Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-23-24 / 172. szám

1994. július 23-24., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Arcok Harcok 9. oldal A megyei közgyűlés Perliczi János-díjának kitüntetettjei SPORTORVOS ES SZENVEDELYES TURISTA Aki egészségeseket gyógyít Dr. Nyíri László egy évtizedig belgyógyász volt a salgótarjáni kórházban. 1988 óta megyei sportfőorvos. Talán van, aki úgy véli: visszafelé lépett a ranglétrán, hiszen egy tekintélyes szak­területet hagyott el a sportorvoslás miatt. Engem meggyőzött: közel sem így áll a helyzet... Dr. Nyíri László szak­vizsgát is tett sportorvos­tanból Fotó: Rigó Tibor- Amikor jelenlegi helyemre kerültem valóban nem volt nagy presztízse ennek a mun­kakörnek, szinte mindent a nul­láról kellett kezdeni. A körül­ményeket jellemzi, hogy -némi túlzással szólva- egy szakadt mandzsettás vérnyo­másmérőn kívül nem volt semmi más a sportorvosi rende­lőben. A legfontosabb teendőm azonban önmagam felkészítése volt az új feladatra. Ennek ér­dekében szakvizsgáztam sport­orvostanból. Amit a tovább­képzéseken tanultam, itt-ott - főként az Országos Sport­egészségügyi Intézetben- ta­pasztaltam, azt igyekeztem ná­lunk is megvalósítani.- Fokozatosan gyarapítot- tam, korszerűsítettem a mű­szerparkot, amelynek színvona­lában tavaly nagy ugrás követ­kezett be: ekkor sikerült besze­rezni egy olyan kompjúteres EKG-készüléket, ami nemcsak végzi, hanem elemzi is a terhe­léses vizsgálatokat. Az egye­temi városokon kívül alig né­hány megyeszékhelyen van ilyen korszerű műszer. Sportolók is lehetnek betegek-Ön gyógyításra esküdött fel, a sportolók pedig általá­ban egészséges emberek. Ezért kérdezem: nincs nosz­talgiája a belgyógyászat iránt?- Eleinte volt, de amióta ráé- reztem az itteni munka szépsé­gére, már nincs. Nagyon meg­szerettem ezt a helyet. Pszichi­kailag rendkívül megnyugtató érzés panasz nélküli embereket látni, vizsgálni, annak érdeké­ben, hogy megóvjuk őket a megbetegedéstől. Kollégáim­mal a kezdő sportolóknál al­kalmassági vizsgálatokat vég­zünk a különböző sportágakra vonatkozó módszertani levél alapján, a minősítetteknek évente, kétévente - az életkort és a szakág előírásait figye­lembe véve- egyszer-kétszer versenyzési engedélyeket adunk.-Persze sportolók is lehet­nek nemcsak sérültek, betegek is. Ilyenkor beutaló nélkül, bármikor fogadjuk, ellátjuk, és -ha szükséges- a megfelelő intézménybe irányítjuk őket. Jó a kapcsolatom a megyei kórház osztályaival, a volt munkatársa­immal, a budapesti sportkór­házzal. Zöld út az egészséghez- Önt az egészséges életmód egyik helyi apostolaként is számon tartják ...- Valóban megszállott ter­mészetjáró vagyok már elég ré­gen. Időnként megjelenik egy- egy írásom a Turista Magazin című lapban is. Az elmúlt években én is aktív részese vol­tam az Zöld Út Természetjáró Egyesület életre hívásának. Büszke vagyok rá, hogy a ta­valy nyári országos tudomá­nyos sportkongresszuson Zöld úton az egészséghez címmel tartott előadásom részletei iránt dr. Surján László, akkori népjó­léti miniszter személyes levél­ben is érdeklődött.- A Perliczi-díj előtt né­hány hónappal önt a Magyar Sportorvos Társaság is kitün­tette: Dalmadi Zoltán nevével fémjelzett emléklapot kapott a sportorvoslás terén elért tu­dományos, kutató és gyakor­lati tevékenységéért. Mit je­lentenek az ön számára az el­ismerések?-Természetesen jólesik, ha mások is - az egészségügyben és a sportmozgalomban egy­aránt- észreveszik a munká­mat, törekvéseimet. A kitünte­tések óriási lökést adnak, arra ösztönöznek, hogy még jobban csináljam, amit az eltelt hat év­ben elkezdtem, végeztem. Csongrády Béla Sok évi gyógyszerészmunka elismerése Szegő János, a salgótarjáni Acélgyári úti gyógyszertár vezetője a napokban vehette át a már hagyományosan évente odaítélt Perliczi János-díjat. A gyógyszerész 1978 óta, tehát tizenhat esztendeje vezeti a gyógyszertárat, ahol igényes, jó színvonalú munka folyik, öt látogattuk meg munkahelyén. A gyógyszertá­rakban gyakran tapasztalt hideg udvariassággal szemben, itt kedves, otthonias légkör fogadott bennünket. Ez nemcsak a ki­tüntetett gyógyszerészt, hanem öt kolléganőjét is dicséri.- Hogyan lesz valakiből gyógyszerész?- Budapesten egy élelmisze­ripari középiskolába jártam. Itt igen komolyan vették a kémiát és a biológiát. így kerültem kapcsolatba a gyógyszerészet- tel, ami nagyon megtetszett ne­kem.- Harminchárom eszten­deje dolgozik az egészségügy­ben. Korábban is elismerték már a munkáját?-Nem panaszkodhatom, hi­szen a munkámat többször is el­ismerték a Kiváló Dolgozó cím odaítélésével. És most megkap­tam a Nógrád megyei Per- liczi-díjat.- Hogyan fogadta a hírt, hogy az idén egyikként ön kapja a Perliczi Jánosról el­nevezett elismerést?- Nagyon meglepett. Megyei díjak között ez a legmagasabb, amit egészségügyi dolgozó kaphat. Általában orvosoknak szokták átadni, így külön öröm a számomra, hogy én mint gyógyszerész vehettem át ezt a díjat.-Mivel érdemelte ki az el­ismerést?-A megyei közgyűlés több mint 30 éves munkásságomért tüntetett ki. Talán életműdíjnak is lehetne nevezni, illetve te­kinthetem.-Megváltozott valami ön körül a díjátadás óta? Szegó' János: Külön öröm a számomra, hogy mint gyógyszerész átvehettem ezt a kitüntetést- Sokan megismernek és gra­tulálnak. Ez nagyon jó érzés. De minden más maradt a régi­ben. Továbbra is vezetem a gyógyszertárat, amit nagyon szívesen csinálok. Ugyan mit kívánhatnék ezenkívül még magamnak? Zvara Enikő Két évtized az otthon élén - a betegek „anyja” Bertók Sándorné, a ludányha- lászi szociális otthon vezetője csaknem 20 éve vezeti az in­tézményt: 1975 október else­jén jött ide a salgótarjáni me­gyei kórházból, ahol koráb­ban 17 évig volt ápolónő.- Az egész munkásságom az egészségügyhöz, a szociális el­látáshoz és ennek javításához köt - mondja. - A ludányhalá- szi intézményben szerencsére alkalmam volt modell kísérle­tek elvégzésére, és olyan jel­legű tudományos munkára, amelyben részt vehettek az in­tézet felsőfokú végzettségű dolgozóin kívül az ápolónők is.- Hogyan telik egy napja?-Sosem egyformán! Az az igazság, hogy még az időjárás is befolyásolja, mert a betegek kedélyállapota ettől is függ. Egyébként egy kicsit szűkösen vagyunk az intézményben, hi­szen a 390 férőhelyen 420-an osztoznak. A szakszemélyzet is csak 82 főből áll, ez is nagyon kevés egy ilyen létszámú ott­honban. Főleg ápolónőből szenvedünk hiányt... Egyéb­ként értelmi fogyatékos, súlyos értelmi fogyatékos, elme- és szenvedélybetegeket ápolunk, egymástól elkülönítve.-1975-től milyen fejlődésen ment át az intézmény?- Két nagyobb építkezés zaj­lott le, és sikerült bővíteni is a létesítményt, az utolsó épület- szárny 1991-ben készült el. Sajnos, a terv szerinti további bővítésre már nem maradt pénz. Mindezeken kívül - az orvostudomány fejlődését kö­vetve - sikerült számos újdon­ságot is bevezetnünk. Bertók Sándorné -rt­— Mivel töltik napjaikat a gondozottak?- Többségük munkával. Igyekszünk foglalkoztatni őket, és a ház körüli munkákon kívül rendes, munkakönyves állásra is lehetőségük van: gemkap­csokat és egyéb írószereket csomagolnak. A mezőgazda- sági munkát nem sokan vállal­ják közülük, legfeljebb az idő­sek közül néhányan. Ameny- nyire lehet, igyekszünk szóra­koztatni is a gondozottakat: idén voltunk a diósgyőri speciá­lis olimpián, ahonnan több be­tegünk is arany- valamint ezüs­térmet nyert. Egerben néptánc- és népdalversenyen is részt vet­tünk, ahol a néptáncosok első helyezést értek el. Egyik szóló­énekesünk is dicséretet kapott - ez különösen szép eredmény, hiszen az illető nyolcéves ko­ráig egyáltalán nem is beszélt. Aki akar, az befizethet nyara­lásra is: idén már voltunk Zsó- rifürdőn és mennek Jászárok- szállásra is. A színjátszóink Tamásiba mennek, és ez lesz az első ilyen megmérettetésük, hi­szen a nyilvánosság előtt még nem léptek fel.-Az emberek többsége nem szokott ilyen sokáig egy mun­kahelyen dolgozni.-Áz a titka, hogy nagyon kell szeretni ezeket a betegeket! Sokan közülük „anyá”-nak, vagy „anyám”-nak szólítanak. Volt rá példa, hogy egy tőlem jóval idősebb, cigány szárma­zású, barna bőrű asszony nyil­vános helyen nevezett így - az emberek bizony nagyon meg­bámultak bennünket... Gon­dozottjaink többségének sajnos semmiféle családi háttere nincs, így az itt dolgozóknak kell pó­tolniuk azt a szeretet, amit nem kaphatnak meg mástól! A megyei önkormányzat Ber­tók Sándorné munkásságát a Perliczi János-díjjal jutal­mazta. Faragó Zoltán ZÖLDI LÁSZLÓ „macskakörömpörköltje” Önmagukról mondják Társaslény Én magammal tudok a leg­jobban kijönni. Nagy Feró rockénekes, a nemzet csótánya, az Antall-kormány csalogánya (Magyar Fórum, február 10-i száma) Legalább őszinte Ki van nekem nálam fonto­sabb? Vitray Tamás tévészemélyiség (Vdsárnap, június 19.) Krátereszű Nekem jól bugyborog az agyam, szinte forrásban van, ezért is fogy nálam oly gyorsan a festék. Schéner Mihály festőművész (Reggeli Délvilág, február 5-i száma) Terepjáró író Olyan vagyok, mint a gi­liszta: menet közben fölfa­lom a földet magam előtt és kiürítem. Moldova György író (Mai Nap, március 13.) Mellékszerep margójára A születendő csodának én csak a héja vagyok. Psota Irén színésznő, a budapesti Madách Színház tagja (Népszava, március 18.) Nocsak Pufogó alkat vagyok. Tordy Géza színész-rendező, a budapesti Vígszínház tagja, a veszprémi Petőfi Színház főrendezője (Zalai Hírlap, június 15.) Negatív jóslat Valószínűleg csak akasztott ember nem leszek. Morvái Ferenc nagyrédei nagyvállalkozó, kazánkirály és műkedvelő Petőfi-kutató, kisgazdapárti országgyűlési képviselő (Griff, március 10.) A siker titka Igyekszem infantilis ma­radni. Czakó Gábor katolikus író, a Magyar Szemle szerkesztője (Naplójúnius 11.) Tiszta lap és történelmi megbékélés III. Tiszta lap címmel az SZDSZ kongresszusa a közelmúltban fogadott el nyilatkozatot, amikor megszavazta az MSZP-vel kötött koalíciót. Nyilatkozatuk kimondja: a politikai szövetség a magyar demokrácia érdekében kötte­tett olyan pártok között, ame­lyek a múltban egymással szemben álltak. Elitharcok 1987-1990 Ma mind kevesebben vitat­ják a jövőre vonatkozóan a „tiszta lap” újranyitását. E cél érdekében azonban ajánlatos a nem tiszta múltat végiggon­dolni. Az előzőekben az ötven­hatos generáció, illetve a het­venes-nyolcvanas évtizedek el­lenzéki csoportjainak ellent­mondásos élményeit elemez­tük. Ezúttal a rendszerváltozás esztendei következnek. A legnagyobb meglepetés 1987-ben érte a magyar közvé­leményt: megbukott a Ká­dár-rendszer. Kádár János ugyan pártvezető maradt, de Grósz Károly majd Németh Miklós kormánya elkezdte a „puha diktatúra” intézményei­nek lebontását. Mindenkit ké­születlenül talált ez a váratlan nyitás. Társadalmunk többsé­gének ugyanis fogalma sem le­hetett az ország gazdasági helyzetének súlyosságáról és főképp annak szociális követ­kezményeiről. A párton belüli reformcsoportok hirtelen a ha­talomgyakorlás közelébe jutot­tak. Ez azt jelentette, hogy ne­kik kellett átvállalniuk a teljes erőd gondnokának szerepét, felelősségét. A politikai hata­lomhoz azonban foggal-kö­römmel ragaszkodott Kádár szőkébb környezete. Az ellenzéki elitek mind­egyike elismerte azt az elemi tényt, hogy a létező szocializ­must csak fokozatosan lehet le­bontani. Ennek módjában vi­szont nem tudtak megegyezni egymással az akkori radikális liberálisok és a népi moz­galom szerveződő csoportjai. „Kádárnak mennie kell!” - mondja ki a radikálisok nyilat­kozata, a ’87-es társadalmi szerződés. A '87 szeptemberi lakiteleki nyilatkozat még nemzeti, össztársadalmi össze­fogásról beszél. Ettől a pillanat­tól ellentét és gyanakvás feszül az ellenzéki elitek, a liberálisok és a népiek között. Ennek je­gyében egymással szemben ala­kul meg 1987-88-ban az MDF és az SZDSZ. Az akkori állam­párt, az MSZMP belső hatalmi ellentétei szintén megjelennek a két ellenzéki mozgalom köl­csönös vitáiban. Nyilvánvaló és nyíltan vállalt a kötődés Pozs- gay Imre reformcsoportjához az MDF akkori népi írói vezető köreiben. Az MDF ezért nem alakul '89 őszéig önálló politi­kai párttá: társadalmi mozga­lom marad, így könnyebben tartja fenn a Pozsgayval kö­tendő politikai szövetség ké­sőbbi lehetőségét. Radikálisabb az SZDSZ ek­kori törekvése: gyorsabb rend­szerváltozást követel. Működé­sét ezért jobban igyekszik aka­dályozni a kormányzat, de az MDF akkori vezetése is leendő politikai ellenfélként kezeli a szabad demokratákat és a meg­alakuló Fideszt. Gorbacsov, Prága, Berlin 1989 elején még nagyon ke­vesen tudják, hogy Közép-Eu- rópában megpecsételődött a lé­tező szocializmus sorsa. Gor­bacsov több lépcsőben meg­egyezett Reagennel: a Szovje­tunió nem akadályozza meg a térség országaiban a demokra­tikus polgári átalakulást. A világpolitikai változásra az MSZMP reformpolitikusai rea­gálnak leggyorsabban: leváltják Kádárt, kerékasztal-tárgyalá­sokba kezdenek az ellenzékkel. A párton belül szakítanak a múlttal: újraértékelik '56-ot, új­ratemetik Nagy Imrét. Megin­dul a belső megújulást kezde­ményező reformkörös mozga­lom. Végül októberben formáli­san is kettéhasad a régi állam­párt, megalakul a Magyar Szo­cialista Párt. 1989 októberére minden nemzetközi és belső feltétel adott a demokratikus szocia­lista reform győzelméhez, az ország fokozatos polgári átala­kulásához! Úgy látszik, hogy Pozsgay köztársasági elnök lesz és a szabad parlamenti vá­lasztások után MSZP-MDF ko­alíciós kormány alakulhat. Ekkor robban a bomba: kitör a forradalom Csehszlovákiában és Kelet-Németországban. Ezért változik meg minden Ma­gyarországon 1989 végére! Az SZDSZ népszavazást kezdeményez és megakadá­lyozza Pozsgay elnökségét, az azonnali parlamenti választá­sokat, a reménybeli MSZP-MDF nagykoalíciót. Az MDF azonnal irányt vált: Antall József jobbközép kon­zervatív szövetséget hirdet meg a kisgazdákkal és a keresztény- demokratákkal. Pillanatok alatt kiéleződnek a politikai ellenté­tek, a három pártszövetség köl­csönösen egymás elleni nyílt politikai harcba kezd. A magyar társadalom ámul és bámul: Magyarországon nincs forradalom, mégis meg­történik a rendszerváltozás. A három politikai elit: a reform­szocialisták, a radikális liberáli­sok és a nemzetközi konzerva­tívok politikai pártjai ádáz csa­tában döntik el a rendszerválto­zás egész tartalmát. Paktum és szembenállás 1990 tavaszán-nyarán min­den politikai párt harcol egy­más ellen. A liberálisok és a konzervatívok óriási szóla­mokkal csépelik a „kommunis­tákat” - a demdokratikus balol­dal sarokba szorul, látszólago­san elszigetelődik. Tüzet okád egymásra az MDF és az SZDSZ - így fel sem merülhet az egyébként egyedül logikus konzervatív-liberális nagykoa­líció gondolata. A győzelmi mámorban tom­boló MDF-fel Antall József csak a paktumot tudja elfogad­tatni. A politikai elitek belső harcaikat az élet minden terüle­tére kiterjesztik. Bilecz Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom