Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-19-20 / 195. szám
8.oldal Hétvégi Magazin •Elet - Képek 1994. augusztus 19-20., péntek-szombat Hollókőn már kijárták a Szőttes-iskolát Huszadszor rendezik meg ezen a hét végén, augusztus 20-án Hollókőn a Palóc Szőttes népművészeti találkozót. A Szécsényben élő Kiss Ti- bomé, a fő szervező, a Palóc Kulturális Társulás titkára elmondhatja: kijárták már a szőttesiskolát. Mégis állandó kérdés: vajon sikerült-e azt a pluszt beleügyeskedni, amivel Hollókőre csalogathatják az embereket. Eddig szinte mindig sikerült.-Pedig voltak konkurensek. Tavaly a szécsényi sörfesztivállal riogattak. De hiába, sokan eljöttek a találkozónkra. Négy éve tízezer vendégünk volt. Noha sokat kínlódtunk-izgul- tunk a plakátokkal is, mivel a letépők, az ellendrukkerek következetesen dolgoztak. Nagy Ignác, Hollókő polgármestere nagyban segíti a szervezők munkáját. Ide sorolandó a Nógrád táncegyüttes művészeti vezetője és azok a magánszemélyek is, akiket pár éve megnyertek az ügynek.- A mostaninál külön figyelünk a vendéglátás színvonalára. A Bableves-csárda vezetője vállalta, hogy főz. Újdonság az is, hogy a fellépésük végén jön a Kómár-koncert és a hajnalig tartó zene, tánc. (Mihalik) A házigazda menyecskekórus (Archív felvétel) Nagyobb gabonahozam - lassan emelkedő árak Terméseredmények 1993. évi végleges adatok hektár tonna kg / hektár 1. Őszi búza 18.969 39.631 2.089 2. Tavaszi árpa 7.861 13.007 1.669 3. őszi árpa 684 1.280 1.871 4. Rozs 2.297 3.912 1.703 5. Triticale 360 664 796 6. Zab 222 186 332 7. Kétszeres 178 469 2.635 Kalászosok összesen: 30.571 59.259Terméseredmények 1994. évi előzetes adatok hektár tonna kg / hektár 1. Őszi búza 23.438 102.986 4.394 2. Tavaszi árpa 6.962 21.631 3.107 3. Őszi árpa 623 3.284 5.271 4. Rozs 2.146 4.685 2.146 5. Triticale 1.844 2.923 3.672 6. Zab 839 666 2.006 7. KétszeresKalászosok összesen: 34.297 136.095Megyénkben is befejeződött az aratás. Az FM Nógrád Megyei Földművelésügyi Hivatalában az előzetes adatok birtokában összegezték az idei kalászos gabonák termés- eredményét és a felvásárlási árak alakulását. Az összehasonlító táblázatokból kitűnik, hogy az idén viszonylag jó termést takarítottak be a mezőgazdasági nagyüzemek és a szárnyaikat bontogató magángazdaságok. A nagyüzemek eredményei azt bizonyítják, hogy a tavaszi és a kora nyári kedvező időjárás nem csak a növényeknek jött jól, hanem ismét kibontakoztatta a szakemberék hozzáértését és jelentős termelési tapasztalatait. A megye két nagy malmában, a szécsényiben és az érsekvadkertiben megteltek a silók gabonával. Mivel Nógrádban kevés az étkezési búza, ezért az alföldi megyékből jobb beltar- talmú kenyérnek valóval bővítették, bővítik raktárkészletüket. Mindkét helyen megnyugtattak, hogy az egész évi kenyérnek és lisztszükségletnek való gabonát betárolták, illetve Érsekvadkerten amilyen tempóban őrölnek, olyan mennyiségben szállítják az utánpótlást az Alföldről. Itt például szombaton is őrölnek. Az idei termésből a mezőgazdasági termelők nem csak szerződéses kötelezettségüket teljesítették, hanem a mezőgazdasági nagyüzemekben a föld- tulajdonosokkal kötött bérleti szerződésben vállalt 5-15 kilogramm bérleti díjként megszabott gabonát is átadták a tulajdonosoknak aranykoronánként természetben, vagy az átvételkor érvényes tőzsdei áron és pénzben. Ezen kívül a nagyüzemek megmaradó takarmánygabonájukat felkínálták a területükön tevékenykedő kisállattenyésztőknek átlag 800-1000 forint mázsánkénti áron. Felvásárlási árak (betakarítási szezonban) 1993.évben 1994. évben Ft / mázsa Ft / mázsa 1. Étkezési búza 720 - 730 875 2. Takarmánybúza 700 738 3. Takarmányárpa 700 679 4. Étkezési rozs 620 670 5. Takarmányrozs 600 658 6. Triticale 620 698 FALUJUKAT SZERETŐK LÉTREHOZTÁK A SÁMSONHÁZÁÉRT ALAPÍTVÁNYT Szövetkeztek a szlovákok és a magyarok Az erdészek úgy háromszáz évesre taksálják a vén cser ko- rát.Igazuk lehet a sámsonházaiaknak, akik között máig él a szájhagyomány, miszerint a háromszázhúsz éve ide települt őseik egyike ültette a Szálaskában ma is délcegen álló fát. Arrafelé lehetett az egykori falu is, jó két kilométerre a mostanitól. Sámsonházára a szlovákiai Zólyom környékéről érkeztek az elődök. Nem panaszkodtak arról soha, hogy nemzetiségi voltuk miatt érte volna őket sérelem. Problémájuk - mint annyi más településnek - inkább abból fakadt, hogy a tanácsrendszer idején mellőzött- nek érezték magukat. Kevesebb jutott ide a fejlesztésekből, inkább sorvadt a falu, mintsem gyarapodott volna. De nemrégtől mintha változni látszana a helyzet. Idejét köthetnénk a rendszerváltáshoz, a község önállósulásához, ám igaz egyik sem lenne. Sám- sonháza valójában akkor kezdett hallatni magáról, amikor a B ukrán fiú - ahogyan a faluban ma is nevezik - tanárként hazaérkezett. Ő olyasmikbe kezdett, amit úgy neveznek: a nemzetiségi tudat erősítése. Meglehet, egyedül Bukran Pál hagyományápoló kezdeményezései is elsorvadtak volna társak nélkül. Bár aki szülőfaluját, no meg az ott élőket szereti, mint Ké- pesné, a polgármester, a Ku- kely, a Bakos házaspár például vagy a két Szpisák fiú, azokat nemigen kellett ösztökélni. Elsőnek a Sámsonházi Nemzetiségi Szövetséget alakították meg, majd a Sámsonházáért Alapítványt, amely civil szerveződés. Az egész falu, szlovák, magyar érdekében próbálkoznak, hogy akit sorsa ide köt, az érezze jól magát a községben - fejtegeti Szpisák Attila, a létrehozók egyik vezéralakja. Ennek érdekében gondot fordítanak a tanulók tehetséggondozására, napirenden tartják a falu infrastruktúrájának hiányosságait, az ebből adódó feladatokat. Tanácsadást szerveznek a vállalkozóknak. Helyi nevezetesség lehetne a várrom környéke, ha rendbe teszik. Említi a falumúzeum kialakításának tervét is, amihez gyűlnek a berendezési, használati tárgyak. Jó pár közülük ott áll Szpisák Attila készülő portájának udvarán. A valahai földművelők, állattartók használati eszközei a régiekre emlékeztetnek. Mint maga a parasztház is, amit Attila és hozzátartozói úgy alakítanak családi házzá, hogy meghagyják a népi építészet stílusjegyeit.- Ezt a fát - simítja tenyerével a plafon időtől bamálló gerendáját a fiatalember - még a legelsőként ide települt szlovák őseink ültethették. Kellett száz év, hogy ekkorára nőjön, nem? - A fát ugyanis, mint a belevésett évszám tudatja, 1832-ben vágták ki, hflgy az akkor épült ház tetőszerkezetét tartsa. Tuza Katalin A VÁLLALKOZÓ ABC-JE: MEZŐGAZDA NE ÁLLJON EGY LÁBONI Bízni kell, hogy jobbra fordul minden KISHARTYÁN. Tíz éve a maga ura a téesz volt dolgozója. Vasipari vállalkozó, félig tréfásan szólva tehát a maga alkalmazottja. Szabadságának kezdeti bája azonban túl hamar eltűnt, helyét a biztonságérzet majdnem folyamatos hiánya vette át. Tavaly a föld is a nyakába szakadt, így az idén megtudhatta, milyen az első aratás sajátos íze. tás nem rossz üzlet, de a megrendelés hullámzó, így az embernek nincs egy perc nyugta. Folyton azon töri a fejét, mit tehetne jobban azért holnap, hogy holnapután ne legyen annyi gondja. Jólesett a friss kenyér kicsinek, nagynak a tavalyi salgótarjáni Vidám Vásáron is (archív) Ferenczéknek persze szerencséjük is van. Segítőkész a rokonság, és a nyári gabonabetakarítás zökkenőmentesen lezajlott az aratógéppel rendelkező helyi magángazdák szorgosságának is köszönhetően. Az igazán biztató azonban: a családfő sarkában már az utánpótlás, a két fia. A nagyobbik nemsokára végez a mezőgazdasági szak- középiskolában. (Mihalik) A klasszikusnak mondható szerencsétlen parasztsorsot már a kishartyáni Ferencz Vilmos is csak mások elbeszéléséből ismeri. Szántót sokat művelt édesapja többet tudhat erről, de ő inkább legyint, ha a kétkezi munkát emlegetik. Vasipar kicsiben. Ez az, amiből a Ferencz család megél. Mert ugyan a családfő kárpótlás révén úgy huszonöt hektárnyi szántót is művel, ennek tiszta haszna még várat magára. Az az igazság, aki mezőgazdálkodásra adja a fejét, annak előbb meg kell ezt alapoznia, biztos tőkével vagy egy másik vállalkozással. Másként - könnyen meglehet - rajtaüt a biztos eladósodás.-Idén búzát, árpát, burgonyát, kukoricát és cukorrépát is termeltünk - mondja. - A termés mennyiségére nem lehet panaszunk. A gabonafélét a Balassagyarmati Gabonaforgalmi Vállalat szécsényi üzeme vette meg. A búza mázsájáért nyolcszáz, az árpáért hétszáz forintot adtak. (Az eladási ár az előbbinél ezernyolcszáz, ha vetőmag- nafejvgszik, úgy kétezer-háromszáz forint körüli.)- Úgy is lehet fogalmazni, hogy egy mázsa árpa tíz liter gázolajat ér. Nem túl rózsás a kép, ráadásul az állam is csupán a kistermelőknek szánta az olyan gesztusait, mint az áfa-kompenzáció. A férfi mégsincs tele panasszal. Egy kevéske kedvezményben a maga fajta vállalkozó is részesül. De az igazi ok: -Bízni muszáj. Egy-két év múlva jobbra kell fordulnia a mostani kezdetlegességnek, nehézkességnek. Reméljük, hogy eljön az az idő, amikor többet tudunk félretenni. Most? Ha összegyűlik egy kis pénzünk, szinte biztos, hogy meghibásodik valami és fizethetek, így hát végeredményben ma minden forintunk elmegy kenyérre. A vasipari termékgyárMi végből oda fel, arra a szél járta hegyre? Ú gy kell nekem, ebben a ro- hasztó melegben minek kóborolok az utca bűzlő aszfaltján, ahelyett, hogy valamelyik hűvös sörözőbe bújnék a meleg elől. Már az ájulás kerülgetett, amikor majd hogy nem, összeütköztem Kálos Jóskával. Széles válla mintha megroggyant volna, a melegtől lángolt az arca, hangja kiszáradt torkát sejtette. És legnagyobb ámulatomra azt mondta, hogy vigyem ki őt Csernyi-pusztára. Nem egy hűvös sörözőbe, hanem Csernyi-pusztára. Ebben a végí- téletű melegben. Méghozzá én vigyem ki őt, aki ott erdészke- dett a pusztát övező erdőkben, legyeskedett a tanyai lányok körül. Kérdezgettem, faggattam, hogy mégis mivégből oda fel a hegyre, ahol már csak napszítta csalántengerben szomor- kodó romok vannak? Józsink olyan félig raccsolva ejti a szót, amikor zaklatottabb a lelkivilága. Most is, ha szűkre szabottan is, pergette szavait.-Ott kezdtem. És most lettem hatvan éves... Mondtam már, hogy kifogtam ezt a napot? Hát lehet valakinek, aki hatvanadik évébe lép kívánságára nemet mondani? Nem, azt nem! Józsink meg különösen megérdemli, hogy teljesüljön kívánsága, amit úgy adott elő, mintha utolsó lenne. Ennek az embernek a világot is befogadó a szíve, ha valakin segíteni kell. Hiszen ő volt az, aki valamikor ifjú lélekkel ápolta, nevelte, hasznosította az erdőt. Megálltunk a forrásnál. Csepegőn bugyog belőle a friss, jó hideg, finom ízű víz. Belekor- tyolt, de milyen jóízűen, amitől a meghatódott arca is felderült, mozgása felfrissült.- Menjünk ki a tanyára! Menjünk, ha másért nem, innen fentről, a tanyás hegyről szép látvány a komor, zöld, széltől borzolt erdő, a völgybe le, völgyből fel hajlataival. De Jóskát már nem ez a látvány kötötte le. Mondta, hogy itt lakott az öreg Mihály. Bozontos, nagy fejű ember volt, apró szemekkel, amelyekből nem lehetett olvasni, mert mindig mást sejtetett. Az a kislány meg amarra, akivel éppen Mihály urunk hozta össze az erdészt. Az emlékektől mennyire ellágyult ez az ember. Józsink csak szipogott, úgy suttogta el magában, ajánlva a szellőnek, hogy bizony itt lángolt két ifjúnak szerelmes szíve, amelynek titkát ma is némán őrzi a sudár fáktól díszlő Meleg-völgye.-Ott rakattam életem első sarangját. Erre szállítottunk át a tanyán. Az öreg Mihály rendezte a szállítást. Esténként a puszta lett a szépórám. A tanyasiaknak pedig a jókedvvel pihenés... Ahogyan mondja Józsink, ezeket a harmonikus szép estéket Mihály uram huncutkodta ki, mert mi máson, ha nem mindig a huncutkodáson törte volna bozontos fejét. Fiatal az erdész, keveset tud az életről, vakítja a szerelem is, hát akkor ebből a tanyasi népnek legyen haszna. Célját érni az öreg bozontos, megcsörgette a poharat, és egyre azt zsombékolta a fiatal Kálos József kerületi erdész fülébe, hogy a jó erdészt szeretik az emberek, a rosszat nem szívelik. Józsink fülében mindez jól csengett. A kkor kezdődött a baj, amikor a kiserdész urunk felébredt a fene nagy mámorából és rádöbbent, hogy becsapják. Belenézett a szállítólevelekbe, ugyanis amelyekben az állott, hogy aznap elvittek tizenkét kocsi fát az erdőről. Lement a központi depóra, ahol az állott az írásban, hogy hét kocsi fát vettek át. Hühű, ember, téged becsapnak (!)—villant át az agyán. A felismeréstől a hideg is kirázta. Felébredt benne er- dészi öntudata. Becsapnak? Na jó! Majd meglátjátok, kicsoda Kálos József. Haragtól tüzelve ért haza. Nyomban nekiugrott az öreg Mihálynak. Magyarázatot kért. De Mihály urunknál nem eszik olyan forrón a kását. Nyugalom, nyugalom, csillapította az erdészt, komótosan elővette a poharakat, megtöltötte, és koccintásra nyújtotta. Mesélőre fogva a hangját duruzsolta: „Csernyi-puszta messze van a házaktól!” És borzolta az erdész ideigeit, hogy volt már ott más erdész is, akit a ledőlt fa alatt holtan találtak meg. Levette a falról a kétcsövű puskáját, nézegette, simogatta, és szótlanul visszaakasztotta a helyére. Akkor szólalt meg:- Itt fenn az Isten markában, soha nem lehet tudni, mi minden történhet. A pálinkától is, a reménytelen helyzetétől is, szédült az erdész urunk feje. Erőltette szigorúságát morcos tekintettel. De idegességében raccsolt:-Nem és nem! Elszámolást kérek! Hol a fa???- Hát, jól van, édes öcsém - morgott Mihály és feltűnően a falon lógó fegyverét nézte. Éjfél felé is járt már, amikor Kálos Jóska felállott az asztal mellől. Nem a lányos ház felé ment, hanem a biciklijét kereste és ha botladozva is, de elindult hazafelé a falunak. A Hold telivilágította az utat, csak egy baj volt, a feje vitte őt. Nem tudott szabadulni az öreg Mihály tekintetétől, ettől is szédült. És ha beváltja szavát azzal a puskával? - villant fel benne. Ettől még inkább kanyargott az úton. Láthatatlan bukkanóba huppant a kereke és egy nagy durranást hallott. Repült tehetetlenségében az útmenti mély árokba. Rám lőttek, villant át az agyán. Nem mert megmozdulni. Le- vérzek? Az öreg tehát megtette, így feküdt az árok mélyén Kálos Jóska, a fiatal kerületi erdészlegény. Az éjszakai harmat lassan átnedvesítette a ruháját. Az italtól elnehezült feje is tisztulni kezdett. Érezte, hogy fázik... De, ha fázom, akkor életben is vagyok! Tapogatta magát. Aztán felállt a biciklijét keresni. Ott volt az út közepén, kidurrant gumival.- Hogy az a mennydörgős istennyila vágjon belétek!... I tt fenn a hegyen, ebben az áj- tatos csendben, csak állt szótlanul a tanya romjai fölött. De ott volt az arcán, hogy messze szálltak az évek. Aztán elindultunk lefelé a napfénytől fakóra égett Farkasoldalon a falu felé, hátra hagyva Kálos Jóska emlékeit. Bobál Gyula
