Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-30-31 / 178. szám

1994. július 30-31., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Arcok Harcok 9. oldal ZÖLDI LÁSZLÓ „macskakörömpörköltje” A kivonulásról Szentigaz Ha mindenhonnan kivonu­lok, akkor nem leszek sehol. Cseh Tamás dalénekes Reggeli Délvilág, dec. 4. Elbújni Mindenkinek van egy kis kuckónyi tere, ahová ez a piszok társadalom nem tud benyomulni az intézménye­ivel. Fellegi Adám zongoramű­vész és tévészemélyiség Respublika június 3. Nem mindegy, hová Másodszor is elkezdtem a kivonulást, de most már nem volt hová, nem volt egy Pestnél nagyobb Pest ebben az országban. Zalán Tibor költő Népszabadság, március 18. Helyzetértékelés Hol kint voltam, hol bent, de ha bent voltam is, igye­keztem kívülről figyelni. Fodor Tamás színész-ren­dező, volt SZDSZ-es or­szággyűlési képviselő Zalai Hírlap, június 16. Repatriálás Annak idején azt nevezték szemérmesen áttelepülés- nek, ha valakinek elege lett a román nemzeti diktatúrá­ból. Ágoston Vilmos marosvá­sárhelyi író, bp.-i újságíró Magyar Hírlap, március 17. Replika Sorsából nem vándorolhat ki az ember. Bodor Pál temesvári, majd kolozsvári, majd bukaresti, majd budapesti közíró Népszabadság, január 12. Minden bizonytalan Egy biztos pont van az éle­temben. Az, hogy időnként elmegyek a tengerre. Fa Nándor székesfehérvári mérnök, világ-vitorlázó Vas Népe, február 18. Exodus A Föld egy deportálóhely vagy bolondokháza, más ga­laxisokból is ide száműzik azokat, akik nem normáli­sak. Jancsó Miklós filmrendező Zalai Hírlap, május 21. minden rossz Kiss Rezső kielégíteni sem tudja megrendelőit, akik hívják, hogy menjen nekik is arami. Ezeknek az újdonsült kisbirto­kosoknak nincsen gépük. Ka­szával meg nem is bírnák. A nagygazdaságok pedig a saját­jukkal vannak elfoglalva. Milári Vencel, ez az örökö­sen forgó észjárású ember, aki Kiss Rezsővel hasonlatosan a munkanélküliség keserűségét viseli, gondolta ki, hogy ve­gyenek valamilyen kimustrált, olcsóbb kombájnt, hogy beáll- janak arami. Kiss Rezső akadékoskodott, hogy semmit sem ér a rossz gép. De Vencel, szavajárását idézve, így biztatta Kisst:- Gyerek, kijavítjuk! így leltek ők kombájnra, ami Kiss Rezső tulajdonát képezi, tekintettel arra, a vásárláshoz neki volt pénze. De milyen kombájn volt az! Toldozott, fol­tozott, agyonviselt gép. Alig tudták hazavontatni, mert ép­pen csak nem hullott darabokra. Bezárkóztak hát vele az udvari fészer alá, és csak nézték, néz­ték szótlan szomorúsággal. Kiss Rezsőnek még a szája is lebiggyent, Milári Vencelnek pedig semmit sem ígért a tekin­tete. Akkor még hideg szelek jár­tak, a tél csak készülődött el­felé. Elsőnek, megtörve a csen­EGY HÉT MÚLVA MEGYEI NEMZETISÉGI TALÁLKOZÓ BÁNKON, IMMÁRON HUSZONNYOLCADSZOR Bölcsőtől a bölcsőig lesz a műsoros bemutató címe A Nógrád megyei nemzetiségi találkozót idén augusztus 5-6-án már a 28-dik alkalommal rendezik meg Bánkon. A külföldi vendégeket is felvonultató rendezvény nem kevés szervező munkát igényel. Erről a tevékenységről és az idei elképzelések­ről beszélgettünk Egyedné Baránek Ruzsenkával, a Nógrád Megyei Közművelődési Központ munkatársával.- Korábban sokkal köny- nyebb helyzetben voltunk, hi­szen az egész rendezvényt Rét- ság városa bonyolította. A ké­sőbbiekben a bánki önkor­mányzat vette át a munkát, de idén már a megyei közművelő­dési központ lett a fő szervező.- Bizonyára költséges vál­lalkozás egy ilyen találkozó megszervezése. Honnan kerí­tenek rá pénzt?- A megyei közgyűlés két rendezvényre - a hollókőire és a bánkira - elkülönített 250-250 ezer forintot. Az Or­szágos Idegenforgalmi Alaptól, a Szabadművelődési Alapít­ványtól és a Magyarországi Szlovák Szövetségtől is kap­tunk támogatást. Az anyagi fe­dezet előteremtése mellett óri­ási gondot jelent a színpadi díszletek elkészítése is. Most azt találtuk ki, hogy szakemberrel megterveztetjük és megcsináltatjuk a szükséges színpadi berendezéseket. Úgy szeretnénk megoldani, hogy ezentúl évente lehessen hasz­nálni ezeket a kellékeket, ame­lyek a fesztivál hangulatának is megfelelnek. A bánki aszta­losmester már dolgozik egy fa­kapun, de valószínűleg csak jö­vőre készül el a teljes berende­zés. 1995-ben újabb pénzesz­közöket kell erre a célra fordí­tanunk, de ha minden díszlet Egyedné Baránek Ru- zsenka: ígérete szerint el­jön az új szlovák nagykövet asszony is készen lesz, a bánkiak is hasz­nálhatják majd rendezvényei­ken. A faluban ugyanis a nem­zetiségi találkozó mellett évről évre megtartják a Bánki Nyár rendezvénysorozatát is.-Tavaly gondok voltak a hangosítással. Az idén mire lehet számítani?- A besztercebányai rádió munkatársai hozzák a techni­kát. Ők korábban már dolgoz­tak itt, akkor közmegelége­désre. Nagyon fontos, hogy az utolsó szóig értik azt, ami a színpadon történik. A bánki önkormányzat egyébként ren­geteget segít az előkészítő munkában.- Szlovákiai partnereik kö­zül kikkel működnek együtt a rendezvény megszervezésé­ben?-A nagykürtösi művelődési központ két témakörben is a segítségünkre van. Egyrészt a régi mesterségek bemutatójára küldenek résztvevőket: egy tá­nyér- és üvegfestőt, illetve egy kosárfonót. A szlovák tájház udvarán ugyanis egy kiállítás lesz, amelyre az egész törté­nelmi Nógrád megyéből meg­hívtuk az alkotókat. A bemuta­tón jelen lesznek a mesterek is, akik a helyszínen is dolgozni fognak. Más­részt a nagykür­tösiek koreográ­fusa is részt vesz az előkészüle­tekben, a hazai csoportoknak is ő tanítja be a táncok egy ré­szét.- Az idei mű­sor miben kü­lönbözik a ko­rábbiaktól?- A nemzeti­ségi együttesek „Bölcsőtől a bölcsőig” cím­mel mutatják be műsoraikat. A nemzetközi csa­ládév alkalmá­ból alakítottuk így a programot. A gyermek születésével, illetve az ehhez kapcsolódó népszoká­sok, a keresztelő bemutatásával kezdődnek az előadások. Ezek után a gyermekjátékok követ­keznek, a legényeknek toborzó lesz, azután pedig a házasság körébe tartozó népszokásokat elevenítenek fel a színpadra lé­pők. A végén minden visszatér az eredeti kerékvágásba, azaz újra a születéshez kapcsolódó bemutatók kerülnek színre. Az előbbieket a nógrádi nemzeti­ségi csoportok mutatják be. Rajtuk kívül a szarvasi Tesse- dik együttes és a tótkomlósi néptáncegyüttes lép fel, és be­mutatkozik a szendehelyi né­met, valamint a szügyi szlovák énekkar is.- A külföldi vendégek mi­lyen műsorral lépnek a nagyérdemű közönség elé?- A szlovákiai vendégeken kívül ciprusi művészek is ér­keznek, és önálló műsorral mu­tatkoznak be. Egyébként össze­sen 400 fellépőt várunk. Az el­látásukat a bánki óvoda kony­hájáról oldjuk meg - ők önkölt­ségi áron főznek a résztve­vőkre.- Hogyan oldják meg a vendégek elszállásolását?-Szállásra csak a külföldi­eknek van szükségük. A cipru­siak az utazás költségeit ma­guknak fedezik, a szállást pedig a bánkiak, illetve a mihályger- gei néptánccsoport oldja meg. Érdemes megemlíteni továbbá, hogy a szlovákiai Prievidzából érkező Vtacnik együttes Bánk­ról Sámsonházára megy ven­dégszerepelni, ahol nemzeti­ségi nap lesz a szlovák betele­pülés évfordu­lóján. A bánki nemzetiségi ta­lálkozón egyébként a német és szlo­vák nyelvű fo­lyóiratokat és könyveket is vásárolhatnak a résztvevők, és kapni lehet majd szlovák zsoltáros és imakönyveket is. Az ese­ményt - Ígé­rete szerint - megtekinti az új szlovák nagykövet asszony is. Mire is lenne még szükségünk az előbbieken kívül? Ja, igen: nem túl meleg, nem túl hideg, kellemes időjárásra! Faragó Zoltán A tó- és a vízpart önmagában is kellemes idó'töltést kínál Táncoljunk mindhalálig! Jóleső érzéssel tölti el az em­bert az a készülődés, ami ta­pasztalható a megyében és me­gyén kívül a hagyományőrző együttesek, a tánccsoportok és énekkarok háza táján. így van ez évről évre - s nem csak a bánki nemzetiségi találkozó al­kalmából, hanem más közös­ségi vigalmak esetében is, pél­dául a rárósi, a bujáki, a holló­kői találkozókkal. így volt ez egy vagy éppen két évtizede is. Élhettünk akár könnyebben, akár nehezebben, az emberek szórakozni, nevetni, mulatni akartak. Nem érdekelte őket különösebben, hogy fejük fölött a „nagypolitika” min mesterkedik. Össze akarja-e őket éppen uszítani, vagy sem. A népek - tartozzanak - bármelyik nációhoz, lényegileg egyformák: örülni, élni akar­nak, megmutatni másoknak önmagukat, a hagyományaikat, a tudásukat. Lehet itt akármi­lyen névtábla- vagy nyelvvita, tervezgethetnek szoboráthelye­zéseket, az emberek nem hagy­ják magukat. Együtt táncolnak, énekelnek. És így van ez jó. Sőt addig jó, amíg ez így lesz! (ok) szó nélkül továbbállt det, Vencel tért magához:- Gyerek, hát mit mondasz?- Semmit...-Gyerek, az nem sok. Én meg azt mondom, ha azt akar­juk, hogy ebből az ócskavasból legyen valami, akkor fogjunk hozzá. Azt azért tudni kell, hogy Milári Vencel sem csak szere­lemből csatlakozott Kisshez gépet javítani. Azzal számolt, hogy amikor a gép aratni fog, a terményszállítást ő végzi el a pótkocsis teherautóval. Volt ilyen Kissnek, csak hát erről egyetlen árva szót sem beszél­tek. Vencel miért is szólt volna, hiszen ez számára másképpen el sem volt képzelhető. Amit azzal a géppel kínlódtak ketten, az úgy tűnt, örökre összeköti őket. Darabokra szedték a kombájnt. A kiterített ponyván akár a szemétdombon, kupac­ban púposodott a sok alkatrész. Kisebbek, nagyobbak, aprócs­kák. Ezeket az alkatrészeket el­kezdték csiszolni, reszelni, for­rasztani. A munkába egyre job­ban belemelegedtek, pedig so­kat megdermedt a kezük a hi­degben. Akkor tüzet raktak, melengették kezüket, de nem adták fel. Aztán elkezdték ezt a tömérdek fogaskereket, szö- gecskéket, meg mindent, amit rendbe tettek, visszarakni a he­lyükre. Következett a karosszé­ria. Kijavítgatták sebeit, lefes­tették, és mire a kalászok színe­sedni kezdtek, a gép ott ké- nyeskedett az udvaron. Már nem takargatták, mint az elején, ellenkezőleg, beindították, és kimentek vele rövid próbaútra az utcára. A motor nem vert nagy zajt, fürgén is mozgott a gép­így következett el az a bizo­nyos faluszéli, árpatáblai pró­baaratás. És most megy a kom­bájn egyik határból ki, a má­sikba be, faluról falura. Teljes a siker és Kiss Rezső fáradhatat­lan. Hanem Milári Vencel arcá­ról kopott le a derű. Kerüli az embereket, alig-alig szólal meg. Kóborol magányosan a határban. Ha útjába kerül a kombájn, akkor kikerüli mesz- sziről. Mert Vencel várta-várta, Kiss Rezső mikor szólítja meg, hogy fogjon be a pótkocsiba terményt szállítani. Nem szólt. Vencel hozta szóba, mire Kiss Rezső csak annyit mondott neki:- Itt az öcsém, elvégzi az a szállítást. Váratlanul .érte ez az elutasí­tás Milári Vencelt. De büszke­sége nem engedte, hogy kimu­tassa fájdalmát. Csak azt vála­szolta:- Gyerek, rendben van. - És szótlanul továbbállt. Bobál Gyula Tiszta lap és történelmi megbékélés IV. T iszta lap címmel az SZDSZ kongresszusa a közelmúlt­ban fogadott el nyilatkozatot, amikor megszavazta az MSZP-vel kötött koalíciót. Nyilatkozatuk kimondja: a po­litikai szövetség a magyar de­mokrácia érdekében köttetett olyan pártok között, amelyek a múltban egymással szemben álltak. A tiszta lap újranyitása miatt azonban ajánlatos a nem tiszta múltat is végiggondolni: következzenek a kilencvenes választások utáni idők. Mindenki mindenki ellen 1990 augusztusáig az or­szágos nagypolitikában látszó­lag a minimális egyetértés szelleme uralkodott. A parla­mentben a kormányzó és az el­lenzéki pártok a tavasszal kö­tött MDF-SZDSZ paktum elő­írta alkotmánymódosításokat óriási többséggel fogadták el. nem sikerült azonban szabá­lyozni a sajtónyilvánosság demokratikus átalakítását. Ez azért vált tragikus mu­lasztássá a későbbiekben, mert az állampolgárok jobban hit­tek a sajtónak, mint a pár­tokba tömörült politikai eliteknek. A hitelvesztés kiala­kításában természetesen nem a sajtó volt ludas, hanem a po­litikai pártok követhetetlen acsarkodása. Mindenki min­denki ellen harcolt a politikai életben. A szocialista pártot sarokba szorította a tomboló antikommunista propaganda. Egymillió volt MSZMP-tag és családja érezhette úgy, hogy a szocializmus hibáiért kollek­tive felelőssé teszik. Ugyanak­kor a gyakorlatban nem szü­lettek konkrét, körülhatárol­ható rendszerváltó törvények. A demokratikus pártelitek szemmel láthatóan egymással sem tudtak megegyezni a múlt lezárásának és a jövő kialakí­tásának legalapvetőbb kérdé­seiben. Végletesen megosz­totta a kormányzó nemzeti ko­alíciót a kárpótlás és a hata­lomátvétel ügye. Torgyán József fellépése nyomán végzetesen elhúzódott a kárpótlás, pontosabban az új tulajdonszerkezet kialakulása. Nép-nemzeti radikális plat­form szerveződött 1990 őszén Csurka István kezdeményezé­sére az MDF-en belül az An- tall-kormány ellen. A liberális ellenzék pártjai szinte tanácstalanul nézték a kormánykoalíció gyors és ra­dikális jobbratolódását. Az SZDSZ nem bízott abban, hogy az Antall-kormány Csurka ellenében képes lesz betartani a tavaszi paktum megállapodásait. Az SZDSZ belső ellentéteinek gyors éle­ződését jelezte Tölgyessy Pé­ter váratlan leváltása. Néhány hónap alatt hatalmas népsze­rűségre tett szert a Fidesz a paktum, vagyis az MDF és az SZDSZ egyidejű kíméletlen bí­rálatával. Két kiábrándulás A magyar társadalom gyor­san reagált a demokratikus politikai elitek érthetetlen és elfogadhatatlan önmészárlá­sára. Első figyelmeztető jel­ként a szavazók alig 30 száza­léka ment el kilencven októbe­rében helyi önkormányzatokat választani. Újjáválasztották a falusi tanácselnökök többsé­gét, a városokban pedig a Fi­desz és az SZDSZ kapott pol­gármesteri pozíciókat. A helyi hatalom megszervezéséért ví­vott kíméletlen csatában az MDF, az FKGP és a KDNP a társadalom előtt fél évvel a vá­lasztások után döntő politikai vereséget szenvedett. 1991 -92-ben fokozatosan tömegessé vált a munkanélkü­liség és létbizonytalanság ér­zése. Milliókat ábrándított ki a demokráciából az a tény, hogy a privatizáció a társadalom­nak kizárólag szociális áldo­zatvállalást jelent. A konzerva­tív kormánykoalíció és a libe­rális ellenzék egyetlen célban értett egyet: a társadalom többsége állampolgári jogon nem szerezhet tulajdont az ál­lami vagyonból. Vagyis, a magyar politikai elit tagjai el­vetették a Csehországban be­vált résztulajdonosi rendszer alkalmazását. Ettől a pillanat­tól kezdve csak idő kérdése volt a munkavállalói, bérmun­kás érdekeket is védő Magyar Szocialista Párt társadalmi térnyerése, politikai győ­zelme! Egy reális illúzió Nem a kádárista álmokhoz tért vissza fokozatosan a ma­gyar társadalom 1992 óta. Kevesen hiszik komolyan, hogy a régi életszínvonal megőrizhető. Még kevesebben akarják a megbukott állam­szocializmus politikai intéz­ményeinek visszaállítását. A polgári társadalom adott for­máját nem akarja elfogadni az emberek többsége. Magyaror­szágon és Csehországban az állampolgároknak mindössze 36 százaléka tartja alkalmaz­hat ónak a nyugat-európai modellt. Közép-Európa két legfejlettebb társadalma uta­sítja el a politikai elitek aján­lotta polgárosodás konkrét formáját! Ezért nyerte meg nálunk az MSZP a parlamenti pótválasz­tásokat. Ezért győzött az MSZOSZ a társadalombiztosí­tási önkormányzati választá­sokon. Ezért jutott abszolút többséghez idén májusban a parlamentben az MSZP. Tiszta lapot tehát nem a pártok, ha­nem a társadalom nyitott. Amely polgári pártok elitjei nem értik meg ezt a társadalmi üzenetet, hamarosan eltűnhet­nek a politikai süllyesztőben. Tiszta lap A magyar társadalom már megbékélt történelmi múltjá­val. Jól vagy rosszul, de a jö­vőre összpontosítja figyelmét. Politikai elitjeink most ébred­nek történelmi és hatalmi áb­rándjaikból. últ heti csatáink tovább- vívására a választók többsége nem kíváncsi. Ha \ nem teremtünk tiszta lapot, azonnal a jövőre, lábjegyzet leszünk a történelemben. Bilecz Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom