Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-01-02 / 231. szám

1994. október 1—2., szombat — vasárnap Hétvégi Magazin • Riport 9. oldal NÓGRÁDI. HÍRLAP Adárn Tamás riportja Hiába a tiltakozás: bezárták a gyarmati kórház gyermekosztályát Néhány hónappal ezelőtt minden létező média világgá kürtölte: bezárják a gyarmati kórház gyermekosztályát. Az indok az volt, hogy kevés a gyermekorvos, így nem lehet működtetni az osztályt. A kórház vezetői kész tény­ként számoltak be a zárásról - már költöztek is a gyerekek. Aztán gyaníthatóan a kulisszák mögött zajló tárgyalások ered­ményeként mégsem tettek laka­tot a részlegre - tovább folyt a gyógyítás. Hogy miként alakul­tak így a dolgok, arról keveset tudunk. Mindegy.... Az ügy már-már feledésbe merült. Mindenki azt gondolta, hogy a dolgok a legnagyobb rendben mennek. El sem akar­tam hinni, amikor ismét hallot­tam, hogy mégis bezárják a gyermekosztályt. Pedig most tényleg bekövetkezett a vég. Éppen azon a napon, amikor ezek a sorok megjelennek, be­csukódik a részleg ajtaja. Dr. Németh Géza orvos­igazgató sem így képzelte el az osztály jövőjét. Megpróbált minden követ megmozdítani, mégsem sikerült megfordítania a kedvezőtlen irányt, mely a részleg bezárásához vezetett.- Igazgató úr, nem is olyan régen történt, amikor először megkongatták a vészharangot a gyermekosztály fölött.-Nem csak a vészharangot kongattuk meg, hiszen már megszületett a döntés, bezárjuk a gyermekosztály fekvő részle­gét. Azért kényszerültünk erre a fájdalmas döntésre, mert alig maradt orvos a részlegen. Hosszú, hetekig tartó vajúdás előzte meg a kegyetlen döntést. Ma is úgy látom, teljesen meg­alapozottak voltak az akkori lé­pések, nem tudtunk mást tenni.- Végül az utolsó pillanat­ban mégis megváltoztatták a döntést. Kevés orvos ide vagy oda, tovább folyt a gyógyítás az osztályon.- Óriási hullámokat kavart a döntés. Elkezdődött a lakossági tiltakozás, és a minisztérium is állást foglalt az ügyben. Közbe­léptek a felsőbb szervek. Azt mondták, nem lehet megen­gedni az ellátás csökkenését, miként azt sem, hogy a lakos­ság méltatlankodjék. Kifejezet­ten hangsúlyozták: az osztály­nak működnie kell!- Ennek olyan politikai szí­nezete van, nem igaz?- Szerintem is politikai okok motiválták a minisztérium ve­zetőit.- Önök ezután elálltak ere­deti szándékuktól?- Azt mond­tuk, amennyi­ben segítséget kapunk, ha hoznak ide or­vosokat, nem kell bezárni a gyermekosz­tályt. Legalább további két ember kellett a működéshez. A megbeszé­lésnek az lett az eredménye, hogy a megyei kórház ad majd szakor­vosokat. így alakult, hogy nem kellett bezárni a részleget. Dr. Takács Mária osztály- vezető főorvos szomorúan ül a székében, szemmel láthatólag megviselték őt a történtek. Ne­héz napokat élhetett át, annyi szent.-Tényleg annyira tragikus volt a létszám az osztályán?- Legalább négy orvos kell a működéshez. Ehhez képest ket­tőre csökkent az orvosok Szemünk fényét már csak bájos gyermekarcok fotói őrzik a kórházi osztályon Dr. Takács Mária szomorúan ül száma, ráadásul jöttek a sza­badságolások is. Mi mást tehet­tünk volna, mint hogy felvetet­tük, be kell zárni az osztályt.- Mégsem zárták be a rész­leget!- Szelíd erőszak áldozatai Kutyus, kutyus, hová tűnt a kicsi gazdi7 lettünk. Mondták, bármilyen áron is, de folytatni kell a gye­rekosztály működését.- Gondolom, a presszió mellé létszámot is ígértek!- ígéretekben nem volt hi­ány. Ha nem is a minisztérium, de a megyei kórház segítséget nyújtott. Azt most ne firtassuk, kiknek a biztatására. Még így is csupán ketten maradtunk a sal­gótarjáni kolléganővel. Igaz, egy külső segítség is érkezett. Iszo­nyatos terhek árán tudtuk az osztályt működtetni. Két­naponta ügyelni - igazán embert- próbáló feladat.- Tényleg mindent megtet­tek azért, hogy ne következzék be a vég?- Mindvégig kitartottunk, har­coltunk az osztály megmaradásáért. Felelősséget érez­tünk, és érzünk ma is a gyarmati és a környező te­lepülések gyere­keiért. Telefonál­tunk, próbáltunk embereket találni. A személyi felté­tel hiányában azonban tehetet­lenek voltunk. Végig telefonál­gattuk a Pestre ke­rült régi kollégákat, hátha tud­nak segíteni. Utólag bebizo­nyosodott, reménytelen vállal­kozás volt. A kórház vezetése várta a segítséget, amely sehogyan sem akart megérkezni. Reményked­tek abban is, hogy a friss dip­lomások kapva kapnak az állás- lehetőségen. Közben az osz­tály orvosai erőn felül dolgoztak, bíztak benne, egyszer csak megoldódnak a bajok. Gyakor­latilag a köte­lező hat ügyelet mellett a két szakorvos fedte le a teljes hátte­ret. Teljes hóna­pig hirdették az állásokat, de egyetlen érdek­lődő sem jelentkezett. Sajátos helyzet, az biztos, hiszen vi­szonylag tisztességes bért fizet­tek volna a belépő orvosoknak. Különös a dolog azért is, mert Budapesten például két meg­hirdetett állásra huszonnyolcán jelentkeztek ugyanezen idő alatt. Dr. Takács Mária sem igen érti, miért nem jönnek szí­vesen Gyarmatra az orvosok.- Tényleg, miért...? államtitkárral, melyen dr. Ta­kács Mária és a kórház igazga­tóhelyettese vett részt. A talál­kozón azt hangsúlyozta az ál­- Őszintén mondom, nem tu­dom. Mi annak idején tizenhár­mán jöttünk a gyarmati kór­házba, s mondha­tom, nem csalód­tunk. Azt mond­ják, Gyarmat nem nagy vonzerő, mert kevés a szó­rakozási lehető­ség. Érdekes mó­don mi jól éreztük magunkat, felfe­deztük a környé­ket, rengeteget ki­rándultunk. Bu­dapestnek is és a vidéknek is meg­van a maga vará­zsa.-Talán innen nehezebb letenni a szakvizsgát?! — Ebben van valami. Vidéki kórházból nem nagyon tudnak szakvizsgázni a fiatalok, ugyanis egy olyan új szakvizsgarendelet van érvény­ben, mely szerint öt év gyakor­lat szükséges a vizsgához, és ebből csupán egy évet tölthet el álta­lános gyermek- osztályon a tö­rekvő, fiatal or­vos. A többi négy évre olyan speciá­lis gyakorlatokat írnak elő, hogy azokat bizony vi­déken nem köny- nyű megszerezni. Segítség se­honnan nem érke­zett. A kórház ve­zetésének újból végig kellett gon­dolnia, mit le­hetne tenni. Rá kellett jönnie az igazgatónak is, hiábavaló harcot folytatott az osz­tály fennmaradá­sáért. Dr. Németh Géza végül ki­mondta: semmi­féle olyan döntést nem vállal fel, amelyre hatásköre nincs, de ráerőlte­tik. Az or­vos-igazgató megbeszélt egy találkozót Fehér Miklós helyettes Tájkép „csata” után lamtitkár-helyettes, hogy meg kell oldani a problémát. Végül belátta Fehér úr is, hogy ilyen létszámmal képtelenség mű­ködtetni a részleget.- Sok gyermekorvos dolgo­zik a városban és a környező falvakban. Nem lehetett volna őket bevonni a munkába? - kérdezem dr. Takács Máriától.-Én megértem őket, hogy nem vállalták a kórházi helyet­tesítést. Ugyanis, kicsit eltérnek a körzeti orvosi teendők a kór­házi feladatoktól.- Tehát bezárult a kör.- így is mondhatnánk. Olyan megoldást találtunk ki, hogy bár fekvőbeteg-gondozás nem lesz, de a folyamatos gyerekeit látást biztosítjuk. Legnagyobb meglepetésemre mégis sikerült egy olyan megoldást találni, hogy a háziorvosok egy része vállalta azt, hogy ügyeleti szol­gálatot biztosítanak éjszakán­ként.- Azt hiszem, megérdemlik ezek az orvosok, hogy megem­lítsük a nevüket.-Valóban. Dr. Molnár Pál, dr. Szálkái Júlia, dr. Komócsi András, valamint Érsekvadkert, Rétság, Diósjenő és Nagyoroszi gyermekorvosa segít majd az ügyeletben. Köszönet illeti őket. Október elsején lép életbe ez a „szervezeti változás” - ahogy dr. Németh Géza fogalmaz. Ennek az a lényege, hogy az osztályos gyermek fekvőbeteg­részleg nem üzemel - átmeneti­leg szünetel. Működni fog a gyermekszakorvosi járóbeteg­ellátás. Semmilyen formában nem érinti a változás az újszü­löttellátást. Ezután Salgótarján fogadja majd azokat a gyereke­ket, akik kórházi fekvőbeteg-el­látásra szorulnak. Több, mint hatszáz gyarmati polgár írta alá a megfogalmazott tiltakozó pe­tíciót. No, persze, mindhiába. Az ember, félve bár, de ját­szik a gondolattal: az ideiglenes bezárás talán azt is jelentheti, hogy végérvényesen megszű­nik a gyarmati kórház gyer­mekosztálya. Még ha visszaáll az eredeti állapot, akkor is elő­fordulhat, hogy elszoknak in­nen a betegek. Arról nem is be­szélve, hogy az összeszokott nővérgárda sorsa is bizonyta­lan. Megeshet, hogy kínálkozó lehetőség esetén egyszerűen tovább állnak a nővérkék. Na­gyon nehéz újjászervezni egy halott osztályt. A tervek szerint egy évig tart az átmeneti álla­pot, ám a tervek néha nem válnak valóra. Félelmetes egy üres kór­terem - a magányos, pici ágyak­ban nem fi­cánkol senki. A gyarmati kórház gyermekosz­tálya üres. A beteg csöpp­ségek Salgó­tarjánba köl­töztek. Csend van, remény­telen csend. Akárhogy csűrjük-csa- varjuk is a mondatokat, veszítettek az orvosok, veszített a kórház és ve­szített Balas­sagyarmat. De ki be­szél itt a be­teg gyere­kekről? Fotó: Rigó Tibor Dr. Németh Géza nem így képzelte

Next

/
Oldalképek
Tartalom