Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-10-11 / 213. szám

1994. szeptember 10-11., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Arcok - Harcok 9. oldal Pártrokonszenvek és -ellenszenvek az ország keleti felén- A Szonda Ipsos augusztusi közvéleménykutatása ­Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, Ön melyik pártra nem szavazna semmiképpen sem? (a válaszok százalékos megoszlása a választókorú népesség körében az egész országban, illetve a keleti országrészben) a keleti országrész adatai: Nincs ilyen, bizonytalan 42 cr IMS MDF 18 FKGP 14 Ha most vasárnap lennének a parlamenti választások, Ön melyik pártra szavazna? (a válaszok százalékos megoszlása a választókorú népesség körében az egész országban, illetve a keleti országrészben) a keleti országrész adatai: Egyéb párt i Nem szavazna, bizonytalan 32 MSZP 28 MDF 6 SZDSZ 13 A keleti or­szágrész la­kosságának 68 %-a tudja, hogy melyik pártot támo­gatná egy eset­leges mostani választáson (országosan 71 százalék). Az MSZP a megkérdezet­tek 28 %-ának bizalmát él­vezi, ez ala­csonyabb az országos tá­mogatottság­nál, mégis magasan ve­zeti a „politi­kai top-listát” (országos eredménye 31 százalék). Az SZDSZ áll a második helyen, a ke­leti megyék lakóinak 13 százaléka tá­mogatja (az összes választó- polgár tekintetében 13 %-ot ér el.) Az MDF mögé sorakozik fel a régió lakóinak 6 %-a (or­szágosan 7 százaléka). A Fideszt, az FKGP-t és a KDNP-t a megkérdezettek 5-5 százaléka látná szívesen kor­mányzati pozícióban (országos viszonylatban is ugyanekkora mindhárom párt híveinek az aránya). A parlamenten kívül rekedt pártok támogatottsága együtte­sen 5 % (az országban is), kö­zülük egyedül a Köztársaság Párt éri el a „bűvös” egy száza­lékot a keleti országrészben. Az ország ezen részében az MSZP 5 %-os „veszteséget” könyvelhet el júliushoz viszo­nyítva. Ugyancsak kevesebben támogatják az SZDSZ-t, e párt 3 %-ot vesztett egy hónap alatt. A Fidesz megítélése nem válto­zott júliushoz képest, míg az FKGP és a KDNP 1-1 %-kal javított helyzetén. Leginkább ­4 %-kal - az MDF népszerű­sége nőtt. A Dunától keletre fekvő me­gyék polgárainak 61 %-a élne választójogával (országosan 66 %), ha a hét végén parlamenti választásokat tartanának. A po­litikailag aktív népesség, az un. biztos szavazók 85 %-a tudja, hogy ez esetben melyik pártot részesítené előnyben. 44 %-a támogatná az MSZP-t (az egész ország területére vonatkozóan 47 %). Az SZDSZ mögé állna 20 %-uk (országos szinten 19 %). 9 % számít a Demokrata Fórum hívének (10 % országosan), 8 % szavazna az FKGP-re (8 % országosan). A Fideszt segítené 6 %, a KDNP-t 5 % támogatná (a Fi­desz esetében 5%, a KDNP ese­tében 6 % ebben a csoportban az országos támogatottság). A parlamenten kívüli pártok híve­inek aránya 8 % ebben a körben (7 % országosan). A legnagyobb ellenszenv az MDF-fel szemben mutatkozik meg, a megkérdezettek 18 %-a nem szavazna e pártra (orszá­gosan is 18 %). 14 %-nak van­nak komoly ellenérzései az FKGP-vel szemben (az ország­ban 15%-nak). A keleti ország­rész polgárainak 10 %-a uta­sítja el az MSZP-t (11 %, ha az egész országot vesszük). A Fi­desszel szemben 4 % fejezte ki aggályait (4 % országosan). Az SZDSZ és a KDNP elleni megnyilvánulá­sok aránya 1-1 % (SZDSZ ese­tében 1 %, a KDNP esetében 2 % az országos adat). A parlamen­ten kívüli pár­tokkal szembeni ellenérzésének a megkérdezettek 10%-a adott hangot (orszá­gosan 14 %). Ez 10 % nagy része két párt, a MIÉP és a Munkáspárt között oszlott meg, mindkettő 4-4% ellensza­vazatot kapott a keleti országrész lakóitól (az or­szág egészében a Munkáspártot négy százalék, a MIEP-et pedig hét százalék nem szívleli). Az adatfelvétel időpontja: 1994 augusztus 3-19. Az adat- felvétel módja: személyes, kér­dőíves közvéleménykutatás Az alapsokaság: minden felnőtt ál­lampolgár, aki a Dunától ke­letre állandó lakóhellyel ren­delkezik. A minta: 1000 fő, akik együttesen az ország 18 évesnél idősebb lakosságát képviselik, ebből 480 fő a keleti országrész lakosságát reprezen­tálja Az alapsokaság és a meg­kérdezettek összetétele korcso­port, nem és a lakóhely típusa szerint megegyezik. ZÖLDI LÁSZLÓ „macskakörömpörköltje” Terítéken a narancs Tűrhetetlen Az egész or­szág bűzlik a rohadt na­rancstól, a magyar alma pedig eladha­tatlan. Dr.Torgyán József az FKgP elnöke Független Délvidék, Baja, 1994. május 4. Mi lesz Fidesz? Az MSZOSZ szereti a na­rancsot, de nem bánná, ha olcsóbb lenne. Nagy Sándor közgazdász, az (MSZOSZ) elnöke Somogyi Hírlap, 1993. december 7. Orbán-napján van remény Bár a pártvezér keresetlen szavakat ejt a rothadó gyü­mölcs szagáról, a narancs importját nem szüntették be. Iványi György közgazdász, az Inter-Európa Bank elnöke Népszava, május 11. Választási malőr A Fidesz továbbra is el­lenzékben érleli narancsait. Méray Tibor párizsi magyar író Magyar Hírlap, május 13. A kudarc oka A jobboldalon a narancs­fáknak nem nőtt fű. Kende Péter párizsi magyar történész Magyar Hírlap, május 14. Óh, te drága menza! Van, aki forrón szereti Általános iskolai élménye mindannyiunknak van. Bizonyára többségünknek volt olyan osztály- vagy iskolatársa is, aki az óra alatt vagy a szünetben rosszul lett azért, mert már hosszabb ideje nem evett. Közismert, hogy a családok szociális helyzete egyre rosszabb: sok szülő pénztárcája nem engedi, hogy kifi­zesse gyermekének a napközi vagy a menza térítési díját... Szeptemberi kora délután, a tanév második napján. A zagy- vapálfalvai felüljáró mellett há­rom tízéves forma cigánysrác fújja a füstöt nagy-nagy lelke­sedéssel . .. Arra a kérdésre, hogy ettek-e már aznap, széles mosollyal válaszolják: annál sokkal fontosabb, hogy ciga­retta legyen...- Meg valami pia! - húzódik fülig az egyikük szája. A külön­féle sörök, pálinkák, konyakok, vermutok márkáját tekintve megoszlanak a vélemények. Remélhetőleg csak „nagyfiú-* san” szövegelnek ... Tízórai nélkül A zagyvapálfalvai Arany Já­nos Általános Iskola igazgatója, Véghseő Tamás adott tájékoz­tatást a tanulók étkeztetéséről.-Szeptember 1-jétől a Gastro-Lánc Kft. üzemelteti is­kolánk konyháját, akárcsak a többi volt vendéglátós intéz­mény étkezdéjét — mondta. - Egyébként bízunk abban, hogy semmiféle változás nem lesz, remélhetőleg a tavalyi szinten sikerül megoldanunk mindent.- Több vagy kevesebb gyermek vesz részt a diákét­keztetésben?-Tavaly valóban erős visz- szaesés következett be a térítési díjak emelése miatt, de azóta körülbelül azonos szinten van a menzai és a napközis étkezte­tésben résztvevők száma. Az 1994/95-ös tanévre szóló igé­nyek felmérése már az első ta­nítási napon lezajlott: 340 nap­közis és 150 menzás jelezte ét­kezési szándékát. Ez egy kicsit magasabb a múlt évinél. Az érsekvadkerti általános iskolában idén a tízóraiból és ebédből álló ellátást nem tudják biztosítani: a gyerekek csak ebédelnek. A helybeli áfész ugyanis 20 százalékkal meg­emelte a térítési díjakat, és ezt nem tudják fizetni a szülők. A salgótarjáni Beszterce-la­kótelepi Általános Iskola igaz­gatója, dr. Szalánczay Györgyné arról számolt be, hogy jelentősen nem csökkent náluk az étkezésben résztvevők létszáma. - Az új vállalkozó levélben felajánlotta az isko­lánknak, hogy kész tárgyalni az esetleges gondokról, de egye­lőre nem volt semmiféle prob­lémánk - mondta. Diákétkeztetésre nem telik A kisebb településeken, fal­vakban más a helyzet: ott az a cél, hogy minél több általános iskolás vegyen részt a diákét­kezésben, és ezzel lehetőség szerint a legjobban kihasznál­ják az óvoda konyháját, sőt né­hány helybeli asszonynak is ál­lást adnák az intézmény kony­háján. A Táncsics Mihály Kereske­delmi és Közgazdasági Szak- középiskola menzájának veze­tője, Máth Miklósné adott tájé­koztatást az étkezők létszámá­ról és a térítési díjakról.- A tavalyi év végén százan vettek részt az étkezésben, idén szeptemberben 115-en jelent­keztek. Év elején mindig több a menzás, de azután az elsősök közül néhányan mindig rájön­nek, hogy nem felel meg nekik vagy a minőség, vagy pedig az időbeosztás miatt...- Az étel minőségére gyak­ran van panasz?- Megoszlanak a vélemé­nyek, hiszen két embernek sem egyforma az ízlése ... Olyan is van, aki dicséri az ebédet!-Mennyit fizetnek térítés­ként a diákok?- Tavaly 47 forint volt a térí­tési díj, idén 55-re emelkedett. A diákok jelentős része előző évben a család jövedelme alap­ján is kapott támogatást: ez 30 és 100 százalék között mozgott, tehát olyan diákunk is volt, aki ingyen étkezett! Idén még nem szedtük össze a keresetigazolá­sokat, így nem tudjuk, hogy hányán és milyen összegű hoz­zájárulást kapnak.-Ki biztosítja a támogatás anyagi fedezetét?-A diák lakóhelye szerinti önkormányzat. A salgótarjáni­val nincs is semmi gondunk, az utóbbi három évben utólagos elszámolás alapján minden igé­nyünket kielégítették. A kisebb. vidéki hivatalok azonban nem szívesen fizetnek. Azt mond­ják, adtak már tanszersegélyt, szociális támogatást, a diákét­keztetésre már nem telik. Az önkormányzat is segíthet! Az étkeztetésben résztvevők létszáma általában sehol sem csökkent jelentősen a tavalyi évhez képest: a szülők kiszorít­ják a napi egyszeri meleg étel­hez szükséges, havi 1200-1500 forint közötti összeget... A Salgótarjáni Polgármeste­rei Hivatal művelődési osztá­lyának vezetője, Bratinka Gá­bor adott tájékoztatást a diák- étkeztetés normáiról.- Az élelmezési nyersanyag- normákat legutóbb 1994 már­ciusában határozta meg a kép­viselő-testület - mondta. - Ezek szerint az általános isko­lások 43, a középiskolások pe­dig 48 forintot fizetnek - és ezt még az áfa is terheli. A gyer­mekek szüleinek ezt kell kifi­zetniük. A város iskolái egyéb­ként egy-két kivétellel a ven­déglátó vállalat helyét átvevő Gastro-Lánc Kft.-től kapják a meleg ételt. A vállalkozónak az intézmények 60 százalékos re­zsidíjat is fizetnek. * * * A közelmúltban a Gyermek- étkeztetési Alapítvány azzal a céllal jött létre, hogy a jelen­legi gazdasági helyzetben se­gítséget nyújtson azoknak a családoknak, amelyek önere­jükből nem tudják megoldani gyermekeik étkeztetését. Az óvodák és az iskolák az ön- kormányzatok segítségével nyerhetnek el bizonyos mér­tékű támogatásokat. Amit a megye adakozó kedvű polgárai fizetnek be, az a megyében is marad, és csak a helyi intézmények pályáz­hatnak rá. Ez az alapítványi megoldás önmagában nagyon szép lenne, de kevés ahhoz, hogy megoldást hozzon: leg­feljebb a tüneti kezelésre elég, többre aligha. Faragó Zoltán Vajon ma mit kapunk? Tarjáni Madách-gimnazisták Hát én immár hogy válasszak? A z önkormányzati válasz­tásokat szabályozó tör­vény tartalma adott. Módosí­tásáról a napokban egyeztek meg a kormánykoalíció párt­jai. Az ellenzék természetesen fenntartásait hangoztatja. Mégis ebben a formában fogja elfogadni az MSZP- SZDSZ alkotta parlamenti többség. Ehhez mérten már korántsem olyan magától ér­tetődő, hogy az önkormány­zati választások kisebbségi alapon is eldőlhetnek. À választók abszolút több­sége négy éve nem vett részt a helyi választásokon. Akkor a szavazatok egyharmadával alakulhattak meg a második forduló után a helyi képvi­selő-testületek. Most egyfor­dulós lesz a választás, de nem állít a törvény részvételi érvé­nyességi küszöböt. Ez azt je­lenti, hogy a választók nyolc­van százaléka éppúgy vá­laszthat városatyát, mint mondjuk húsz százaléka. El­vileg még néhány tucat falusi vagy párszáz városi szavazó is eldöntheti települése ön- kormányzatának sorsát. Már hallom is az ellenve­tést: tessék meggyőzni az embereket, menjenek el sza­vazni november végén! És, ha szabad akaratukból mégsem mennek el? Mert ez a lehető­ség sem zárható ki. A tör­vénynek pedig minden adódó lehetőséget figyelembe kell(ene) vennie. Hogyan ve­gyék komolyan az állampol­gárok a helyi szavazást, ha a részvételi arányokat a törvény tervezete ennyire komolyta­lanul kezeli? A jogszabály többi módosításai jónak mondhatók. Egyfordulós lesz a választás, a polgármester-je­löltekre s mindenhol közvet­lenül kell szavazni, csökken a helyi testületek létszáma. Mindezek a változtatások he­lyesek, tükrözik a közvéle­mény akaratát. Remélhetőleg némileg növelik a részvételi kedvet. Akkor meg minek a módosítások fészkében ez az idegen kakukktojás? Talán ennyire alábecsülik némely törvényelőkészítők az állam­polgárok közéleti aktivitását? Esetleg az áremelések, jöve­delemcsökkenések passzivi­tást felerősítő határaival szá­molnak a politikusok? Vagy némi rosszindulattal azt téte­lezzük fel, hogy a kormány­pártok csak a saját szavazóik biztos szándékában bíznak? S ha ők így is, úgy is elmennek, akkor a többi szavazó véle­ménye meg a részvételi kü­szöb keveset számít? Nem szerencsés ilyen kéte­lyeket támasztani a választó- polgárokban. A helyi válasz­tások jelentősége - túl a rang­jukon - a gyakorlatban sem lebecsülhető. Településeink zöme komoly foglalkoztatási gondokkal küszködik. Prob­lémáik legnagyobb része ki­zárólag helyben oldható meg. Ugyanakkor önkormányzatok biztos bevételeinek 80-90 százaléka központi állami pénztámogatásokból szárma­zik. Már ez is olyan ellent­mondásos tényező, amelyik visszahúzódásra készteti a he­lyi társadalmakat. Ha ehhez még hozzátesszük ezt a nulla érvényességi küszöböt, úgy a törvényhozói szándék leg­alábbis komolytalan. Nem lehet egy szájból egy­szerre hideget és meleget fújni. A helyi demokrácia erősítése az önkormányzatok komolyan vétele nélkül lehe­tetlen. Szintén nehéz belátni, miért nem kaphatnak több anyagi támogatást a képvi­selő-testületek alanyi jogon. Nehéz megérteni, hogy miért nem szabályozza újra a kor­mány és a parlament az ön- kormányzatok gazdálkodási és támogatási rendszerét. B elátjuk, még nem jutott rá elég idő. Cserébe lássák be azért a miniszter és a kép­viselő urak is az önkormány­zatok tekintélyének fontossá­gát. Legalább emeljék meg a választási érzékenységi kü­szöböt. Bilecz Endre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom