Nógrád Megyei Hírlap, 1994. szeptember (5. évfolyam, 205-230. szám)
1994-09-01 / 205. szám
6. oldal Látóhatár 1994. szeptember 1., csütörtök A VÁLLALATI KÖZPONT CEGLÉD LETT - KIKÉNYSZERÍTETT CSŐDEGYEZSÉG Lesújtott a bárd a gyarmati vágóhídra I. Van annak már vagy ..., szóval, sok éve történt. Utaztam a vonaton. Akkor még szót váltottak egymással az emberek. Érdeklődtek, érdeklődtünk egymás dolgai iránt. Amikor szóba került Balassagyarmat, nyomban kapcsoltak az útitársak, s rávágták: Pintye ügy és turista szalámi. Bármennyire is fáj nekünk, nem mindenkinek a Palóc Múzeum, Mikszáth, Balassi, Madách jut eszébe az Ipoly-parti városról. Mese a híres szalámiról Jóllehet a túszügy és a turista szalámi között semmi összefüggés nincs, az azért leszűrhető a beszélgetésből, egykoron híre volt a balassagyarmati turistának (is) -, ezzel együtt a vágóhídnak. Nem csak a környék húsellátását biztosították innen, de exportra is jutott bőven a feldolgozott húsáruból.^ A Pest-Nógrád Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat (Penomah) öt telephelyes állami irányítás alatt álló vállalatként működött már huzamosabb ideje. Ez a vállalat a nyolcvanas évek végén volt a csúcson -, legalábbis a jó középmezőny élvonalába tartozott. Ezt az eredményt akkor lehet igazán becsülni, ha tudjuk, hogy a vágóhíd technikai szintje bizony már akkor is szegényes volt. Mégis, bátran kijelenthetjük: a stabil alapra lehetett volna építeni egy jól működő céget. Nem ez történt. Sok szakember egybehangzó véleménye szerint, a kilencvenes évek elején sorozatos hibás vezetői döntéssorozat indította el a lavinát. Központi ballépések Sietek hozzátenni, hogy a központi - akkor még budapesti - vezetés ballépéseiről beszélek. Egy elhibázott nagyvállalati beruházás rátett még egy lapáttal a bajokra. Mintegy hétszázmilliós világbanki beruházást indított a Penomah központi vezetése. Jó magyar szokás szerint nem jöttek ki ebből a pénzből - egymil- liárdba került ez a ceglédi kísérlet. A különbözetet rövid lejáratú hitelből pótolták. Óriási kamatterhekkel. De ez a pénz is kevésnek bizonyult az induláshoz - mintegy háromszázmillió kellett még a forgóeszköz, feltöltéséhez, alapanyag megvásárlásához. A mínuszok egy részét - százmillió forintot - a vétlen, gazdaságosan működő gyarmati üzemegység nyakába varrták. Két évvel ezelőtt beindult a ceglédi sonkafeldolgozó exportüzem. Csőd van, babám... Már ekkor erősen érzékelhető volt a recessziós hatás, illetőleg a gazdaságban bekövetkezett árnövekedési tendencia. Összeomlott a keleti piac is. A kintlévőségek behajthatatlansága igen érzékenyen érintette a gyarmati vágóhidat - egyre nőtt a veszteség. Közel másfél milliárd forint adósság halmozódott fel. Maga a teljes csőd. Más választás nem lévén, csőd- egyezség született 1992 decemberében. Előtte azonban egy hónappal a budapesti központnál lecserélték a vezetőket -, a volt vezérigazgatót azonnali hatállyal elbocsátották. Az új ceglédi exportüzem vezetőjének a volt termelési-kereskedelmi igazgatóhelyettesét nevezték ki. Takács Mihályról van szó. Ő lett a vállalati biztos, s ő ütötte nyélbe a csődegyezséget. Akkor került a vállalati központ is Ceglédre. Többen állítják a csődegyezségről: kikényszerített, kellően meg nem alapozott döntés született. Mégpedig azért, mert az akkor készült üzleti terv egyáltalán nem számolt azzal, hogy a recesszió tovább tart, a költségek tovább növekednek, a fizetőképes kereslet pedig tovább csökken. De azon kézenfekvő következményeket sem kalkulálták be, hogy az export piaci lehetőségek szűkülnek. Mi több, azt sem vették figyelembe, hogy az igazán eredményes tevékenység, az export nem a vállalati csatornán, hanem a nagyvállalat bizonyos vezetői által alapított kft.-ken keresztül zajlik. így értelemszerűen a haszon sem a vállalatnál csapódik le, de a gondok ott sokasodtak. Csupán néhány millió A közel kétszáz hitelezőből tíz-tizenkét cég képviselőjével nem tudtak megegyezni. Kezdetben majd mindegyikük azt az álláspontot képviselte, nem jöhet létre semmiféle egyezség, mert ez a vállalat életképtelen. Ezeket a hitelezőket a Budapest Bank meggyőzte, hogy alá kell írni a csődegyezséget, mivel garanciát látnak a hitel visszafizetésére. A meggyőzés állítólag abból állt, hogy azt a késedelmi kamatot, melyről korábban nem voltak hajlandók lemondani a hitelezők, a bank magára vállalja. Néhány millió forintról van szó csupán. Ádám Tamás (Folytatjuk holnapi lapszámunk 2. oldalán) AZ OKTATÁS-NEVELÉS HÉTKÖZNAPJAI - ITT AZ ÚJ TANÉV KEZDETE Tankönyv, füzet, írón: lehet pár száz forinttal olcsóbb? Új táska, új iskolai ruha ... Tényleg ilyen felhőtlenül örülhet mindenki? FEB-fotó (Ferenczy Europress) Itt a tanévkezdés, s a családok többsége nehéz szívvel veszi tudomásul, hogy mélyen a zsebbe kell nyúlnia a szükséges könyvek, füzetek és egyéb iskolaszerek vásárlásakor. Igaz, senki nem szívesen takarékoskodik gyereke rovására, s ezt nem is ajánljuk. Lehet azonban okosan takarékoskodni; úgy csökkenteni az iskolai rezsit, hogy a tanulásban, az iskolai munkában ne jelentsen semmiféle hátrányt. Sok taneszközt „átmenthetünk” az előző tanévből. Otthon alighanem föllelhetők tört hegyű Írónők, betét nélküli tollak - olcsóbb ezeket „felújítani”, mint újakat venni. A félig telt füzetek is befoghatok továbbszolgálatra, s még segítséget is jelent a kisdiáknak, ha jegyzetelés, tanulás közben visszalapozhat az előző évi anyagra. A keményfedelű drága spirálfüzetek helyett jól használhatók a lényegesen olcsóbb, puha borítású tűzött irkák, ha bekötik és vigyáznak rá, hogy ne rongyolódjék el. Semmiféle hátrányt nem jelent, ha a tanulás munkaeszközeiből - vonalzókból, festékekből, körzőkből - a drága luxus-készletek helyett olcsóbb, de még jó minőségű darabokat vásároljuk meg. A radíron, a hegyezőn, az ollón azonban nem érdemes spórolni, mert a filléres portékák nem tartanak ki a tanév végéig. Egy-egy tankönyvet több évfolyam is használhat. A szülők kérésére bizonyára segít az iskola a „börze” megszervezésében, de persze egyedileg is meg lehet venni a használt könyveket a felsőbb osztályosoktól. Vétel előtt azonban feltétlenül érdemes konzultálni a szaktanárokkal, nehogy olyat is beszerezzünk, amelyet új kiadásúval cserélnek föl. Köpenyből, munkaruhából, tornafelszerelésből bő a választék. Célszerű arra a gyakorlatias szempontra figyelni, hogy melyik hogyan kezelhető és tisztítható. Trikóból azonban a drágább az olcsóbb, mert a gyakori mosást csak a jó pamutanyag viseli nyúlás és szakadás nélkül.Tomacipőkből is nagy a választék. Ha gyerekeink nem abban vetélkednek, kinek van menőbb, méregdrága topánja, jól megfelelnek testnevelési órákra a márka nélküli olcsó cipők is. (A növésben levő lurkóknak esetleg néhány hónap múlva amúgy is újat kell venni.) Ami pedig az iskolatáskát illeti: a széles pántú, merevített hátú egyszerű kivitelű, masszív anyagú táskák minden szempontból állják a versenyt a 7-8 ezer forintos táska-csodákkal. Oktalan takarékoskodás viszont a tisztasági felszerelés „elspórolása”. A kéztörlő, a szappantartó, napköziseknek a saját fogkrém, fogkefe és pohár múlhatatlanul fontos higiénés eszköz, s használatával sok betegség elkerülhető. Dr. Kecsmár Ilona ANTHONY QUINN ÚJRA OTTHON. Felesége megbocsátotta „aprócska” félrelépését, mely után apa lett. A legfiatalabb Quinn Lorenzo és hitvese viszont nagyapává tette a vilgáhírű színészt. FEB-fotó Menetrendváltozás, avagy a vasútvonalak halála E gyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy vasúti társaság. Egyetlen volt a maga nemében. Sajnos. (A neve m-el kezdődött és v-vel végződött.) Nos, ez a vasúti társaság veszteséget termelt. Ami nagyon is jellemző az óperencián innen. Hogy elemezték-e az okokat, azt nem tudom. Erősen kétlem. Viszont cselekedtek. Úgy döntöttek, hogy megszüntetnek egy veszteséges szárnyvonalat. Az, hogy ott emberek élnek? Hogy ott csodás kirándulóhelyek vannak? Hogy a vasút kevésbé környezetszennyező, mint a busz? Ugyan kérem! Hogy saját dolgozóik kerülnek utcára? No és? Meg kell szüntetni, és kész! De ravasz volt ám a vasúti társaság! Ha csak úgy egyszerűen leállítják a vonatokat, akkor felhördül az ország! Ezt tehát nem kockáztatta. Vannak politikusabb módszerek is! Megváltoztatták a menetrendet. Ez minden évben megtörténik, - van úgy, hogy többször is- tehát nem feltűnő. Ugyan semmi szükség nincs annyi alkalommal új menetrendet csinálni, de ezt ezúttal hagyjuk. Az új rendnek az volt a lényege, hogy a szárnyvonal felé utazók legalább egy órát várjanak a csatlakozásra; hogy a szárnyvonal kellős közepén legalább félórát álljanak teljesen fölöslegesen a vonatok; még jobb, ha ugyanott át is kell szállni; és a vonatok sebessége semmiképpen sem léphette túl a tizenhárom kilométerlóra álomhatárt. Ezek az intézkedések aztán oda vezettek, hogy az utasok infarktust vagy gutaütést kaptak, de minimum megpukkadtak. Az elhalálozottak szerencsére nem háborgatták többet a társaságot. A többiek, akik meghallották, mekkora az elhalálozási arány azon a szárnyvonalon, már csak gyávaságból sem mertek arra menni. És kész! A vasúti társaság elérte a célját: a szárnyvonalon rövid időn belül elfogytak az utasok, be lehet zárni! H amarosan majd megjelenik valamelyik népszerű újságban egy sirám a fenti társaság illetékeseinek szájából arról, mennyire kihasználatlan a Kisterenye-Kál-Ká- polna szárnyvonal! MKÉ A pedagógiai intézet minden félsz nélkül nyújt szakmai hátteret az iskoláknak Az 1993 őszétől érvényes oktatási törvény rendelkezett a tankerületi oktatási központok létrehozásáról is. Megalakulásukat a szakma hangos ellenszenve kísérte, s bár később a hangok némileg csendesedtek, az ellenérzés maradt. Nógrád megye tanártársadalmának közérzetén sem javított a tankerületi oktatási központok léte. A legtöbb pedagógusfórumon szóba is hozták, hol indulatosan, hol meg beletörődéssel. A véleményeket úgy lehetne sommázni: - Nem igen ártott az oktatási intézményeknek. Visszakapott feladatok Az időközben megszületett koalíciós megállapodás ígéretet tett a tankerületi igazgatóságok felszámolására. A várható intézkedés a a kormányprogramba is bekerült.-A tankerületi központok felszámolása után a feladatokat a megyei pedagógiai intézetek veszik át, pontosabban vissza. Növeli-e ez az intézetek szakmai hatáskörét, szolgáltató jellegét? - kérdeztük Biliary Lajostól, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet igazgatójától.- Erre a kérdésre szeptember 5-e után tudok válaszolni, azután az országos értekezlet után, amelyre Báthory Zoltán helyettes államtitkár hívta meg a pedagógiai intézetek igazgatóit. Egyébként, a tankerületi igazgatóságok megalakulása a mi munkánkat nem befolyásolta, végeztük a feladatainkat, mint azelőtt.- Összefoglalná munkájuk lényegét?- Legfontosabb teendőnk, hogy szakmai háttérként szolgáljuk az oktatási intézményeket. Létrehoztuk a szaktanácsadói, szakértői hálózatot. Sok ezer pedagógus igényeire építve szervezzük a továbbképBihary Lajos, a Nógrád Megyei Pedagógia Intézet igazgatója zéseket. Ezek részletes programját évek óta könyv alakban sikerült megjelentetni és az intézményekbe eljuttatni. — Segítjük, koordináljuk a szakmai programokat; pedagógiai értékeléseket, méréseket végzünk, s természetesen az információk átadásáról, továbbításáról is gondoskodunk. Kétévente pedagógia napokat szervezünk, pályázatokat írunk ki, igen széles körű nemzetközi kapcsolatot tartunk fenn és ne feledjem, szervezzük, bonyolítjuk az általános iskolások tanulmányi versenyeit. Szívesen adnak véleményt A vcersenyek területén végzett munkájuk országosan is kiemelkedő. Csak a tavalyi tanévben kétezerötszáz általános iskolai tanuló részvételével rendeztek tanulmányi versenyt, és értékelték, elemzeték is a diákok munkáját. S bár a pedagógiai intézetnek szakmai ellenőrzési jogköre nincs, tanácsért, véleményezésért még az önkormányzatok is gyakran hozzájuk fordultak, eddig is. Ugyanis, a megyében lévő csaknem százharminc település önkormányzati képviselő-testü- lete közül jó, ha néhányban kapott helyet a kulturális kérdésekben jártas oktatási, közművelődési szakember.- Azért csak volt némi félsz önökben, hogy hátha nem lesz többé szükség a pedagógiai intézetre, az önök által végzett munkára?- Bár valóban lehetett hallani ilyesmiről is, őszintén mondom, bennünk fel sem merült ennek a gondolata. Ha, ugyanis, megszüntetik a pedagógiai intézeteket, akkor a megyék megsértik az önkormányzati törvényben előírtakat.- Igaz, voltak olyan megyék, ahol más intézményekkel ösz- szevonták a pedagógiai intézeteket, de Nógrádban még csak kísérlet sem volt ilyesmire. Túlzás volt a három megye A pedagógusok nagy várakozással néznek a ma induló új tanév elé, s igénylik a pedagógiai intézet nyújtotta szakmai segítséget. A tankerületi oktatási igazgatóságok felszámolása pedig oktatásirányítási kérdés, azzal együtt, hogy a szervezetekről a szakma nagy része, a most koalícióban lévő egykori ellenzék is úgy vélekedett, hogy „a minisztérium kinyújtott csápjaként hivatottak felügyelni a közoktatást”. Mert amúgy mit várhattak volna? Nagy képzelőerő kellett ahhoz, hogy elhiggyük: három megye - Nógrád, Pest, Szolnok - oktatásügyével hathatósan tudott volna foglalkozni. Tuza Katalin
