Nógrád Megyei Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-14 / 242. szám
6. oldal Életmód - Szabadidő 1994. október 14., péntek TINIKOROM KEDVENC TÖRTÉNETE Rák helyett kezet fogott a horgász Dr. Cseplák György (65) bőrgyógyász és kozmetológus szakorvos. Harminc évig dolgozott a salgótarjáni Ma- dzsar József megyei kórházban. Előzőleg tíz évig a pécsi egyetem bőrklinikáján tevékenykedett, végül mint tanársegéd. Életének első három évtizedét a Dunántúlon töltötte, gyermek- és ifjúkorának legszebb emlékei a pannon tájhoz kapcsolódnak.- Azért szeretem Salgótarján környékét és a Cserhát dombjait, mert nagyon hasonlítanak a szülőföldemre. Ifjú korom egyik szépségét az adta, hogy bebarangolhatT Dr. Cseplák György: Szeretem, mert nagyon hasonlít a szülőföldemre tam szülőfalum, Bakonycser- nye környékét. Az egyik völgyben csobog a Galya patak, még kis patakocskaként, de játékosan. Ugrál szikláról sziklára, helyenként két-három métert is ugorva. Az egyik sziklaakadály előtt kiszélesedik, kis tó képződik, ezt hívják római fürdőnek. Lehet, hogy a rómaiak is fürödtek benne. Csend van, békében élnek a madarak, őzek suhannak át a nyiladékokon, sok csodát láthatunk. A természet csodáit. Apám kedves kirándulóhelye volt. Fürödtünk a hideg vízben, hallgattuk a pici vízesés zúgását. Kissé feljebb, ha benyúltunk a patakba lógó gyökerek közé, kevés után rákokat találhattunk, nagy ollóikkal hadonásztak. Ők a tiszta víz bizonyítványai voltak. A nap aranylóan sütött át a lombokon. Apám ilyenkor mindig elmondta kedvenc történetét, amely gyermekkorom idejéből nekem is a legkedvesebb történetem: - Képzeljétek, egyszer benyúlok a gyökerek közé, keresem a rákokat, kotorászok... és képzeljétek, mit húzok ki..., hát egy kezet. Mikor mindenkiben megállt a lélekzet, mosolyogva mondta: - De a sajátomat, (ok) A JÓZSEF ATTILA MŰVELŐDÉSI KÖZPONT ÉS A NÓGRÁD MEGYEI SZUPERINFÓ RENDEZÉSÉBEN Nógrád Szépe választás ’94 - idén újra! Várjuk a királynőjelöltek jelentkezését Immár ötödik alkalommal keressük megyénk legszebb hölgyeit, akik a leginkább alkalmasak arra, hogy rendezvényeken képviseljék Nógrádot. Várjuk azon 17-25 év közötti, jó megjelenésű hölgyek jelentkezését, akik megyénkben állandó lakással rendelkeznek és természetesen vállalják a közönség és zsűri előtti nyilvános megmérettetést. Nevezési határidő: 1994. október 24-e; Nevezési díj: 500 forint. A jelentkezésnek tartalmaznia kell:-egy-egy színes, portré és egész alakos fotót;- részletes önéletrajzot, amelyben fogalmazza meg, miért nevezett és mit vő' a versenytől;- feladóvevényt az 500 forintos nevezési díjról;- 1 db saját névre megcímzett és felbélyegzett borítékot;- valamint a kitöltött jelentkezési lapot; Részletes információkat a 32/310-503, vagy a 313-637 telefonon, illetve személyesen a József Attila Művelődési Központban Mezei Istvántól és Koj- nok Nándortól kérhetnek. A verseny döntőjét 1994. november 19-én rendezzük Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központban. A Nógrád Szépe 1994 közönség- díjának átadására is ekkor kerül sor: ennek részleteiről és a versenyről a Nógrád Megyei Hírlap ad rendszeres tájékoztatást. A jelentkezési lapot és a csekket a József Attila Művelődési Központ címére - Salgótarján, Fő tér 5 - kell beküldeni. JELENTKEZESI LAP a Nógrád Szépe 1994. versenyre Név: ______________ S zületési idő:_____ L akcím:___________ T elefon:__________ I skolai végzettség: Nyelvismeret:____ F oglalkozás:______ H obbi:___________ M agasság:____ M ellbőség:____ C sípőméret: __ Szemszín:______ K onfekcióméret:. Hirdőruhaméret: Súly:______ D erékbőség: Hajszín:___ C ipőméret: _ Nem a legjobb intézmény a házasság, de... Létezik még egész életre szóló kapcsolat férfi és nő között? Minden várakozással szemben igen volt a válasza a német Wickert közvélemény-kutató által megkérdezett nők 75 és a férfiak 76 százalékának. A 30-50 év közöttiek 85 százaléka hisz abban, hogy az egész életre szóló házasság jelenti a legmegfelelőbb formáját a férfi és nő kapcsolatának. Az 50. év felett már csökken az arány: a nők 64, a férfiak 67 százaléka hisz csak a házasságban. Talán a hosszú együttlét során szerzett kedvezőtlen tapasztalatok miatt. Ennek ellenére az együttélés minősége is jobbnak látszik a házasságban, mint élettársi kapcsolatban. Amikor osztályozni kellett, a megkérdezettek 74 százaléka 1 vagy 2 ponttal (tehát a legjobb jegyekkel) értékelte házassága minőségét, az élettársi kapcsolatban lévők közül csak 56 százalék adott ilyen jó osztályzatot magának. Igaznak tűnik tehát a régi megállapítás, amit sokszor hallani mindenütt, ahol erről szó esik: a házasság nem a legjobb intézmény, de jobbat még nem sikerült kitalálni helyette. Filmsztárok a csókról Bette Davis: Az én időmben még meg volt határozva, hány másodpercig tarthat egy ölelés, mikor sötétedik el a vászon egy ágyjelentben, és meddig tarthat egy zárt szájjal végrehajtott csók. Ha peched volt, mert eldugult az orrod, hát megfulladtál. Vivien Leigh: Amikor Clark Gable megcsókolt az Elfújta a szél felvételeinél, úgy kellett levinni a színről. Marilyn Monroe: Imádom a csókos jeleneteket. Az Isten azért küldött a világra, hogy rengeteg embert megcsókoljak. Michel Piccoli: Azt hiszem, én vagyok az egyetlen partnere Brigitte Bardot-nak, aki soha nem csókolhatta meg. A Le Mépris-ben (A megvetés) hozzá fordultam, és - ahogyan illik - udvariasan megkérdeztem tőle: Akarja, hogy élesben menjen a dolog? Erre ő ezt mondta: „Undorodom magától!” Na, tessék, ez elég ahhoz, hogy az ember teljesen csődöt mondjon. Barbra Streisand: A San Franciscó-i földrengés kismiska volt ahhoz a levélhez képest, amelyet a nagynénikémtől kaptam, amikor megnézte a Funny Girl-ben Omar Sharifet, amint engem csókol. Kim Basinger: A csók igazi művészet. A filmen akkor igazán hatásos a csókolódzás, ha az ember arra gondol, mi jöhet utána! Alain Delon: Én már lassanként unom a szerelmes jelenetet, a csókokat stb., jobb szeretek egy kiadós bunyót. Mia Farrow: Mielőtt a Front című filmben Woody Allennel elkezdődött volna a csókjelenetünk, ő hozzám fordult és azt mondta: „Majd csak az egyik ajkammal érek hozzád, mert ha mindkettőt használnám, nem élnéd túl.” Vivien Leigh és Clark Gable az Elfújta a szélben Szatirhoz ment feleségül Nagyszerű titkárnő, de nem címlapmodell. A 26 éves Sylvia gyakran panaszkodott: „A férfiak még arra sem méltatnak, hogy végigmérjenek.” Mígnem rámosolygott a szerencse, igaz egy szatír alakjában. A férfi jól megszorongatta az ifjú hölgyet, aztán megerőszakolta. Két hónappal később a kisasszonyból menyasszony lett: férjhez ment a tetteshez. Mr. Wakefield, tehát az újdonsült férj, éjszaka robbant be Sylvia hálószobájába. „Fölriadtam, amint a férfi nekem esett, két pofont kent le. Üvöltöttem a félelemtől és a fájdalomtól, kérleltem: hagyja abba a verést. Előbb bocsánatot kért, aztán megerőszakolt. De olyan finoman, érzéssel, hogy minden fájdalmat elfeledtem”. A szatír ezután ahelyett, hogy elmenekült volna, a lány ágya szélére ült, és sírva fakadt. „Minduntalan azt hüppögte, hogy nagyon megbánta tettét, bocsássák meg neki - emlékezik arra a bizonyos éjszakára a fiatalasszony. - Aztán kiment a konyhába, a hűtőből jégkockát, a szekrényből tiszta kendőt vett elő, és mérhetetlen szeretettel, aggódással borogatta az arcomat, míg a duzzanatok elmúltak róla.” A tettes és az áldozat egész éjjel beszélgetett. A férfi olyan lelkiismeretfurdalást érzett, hogy egyenesen a rendőrségre akart menni, hogy följelentse magát. Sylvia alig tudta lebeszélni róla. „Biztos, hogy hihetetlennek tetszik, de beleszerettem abba a férfiba, aki előbb fájdalmat, majd pedig örömet okozott, ráadásul emberségből is jelesre vizsgázott előttem. Ross volt az első az életemben, aki észrevette, hogy nő vagyok, s nekem is szükségem van valakire és valamire...” Ferenczy Europress ___________ASSZONYSORSOK___________ J ézus szavaira gondoltam... Tfétévi boldogság és gyötrő- J\. dés után elváltam. Igen, egyes szám első személyben, mert a férjem nem akart válni, és ha a törvény el is választott engem tőle, ő soha nem engedett szabadon. A válás után albérletbe költözött, de kérésem ellenére a városban maradt. Két évig ostromolta ablakomat kora tavasztól késő őszig a legszebb, legillatosabb rózsákkal. Tudtam és éreztem, ha nem is láttam, hogy a nyomomban jár. Ha véletlenül összefutottunk, én próbáltam átnézni rajta. El akartam hitetni magammal, hogy számomra ő is csak egy férfi a sok közül. Próbáltam hideg fejjel tudomásul venni, hogyan tart a szakadék széle felé. Már válásunkkor tudtam, nem fog tudni egyedül megbirkózni az élettel. Mindig támaszra és „védan- gyalra” volt szüksége. Ezt a szerepet szívesen vállaltam, soha nem tudtam más lenni és másként gondolkodni. Közben ő is - mint oly sokan - elvesztette az állását, majd az albérletét is. A családja kitaszította. Többször meglopták, ha a kimerültségtől elaludt az állomás padján, megverték, ha védte kevéske „motyóját”. Kalandjainak híre persze, hozzám is eljutott. Mit is tehetnék, töprengtem heteken át. Valahogy segítenem kellene neki, de tudtam, hogy ezzel a családi békémet veszélyeztetem, mert szüleim hallani sem akartak róla. Aztán egyszer rászántam magam. Egy-egy délutánt nálam töltött, majd elindult az éjszakába. Egyre nehezebben ment az elválás. O fogadko- zott, aztán amikor már majdnem hittem neki, újból a pohár fenekére nézett. Bennem egyre többször sej lett fel a mondás: „Rossz a rosszal, de rosszabb a rossz nélkül.” Pártfogásomba vettem hát. A pénzét rám bízta, a ruháját én tartottam rendben, s közben hallgattam szerelmes és féltékeny szavait. Tudtam, hogy nem menekülhetek tőle, pedig új életet szeretnék kezdeni nélküle. Jártuk a várost albérletért, de minden összeesküdött ellenem. Igen, csak ellenem, mert ő örült, hogy több időt tölthet velem, míg nincs hol laknia. Végül egy hátsó kis helyiségben megengedtem, hogy meghúzza magát. Nem élt visz- sza a helyzettel. Sajnos, elkövetkezett az a nap, amikor többet ivott annál, amennyit legyengült szervezete elbírt. Mit tehettem, tartanom kellett magam, az ö érdekében is, adott szavamhoz. Összeraktam a holmiját és elküldtem. Szörnyű napokat éltem át. Ó kért, hadd próbálja meg újra, én pedig Jézus szavaira gondoltam: „Mert megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeit, megbocsát néktek is a ti Mennyei Atyátok". Újra kezdtük hát, míg egy napon jó hírrel állított be hozzám: van albérlet! gyütt mentünk megnézni, lefoglalni. Talán újra talpra tud állni! Én bízom benne, s neki ez a legfontosabb. Henrietta * Gyönyör 50 évtől 70-ig Egyik korábbi lapszámunkban idéztünk dr. Georgia Witkin amerikai pszichológus tanulmányából, amely a szerelemről szól. Ebből megtudhattuk, hogyan és miért változik a testi szerelem a kor előrehaladtával, harminc- és negyvenéves korban. Ezúttal folytatjuk a sort. Ötvenévesen: A nőknél az ösztrogénszint csökken, ugyanakkor a szex iránti igény nő. Az androgén-hormonok termelődésének köszönhetően az ötvenes nők szexuális kielégülési vágya sokszorosa az azonos korú férfiakénak. Nem ritka a többszörös orgazmus sem. A férfiaknál épp az ellenkező folyamat játszódik le: átélik az első (?) krízishelyzetet, és gyakran merül fel bennük az a kérdés, vajon épp olyan jók-e még az ágyban, mint korábban? Hatvanévesen: Egyre gyakoribbak a férfiak erekciós problémái, és a női szervezet sem termel már annyi nedvességet, mint azelőtt. A nemi szükségletek kielégítésének azonban mindezek nem jelentik komoly akadályát. A korábbi szokások megváltoztatására van szükség, a nemi aktivitás fenntartásához elsősorban pszichés izgalom szükségeltetik. „A férfiak a romantikát keresik, hogy szexuális kielégülést találjanak” - állítják a tudósok. Hetvenévesen: Vizsgálódások szerint a hetvenévesek 80 százalékának van igénye a nemi életre, csaknem háromnegyedük hetente legalább egyszer részesül is benne. Az idősebb pároknak nagyon hosszú előjátékra van szükségük, a férfiaknak így is 30-40 percbe telik, amíg eljutnak erekcióig. A férfiak türelmesebbek és gyen- gédebbek, mint fiatal korukban.
