Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-27 / 175. szám

1994. július 27., szerda Diákpanoráma 7. oldal ARATTAK A SALGÓTARJÁNI ISZI-SEK A Suli Show győztese: az Amígos Az elmúlt tanévben a Derült Zsömlék Alapítvány újabb rendezvénysorozatot indított el a nógrádi megyeszékhely középiskolás tanulói számára Suli Show címmel. A tanévet végigkísérő rendezvény célja a középiskolák megismerte­tése, barátkozása volt. Az egész éven át tartó vidám, küzdelmes elődöntők után elér­kezett a rendezvény csúcs­pontja. A döntő, melynek hely­színét a strandfürdő sportpá­lyája biztosította minden iskola legjobb csapata számára. A döntőben hat középiskola kép­viseltette magát, melyből a volt 211-es számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet és Szakközép- iskola Amígos nevű csapata — Andó Ákos, Radies Krisztina, Márton Bernadett és Zánki Re­nate) összetételben - bizonyult a legjobbnak. Csampa György műsorvezető segítségével a csaknem kétórás vetélkedőben érdekes és humoros feladatok váltották egymást. Emlékezetes feladat volt a babaetetés, a karaoke-verseny, az embléma-kirakás és a lisztes lufifújó-verseny. Az Amígos tagjai a feladatokat szívvel-lé- lekkel oldották meg, amelynek meg is lett az eredménye. A sikerhez az ISZI leglelke­sebb, legnépesebb szurkoló tá­bora is hozzájárult. A verseny ideje alatti hűvös idő ellenére forró volt a hangu­lat, melyről a résztvevők és a végig jókedvű zsűri tagjai gon­doskodtak. A felejthetetlen ve­télkedőn az eredményhirdetést követően lézerdisco várta az érdeklődőket. A döntőről két operatőr: Fancsik Ferenc és Tóth Tibor videofelvételt is ké­szített, melynek összefoglalója egy őszi Derült Zsömlék adás­ban látható lesz. Bízunk benne, hogy ilyen, és ehhez hasonló rendezvénysoro­zat egyre több lesz, és ha lassan is, de biztosan visszatér a zajos diákélet, amely néhány éve még jellemző volt Salgótarján­ban. Csuberda Judit Megújult iskola vár bennünket Az elmúlt év novemberében kezdték el általános iskolánk bővítését. Az intézmény bejára­tát díszítő sövényt és az elvi- rágzott növényeket eltávolítot­ták. Az akkor még kicsinynek tűnő udvar helyén, ma már a majdnem kész, kibővített iskola látható. Szeptembertől azok az osztá­lyok is itt tanulnak, amelyek régebben nem fértek el tante­remhiány miatt. Bizony előfordult, hogy za­varta a tanítást az óra közben is dolgozó gépek zaja és az embe­rek hangja, de kárpótol mind­ezért, hogy az új tanévben egy megújult iskola fogad bennün­ket. Godó Viktória Ságújfalu ŐRIZZÜK, MENTSÜK MEG! MÉG NEM KÉSŐ! Gondolatok a természetről Nehéz a kutyasors a panelházakban r?gy fülledt délután sétálni HL indultam kutyámmal az er­dőbe. Rátértem egy ösvényre, de alig tettem pár lépést, egy nagy halom szemét állta uta­mat. Sok le nem bomló anyagot dobáltak ide a felelőtlen embe­rek! Kikerültem, de szemem újabb pusztítást látott. A fák ágai le­tördelve, élettelenül lógtak. A kidöntött fatörzseken alig tud­tam áthaladni. Ezeket tapasztalva, sok kér­dés kavargóit bennem: miért ilyenek az emberek? Ennyire nem becsülik a könnyen sebez­hető természetet, amely nélkül ők maguk sem tudnának élni? Miért nem a szeméttelepre vi­szik használhatatlan, megunt dolgaikat? Valami mocorgás zavarta meg elmélkedésemet. Előttem néhány méterre egy kis vörös élőlény matatott a fa alatt a fű­ben. Mókus volt! Életemben nem sok mókust láttam, ezért most különösen megörültem neki. Kutyám ugatására a mókus ijedten mászott fel egy közeli fára, mely egyenlőre elkerülte a fadöntögetők érdeklődését, kkor ébredtem fel az ámu­latból. Jó volt tudni, hogy még van élet ebben az erdőben és ennek a mókusnak még van hová rejtőznie. G. V. Sokan, sokféleképpen gon­dolkodunk az állatokról, az állattartásról. íme egy véle­mény, mellyel lehet vitatkozni és töprengeni is rajta. Barátnőmmel sétáltunk Sal­gótarjánban, a Beszterce-lakó- telepen. Úgy gondoltuk, leü­lünk egy füves-fás parkban, és jól kibeszélgetjük magunkat. Célba vettünk egy igényeink­nek tökéletesen megfelelő he­lyet. Már éppen odaértünk volna, amikor nem nagyon „udvarias” hangon elküldték bennünket, mondván, jelenlé­tünk zavarná az ott sétáló ku­tyákat és idegesek lennének. Figyelmeztetésül már most ugattak (mármint a kutyák). Mi zavarnánk a kutyákat?! — képedtünk el. Tudom, hogy a kutya igényli a futkározást, a szabad levegőt. A németjuhász számára alap­vető fontosságú a bőséges mozgás, valamint az sem mel­lékes, hogy gazdája kellő időt és fáradságot szenteljen neki. A nagy mozgásigényű kutyáknak (pl. a doberman is) rendszeres futtatásra van szükségük. A rottweiler akkor igazán boldog, ha a „családja” életének vala­mennyi eseményében részt ve­het. Viszont képes-e ezeket az igényeket egy panellakásban lakó gazdi kielégíteni? Milyen élete lehet egy olyan kutyának, egy nagy testű ebnek, aki élete nagy részét (a napi 2-3 órát ki­véve) egy zárt 60 négyzetméte­res lakásban tölti? Nem minő­sül-e ez is állatkínzásnak? Nem beszélve arról, hogy az ilyen kutyák között sokkal gya­koribbak a bőrbetegségek is. Az állandó bezártság, a magány miatt a kutya többet foglalkozik saját magával, nyalogatja sző­rét, kisebesíti bőrét. Volt olyan eset, amikor egy panellakásban tartott eb állandó szőrhullással küszködött. Mikor pedig a csa­lád kertes házba költözött, ez a probléma egyszeriben meg­szűnt. A lelki gondokkal is számolni kell. A kutya ingerlé­kenyebb, olykor saját gazdája ellen is támad. Milyen ember az, aki azért tart dobermant, mert mutatós. Vegyen bőrdzsekit, lényegesen kevesebb baj van vele! A betö­rők ellen a németjuhász helyett Az oldal mondata „A nyár ragyog, lobog. Pipacsosok a rétek” JUHÁSZ GYULA Hogy telik a szünet? Dani általános iskolás. Most volt harmadikos.- Szereted a nyarat?- Hogyne szeretném! Nincs iskola. Pedig az jó, hogy sok­mindent tanulunk, de annyit kell egy helyben ülni.- Mit csinálsz a szünetben?- Játszom, biciklizem, ol­vasgatok és majd megyünk üdülni!-Mit szoktál olvasni? Hogy szeretted meg a könyveket?- Hol ezt, ahol azt. Meséket, történeteket és regényeket is. Az első regény, amivel még eléggé nehezen haladtam, a Koldus és királyfi volt. Sok kü­lönleges kifejezés, idegen név volt benne, de érdekesnek talál­tam történetét, ezért csak nem hagytam magam elkedvetlení­teni. Anyu mindig ösztökélt, ragaszkodott hozzá, hogy na­ponta olvassak tíz oldalt. Utána a Lassyet kaptam ajándékba. Azt már nem kellett erőltetni, hamar a végére is ér­tem mert egyre jobban ment az olvasás. Legjobban a Végtelen történetet szerettem. Ez bár hosszú, de végig nagyon izgal­mas és szép is.- Most éppen mit olvasol?-Tolkien regényét, A Babó a címe. Ez hasonlóan mesés, kalandos regény. Szeretném, ha meg tudnám kapni a folytatását, A gyűrűk urát is, az állítólag még érdekesebb.- Milyen volt a bizonyítvá­nyod?-Három négyesem volt, a többi ötös.- Miből kaptál négyest?- Magatartás, olvasás, rajz.- Olvasásból?- Igen. A dolgozatokban mindig sok kérdést tesznek fel és a válaszaim néha pontatla­nok. De most még üdülni ké­szülünk ... Az oldalt szerkesztette Sándor Mlária riasztót kell beszerelni, sok­kalta hatékonyabb.- A gyerek most lesz tízéves, vegyünk neki egy szép nagy kutyát. Megfogadta, hogy min­dig el fogja vinni sétálni. - Mindig így indul. Majd a gye­rek egy-két hónap múltán las­san megunja, a sétáltatás, fürde­tés, etetés, a gondozás a szülők nyakába szakad. Viszik le eső­ben, sárban, hóban, rekkenő hőségben. Majd ők is megun­ják, s jöhet az injekció, és egy nagyon hosszú, nagyon mély álom. Almában egy zöld, tágas mezőn szalad vég nélkül, hem­pereg a fűben, egérre vadászik, miközben madarak ciripelnek, virágok illatoznak, és este fá­radtan, a csillagok fénye alatt megugatja a teliholdat. Szanyi Nóra Salgótarján Táncsics M. Közg. Szakközép. BÉKÉS FEGYVERBEMUTATÓ. Főleg a gyermekek, a fiatalok körében aratott nagy sikert a vasárnap Pásztón tartott közlekedésbiztonsági és ügyességi nap, melynek kere­tében az AZIMUT Ifjúsági Szövetség tagjai fegyvereket is bemutattak. Fotó: Gyurién Tibor „A föld nem örökség a szüléinktől, hanem kölcsön gyermekeinktől” Nyár van. Szünet. Ilyenkor minden diáknak elege van a suliból, a tanulásból, meg mindenből, ami ezekkel kapcsolatos. Talán nem csoda, szinte mindenki arra vágyik, hogy a friss levegőn kiadja magából azt a sok feszültséget, ami tíz hónap alatt fel­gyülemlett benne. Erre van bő két hónapja. Sajnos, ott tartunk, hogy kevés ezért alig lehet találni olyan szép, tiszta helyet, ahol ked­vünk lenne lelülni és gyönyör­ködni a természetben. Minden erdő tele van letarolt fák ma­radványaival és szeméttel. Ha most nem törődünk környeze­tünkkel, mi lesz később: erre mi fiatalok is, egyre többet gondo­lunk, hisz' a kivágott fák ne­künk nem adnak majd árnyé­kot, az elszennyezett talajra mi nem telepedhetünk le. A környzetvédelem része az életmódnak A környezetvédelem helyé­ről és szerepéről az oktatásban beszélgettem Pintér Lászlóval, a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettesével.- Milyennek találja me­gyénk helyzetét?-Nógrádban rengeteg olyan érték van, melyet védenünk kell, és védünk is, de sokat mi sem ismerünk. Nagyon jók a megye adottságai. Vonzó a természeti környezet.-Eléggé védjük ezeket a kincseket?- Elindult egy folyamat, s úgy gondolom, hogy az értéke­inknek már lényegesen na­gyobb figyelmet szentelünk, mint régen, de sok még a tenni­való. Szerintem a környezetvé­delem az adott területen élő emberek éltmódjánk egyik ve- tülete. Ennek látható jele, hogy mennyire rendes, tiszta az adott település. Éppen ezért a szemlé­let kialakítása a legfőbb cél, de igen fontosak az egyszeri al­kalmak. Rádöbbentő erejűek lehetnek előadások, melyeknek hallgatóságában hasznos gon­dolatok fogannak meg, s így a tényleges munkára ösztönöz­hetnek. Támogatnunk kell az olyan szervezetek létrejöttét, amelyek a környezetvédelmi nevelést segítik elő. Ilyen a 4H mozga­lom, melynek céla: a gyerme­kekben kialakuljon a környezetért felelős magatar­tás, hogy felnőttként tudják, mik azok az értékek, melyeket védeniük kell. Minél hamarabb elkezdeni a természeti nevelést- Szerintem fontos, hogy az iskolai oktatásba bekerüljön a természetvédelem. Néhány tanárképző főiskolán beindult a környezetvédelmi szak, sőt több pesti iskolában már köte­lező tantárgyként is tanítják. Megyénkben is így van ez?- Minél hamarabb el kell kezdeni a természet megóvá­sára való nevelést. Az óvodá­ban ismerkedünk környeze­tünkkel, melyet becsülni a ter­mészetes anyagokból készült játékaink révén tudunk igazán. Az általános iskolában a meg­ismerés elmélyültté válik. Ez nem egy tantárgy. Sok minden­nel kapcsolatban van, éppen ezért több helyen foglalkoznak vele. A helyes szemlélet kiala­kítását jelenleg iskolai progra­mok is segítik. A középisko­lákban is egyre több helyen alakulnak zöldkörök, és néhány intézményben megjelent az ember és környezete tantárgy.- Ön szerint milyen hatása lesz annak, hogy az oktatás­ban feltűnt a környezetvéde­lem?- Bizonyos javulás már most is megfigyelhető. Ez azonban attól is függ, hogy mit tudnak a csoportok nyújtani. Mozgal­maik akkor erősödhetnek iga­zán, ha komolyan veszik mun­kájukat. Ehhez elengedhetetlen a szakmai tudás, a hozzáértés. Vannak sürgető és távolabbi feladatok- Az ön véleménye szerint mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy jelentős változás álljon be mind Magyarország, mind Nógrád megye környe­zetének állapotában?-Az ember csinál ezt-azt, ami nem mindig helyes a kör­nyezetvédelem szempontjából. Sok újat talál ki, melynek kö­vetkezményeit nem látja előre, úgyhogy gyakran tudatlanul is nagy károkat okoz. — Ezeket nem lehet teljesen kiküszöbölni, de ha nem tudunk változtatni gondolkodás- és életmódunkon, a környezetünk szép lassan el fog sivárosodni mellettünk. A lényeges válto­zást csak a folyamatos környe­zetvédelem hozhat. Van, amihez kevesebb idő áll rendelkezésünkre (vizeink helyzete, ivóvizünk, levegőnk tisztasága stb.) és van, amit fo­lyamatosan, hosszú távon kell elvégeznünk. Ilyen például a tudatformálás.- Nem bízom abban, hogy az egyik pillanatról a másikra ha­talmas javulás jöhet, de ha a tu­datban rendet tudnánk rakni, biztos, hogy szebb jövő elé néznénk.- Ha olyat teszünk, ami nem jó környezetünknek, akkor gondolkodjunk el ezen az in­dián mondáson: „A föld nem örökség a szüléinktől, hanem kölcsön a gyermekeinktől.”- Köszönöm a beszélgetést. Zvara Enikő Salgótarján Táncsics M. Közg. Szaközép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom