akár Bo- ross, akár Szabó, akár más - lesz október végétől az MDF ügyvezető elnöke, folytatódik a párt óvatos jobbratolódása és radikalizálódása. Akár a vidéki régiók szerve­zetei delegálják az országos el­nökség felét, akár egészében a küldöttek választják meg, az Antall halála utáni kemény po­litikai vonal erős marad. Idő kérdése csupán, mikor kezdődik el Antall politikájá­nak teljes felülvizsgálata. Ke­gyeleti és taktikai okokból talán nem tagadják meg nyíltan az antalli örökséget, mert a közvé­lemény értékítélete később vál­tozhat. Helyette a párt nemzeti radikálisai majd továbbra Szabó Ivánt és a mérsékelteket támádják. Úgyis értheti min­denki, miről lesz szó. Az MDF ismét hirdeti a visz- szatérést Lakitelekhez. Állító­lag ez hozná meg a párt szel­lemi, erkölcsi megújulását. Po­litikai megújulást azonban a nyolcvanhét-nyolcvannyolcas Lakitelek nem jelenthet. Akkor az egypártrendszer mérsékelt, fokozatos, népfrontos felbontá­sát jelképezte az a bizonyos sá­tor. Sokan már akkor is ellenez­ték Pozsgay, Bíró Zoltán és a népi írók irányvonalát. Azóta minden megváltozott: az ország egész élete átalakult. Ezért lenne lehetetlen a visszatérés. Újabb választások előtt Most végre kellene hajtani a kilencvennégyes MDF teljes megújítását. Ez az út pedig ki­zárólag előre vezethet, nem je­lenthet visszatolatást, vakvá­gányra állítódást. A Fórum májusban megren­dítő választási vereséget élt túl. Most az önkormányzati válasz­tások következnek. Itt kisebb lesz a vereség várható mértéke, mert csekélyek a párt meglévő önkormányzati pozíciói. De mi marad, ha nem hoz eredményt az ellenzéki pártok novemberi összefogása? Mire alapozódik a későbbi konzervatív politika bázisa, ha a Fórum és szövetsé­gesei a parlament után a helyi hatalomban is „töipe minori­tásban” maradnak? Mérsékelt nemzeti közép- pártra szükség van a magyar politikában - ezt minden józan elemző vagy baloldali politikus is elismeri. Azt azonban nem a sajtó és a politikusok döntik el, hogy melyik erő fogja betölteni ezt a szerepet. Az MDF felelős­ségérzetétől függ itt és most, hogy a választók hogyan fog­nak dönteni a párt jövőjéről. Főképp azért nem mindegy: vakvágányon marad, vagy előre indul az MDF... Bilecz Endre Torgyán József (FkGP)

Next

/
Oldalképek
Tartalom