Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)

1994-09-01 / 205. szám

1994. szeptember 1., csütörtök Bátonyterenye Es Környéke 5. oldal .. MA DÖNT A KÉPVISELŐ-TESTÜLET Öt városrész Bátonyterenyén Bátonyterenye város általános rendezési tervét kilenc évvel ezelőtt fogadta el az akkori közös tanács. Az eltelt idő alatt a rendelkezések egy része idejét múlta. Ezért felülvizsgálták a város rendezési dokumentumait, figyelembe véve a lakossági közszemlén elhangzott véleményeket is. A vizsgálat részletesen fog­lalkozott a város kül-és belte­rületi határainak módosításai­val. Ennek értelmében meg­határozták a külterületi he­lyek kialakítását, az új kom­munális hulladéklerakóval, a közlekedési rendszerrel. A te­rületi szakzsűri javaslatot tett a közigazgatási határ módosí­tására Vizslás-Újlakpuszta, Csengerháza-Mátravere- bély és Dorogpuszta-Dorog- háza esetében. A város belterületének nyilvánul Szúpatak, Rákó- czitelep, Szorospatak és Sza- risznyó. A város szerkezeti felosztása öt városrészt - Kisterenye, Nagybátony (Maconka, Bányaváros, „falu”), Szorospatak-Sza- risznyó,Rákóczitelep és Szúpatak - tartalmaz. A közlekedéssel kapcsola­tos elképzelés biztosítja a 21-es út, mint négysávos au­tóút kiépítése esetén, egy kü­lön út megépítésének feltéte­lét a vasút keleti oldalán, a Köztársaság útra csatlakozás­sal, a 23-as úti csomóponttal. Ennek az úrnak a kiépítése esetén közforgami helyi já­ratú auóbuszrend alakítható ki, s egyben a lakóterületről a teherforgalom kizárását is biztosítja. A zöldterületek esetében a rendezési terv továbbra is ki­emelten kezeli a kisterenyei kastélykertet, mint a legjelen­tősebb parkterületet. Szúpa­tak esetében az evangélikus templom szomszédságában lévő terület helyi védelmét tartja szükségesnek. Külön fi­gyelmet érdemel a Sulyom- tető hasznosítására vonatkozó javaslat a Mogürt Salgó Ral­lye utóverseny miatt. A ren­dezési terv a kerékpárút építé­sének szükségességét és he­lyét kiemelten tartalmazza. Érdekes, hogy a MÁV és Sal­gótarján kezdeményezésére a helyiérdekű vasút beindítási feltételeivel is számoltak. Az új városrendezési terv felülvizsgálatának elfogadá­sáról mai ülésén dönt az ön- kormányzati testület. Fülbevalók orvosi acélból A mátranováki Kisbali Lász- lóné, a salgótarjáni Pécskő Áruházban vállalkozó. Divat- ékszerekkel foglalkozik, ami­hez nem kis bátorság kell, hi­szen manapság az emberek az alapvető élelmiszereket vásá­rolják meg, és nem „kapkod­nak” túlzottan az ékszerekért.- Először alkalmazottként kezdtem. Egy budapesti cég al­kalmazásában álltam, de mi­után ők fölmondták a pultot, úgy döntöttem, hogy vállalkozó leszek. Nem nagy a nyereség, de mégis munkahelye van az embernek. A méteres láncokat megszüntettem, mert a kész láncok olcsóbbak, szebbek és tartósabbak is. Divatékszereket árulok, 18 és 24 karátos arany­nyal futtatottakat - mondja Kisbali Lászlóné.- Hogyan indult az üzlet?- Elég nehezen. Nagy cm sok a bizsus, csak a Pécskő Áruház környékén legalább nyolcán foglalkozunk ilyesmivel.- Ön tart-e valamilyen kü­lönlegességet?- A huszonkét karátos arannyal bevont fülbevalóim­mal nagyon meg vannak elé­gedve a vásárlók. Ezek orvosi célból készültek, és ezt olyanok is használhatják, akiknek nem bírja a bizsut a fülük.- Manapság nehéz a meg­élhetés, sok ember nyomorog. Vajon vásárolják a divaték­szert? Van-e forgalom?-Karácsonykor és ballagás­kor is egy kicsit jobb volt, fo­gyott az ám, de egyébként elég langyos a forgalom. Nincs pén­zük az embereknek, inkább csak nézelődnek, különleges alkalommal vásárolnak csak.- Előfordult-e már, hogy kikérték a véleményét?-Elég gyakran, férfiak kér­nek tanácsot főleg. Feleségük­nek, barátnőjüknek vásárolnak és tanácstalanok. Én ilyenkor megpróbálok segíteni. Kivá­lasztjuk a hölgyismerősnek az egyéniségének legjobban meg­felelő karláncot, nyakláncot, aranyozott fülbevalót, amik tar­tósabbak, jobb minőségűek. Ajándékba általában ezeket szoktam javasolni, mert ezek tényleg nagyon jók.- Volt már kellemetlen él­ménye is.- Sajnos, igen. Előfordult, hogy az egyik vevő másnap visszahozta a vásárolt láncot, és durva hangon követelte a pénzt, mert különben a hét végére nem tud élelmet venni a csa­ládnak. Megsajnáltam az asz- szonyt és három kicsi gyerekét, ezért visszaadtam a lánc ellen­értékét.- De ez szélsőséges eset volt, az emberekről nincs rossz vé­leményem, többségük tudja, hogy mit akar.- adél ­Nagyiknak szólt a mátranováki csengő Nem kis feladatot vállalt magára a mátranováki Zsugyáné Gaj­dár Etelka és Kuborczikné Varga Irén, amikor megszervezték 40 éves osztálytalálkozójukat. Végül is sikerült. A ritka esemény színhelye a mátranováki általános is­kola volt, ahol éppúgy, mint va­laha, megszólalt a csengő és beszólította az osztályba az összegyűlt nagymama és nagy­papa korú diákokat. Osztályfőnöknőjiik már nem élhette meg a találkozót, a régi tanárgárdából is csak Acs Bé- láné Marsó Mária él, aki nagy szerettei jött el egykori diákjai közé. Az 1954-ben végzett nyolca­dik osztályba 21 tanuló járt, 10 lány és 11 fiú. A becsöngetést követően a kinevezett hetes je­lentette, hogy a 21-es osztály­létszámból öt hiányzó van. Ket­ten — Répás Gábor és Kazinczi Izabella - már nem élnek. Az elbeszélésekből kiderült, hogy mindenki vitte valamire. Soraikból közlekedési mérnök, gyógyszerész, erdész, panzió tulajdonos, kőműves és minde­nekelőtt sok dolgos ember ke­rült ki. Az osztályfőnöki órát testne­velés követte, ahol Ács Béláné, egykori testnevelő tanár alapo­san „megugráltatta” az öregdi­ákokat, akik kellemesen kifá­radva fogyasztották el a finom vacsorát. Ezt követően kiballagtak a temetőbe, ahol két halott osz­tálytársuk sírjánál rótták le a kegyeletüket. Cs. A. Az 1954-ben végzett osztály. Mindenki vitte valamire A VADÁSZNŐ: JOBB HELYRE NEM MEHET A FÉRJ, MINT AZ ERDŐBE Miről álmodott egykor a bányászlány? Nő létére elég furcsa hobbit választott magának Molnár Gyuláné. Vadászni járt majd’ harminc esztendeig.- Arra születni kell, hogy va­laki a természetet, a vadászatot szeresse. Apám bányász volt, és gyermekkoromban rengete­get jártunk az erdőben. Akkor még álmodni sem mertem róla, hogy a nagyurak passzióját va­lamikor még én is űzhetem - mondta Molnár Gyuláné.- Úgy alakult a sorsom, hogy a férjem vadásztársasági elnök lett. Fontolgattam, hogy belé­pek vadásznak, de nem lett volna ildomos, ha ott vagyok tag, ahol a férjem volt az elnök. Ezért én a kishartyáni vadász- társaság tagja lettem. Ennek már több mint 27 éve.- Emlékszem, több vadászfe­leséggel is beszélgettem, akik arra panaszkodtak, hogy na­gyon idegesíti őket férjük kedv­telése. Igyekeztem mindenkit megnyugtatni, hogy ne hara­gudjanak érte, mert jobb helyre nem mehet a férjük, mint ki az erdőbe. Ott tökéletesen ki lehet kapcsolódni. A hajnali les va­lami csodálatos! Ámikor kez­denek ébredezni a madarak, egyik a másik után... Az évek során Magyarország erdeiben található minden fajta vadat lőtt. így rókát, szarvast, vaddisznót, vadmacskát, bor­zot, nyulat, fácánt és régebben még foglyot is.- Olyan tíz évvel ezelőtt, mikor este lámpáztam, rengeteg nyúl megugrott a lámpa fé­nyére. Most már sajnos őz is egyre kevesebb van. Amikor A kishar- tyáni vadász- társaságban egyedül ő volt nő, de ennek soha nem érezte hátrá­nyát. Humo­ros esetre is emlékszik.- Hajtóva­dászaton vol­tunk, és az egyik idős vadászember, végezte a „dolgát”, le­tolta a nadrág­ját - hát a disznó meg pont arra ment. Erre az öreg felkapta a puskát és le­tolt nadrággal futott a disznó után, hogy meglövi. Per­sze nem sike­rült neki. Régebben közös banket­teket is szer­veztek a va­dászok. A va­dásznő hiá­nyolja ezeket az összejöveteleket.-Akármilyen fáradt voltam, a-vadászaton biztos, hogy kipi­hentem magam. Azt tudom ja­vasolni másoknak is, hogy aki teheti, járjon ki az erdőbe, mert ettől kellemesebb kikapcsoló­dás nincs! Gyönyörű emlékeim maradtak ... - i. á. ­Molnár Gyuláné hobbiöltözetben elkezdtem vadászni, egy idős vadászember volt tanítómeste­rem. Ő csak a selejtes vadat és a dúvadat engedte meglőni. Kapott meghívást Békéscsa­bára is Diána vadászatra, ahol csak női vadászok voltak. A fá­cán körvadászatokon rengeteg madarat sikerült elejtenie. Bátonyterenye és környéke RÖVIDEN NÁDÚJFALU. Új „kala­pot” kapott a művelődési ház, mivel a napokban cse­rélték ki tetőszerkezetét. El­végezték a külső festést, s jelenleg a belső karbantar­tási munkálatok vannak fo­lyamatban. HOMOKTERENYE. Szeptemberben a halastóba több mázsa hal telepítését tervezik. A tavat kétszáz fős tagsággal rendelkező horgászegyesület üzemel­teti, amely gyerek, ifjúsági és felnőtt bérletet bocsát ki a horgászat szerelmeseinek. BÁTONYTERENYE. A vállalkozók kommunális, iparűzési, valamint gépjár­műadóját a második fél évre szeptember 15-éig lehet be­fizetni pótlékmentesen. Akik nem kapták meg a be­fizetéshez szükséges nyom­tatványokat, azok a polgár- mesteri hivatal pénzügyi osztályán közvetlenül sze­rezhetik be. BÁTONYTERENYE. Az 1994/95-ös tanévre az első osztályba beiratkozott tanulók létszáma az előző évihez képest mintegy tíz- százalékos csökkenést mu­tat. Eszerint tavaly 209-en kezdték meg, az idén pedig 189-en kezdik meg az isko­lai évet. Ugyancsak keve­sebb diák iratkozott be kö­zépiskolába. A városban működő középfokú taninté­zetbe az elmúlt évi 517 fővel szemben az idén 432 tanuló nyert felvételt. MÁTRAMINDSZENT. Befejezte a gerincvezeték kiépítését az ALTERRA Építőipari Kft. A lakások vízbekötéséhez 302 vízórát használnak fel. Az oldalt szerkesztette Vendel Lajos Holnapi lapszámunkban Szécsény és környéke A katedrán folytatja - Csodálatos dolog a hegytetőről körülnézni... Bátonyterenyén kevesen lehetnek, akik nem ismerik Mengyi János biológia-földrajz szakos tanárt, akinek munkásságát au­gusztus 20-án „Bátonyterenyéért” kitüntetéssel és a vele járó városcímeres aranygyűrűvel ismerte el a képviselő-testület. A hatvanesztendős pedagógus az idén ősszel sem választja a nyugdíjba vonulást, újra a katedrára lép. Gyógyító iskola- Nem szeretném azt érezni, fölösleges vagyok. Volt, hogy betegen is bementem az isko­lába, s ott jobban lettem. Sok­szor eszembe jut egy nyugdíjas tanító esete. Pista bácsi egy kis faluban volt elismert pedagó­gus. Amikor egyedül maradt, a gyerekei felvitték magukkal Budapestre. Hamar tönkre­ment. Felnőtt gyermekei nem pótolhatták a falusi légkört, azt, hogy ott ő volt a tanító bácsi, akihez mindig be lehetett ko­pogni, aki nyugdíjas korában is aktív volt.- Ha dolgozik az ember, energiáját célszerűen beosztja, ha már nem dolgozik, eltűnik az energia. Van egy mondás, amelyet elfogadok: - Úgy dol­gozzál, mintha mindig élnél, úgy imádkozzál, mintha mind­járt meghalnál!- A szavaiból is fakad, hogy nagy természetbarát, termé­szetvédő, az állatok, növények kedvelője, erre neveli tanítvá­nyait is.- A gyerekekkel sokszor még könnyebb elfogadtatni, hogy természeti értékek, az élővilág, a környezetünk vé­delme önmagunk védelme, a jövőjének biztosítása is. Sok felnőtt nem érti ezt - a jóléti Mengyi János, a kitünte­tett pedagógus társadalom „vívmányai” fonto­sabbak számukra, mint a kör­nyezetük, ahol élnek, ezernyi kincset elherdálnak, tönkre­tesznek. Tudom, sokszor csak meggondolatlanságból, nem tudatosan okoznak rosszat, néha az önzés is szerepet ját­szik (az ember pazarolja legin­kább a természeti értékeket, akinek „érdek” csak a saját ér­deke.- Az iskolánkban (a Bartók­ban) néhány éve a diákokkal elkezdtünk fákat ültetni. Az ak­kor ötödikes osztályban min­denki felelős volt egy fáért, és naplót vezetett a fejlődéséről, hogy mennyit nőtt, mennyi a hajtása, sőt még hány levele van a csemetekorban. Elmond­tam nekik, hogy egy-egy fa egy ember évi oxigénszükségletét fedezi, gondoljanak a leendő gyermekeikre, hogy őket is fák vegyék körül. Ne fojtogasd a fiamat!- Volt egy kedves sztori eh­hez kapcsolódva: az egyik gye­rek leveleket, hajtásokat tépett le az egyik fáról, a másik rákia­bált, hogy: - Ne fojtogasd a fi­amat!- A fa-megfigyelések mellett Mátaverebély környékén a me­gye negyedik legnagyobb héri- csesét is figyeljük - az a csodá­latos benne, hogy védett, szép növények fürtö: gyöngyikével együtt találhatók itt. A gyönyörű színes fényké­pek mellett egy nagyon érdekes kiadványt is iCVédz, d szak­könyvekkel, útikönyvekkel zsúfolt polcról Mengyi tanár úr - Horváth Györgyné és Lengyel Jánosné óvónők szerkesztésé­ben jelent meg a kézikönyv óvónők számára - a címe: Ta­nuljunk meg harmóniában élni a természettel! Valóban, az ér­tékeink megőrzésére a legki­sebb kortól rá kell szoktatni a gyerekeket. A belső borítón a köszönő sorok Mengyi Jánosnak szólnak önzetlen szakmai segítségét, biztatását köszönve. Érdemes a könyvet megsze­rezni (a MÉDIAMIX salgótar­jáni kiadó jelentette meg) érté­kes anyagok, egész évre szóló természetnevelési program ol­vasható benne. Jönnek a szertárba is- Tanár úr, ön 1961 óta Nagybátonyban dolgozik. Va­jon hány tanítványa volt eny- nyi év alatt?- Nem tudnám megmondani. Tanítottam általános iskolában, gimnáziumban, dolgozók isko­lájában. Volt, akikkel a termé­szetjárás, a hegymászás „hozott össze”. Csodálatos dolog a hegytetőről körülnézni. Csak az eldobált sok szemét ne lenne!-Kezdődik az iskola. Mi­lyen fontos feladatok várják?- Az foglalkoztat legjobban, hogy a hatodikos osztályomat elvigyem nyolcadikig. Nem­csak a tanórákon ismertem meg őket, bejönnek a problémáikkal hozzám a szertárba is. GKM.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom