Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-10-11 / 213. szám
8. oldal Hétvégi Magazin • Elet - Képek 1994. szeptember 10-11szombat - vasárnap A színészkirálynő: Én egész életemben Isten tenyerén ültem Tolnay Klári 1914. július 17-én született. A harmincas évek derekától a Vígszínház és a Művész Színház művésze. Az ötvenes esztendők legelejétől a Madách Színház alkalmazottja. Két év, két Kossuth-díj. Aztán Érdemes Művész, Kiváló Művész, Pro Urbe-díj, SZOT-díj, Erzsébet-díj. Filmjeit, televíziós bemutatóit képtelenség felsorolni. 14 éves koráig Mohorán élt. Erőn felüli vállalkozás volt, de végül sikerült „kimentenem” a színészkirály- nőt Mohorán az ünneplő tömegből. Egykori házában, a mai művelődési házban félrevonultunk egy csendesnek egyáltalán nem nevezhető sarokba. Úgy alakult, hogy népviseletbe öltözött asszonyok énekeltek a fejünk fölött. Régi ismerősök köszöntései szakították meg minduntalan beszélgetésünket. Tolnay Klárinak mindenkihez volt egy-két kedves szava.- Ezek a lépcsők itt, a jelenlegi művelődési házban ismerősek lehetnek...- Nehéz meghatódottság nélkül beszélni arról, hogy ezeket a lépcsőket koptattam gyermekkoromban. Innen jártam az evangélikus templom mögötti iskolába. Olyan csodálatos gyermekkorom volt itt, hogy az szinte hihetetlen. Sokan kérdezik, honnan a kisugárzás, a harmónia, a nyugalom. Mindig azt válaszolom: Tú'nó'dés Mohorán, 1994. szeptember 3-án Mohoráról. Amikor zűrösebb napokat éltem át, akkor úgy pihentem meg, hogy felidéztem a régi szép emlékeket - visszagondoltam Mohorára. Ez teljesen megnyugtatott, s elfeledtem bajaimat.- Ahogy elnézem, nagyon szeretik a mohoraiak Tolnay Klárit.- Könnyekig hatódtam, hogy ennyire megőrizték az emlékét annak, hogy valamikor itt élt a családom. Régi parasztasszoTündérmosoly ötvenkét éve a Katyiban nyok, akikkel egy osztályba jártam, átöleltek. A volt osztálytársak közül sajnos, már sokan meghaltak.- Azt hallottam, hogy a Tolnay-család egyik vasárnap az evangélikus, a másikon pedig a katolikus templomba járt.-Tényleg így történt. Szüleim különböző vallásűak voltak, és így oldották meg a problémát.- Az evangélikus iskolába járt?- Közel volt hozzánk az evangélikus iskola. Volt egy Janón nevű mindenes inasunk, akinek a nyakába ültettek a nagy hóban, és úgy vitt át az iskolába. Az ő lépteivel lépkedett a bátyuskám, aki egy évvel idősebb volt nálam.- Kikre emlékszik még a szolgálók közül?- Akkor cselédnek hívták őket. Fazekas Margitra jól emlékszem, tüneményes, mindent tudó kis tündér volt. Vele barátkoztam. Most kiderült, hogy minden harmadik gyerek, felnőtt, unoka Fazekas Margit unokája, dédunokája.- Már azt hittem, soha sem fogom megtudni, hány évig élt Mohorán.- A négy polgárit még itt végeztem el, vagyis 14 éves koromban kerültem el erről a vidékről. Akkor a szüleim az angol kisasszonyokhoz adtak Nyíregyházára, az ország másik végébe.- Gondolom, a polgárit Ba- lasagyarmaton végezte.-Igen.de Mohoráról jártam be minden nap.- Rossz évek jöttek?- Édesapám nem nagyon értett a gazdasághoz, mert mérnöknek nevelték, nem pedig földesúmak. Nagyapa meghalt, a mohorai birtok rászállt. Nem értett hozzá, tönkrementünk.- Hogyan került kapcsolatba a színházzal?-A nyíregyházi, debreceni évek után Pestre kerültem, rokonokhoz. Ők vittek színházba, operába. Addig csak falusi cirkuszt láttam.- Színésznő lett.- Nagyon megragadott a színház, s a család legnagyobb megdöbbenésére úgy döntöttem, színésznő leszek.- Mi igaz abból, hogy a Ka- tyi című híres filmet az Ön palóc beszéde ihlette?- Valóban Katyi-nótáim adták az ötletet a férjemnek (,Ráthonyi Ákosnak - a szerk.), hogy abból filmet kellene csinálni. így született meg a film. Abban az időben egy országot teleénekeltem azokkal a nótákkal.- Milyen szerepre készül most?-A Madáchban próbáljuk a Macskajátékot.- Mit jelent a siker?-Nagyon sokat. De a sikert bukás követte, a bukást meg siker. Soha nem bíztam el magam a csúcson, és a mélypontokon igyekeztem soha nem kétségbeesni.- Hisz a túlvilágban?-Istent tisztelő ember vagyok. Én egész életemben Isten tenyerén ültem.- Mikor láthatjuk ismét Mohorán?- A századik születésnapomon biztos eljövök!- Úgy legyen, _ drága művésznő! Ádám Tamás Tolnay Klári öltözőjének tükre és a földijeivel való találkozás.előtt Fotó: Rigó Tibor Legyek én nyájamnak hűséges pásztora S zelíd hangon ugyan, de kiigazított a polgármester. A tekintetéből azonban megszó- lásnak is vehettem szavait, mert arca elszigorodott: - Nem tisztelendő! Plébános úr! - Jól van, háborogtam bensőleg, én nagyapámtól úgy tanultam, és ő hívő volt, hogy a papot tisztelendő úrnak kell titulálni.- De legyen úgy, ahogyan Vérségi Aladár mondja: plébános úr! Helyesbítettem is sebtében. De később, amikor közelebb kerültünk egymással a lit- kei plébánossal, én is okosabb lettem. És én igazítottam ki Vérségi Alit: - A dolog nem egészen úgy áll, ahogyan azt te nekem mondtad a plébános úrról. Mert hallgasd csak milyen szépen hangzik: Mocsáry Csaba Litke, Ipolytamóc, Mihálygerge lakosságának lelkipásztora. így forgattuk gondolatainkat az egyház tisztes képviselőjéről, aki viszont elnéző mosoly- lyal hallgatott mellettünk. Mert figyelmét nem miránk, hanem a Hétvezér elnevezésű, fák árnyékában a felújított Szent Ist- ván-szobor körül szorgoskodó emberekre fordította. A szobor ünnepi mise keretében várt felszentelésre. Mi is erre készülve verődtünk össze ott Litkén ősi házaktól övezett falu központjában. Nem azért mondom, de már volt ott a szentelést megelőzően nagyon szép egyházi szertartás. Az atyával így kerültem én kapcsolatba. Szelíd a tekintete, az ifjúság határát tükrözi telt arca. Ritkul a hajzata, amelyben megvillannak az őszülő szálacskák. Amikor a miseruhát levetette és fakózöld trikót húzott, nyári pantallót lábán saruval, bizony, aki nem tudja, nem is hinné el, hogy ő Isten felszentelt szolgája. De, hogy öröklött származását senki nem tudja maga mögött hagyni, az biztos. Az atyának is ott maradt a tekintetében, mozdulataiban, a dolgai legegyszerűbb tolmácsolásában, hogy valahol az Angyalföldön, a Rákos-patak partján ringatták bölcsőjét, hogy belekóstolt a kétkezi munkába, a kitagadottak sanyarú sorsába, az emberré válás minden küzdelmébe, míg útja az egyházhoz vezette. Amilyen szelíd a tekintete, olyan a hangja is.- Jó pásztora szeretnék lenni híveimnek ... M ég csupán egy esztendő van mögötte a három egyházközség papjaként a jelen helyén, mert eddig Etesen szolgált, ahol szívesen látott egyházférfi volt. Itt Litkén, láttam amikor áthaladtunk az utcán, milyen meleg hangon, tisztelettel köszöntötték. Máté Lajos bátyánk gyengélkedéséből kelt fel, hogy tisztességgel fogadja az udvarába lépő falu papját. És ott helyben, rögvest rábízta legféltettebb titkát, hogy merre találja meg az ötvenes években elrejtett templomi szobrot. Oláh Gyula testi fogyatékos lánya, kezét kulcsolva kérte szüleit, hozzák el hozzá az atyát, hogy üljön ide melléje, ha csak egy szócskára is. Nem a megkülönböztető egyházi fényesség, hanem a mindennapi papi szorgalom az, amely kinyitja az emberi szíveket, hogy befogadja a lelkipásztorát. A plébános elmondta, amikor elfoglalta a litkei plébániát, imádkozott, hogy adjon neki erőt Istene elvégezni az emberek lelki ápolását, rendbetenni a megviselt templomokat. Ma a parókia széles udvara a rendről tanúskodik. Kint a fészer csendjében éjjeli pihenőre egy heverő, ahonnét ellátni az esti fényben villanó Bükktető lombos erdőtől díszlő csúcsára. Bent az épületben tiszteletet parancsoló a rend.- Nagy örömömre szolgált az a fiatalokat fellelkesítő akarat, hogy produkáljanak a falu népének - mondta a pap - De hiszen ez nem is az én érdemem. Hiszen sokan siettek segíteni, hogy minél szebb legyen az az este. Mondjam? Szabó Szilvia, Máté Imréné, Ottmár Andrea, Szabó Laci és sokan mások, akik legméltóbb emberek a fiatalok tanítására. Dudás József, az egyházközség elnöke egyszerű szavakkal, de belső melegségtől átitatva mondta: - Mocsári Csaba valóban a mi papunk. Amikor erről esik szó közöttünk, komorrá válik az arca:- Nem illő a papról áradozni! Akár illő, akár nem, az az igazság, a litkeieket azzal lepte meg, hogy azt az ősrégi tiszteletet parancsoló, tűzvészt is átélt, barokk, méltóságteljes templomot padlástól a padlóig megfiatalította. A szép Mária-oltárt méltó helyére tétette. A templomi zászlókat kihelyezte, hogy ünnepélyes hangulattal fogadják a híveket. Azért a gondok sem kerülik el Mocsári Csabát. Érzékeny felfogásával észleli, hogy a hívőkön túl, még sokan távol maradnak az egyháztól. Mindent, amit szívéből, leikéből indíttatva cselekedett egyházáért, híveiért, még nem ért fel küldetéséig. Magába mélyedve szól:- Még megosztott a falu népe. A lelkipásztor kötelessége terelni nyáját, hogy egymásra találjanak, hitükben megbékéljenek, egymásnak igazi testvéreivé váljanak, békességben és boldogságban éljenek - mondta - majd összekulcsolta kezeit, fejét mélyen meghajtva, imát mormolt. Amikor feltekintett, már derült volt az arca. így nekem hirtele- nében angyalföldi fiúnak tűnt. D e csak addig, amíg az utcán valaki nem köszönt rá: Dicsértessék a Jézus Krisztus. Bobál Gyula WESTEL 900 GSM MOBILTELEFONT NYERHET ÉS VÁSÁROLHAT! NYERHET, amennyiben helyesen tippeli meg, hogy születik-e új Ugrógála csúcs, és tippszelvényét 1994. szeptember 12-én, hétfőn 16 óráig bedobja a Karancs Szálló előtt elhelyezett urnákba. Szelvények a Nógrád Megyei Hírlap szeptember 9,10 és 12-i számaiban és a programfüzetben találhatók. A nyertest az Ugrógála várható sztárvendége, JAVIER SOTOMAYOR világcsúcstartó, világ- és olimpiai bajnok magasugró húzza ki. VÁSÁROLHAT, amennyiben szeptember 12-én a Karancs Szálló halijában felkeresi a WESTEL 900 GSM üzletkötőjét 10 ÉS 20 ÓRA KÖ; Ha bármilyen kérdése van, kérjük hívja a Weste! 900 GSM Telemarketing szolgálatát a 265-90-90-es, vagy a (06-50) 30-50-50-as telefonszámokon.
