Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-19-20 / 195. szám

1994. augusztus 19-20., péntek—szombat Hétvégi Magazin«Kultúra - Művészet 7. oldal Tornai József: Szent István szarkofágja í. Kővályú lett a márványcsipke-tálból, repedések közt látszik ezer év, magyarokra zúduló Európa árnya. A faragott angyalok tenyerén török patkók nyoma. 2. Mihez kezdjek e feketére kopott márványronccsal, miféle szemétből kaparjam ki a legendáról hiányzó földet? Te födéltelen ország, a mozdíthatatlan kőlapot elsodorta a szél! 3. Éheztél, földön-futottál? Kívül-belül hajléktalan ezért voltál, mióta vagy. 4. Elsüllyedt hajó ez az üres koporsó, félredűlve, iszapba fúródva az élő nemzedékek áramlatai alatt. 5. Hol vagy István király? A legegyszerűbb nép arcán ragyogsz tovább, porfelhőt kavarsz a Hortobágyon s a nehéz, sárga jegenyéken szakad szét minden aranyad. 1967 PÁRIZSBAN LETT ELISMERT IRODALMÁR A MADÁCH-DÍJAS ÍRÓ Hatvanéves a Magyar Műhely alapítója Nagy Pál, Franciaországban élő író, műfordító és tipográfus 1934. augusztus 23-án született Salgótarjánban. Párizsban tele­pedett le 1956 decemberében, ahol a Sorbonne-on 1962-ben ta­nári oklevelet szerzett. Még abban az évben megalapította ba­rátaival a párizsi Magyar Műhely című folyóiratot, amelynek szerkesztője és felelős kiadója volt. irodalmi estjén, az 1990. évi Madách-díj átvétele alkalmá­ból. Elmondotta: „Apám a ko­rai években valóban tagja volt a nyilas pártnak, a háború évei­ben azonban... szinte egyfoly­tában a fronton volt, mint tarta­lékos tiszt, egészen 1944 őszéig. 1944-ben tízéves vol­tam. Nem beszélhettem vele soha arról, miért lépett be a nyi­ber volt, bár korán észrevette a propaganda és a valóság közti különbséget. 1956-ban csak néhány, mély nyomot hagyó órát töltött Salgótarjánban. Az emigrációban mindig akadtak, akik Salgótarjánból felkeresték. Nem titkolta: „Jól­esett, hogy Nógrád Megye Ötir kormányzata írói teljesítmé­nyem mellett ezért a szervező és folyóirat-fenntartó munkám­ért tüntetett ki Madách-díjjal.” Legutóbb 1992-ben talál­kozhattak az érdeklődők Nagy Pállal és vizuális műveivel Sal- . gótarjánban, a Balassi Bálint Könyvtárban. „Ez a fajta iroda­Nagy Pál salgótarjáni felol­vasása Fotó. Gyurián Francia barátaival 1972-ben d'atelier néven alapított lapot és könyvkiadót. Közben kitanulta a nyomdász mesterséget, gép- és fényszedőként félnapos ál­lásban dolgozott 1990-ig. Ugyancsak Párizsban megala­pította a p'ART című magyar nyelvű video-folyóiratot is. Vi­zuális művek és multimédiális munkák szerzőjeként szerzett nevet. Több tucat könyve, szö­vege, video- és fonetikus műve ismert. Távozása után hosszú ideig nem járt Salgótarjánban, a Fü- leki utcában, ahonnan annak idején az acélgyári iskolába járt, majd a Madách gimnázi­umba, ahol 1953-ban érettségi­zett. Egyik legjobb barátja ak­koriban Gerelyes Endre volt. A tartós távollétet vallomás­nak is beillő őszinteséggel in­dokolta meg 1991. március 7-én a salgótarjáni Palócföld Önálló jelrendszer a nyelv Nagy Pál Korszerűség, kor­társ irodalom (Párizs, 1987) című könyvében fejti ki elő­ször a szövegirodalommal, a vizuális költészettel kapcsola­tos nézeteit. „Gondolatmenete két fő té­zisre épül: a metafizikai esz­mék jegyében fogant iroda­lom elvetésére és annak kifej­tésére, hogy a nyelv nem nor­matív, hanem önálló jelrend­szer... Az irodalom a metafi­zikai gondolkodás terméke, mondja a szerző, teologikus, teleologikus, célirányos, cél­szerű és antropocentrikus a szöveg-irodalom, felismerve ennek a helyzetnek a tartha­tatlanságát s látva továbbá az ember hanyatlását, az emberi probléma háttérbe szorulását, más nézőpontból tekint a vi­lágra. Az ember helyébe a va­laki, az ö, a dolog, a jelenség és a szöveg lép. A szöveg antimetafizikai jellege az emberközpontúság, a hősök és szereplők eltörlé­sében jelentkezik, s ilyenfor­mán a degenerált mondaniva­lótól megszabadulva, kilép abból a hibás körből, amely­ben eddig az irodalom forgott és amelynek szentesítő alapja a normatív nyelvi rendszer volt.” (Béládi Miklós-Pomogáts Béla-Rónay László: A nyugati magyar irodalom 1945 után című könyvéből idéztünk; Gondolat, Budapest, 1986.) las pártba, s miért tartott ki ka­tonáival az utolsó pillanatig... A nyilas hatalomátvétel idején már nem élt.” Szólt arról is, hogy ő mindezek ellenére bal­oldali gondolkodású fiatalem­lom, a sokrétűbben bevésődő információ gazdagítja az ember gondolkodását, dinamikusabbá teszi felfogását” - nyilatkozta lapunknak.-th Nyári tárlat Balassagyarmaton -1994 A balassagyarmati nyári tárlat augusztus végéig várja a láto­gatókat a Horváth Endre Galériában. A rekkenő hőség nap­jaiban különösen kellemes volt belépni az „elsötétített” galé­riába, ahol ezúttal huszonkét művész festményei, szobrai, grafikái fogadták az érdeklődőket. És az ismerősség érzése. A korábbi frissesség változott át rövid idő alatt a stílusok békés egymás mellett élésévé. Az „elsötétítés” föltehetően nem jelképes értelmű, utalva a kulturális váltásból fakadó napi kihívásokra való válaszo­lás bizonytalanságára. Ez egyébként mindenütt érzékel­hető, bármerre tekintsünk is az országban. Mindenesetre, egyes kulturális beállítódások időnként megpróbálják ér­vényre juttatni önmagukat, tö­rekvéseiket magasabb rendű­nek kikiáltva. Ez azonban az elmúlt négy évben is hiábava­lónak bizonyult. Úgy tetszik, előbb-utóbb be kell látni, a kultúra, benne a művészetek szerepe is átalakul, a tartal­mak és a stílusok azonos he­lyen és időben is együtt létez­nek, és keverednek egymással. Huszonkét művész fölvo- nultatása Balassagyarmaton önmagában is teljesítménynek számít, tekintettel a város nagyságára. Az egyéni telje­sítmények többsége is jelzi, indokolt a nyári tárlat éven­kénti megrendezése. Lássunk ezek közül néhányat, a teljes­ség igénye nélkül. Adorján Attila Gyerünk az éjszakába című képe méltán került a fő helyre. Ez, a Gyé­mánt László-i művészi gon­dolkodás ismeretéről is valló mű az egyéni látásmód kitelje­sedését ígéri. S ha ehhez hozzá vesszük a Cím nélkül című portré képi finomságait is, ok­kal jegyez­hetjük meg, ezután szíve­sen keressük a fiatal mű­vész alkotá­sait az elkö­vetkezendő tárlatokon. Csem- niczky Zoltán drótszobrait, a G-sorozatot ez év máju­sában Prágá­ban állították ki. A nógrádi közönség itt látja először a gizda-lá- nyok ihlette sorozat egy részét, egy­aránt élvezve ennek gro­teszk és filo­zófiai tartal­mait. Réti Zoltán két képe, a Szőlőtermelő és a Szüre­telő, mint cseppben a tenger tük­rözi azt a mély és vég­leges vi­szonyt, amphi mn_ Mami Mávta vészt a nógrádi szülőföldhöz és népéhez fűzi. Nagy Márta Alto R. Mtevele című olajportréja megerősíti a nézőt abban, hogy a festő munkásságán belül az egyik legértékesebb vonulatot éppen ez a hagyományos, ám új re­olajképe: Alto R. Mtevele neszánszát élő műfaj jelent­heti. Kovács Alfonz mitologikus, Fontányi Attila kor-, Hegedűs Gábor mikrovilág-érzékeny. Lengyel Péter makacsul és tiszteletre méltóan valóság­tisztelő, Szilez Mariann „tün­dén realista”, Paróczi Sándor szürrealista, Lisányi Endre gondolat- és látványgazdag műve utal a nyári tárlat sok­színűségére. A Telek-család három tagja ismét együtt állított ki. Közü­lük a két fiú, ifjú Telek Zoltán és Telek Balázs képei utalnak a tájékozódási lehetőségek változatosságára. Budavári Ilona képei a Farkas And- rás-iskola eleven hagyomá­nyát jelzik.-mér­Adorján Attila: Gyerünk az éjszakába Tábor, ahol nem csak szabad, de kötelező volt játszani a tűzzel SALGÓTARJÁN. Az SVT-Wamsler Rt. hetedszer rendezte meg a zománcművészeti alkotótábort à gyár kapuin belül au­gusztus 8-ától 19-éig. Salgótarjánból Lórántné Presits Lujza, az alkotótábor művészeti vezetője, Gressainé Lóránt Lujza, Herte- lendy Mária, Barna Katalin, Varga István, Kunné Arany Ág­nes, Újhely iné Csincsik Orsolya, Fancsikné Csaba Mária, Be- rencsikné Gedeon Hajnalka, Balogh Erzsi, Szécsényből Bakos Ferenc, Ludányhalásziból Keszi Petikné Romhányi Olga, Ba­lassagyarmatról Nagy Márta, Bacsúr Sándor, Szurdokpüspö­kiből Perényi Anna, Vizslásról Földi József, Egerből pedig Pa­taki József dolgozott két héten át a tanműhelyben, s égette tüz- zománcképeit a kemencékben. Hertelendy Máriát belső világunk foglalkoztatja Itt készült műveikből szep­tember második felében ren­deznek kiállítást a salgótarjáni Balassi Bálint Könyvtárban. Az alkotómunkához szükséges fel­tételeket és anyagokat a gyár nyújtotta a résztvevőknek. Madármotívumok zománcból A tűzzománckép végleges formáját, színeit a tűzben, va­gyis a kemencében nyeri el. Következésképpen itt az volt az érvényes elv, hogy szabad ját­szani a tűzzel, a színekkel és az anyagokkal, szabad kísérle­tezni. Néhány művészt kérdez­tünk meg arról, hogyan teszi a táborban mindezt?- Hosszú évek óta népi ihle­tésű tűzzománccal foglalko­zom, ezúttal is ezt teszem - mondotta Lórántné Presits Lujza. - Most azok a madármo­tívumok érdekelnek, amelyek a paraszti szőtteseken is megje­lennek, s jelképes tartalommal is bírnak. A ságújfalui iskolá­ban szeptemberben galéria nyí­lik, fölkértek a nyitó kiállítás megrendezésére. Itt állítom ki most készülő képeimet. Berencsikné Gedeon Haj­nalka a salgótarjáni Bolyai gimnáziumban rajzszakkört ve­zet, ahol zománckészítéssel is foglalkoznak. Munkásságában mégsem foglal el meghatározó helyet a zománc, inkább csak üdítő kísérletnek számít.- Grafikus jellegű, rajzi ter­veket készítek -jegyzi meg. - Érdekelnek a romos házak, amelyek az elmúlás, az elha- gyatottság érzetét keltik. Az az érzésem, ilyen elhagyott ház a világ is. Minden ezt sugallja. Sok a bizonytalanság. Hovato­vább egyedüli értéknek a pénz­ügyi haszon számít, amitől nem lesz derűs a jövő. Gyári pályázat jubileumra- Egyrészt másokhoz hason­lóan, pályaművet is csinálok abból az alkalomból, hogy 100 éves a tűzhelygyár, s az SVT-Wamsler Rt. most pályá­zatot írt ki - mondja Nagy Márta. - Másrészt idén a szó szoros értelmében a tűzzel ját­szom, A tűz játékai címmel ké­szítek sorozatot. A tűz színes, mozgás van benne, rengeteg színt foglal magába, hatalmas erők szunnyadnak méhében. Óriási titok is.- Engem inkább a műfajban rejlő dekorativitás érdekel, a já­tékosság, és az ebben rejlő öröm - hangzik Fancsikné Csaba Mária magyarázata, aki papírkivágásokkal, színekkel, formákkal kísérletezik. Nagyszalontai a nagypapa Bacsúr Sándor viszont szat­mári református templomokat álmodik zománcba, változatos toronykompozíciókat készít. Újhelyiné Csincsik Orsolyát a népművészeti motívumok ér­deklik, elsősorban a madarak változatos jelenségtartalma. Varga Istvánt pedig az univer­zum izgatja.- A kemencében, ahol a kép születik, rengeteg a véletlen - jegyzi meg. - Az univerzum is a tűzben születik, alakul, mi­ként az élet is. Érdekel az élet keletkezése. Kunné Arany Agnes először van itt, ismerkedik a tűzzo­mánccal. Neve nem véletlenül idéz irodalomtörténeti emléke­ket:- Nagyapa Nagyszalontáról való. Az ő és Arany János szü­lei harmadunokatestvérek vol­tak. Legyőzzük a természetet?- Egyrészt a barokk Egert szeretném minél teljesebben tűzzománcba formálni, más­részt a korábbi művésztelepe­ken készült vázlataim alapján (Mártély, Hódmezővásárhely, Szentendre) készítek zománc­képeket - mondja Pataki Jó­zsef. Bakos Ferenc teljesen visz- szafogott, fekete-fehér zo­máncgrafikával kísérletezik.- Az ember maradványai érdekelnek - magyarázza. ­Egyrészt az, ahogyan ezek lét­rejönnek, másrészt ahogyan el­bomlanak, vagy éppen nyakun­kon maradnak, pusztítva szer­ves környezetünket. Kettős fo­lyamat zajlik. A XXL századra kiderül, elbonthatatlan hulla­déktermelésünkkel sikerül-e legyőznünk a természetet, vagy nem? Ha igen, akkor más törté­net kezdődik, immár az ember nélkül. Közös az alkotás öröme Keszi Petikné Romhányi Olga a növényi formákkal, ezek játékos, festői hatásaival, szerkezeti finomságaival fog­lalkozik. Gressainé Lóránt Luj­zát szintén az élővilág gazdag­sága foglalkoztatja. Hertelendy Mária ugyancsak sokrétű motí­vumkincsből válogat az ember belső világa összetettségének érzékeltetésére. Másoknál más formai és színkísérletekre he­lyeződik a hangsúly. Közös azonban az alkotás öröme, az anyaggal való küzdelem föl­emelő érzése. A salgótarjáni gyár nemes feladatot vállal azzal, hogy évente lehetőséget biztosít a megyében élő képzőművészek­nek az alkotásra, gondolataik művészi megformálására. (bte)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom