Nógrád Megyei Hírlap, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)

1994-08-02 / 180. szám

10. oldal SporTTüköR 1994. augusztus 2., kedd MÉSZÖLY KÁLMÁN, az új kapitány, jelentette be Benkő László, az MLSZ elnöke. A szövetségi kapitány megbízatása 1997. december 31-ig szól. Fotó: Kun Király Istenem, mekkora ötlet! E gyszerűen tetőtől talpig sárga vagyok az irigységtől. Merem állítani, hogy ez az év­század ötlete. Legalábbis sportberkekben annak számít. Míg egyes butuska egyesüle­tek oktalan vezetői éjt nappallá téve kuncsorognak szponzoro­kat és támogatókat keresve, ad­dig mások - nyilván az élelme­sebbek, életrevalóbbak - csak egy irányban gondolkodnak, és azt vallják, hogy ahonnan egy­szer már dőlt a lé, az életmentő forintok sokasága, onnan jön még máskor is, jön még több is. A legújabb trükk, melynek fedőneve: Vedd meg a házam, hadd lakjak benne! Én abszolút de nem az SBTC klubházának eladásával kap­csolatos jogi procedúrák he­lyességét, netalán erkölcsössé­gét feszegetem. Engem az há­borít fel, hogy az új tulajdonos „nagylelkűen” felajánlja a vá­ros önkormányzatának, hogy az általa kifizetett árut vegyék meg, de garantálják azt is, hogy az az SBTC-é marad. Magyarra lefordítva ez any- nyit jelent, hogy igaz, a képvi­selő-testület nagyvonalú (ha nem meggondolatlan) volt, hogy közel négy és fél millió fo­rintot adott fél évre (természe­tesen, lesz második fél év is, és a megye kétszer egy milliójáról sem feledkezzünk meg!), de ez kevés, így tehát adjon még há­rom és fél milliót a klubkházért is. Ha meg ez a lóvé is elfo­gyott, akkor majd eladjuk a vá­rosnak a szerelést, a labdákat, a kaput, de csak úgy, ha azokat továbbra is az SBTC használ­hatja. Hát, uraim, én csak csodálni tudom Önöket. Azt viszont már igazán elíté­lem, hogy a törzsszurkolókat is megvádolják. Amíg közös érde­keket képviseltek, addig jó volt, hogy az öreg stécések minden­kinek a nyakára jártak. Most, hogy nehezményezik a klub el­adását, már fölösleges, száj­tépő figurákká váltak. Hát eny- nyit a tiszteletről (is)! M ég valami. Az már tényleg csak az én rosszindulattól lüktető fejemben fogalmazód­hat meg, hogy - miért pont most? A hitel márciusban járt le, az ügylet viszont most bo­nyolódott. Most rendezték a Já­ték határok nélkül című vetél­kedőt is, így Rómában volt a város szinte teljes vezetése, a sporttanácsnokkal együtt. Hogy is van az a mondás az egerekről meg a cincogásról?- d. t.­A ligaülésen kiderült: indul a BLC az NB Ill-ban Tegnap Pásztón ülést tartott a labdarúgó NB III-as Mátra-terü- leti versenybizottság. A városháza első emeleti tanácskozó ter­mében a vb tagjait Illés Rudolf városi sportfelügyelő köszön­tötte, majd Szabó József elnök ismertette a napirendi pontokat. A témák tárgyalása előtt a versenybizottság kiegészült Budapest képviselőjével, mi­után a csoportba két fővárosi csapatot is besoroltak. Ezután a vendéglátó Pásztói SE elnök­sége nevében Nagy Béla elnök­ségi tag tájékoztatta a verseny- bizottság tagjait az egyesület visszaeséséről, annak okairól. Tájékoztatójában biztosította a versenybizottság tagjait, hogy a nyár folyamán történt szer­vező munkával új csapatot si­került kialakítaniuk Pásztón, amely biztosíték arra, hogy jó MB III-as csapata lesz a város­nak. Ezt követően jóváhagyták a játékvezetői keretet, amelyben Nógrád megyét hét, Heves és Szolnok megyét kilenc-kilenc , Pest megyét három és Budapes­tet hat sípmester képviseli. Élénk vitát váltott ki a Ma­gyar Amatőr Liga azon dön­tése, amely a csoportok kialakí­tására, a klubok csoportbeosz­tására és besorolására vonatko­zik. Történt ugyanis, hogy a kun- hegyesiek kérésére (Szolnok megyei bajnok) csapatukat az eredetileg tervezett Tisza-cso- port helyett a Mátra-csoportba sorolták, majd utólag helyükre a füzesabonyiakat osztották be. Az érintett abonyi sportegye­sületet azonban meg sem kér­dezték. A történtek után a füzesabonyi gárda panasszal fordult a Mátra-területi ver­senybizottsághoz, egyúttal a fellebbezését átküldte az MLSZ részére is. Ügyükben döntés a szerdai MLSZ-ülésen várható. Délután a versenybizottság résztvevői, a csapatok képvise­lőivel találkoztak, az új bajnok­sággal kapcsolatos témák kerül­tek felszínre. Megyénket érintő esemény, hogy mind a négy csapatunk, amely kivívta az NB III-as sze­replés jogát, részt vett a ligaülé­sen. Tehát ott volt a rendező Pásztói SE, a frissen feljutott Palotás-Dreher, a tavassszal ki­tűnően szerepelt Szécsény és a Balassagyarmati LC képvise­lője is! A mendemondák elkerülése végett: a balassagyarmatiak is az NB Ill-ban veszik majd fel a harcot ellenfeleikkel. A ligaértekezleten felvetet­ték: a nevezési díjat két részlet­ben lehessen befizetni. Vitáztak a játékengedélyek után befize­tendő összegről is. Fény derült arra, hogy fejet­lenség uralkodik a területi ver­senybizottságnál, ahol a dönté­seket az elnök a tagok vélemé­nyének megkérdezése nélkül hozza meg. Hm! Nem demok­ratikus munkastílus! Az értekezlet végén a csapa­tok meglátogatták a PSE léte­sítményét. Pilinyi László MOLDÁVIÁBAN JÁRTUNK II. - MESTERSÉGÜNK CÍMERE: SZEGÉNYSÉG Iparnak a nyomát sem fedeztük fel a lankák között Az első igazi meglepetés a ro- mán-moldáv határon ért bennünket. Bár a másik olda­lon vendéglátóink várták csa­patunkat, a román határőrök addig nem engedtek át ben­nünket, míg egy labdát nem ajándékoztunk nekik! Az eléggé elgyötört társaság (ekkor már 23 órája úton vol­tunk) felháborodva vette tudo­másul a román határőrök ilyen furcsa döntését, ám a következő meglepetés akkor ért bennün­ket, amikor a másik határőr kö­zölte, hogy ő pedig csak úgy hajlandó felnyitni a sorompót, ha ezer lejt fizetünk neki. A határon töltött egy órás huzavona után végre felnyílt előttünk a sorompó, és moldáv földre léphettünk. Maga az ország természet- rajzilag megyénkhez hasonlít. Dimbes-dombos terület, enyhe emelkedőkkel és lejtőkkel, ma­gas hegyek nélkül. A falvak környékén kispar- cellás gazdálkodás, a falvak között közösségi életre utaló óriásparcellás mezőgazdaság, rengeteg óriásgyümölcsös. Iparnak azonban nyomát sem láttunk. Pedig amíg a határtól végcélunkhoz érkeztünk, jó két órányi úttal, több településen is keresztül haladtunk. A fő közlekedési utak elég jó minőségű, aszfaltosítású utak, s főleg a hegygerinceken szelik át az országot. Szép látványt nyújt így a völgyekben elterülő lakóterületeknek a falvakra jel­lemző építészeti stílusa. Szállásunk Kalarastól tizen­hat kilométerre, Kodra terüle­tén, úgynevezett szanatórium­ban volt, amely valaha nevének megfelelő szerepet látott el, ám a jelenkorban a beutalt, első­sorban pihenni vágyó vendégek ellátása mellett szállodaként is üzemel. Betegnek ugyanis, míg ott voltunk, nyomát sem láttuk. Maga a szanatórium egy régi birtokra épült. Valaha igazi an­golpark lehetett itt, középkori épületekkel. Mára azonban en­nek már csak a vastag falú kerí­tése és egy öreg épület a hír­mondója. Az angolpark köze­pére orosz stílusban építettek három-, négy-, ötszintes épüle­tet, ahol a vendégeket elszállá­solják, s ahol a kiszolgáló léte­sítményeket (konyha, kultúr- ház, bár) elhelyezték. Az „angolpark” rendezetlen, a fű vadon nő (lekaszálva talán a múlt században volt utoljára), de hogy ne burjánozzon el, ar­ról a szanatórium területén újabb két ötven-hatvan lakásos emeletes ház lakóinak állatál­lománya (főleg kecskék, serté­sek, libák, kacsák) gondosko­dik. Elgyötört kis csapatunk 26 órás utazás után, délután két órára érkezett meg a szállás­helyre, amikor közölték velünk, hogy pakoljuk le, foglaljuk el szálláshelyünket, ebédeljünk, mert 5 órakor mérkőznünk kell! Az ellenfél pedig a KEK-ben induló második helyezett kisi- nyovi csapat lesz. Mondanom sem kell, hogy Babcsánék azonnal felébred­tek! A vendéglátóink annyiban a kedvünkben jártak, hogy nem kellett Kisinyovba beutaznunk (120 km), mert a fővárosi csa­pat jött le Katardoba, így ebben a stadionban léphettünk pá­lyára. Amíg erővel bírtuk, nem is volt baj. A 30. percben kaptuk az első gólt lesgyanús körül­mények közöt), aztán a máso­dik félidőben már lassúak vol­tak fiaink. Ellenfelünk játékosai gyorsvonati sebességgel cikáz­tak a megmacskásodott lábú üvegesek között. Végül 5-0-ra kaptunk ki.- pilinyi ­(Folytatjuk) Az Öblös Faipari SC labdarúgócsapata Sikeres repülomodellező szaktábor Mátraverebélyben Mátraverebélyben - ahol nagy hagyománya van a repü­lőgép-modellezésnek - egy egész hétig tartó táborban gyarapíthatta tudását tizenöt fiatal. A szaktábor a mátrave- rebélyi modellezőklub kez­deményezésére, a helyi általá­nos iskola és a polgármesteri hivatal együttműködésével jött létre. A szaktábort Havrán Sándor egyéni vállalkozó, a Nógrád Megyei Modellező Szövetség főtitkára szervezte meg és ve­zette - társadalmi munkában. A modellezéshez szükséges anyagokat a megyei szövetség, az étkezést a polgármesteri hi­vatal biztosította a fiatalok számára. A foglalkozások veze­tésébe bekapcsolódott Magas­házy László élversenyző, az or­szágos repülőmodellező-válo­gatott keretének tagja. A kép­zésben részt vett fiatalok a mo­dellezés alapjait kiválóan elsa­játították. Játékosan, szóra­kozva tanulták meg a repülő­modellezés szépségeit. Jutalomként az általuk elké­szített repülőmodelleket haza- vihették, igazolva a külvilág számára is a táborozás eredmé­nyességét. A tehetséges fiatalok közül többen elmondták, hogy na­gyon megszerették a repülő­modellezés sportágat, s ezek után ez irányú tevékenységüket a helyi modellezőklubban foly­tatják. Az idei tábor sikerén felbuzdulva megfogadták, hogy jövőre is találkoznak. A Salgótarjáni KK kosarasai máris megkezdték a felkészülést Az új szerzemények (balról): Berkics László, Kovács Nándor és Ruszlán Khaszjanov A HB Sörház étterem külön­termében tartották meg va­sárnap a Salgótarjáni Kosár­labda Klub évnyitó szakosz­tály-értekezletét. Az előző évek rossz gyakorlatával sza­kítva, az idén idejében pontot tettek az átigazolásokra az egyesület vezetői. A távozó já­tékosok helyére olyan kosara­sokat igazoltak, akik megha­tározói lehetnek a csapatnak. Nagy István szakosztályve­zető köszöntötte az összegyűl­teket, majd egy rövid gyász­szünettel folytatódott az ese­mény. A játékosok és vezetők Pintér Pál, a klub volt játékosa, valamint Borók László édesapja emlékének tisztelegtek. A megható pillanatok után Ré- pássy László, a megyei sporthi­vatal igazgatója kívánt sok si­kert az elkövetkezendő bajnok­ságra. Megyénk egyetlen NB I-es labdajáték-csapatát biztosí­totta az önkormányzat és a hi­vatal támogatásáról. Répássy úr jókívánságai után a keret ismertetése következett. Hivatalosan^ is bejelentették, hogy Tóth Adám Siófokra, Bo­rók László Nagykőrösre távo­zott. Mirkó Zserajics pillanat­nyilag még nem rendelkezik csapattal, de az már biztos, hogy ő sem marad az SKK-nál. Jöttek viszont újak is. Az ér­tekezletre megérkezett Berkics László is, akinek leigazolása igazi szenzációszámba megy. Kovács Nándor és Ruszlán Khaszjanov a PVSK-ból igazolt Salgótarjánba. A „régiek” kö­zül Földesi, Bede, Skurin, Fe­kete Csaba és Zoltán, Klug, Kasléder, Selmeci és az ismét egészséges Molnár maradt a Fekete Sasoknál. A szépszámú salgótarjáni nevelésű játékosok listáját gyarapítja az edzőtá­borba utazó keret két fiatalja, Galicz József és Erdei Zoltán is. Velük együtt a 14-es keret fele saját nevelésű, hazai játékosból áll. Az SKK felkészülési prog­ramja szerint szlovákiai edző­táborban kezd a gárda. Farkas Attila, az együttes vezető edzője, megnyugtatta játéko­sait, hogy feledhetetlen él­ményben lesz részük. Laczkó Sándor másod edzővel mindent megtesznek annak érdekében, hogy kiváló kondícióval térje­nek vissza. Az edzőtáborozást követően hazai környezetben folytatódik a felkészülés, napi 2-3 edzéssel. A csapat két fel­készülési tornán vesz részt, és jó néhány előkészületi mérkő­zést is játszik. A várható ellen­felek közül néhányat fel is so­roltak. A lista igazán tekinté­lyes: amerikai All-Star csapat, Nyíregyháza, Debrecen, Hód­mezővásárhely, Miskolc, Sió­fok, MAFC, Szolnok, Losonc. Az első hazai bajnoki mér­kőzés időpontja pedig szep­tember 10-e. A tájékoztató után gyors va­csorára került sor, majd pihenni tértek a játékosok. Másnap, hétfőn 8 órakor in­dult el a csapat a szlovákiai Hlatkyba. Sajnos, három játé­kos még itthon maradt. Berkics László szerdáig kapott eltávo­zási engedélyt, hogy ügyeit rendezhesse volt csapatánál. Ruszlán Khaszjanovnak még néhány okmányt kell beszerez­nie, de kedden ő is szeretne ki­utazni. A nem régen felépült Kasléder Dávid, ifjonci lelke­sedéstől fűtve, még vasárnap este futni indult, és ismét térd­sérülést szenvedett. Valószínű­leg hosszabb pihenőre, gyógy­kezelésre kárhoztatva várhatja a társak visszatérését. Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Szlovákiában, az előzetes egyez­tetés ellenére, nem várták a csa­patot, így Salgótarjánban és kör­nyékén készül a gárda. -d.t.-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom