Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-10-11 / 213. szám
1994. szeptember 10-11., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Nyílt Tér 7. oldal A TÉT NEM KICSI: ÖTMILLIÓ VÁSÁRLÓ MÁR BIZTOS A Kőtemplom papjai megízlelték a sikert A Stone Temple Pilots négy tagja közül állítólag az énekest, Weiland-et és a dobost, Eric Kretzet a legkönnyebb szóra bírni. Ők szívesen adnak interjút s örömmel beszélnek a furcsa nevű zenekar történetéről, munkájáról, vagy akár terveiről. Weiland mondta el azt is, hogy elfogadják, amit annyi helyről hallottak már, hogy a „Plush” című daluk tudniillik pont olyan, mintha a Pearl Jam játszaná, mégis: az együttes nagyon-nagyon nem szereti, ha a Seattle-iekhez hasonlítják. Két éve, mikor még fiatalabbak voltak, s nem tudták teljes bizonyossággal, melyik utat is válasszák, érzett a játékukon és a hangzásukon Se- attle-i grunge hatás - a „Core” című albumon ez jól hallatszik -, de ez már a múlté. Az énekest láthatóan idegesíti, legalábbis kellemetlenül érinti, ha akár a „Plush”-ról, akár a „Core”-ról beszélnek vele, mert valahogy mindig ki kell magyaráznia a Sub-Pop támogatta irányzat tagadhatatlan nyomait. A „Core” mentegetésében például addig megy, hogy a Lollapalooza-tumét okolja, melyen egy darabig részt vettek - mentek a tarka karavánnal tájról tájra. Weiland azt mondja, óhatatlanul felvettek egy stílust, sőt rengeteg manirt, mert a Lolla- paloozában fellépő zenekarok mind-mind ugyanazt a zenét játsszák, és egytől egyig egyformán szólnak. A Lollapalooza szerinte egyébként is a végét járja: mindennapi, közönséges vándorcirkusz lett belőle, ahol a pénz a lényeg, semmi egyéb. A Stone Temple Pilots, azaz a Kőtemplom papjai - a pilot szónak kissé fennköltebb jelentését véve - úgy jó hat éve vannak együtt. Úgy ismerkedtek meg, úgy jöttek össze, hogy mind a négyen ugyanazt a zenét hallgatták és istenítették: a Yes, a Led Zeppelin, a Pink Floyd és a King Crimson világát. Először Merian C. Cooper 1949-es filmje után Mighty Joe Young volt a nevük, de mivel Chicagóban volt már egy ilyen nevű banda, más elnevezést kellett keresniük. De a híres Whiskey a Go Go mulatóban még mint Mighty Joe Young léptek fel a Rollins Band előtt. Bármilyen hangzása is volt - vagy tán épp azért? -, az első nagylemezt, a „Core”-t majdnem ötmillió példányban adták el. Hatalmas szám ez, ha kezdőkről van szó, és ahogy Kretz emlékezik, először fel sem fogták ennek a hirtelen sikernek a roppant súlyát. Csak később, lassanként jöttek rá, hogy a szituáció bizony felelősséggel is jár. Nem ijedtek meg, csak egyre feszültebbek, idegesebbek lettek és robbanékonyak. Nem bírták elviselni egymást a szállodákban, vagy étkezés közben. Odáig fajult a dolog, hogy fel akartak bomlani. A szétválást most, 1994 márciusában el is döntötték. A „Purple” albumot vették fel és a háromhetes bezártság kezdte pokollá tenni az életüket. Aztán egy este rádöbbentek, hogy a tét nem kicsi: körülbelül ötmillió potenciális vásárló biztosan nagyon várja a lemezt. A feszültség teremtő energiává lett, annyira segítette és megkönnyítette a közös munkát, hogy még igen személyes hangú dalok is szalagra kerültek. Dehogy válnak szét! Nagy a boldogság: az egyik bálvány, a Rolling Stones háromszor szerződtette a Stone Temple Pilots-cot újabb turnéja előze- nekarának. A dicsőség útján megállni nagy balgaság. A sikerrel élni kell, meg kell tartani. Vass Imre A keresztszülőknek nagy szerepük van a lakodalomban A házasságkötés, a lakodalom, nagyon nagy esemény egy fiatal pár életében. így volt ez Karczag Mária ceredi és Bohács László bárnai jegyespár esetében is. A szlovák határ mellé szólt a meghívó, ahol augusztus végén a római katolikus templomban mondták ki a boldogító igent. A készülődés már két héttel korábban elkezdődött, amikor a rokonság férfitagjai az erdőn sátorfát szedtek, az asszonyok pedig tésztát gyúrtak, sütöttek, főztek. A nádszálvékony Marikán gyönyörű, saját elképzelése szerint készült, menyasszonyi ruha pompázott. A csinos vőlegénnyel az élen megérkezett a százfős lakodalmi menet Bár- nából és a szülőktől kikérték a menyasszonyt. A megható esküvő után a lakodalmi menet visszakísérte az ifjú házaspárt a lányos házhoz, mert ceredi szokás szerint, a vacsorát még ott fogyasztották el, és csak azt követően mentek a legényes házhoz Bámába. A lakodalomban bőven volt enni- és innivaló, roskadoztak az asztalok. Cereden a keresztszülőknek nagyon nagy szerep jut a menyasszony életében. Szokás szerint legalább harminc tálca süteményt visznek, ebből nem kevesebb, mint tíz torta. A stafírungozásból is kiveszik a részüket, hiszen a pénzen kívül ezúttal is sok hasznos használati eszközzel lepték meg a keresztlányukat. Ok kísérték el a menyasszonyt Bámába is.- adél DAVID HASSELHOFF VIGASZTAL. A neves színész két filmfelvétel között Párizsban lemezre énekelte A mennybolt és a csillagok című dalt egy francia kislánnyal. Ezzel elkezdődött a tizenegy éves Nadege Trapon karrierje. David a többi pályázó kiengesztelésére velük is hajlandó volt énekelni. FEB-fotó Sacha reménykedik Sacha Distel francia énekes kétszer esett át korunk egyik legsúlyosabb betegségén, a rákon, mégis optimistán néz a világba. Először huszonhárom évvel ezelőtt fedezték fel egy rutinvizsgálat során a tüdőrákját. Azonnal megoperálták. A televízió összeállítást készített az életéről, pályáról, arra készülvén, hogy esetleg bekövetkező halála után bemutassa. Amikor jobban lett, megnézte a filmet és akkor látta, - ahogyan ő fogalmazott - mennyi sületlenséget hordtak össze róla. Betegsége tíz évvel később, más formában, bőrrákként jelentkezett. Distel azt is legyőzte és abban bízik, hogy van még hátra jó néhány éve. Hatvanévesen is reménykedik, tenisszel és síeléssel tartja karban a testét, egészségesen táplálkozik és változatlanul keresi a szép hölgyek társaságát. DEAN CAIN, AZ ÚJ SZUPERSZTÁR. Az amerikai televízió a nagy sikeren felbuzdulva új sorozatot forgat a Supermen-történetbó'l. Az új főszereplő korábban a focipályán szerepelt sikeresen. A tinédzserlányok rajonganak érte. Naponta több ezer levelet kap. FEB-fotó EGYÜTTESEK ÉS SZÓLISTÁK RÉSZÉRE / Énekelt versek fesztiválja Pécsett Pécs Város DOZSO Művelődési Központja és a Szélkiáltó együttes október 28-án rendezi meg az énekelt versek harmadik fesztiválját. Ebből az alkalomból versenyt hirdetnek az irodalomban és a zenében egyaránt járatos, az e sajátos műfajban tevékenykedő együttesek és szólisták részére. A jelentkezőktől mintegy tíz-tizenöt perces műsort tartalmazó úgynevezett bemutatkozó kazettát várnak. A szervezők kikötötték, hogy a kazettán egy Pécsett élő és alkotó költő megzenésített versének is szerepelnie kell. A legjobbaknak bizonyuló jelentkezőket természetesen meghívják a versenyre, s a helyezettek, valamint a díjazottak fellépnek a fesztivál esti programjában, melyet a Magyar Televízió is felvesz, és későbbi időben sugároz. A kazettákat és az azokhoz mellékelt ismertetőt a zenakar- ról, a szólistáról a versenyt rendező művelődési központ címére kell beküldeni: (7626 Pécs, Felsővámház u. 72. Telefon: 72/313-648). Ugyanoda kell elküldeni a legépelt verseket is. A Kisstadionnál volt a legjobb: a koncertfővezér csak állt a dobogón és sorolta a neveket. A rendezők mentek, adatokat diktáltak, formaruhát vételeztek és igen jól szórakoztak. A koncertfővezéren. Merthogy elfelejtette kikapcsolni a mikrofont, így aztán minden szavát jól lehetett hallani. Az újságba nem valókat is... Később a protokollkapunál győzködtük egymást: itt ma még pezsgő folyik. S valóban: volt pezsgő, csak nem nekünk. Kóborék zivatarral jöttek Állítólag minden jóért meg kell szenvedni. Ez most is így volt. Előzenekarként ugyanis fellépett a Love együttes. Énekesük hangsúlyozta, hogy soha nem fog fegyvert a kezébe, gitárosuk eljátszott egy eléggé ismert Lény Krawitz-számot (eléggé rosszul). Közönségük pedig ... Hát, az nemigen volt. AZ OMEGÁRA EZÜST ESŐ ÖMLÖTT Rend volt, hideg és hangulat A Népstadionban újra együtt volt az egykori nagy csapat (archív fotó) Kóborék majdnem teljesen pontosak voltak, a baj csak az, hogy velük együtt megjöttek a zivatarfelhők is. A nézők váltogatták egymást Az első negyedórát mindenki állta, utóbb aztán megindult a nagy koncert-népváhdorlás. Kapuk alá, ponyvák közé. Aztán vissza. S csak ezután jött a java. A közönség jobb sorsra érdemes tagjai ütemesen váltották egymást a kapunál, a rohangálásban jól jött a rendőri segítség. Volt valami furcsa az egészben: akárhányan is menekültek a lelátóról és a küzdőtérről, a nézősereg valahogy mégsem apadt. Vagyis nem játszott üres színpad előtt az Omega. A kitartást meg is hálálták: a rendkívüli időjárásra tekintettel eljátszották az Ezüst esőt, sőt, később re- petáztak is. Nemcsak ebből persze: a Gyöngyhajú leányból is, s ha Kóbor torka bírja, még másból is. A koncert közepe táján érkezett a Scorpions. Ők meg a szélről énekeltek (Wind of Change), de ebben nincs semmi meglepő. Egyrészt tényleg kegyetlenül fújt az eső szele, másrészt a legtöbb dal (minden nyelven!) a szélről, az esőről, meg a napfényről szól. Az Ómega-énekes közkívánatára eljátszották a Csillagok út- ján-t és egy másik szerzeményüket. A végére Rudi (Scorpions) is megtanult magyarul. Azt mondta: Jó estét, Budapest! Tánc petróleumlámpára Mire a felhőszakadás véget ért, a táncolható számok is előkerültek. A petróleumlámpáról szóló nóta különösen nagy sikert aratott: táncolt ott mindenki, boldog és boldogtalan. Rend volt a koncerten. A századnyi rohamrendőmek semmi dolga nem volt, viszont ingyen nézték a hangversenyt. Már megérte. A mentőknek is. A végefelé azért már látszott valamiféle kapkodás: az éppen befejezett dal után nem egy újabb Omega jött, hanem - CD-ről - Toto Africája. Lett is füttykoncert. Kóbor Jancsi sietve közölte, hogy még futja egy dalra a hangjából. Az egyből végül három is lett, de azért senki nem bánta ... Alighanem még többet is elbírtak volna. Éjfél körül szomorúan csóválta a fejét az egyik rendező kolléga: látszik a fiúkon, hogy rég nem álltak színpadon ... De a közönség ezt aligha vette észre. A végén is csak azért fütyült, mert újabb ráadás helyett az Omega elvonult, maga mögött egy 60 ezres, bőrig ázott sereggel. Még maradtak egy kicsit A jókedv azért megmaradt, a nézők a körülményekhez és a lehetőségekhez képest fegyelmezetten távoztak, még néhány poént is megeresztettek, szóval aligha csalódtak. Voltak persze, akik még maradtak egy kicsit. Nézték a színpadot, vártak, vártak. Meg is szólalt a zene, újra, szólt vagy negyedórán át. De nem az Omegától.-séf-
