Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-27 / 175. szám

6. oldal Nők Világa 1994. július 27., szerda FELESÉGEK VÁLASZOLNAK Elhagyjam őt vagy vele maradjak? • Ha felbomlik a házasság, mi lesz a gyerekkel? Mindannyiunkkal előfordul, hogy féljünk viselkedését ta­pasztalva néha arra gondolunk: jobb lenne egyedül. Sok nőnél a gondolatot tett követi, inkább választják a magányt, az egye­düllétet, mint a kényszerű e- gyüttélést. A döntés azonban soha nem könnyű. Hiszen ott vannak a gyerekek, a sok-sok közös emlék. A megkérdezett asszonyok nem tervezik, hogy válással vernek véget többéves, több évtizedes házasságuknak. Kérdésünk ezúttal az volt: miért nem? Mária: Nem azt mondom, hogy soha nem jutott eszembe a válás, de az biztos, hogy igazán komolyan soha nem gondoltam rá. Nagy szerelem volt a miénk, a férjem több évig udvarolt ne­kem, s a mi időnkben még el­képzelhetetlen volt, hogy a há­zasság előtt legyen köztünk va­lami. Az évek során összetörőd­tünk, nagyobb viharok nélkül átvészeltünk több mint 20 évet. Nem hiszem, hogy másokénál jobb vagy rosszabb a mi házas­ságunk. Megvagyunk. A válás szerintem nem megoldás. Agnes: Tanítónő vagyok, az osztályomban sok az „elvált szülők gyereke”. Érzékenyeb­bek, sérülékenyebbek, mint a teljes családban élők, a tanulá­sukban is meglátszik, ha valami bántja őket. Ha rájuk nézek, mindig a saját gyerekeimre is gondolok. Nem jöhet semmi olyan rossz, ami arra késztetne, hogy a gyerekeimet megfosz- szam az apjuktól. Márpedig én a válást így fogom fel. Margitka: Nem lehet elég okos az ember gyereke! Lehet, hogy az elején kellett volna szétmenni, de most már minek? A gyerekek megnőttek, elkerül­tek otthonról. Az öregemmel el-eltelnek a napok. Meg aztán, mire is válnánk el? Annak oka kell legyen. A mai fiatalasszo­nyok semmit se szeretnek csi­nálni. Csak váiják haza a pénzt, bejárónőjük van, aki helyettük takarít. Én mertem volna azt mondani, hogy nem bírom a munkát! Agyon is ütött volna az uram! Etelka: Nem válók, s remé­lem, a férjem sem akar, mert nem tartom jó megoldásnak. Lehet, hogy kevesebb gondom lenne, ha nem kellene a férjem­ről is gondoskodnom, de irtó­zom a magánytól. Meg nem is adott okot arra soha, hogy ko­molyan elgondolkodjam azon: el kellene válnom. Hosszú elmélkedések a hitvesi ágyban Egy amerikai felmérés sze­rint a férjeket semmi sem idege­síti jobban, mint az, ha kedves nejük a hitvesi ágyban a legal­kalmatlanabb időben kezd el a világ soráról, mindennapi nyű­geiről, vagy a szomszédék új autójáról elmélkedni. Az a ta­pasztalatuk ugyanis, hogy a gondolatok és szavak ilyenkor addig-addig áramlanak, míg a féijnek elmegy a kedve hitvesi „kötelessége” teljesítésétől. A nőket azonban ez egyálta­lán nem zavaija, számukra ugyanis a hitvesi ágy nemcsak a nemi élet színtere, hanem a gondolkodás és elmélkedés hona is. Nekik semmi nem esik jobban, mint végignyújtózni az ágyon, s mondani, mondani egyre. Ha a férj nem elég türel­mes, lelke rajta. A felmérés egyébként arra nem tért ki: ho­gyan viselik el a nők azt, ha lel­kileg, testileg felkészülve vár­ják a hitvesi ágyban hű párju­kat, ők azonban mérhetetlen fá­radságukra hivatkozva falnak fordulnak, s elalszanak. • A felmérés szerint az amerikai férfiak egy darabig türelemmel hallgatják hitvesüket, majd csüggedten veszik tudomásul: bizony ez az édes alkalom is odalett. A nemek egyenlősége csak vágyálom Sok amerikai lány nem érzi jól magát az iskolában, mert a taná­rok többször feleltetik a fiúkat és többször dicsérik meg őket, mint a lányokat. Egy idő óta mind több helyen szűnnek meg a vegyes osztályok. A női főiskolák száma is szaporodik. A legutóbbi há­rom évben erőteljesen növeke­dett azoknak a hallgatóknak a száma, akik a nők számára fenn­tartott 84 főiskola egyikébe irat­koztak be. Persze ezeknek a höl­gyeknek a száma még mindig csak néhány százalékát teszi ki annak a hétmillió fiatal leánynak, akik az Egyesült Államok főis­koláiban tanulnak. Az amerikai iskolaügyi törvény 1972-ben nyitotta meg lányok számára a fiúk által látogatott osztályok aj­taját. „Közel negyed évszázad­dal a koedukáció után azt tapasz­taljuk, hogy ez nem oldja meg a tanulás problémáit” - mondta Janet Lavin, a Wellesley College tanára. A lányok nem csak arról panaszkodnak, hogy tanáraik hátrányosan kezelik őket, hanem félnek a szexuális zaklatástól is. S jellemző módon a „Hillary Clinton-hatás” is szerepet ját­szik. A First Lady is nők számára fenntartott egyetemen végezte tanulmányait. Az új irányzathoz tartozik, hogy számos nyilvános iskola 6- 7-8. osztályában a lányok és a fiúk külön-külön vesznek részt a matematikai és természettudo­mányi oktatásban. Ezek azok a tárgyak, amelyekben a fiúk az or­szágos statisztika szerint felül­múlják a lányokat. A vegyes is­kolai osztályok megszüntetésé­nek irányzata azonban éles bírá­lattal is találkozik. A nők jogaiért harcoló Polgári Szabadságok Szövetsége nyilatkozatban ítélte el az új irányzatot., Jkz igazságta­lanságok megszüntetése végett a tanárokat kell megfelelően ké­pezni, és nem a tanulókat szétvá­lasztani” - hangzik a nyilatko­zatban. A szövetség akciót indí­tott, hogy a kongresszus törvény- javaslatot fogadjon el, amely kimondja a nemek egyenlőségét az iskolákban. Az,oldalt szerkeszti: Ábrahám Eszter Félre a kebeldúsító pasztillákkal! Ne irigyeljék telt keblű társ­nőiket a szolidabb, kisebb dom­borulatok tulajdonosai. A fog­lalkoztatást és az egzisztenciák alakulását vizsgáló angliai fel­mérés egyik tapasztalata szerint azok a hölgyek, akik csupán kislányos idomokkal rendel­keznek, általában gyorsabban haladnak a karrier útján, hama­rabb kerülnek vezető beosz­tásba, mint azok, akiket elől-há- tul hangsúlyosan nőies alkattal áldott meg a természet. Albert Mehrabian munka­pszichológust a felmérés adatai egyenesen arra késztették, hogy nyomatékosan javasolja: a nagy mellbőségű női munkatársak bő kosztümkabátokkal töltsék föl gardróbjukat, s hivatali foglala­tosságaik, tárgyalásaik alkal­mával lehetőleg csak ezeket vi­seljék. így talán ellensúlyozhatják hátrányukat a legalábbis Angli­ában általában intelligensebb­nek, törekvőbbnek tartott, fiú- sabb alakú kolléganőkkel szemben. Családterápiás világkonferencia lesz Nemcsak az egyén problémá­ival, gondjaival, hanem kapcso­lataival is foglalkozik a pszicho­terápia egyik ága, a családterá­pia. A családtag betegsége a mikroközösség működését be­folyásolja, így azokat a sajátos okokat kutatják, amelyek a csa­ládi környezetben, a tünetek ki­alakulásában vagy fennmaradá­sában szerepet játszanak - mondta Rátay Csaba, a VI. csa­ládterápiás világkonferencia el­nöke azon a sajtótájékoztatón, amelyet az augusztusi családte­rápiás világkonferencia előké­születeiről tartottak. Az augusztus 20-24-e között Budapesten megrendezendő vi­lágkonferencia a nemzetközi családév egyik legjelentősebb hazai rendezvénye lesz. A Nemzetközi Családterápiás Szövetség által támogatott ren­dezvényt a Magyar Családterá­piás Egyesület és a Magyar Pszichiátriai Társaság szervezi azzal a céllal, hogy a kisközös­ségek, a szegények, a kisebbsé­gek, az üldözöttek problémáival foglalkozzanak. A világkongresszust augusz­tus 18—20-a között regionális tanácskozások előzik meg. így nyolc magyar városban, illetve a határon túl Kassán, Marosvá­sárhelyen és a horvátországi Varazdinban rendeznek konfe­renciákat. GYEREKEK! KI MIBEN TUDÓS? A képességfejlesztést korán kell kezdeni • Előbb csak dobolnak, aztán egyszer csak zenekart alapítanak. így megy ez. Tucatnyi felmérés bizonyítja hazánkban, hogy a kisgyermek- korban elkezdett képességfej­lesztés olyan előnyhöz juttatja a gyerekeket, ami egész további életükre hatással lesz. Különösen igaz ez a zenei nevelésre, elég csak Kodály Zoltán sokak által vallott és idé­zett gondolatára hivatkoznunk: a gyermek zenei nevelése már az anyaméhben megkezdődik. E megállapítás minden emberi képességre igaz! Minél korábban engedjük a gyerekben rejlő lehetőségeket kibontakoztatni, annál köny- nyebbé tesszük számára az isko­lát, s általában mindent, aminek műveléséhez ész, szív, tehetség és kitartás kell. ANYA, ÉN MÁR NAGYLÁNY VAGYOK! Játszani és dolgozni is engedjük őket • Mindent együtt. Előbb-utóbb a gyerek is beletanul. Anya mos, főz, takarít, por­szívózik, mosogat, teriget, pa- lántáz, öntöz vagy éppen olvas. Két-három éves kislánya pedig mindenben utánozza. Vagy leg­alábbis szeretné. Ebből aztán gyakran kalamajka támad. A poharat, a tányért eltöri, a vizet, a mosóport kiönti, a kerti ágyá- sokat összemászkálja. Aztán magára keni az összes rúzst, púdert, krémet, amit csak talál a fürdőszobában. Végül felhúzza anyja egyetlen jó cipőjét, kijön a szobából és ártatlanul meg­kérdezi: Szép vagyok? Ügyes vagyok? Az edzettebb idegzetű anyák ilyenkor nevetnek egyet, s mi­után megdicsérték és elismerték kíváncsi és utánzó kedvű kislá­nyukat, mindent a helyére pa­kolnak, rendbe tesznek, s végül egy kicsit megdorgálják az ifjú hölgyet: Máskor előbb kérdezd meg tőlem, hogy mit szabad csinálni! A kevésbé türelmes, vagy fá­radtabb anyák rárivallnak a gye­rekre: Mit csináltál már megint! Nem megmondtam, hogy te eh­hez még kicsi vagy? Á meg­szeppent gyerek nem tudja, mit tegyen. Hiszen jót akart, azt csinálta, amit az anyjától látott. Szerepet játszik, mint mindany- nyian születésünk óta. Kipró­bálja a képességeit, kipróbálja, milyen is nagylánynak, anyu­kának lenni. S ez egyáltalán nem baj, sőt! Szükséges, bár gyakran kényelmetlen és kelle­metlen. Mégis, akkor jár el he­lyesen a fáradt mama, ha engedi a csöpp lányt, hadd tegye! Megéri a fáradságot, hiszen ügyesebb, okosabb lesz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom