Nógrád Megyei Hírlap, 1994. július (5. évfolyam, 153-178. szám)

1994-07-23-24 / 172. szám

8. oldal Hétvégi Magazin • Elet - Képek 1994. július 23-24., szombat - vasárnap HÉT ÉVVEL EZELŐTT KÜLFÖLDRŐL INDULT A KEZDEMÉNYEZÉS Mikor avatják boldoggá Mindszenty Józsefet? Mindszenty József születésének szá­zadik évforduló­ján, 1992-ben je­lentette be Paskai László bíboros, hogy kérelmezték Magyarország egykori herceg- prímásának bol­doggá avatását. Az eljárást a nyolcvanas évek végén külföldön kezdeményezték.- Kikben és miért vetődött fel Mindszenty bí­boros boldoggá avatásának gon­dolata? - kérdez­tük dr. Mészáros István professzort.- Amíg itthon hallgattak róla, addig a nyugati országokban a Az esztergomi kardinális festményen magyarság iránt érdeklődő közéleti személyisé­gek és az emigráció magyar­sága is hirdette a bíboros em­beri és főpapi nagyságát, imád- ságos, engesztelő lelkületét. A vallás tanítása szerint az ember élete nem ér véget a halállal, hanem különleges szellemi kö­zegben, egy másik létrendben folytatódik. Az igaz emberek - és egyértelműen közéjük tarto­zik Mindszenty bíboros - Isten közelségébe kerülve, közbenjá­róként törődnek azzal a földi közösséggel, amelyhez haláluk előtt tartoztak.- Milyen „hivatalos” eljá­rás előzi meg a döntést?- A boldoggá avatást egyéb­ként nem egyszerűen elrendelik az egyházi vezetők, hanem konstatálják az illető személy őszinte, szívből fakadó tisztele­tét. Mindszenty bíboros bol­doggá avatási kérelmét a bécsi bíboros-érsek 1987-ben nyúj­totta be a Vatikánhoz, majd magyar kérésre az eljárást áttet­ték az Esztergom-Budapesti Érsekségre. Kinevezték az egy­házjogban előírt ügyészt, dr. Erdő Péter professzort, a jegy­zőt, Süllei Lászlót és a történész bizottságot, melynek jómagam is tagja vagyok. Mi a bíboros hiteles életrajzát állítjuk össze, mások pedig az imameghallga­tásokról szóló tanúságtételeket gyűjtik, azoknak a vallomását rögzítik jegyzőkönyvben, akik­nek fohászát a bíboros „fönt­ről” meghallgatta, teljesítette. Összeírják a személyéhez kö­tődő csodákat, azokat a jelen­ségeket, amelyeket a tudomány mai állása szerint nem lehet megmagyarázni. A teljes do­kumentumot tüzetesen tanul­mányozza majd az illetékes va­tikáni testület és a népnyelven az „ördög ügyvédjének” neve­zett tisztviselő, aki azt vizs­gálja, hogy felhozhatók-e, s ha igen milyen érvek az illető bol­doggá avatása ellen. Ha minden rendben „találtatik”, a Szent­atya kihirdeti, hogy Mindszenty Józsefet ezentúl boldogként kell tisztelni.- Boldog Margitot csak több évszázaddal halála után avatták szentté. Ilyen sokáig elhúzódhat Mindszenty bíbo­ros boldoggá avatása is?- Bizony sok éven, évtizede­ken át elhúzódhat. Az egyházi szervek nagyon körültekintőek, szigorúak e kérdésben.- Mi az azonosság vagy a kü­lönbség a boldogok és a szen­tek között?- Lényegét tekintve alig van eltérés. A boldogot egy kisebb közösség, például egy nép, egy ország tiszteli, míg a szentté avatott személy tisztelete az egész világra kiterjed.- A magyarok közül kik let­tek boldogok illetve szentek?- Az ismert történelmi szen­teket Istvánt, Imrét, Lászlót, Árpád-házi Szent Erzsébetet, valamint IV. Béla leányát, Margitot említhetem; a boldo­gok közül a három kassai vér­tanút, de hivatalos boldoggá avatás nélkül is „boldogként” tiszteljük a 13. századi eszter­gomi kanonokát, Özsébet, a pá­losok szerzetesrendjének meg­alapítóját. (szó - FEB) SZENT ANNA-BÚCSÚ LESZ HÉT VÉGÉN SZENTKÚTON Növekedjék és haladjon a tökéletesség felé (A hét végén, szombaton és vasárnap tartják a messze föl­dön híres búcsújáró helyen, Szentkúton a Szent Anna-napi búcsút. A katolikusok Szűz Mária édesanyjára emlékez­nek. Ebből az alkalomból köz­lünk Mindszenty József her­cegprímás, bíboros, esz­tergomi érsek Felnevelő édesanyánk című tanul­mányából részleteket.) Szent Tamás szerint a természet nemcsak a gyermek világra jövete­lét akarja, hanem azt is, hogy növekedjék és ha­ladjon a tökéletesség, az erényállapot felé. Az egyházi törvénykönyv is a házasság legelső célja­ként a gyermeknemzés mellett a gyermekneve­lést említi és azt súlyos kötelességként jelöli meg. Ugyanezt hangsú­lyozza XI. Pius is... A család és benne fő­ként az anyai nevelés az alapja, kiindulása min­den későbbi nevelésnek; ez dönti el, milyenné fej­lődik a gyermek a szüle­tése pillanatában meg­levő adottságok alapján. Mivel az apa a házon kí­vül foglalkozik, a szülői neve­lés voltaképp anyai nevelés. Az anya a testi nevelést majd­nem kizárólag, a szellemit és erkölcsit pedig, különösen a gyermekkorban, nagyobbrészt végzi. Az anya kezdi és foly­tatja a gyermeki lélek képzé­sét. „ö a Rector Magnificus, sőt majdnem az egész egye­tem. 0 Sokrates a kicsi tanít­vány mellett, amikor fogal­makra tanítja; majd a Keresz­telő, hisz Krisztushoz vezeti, majd Mária, hiszen a mennyei Atyáról beszél neki; majd Anna, amikor az ifjú Sámuelt imára, Isten hívása követésére tanítja..." Az anyai nevelés értékére felhozhatnék, hogy Ada Negri-t (1870-) a szegény szövőgyári munkásanya oly alapvetéssel nevelte, hogy azáltal híres költőnő, felsőbb leányiskolái irodalomtörté­net-tanárnő lett. Pestalozzit (1746-1827), a nagy nevelőt egyszerű anya neveli. így írja meg Pestalozzi a Hogyan ok­tatja Gertrud gyermekeit?... Egyszerű anyák... a nevelés- tudománynak hírét sem hallot­ták, jó lélekkel és kegyelem­mel csodálatos értékeket dob­nak nevelésükkel a társadalom élére. Az anyának gyermeke­ire gyakorolt befolyása külö­nösen azok gyermeké­veiben minden testi és szellemi nevelésben el­sőrangú. Ez érvényesül az iskolázás előtt, alatt és után. A családi nevelés a gyermekorvosok és lé­lekbúvárok szerint már a születéssel megkez­dődik, Ha nem akkor kezdődik, a gyermek- nevelés elkésett, hiszen a csecsemőnek is van jelleme. Hozza magá­val a testi, lelki alapot, amelynek vadhajtásait az anya, a családi élet kertésze nyesegeti. Épp ezért az élet első hat esztendeje és annak testi, lelki nevelése döntő jelentőségű az egész életre. Művelt­séget, tudást, idegen nyelvekben való jártas­ságot szerezhet a gyermek később is. Meleg szívet, megingathatat­lan alapot soha többé. Ezt ott­hon kell kapnia. Ahogy a keresztény nevelés alapja az egész ember, a ter­mészet egységében összefor­rott test és lélek; a családi ne­velésé is az. Magában foglalja az egész emberi, érzéki, szel­lemi, értelmi, erkölcsi, családi és társadalmi élet összességét. Az édesanya című könyv címlapja r t UVEGGYARI MUNKÁS VISSZAEMLEKEZESE IFJÚKORI KATONASKODASARA ES OROSZFOGSAGBA ESESENEK TORTENETERE Szent karácsony estém és szilveszterem 1914-ben az orosz fronton Salgótarjánban, a Nógrádi Történeti Múzeum adattára őrzi azt a kézírásos memoárt, melyet Gyuris Ferenc, a salgótarjáni üveggyár egykori munkása írt. Több éven keresztül vetette pa­pírra visszaemlékezéseit. Hetvenhat éves korában, 1963-ban fe­jezte be. Az alábbiakban ebből, az Életem és emlékeim című életrajzból közlünk részleteket, elvégezve a szükséges nyelvi és stiláris javításokat, de a tartalmat hűségesen megőrizve. Nyolcvan esztendeje tört ki az első világháború Hátranéztem és intettem a főhadnagynak, hogy a puskám­nak vége. Visszaint, hogy men­jünk le a tartalék puskáért. Rá­nézek a két segédemre, hát már feküsznek holtan. Fejlövés. In­tek, hogy már csak magam va­gyok, erre a főhadnagy az egyik honvédjét küldi felém, de az is lövést kap. Másikat küld, az szintén néhány lépés után ösz- szerogyott. Szót nem hallani a nagy lövöldözésben. A tarta­lékpuska lóháton. Még láttam, hogy a főhadnagy int a lovas­nak, hogy vegye le a géppuskát, de abban a pillanatban több gránát csapott le, s az ember és a ló cafatokra tépve szétrepült. Ekkor a főhadnagy is elesett. Tejet adott az öregasszony A következő pillanatban va­kító fény és dörrenés előttem, nehéz ütés a mellemen, s meg­szűnt körülöttem minden. Arra eszméltem fel, hogy ömlik a víz az arcomon, meg a nyakamon lefelé. Élek. De hol vagyok? Hol vannak az oroszok és hol a mie­ink? Ezen töprengve kimozgat­tam magam a sárból. Mi történ­hetett itt? Nem tudok kioko­sodni. Közben már virradni kezdett. Jó sokáig feküdtem eszméletlenül a sárban, mert amikor a baj történt velem, ak­kor kezdett sötétedni, és akkor még nem volt sár. Kutyaéhes lettem, nem messze az úttól kis házikót pil­lantottam meg. Egy idősebb asszony lépett ki belőle. Amint széjjelnézett, engem meglátva, majd hanyatt esett az ijedtség­től. Nem is csoda. Hosszú ha­jam, hosszú szakállam meg ba­júszom volt, a ruhám tele sár­ral. De megismerte bennem a katonát és mindjárt hozott egy csésze tejet. Elbeszélte, hogy abban az irányban, ahonnan jö­vök, tegnap nagy csata zajlott, de az eső beálltával megszűnt a lövöldözés. „Cukorsüvegek” ünnepre Karácsony napja volt. Hogy méltóan megünnepelhessük a szent estét, arról az orosz gon­doskodott. Huszonnégy centi- méteres nehéz ágyúkkal kezdte lőni állásainkat. Minden lövés­nél, mintha kigyulladt volna az ég, és akkor már jött is a hang­gal együtt a cukorsüveg nagy­ságú gránát, mély gödröt ki­vájva ott, ahol leesett. A sötétben nem lehetett le­látni a völgybe. Hirtelen a jobb oldali frontszakaszon ordítás támadt: úrrá, úrrá! Ez az oro­szok csatakiáltása. Lóhalálában küldönc jött, parancsot hozott: a géppuskákat hátra vonni, és a jobb oldal felé is irányítani. Az oroszok oly csendben támadták meg a jobb oldalt, hogy csak akkor vettük észre, ami­kor már a rajvona­lunkban voltak. Há­romszázhatvan em­berünket elfogták és elvitték a front­ról. Tovább akartak támadni, de a gép­puskáink megszó­laltak, a támadó se­reg megtorpant, majd sietve vissza­húzódott. Minket, géppuskásokat visszaküldték a he­lyünkre. Távollé­tünk alatt itt is tá­madtak. Itt azonban az oroszokat már Az addigi történelem leg­iszonyúbb vérontásának közvetlen előzményei nyolc­van esztendővel ezelőttre nyúlnak vissza. A háború parazsa ugyan évtizedek óta izzott, több helyi fegyveres konfliktus is keletkezett, de egyik sem rendelkezett ak­kora erővel, hogy világmére­tűvé növelje az ellentéteket. Ahhoz az Osztrák-Magyar Monarchia és a század elejé­től vele mind ellenségesebbé váló Szerbia viszonyának tel­jes elmérgesedése kellett. Ez következett be 1914 nyarán. Június 28-án délelőtt szerb merénylő áldozata lett a bos- nyák fővárosban, Szarajevó­készenlétben várták, úgyhogy érzékeny veszteséget szenved­tek. Véres fejjel elmenekültek, ott hagyva sebesültjeiket és ha­lottaikat. Az én fedezékemben is két haldokló oroszt találtunk szuronnyal keresztűlszúrva. Máskor irtóztam volna tőlük, ban Ferenc Ferdinánd tró­nörökös és felesége. A rend­kívül népszerűtlen trónvá­rományos hadgyakorlaton vett részt, a mindössze hat évvel korábban megszállt te­rületen. Látogatásából már csak egyetlen nap volt hátra. Hiába óvták, hiába szapo­rodtak a baljós jelek, Ferenc Ferdinánd előbbre valónak tartotta a Monarchia tekinté­lyének megerősítését és saját presztízsét. Szinte szédülten hajszolta sorsának beteljesü­lését. A Monarchia július 28-án hadat üzent Szerbiának. Ez a tett maga után vonta a töb­bit: Európa lángba borult. most megnéztem őket. Utolsó­kat vonaglottak éppen. Amíg a géppuskákat felállítottuk, addig a két orosz kiszenvedett. Nem maradt más hátra, mint a halot­takat kihúztuk és legurítottuk a hegyről, a vért pedig kilapátol­tuk. Pár napon belül Németor­szág hadat üzent Oroszor­szágnak, majd Franciaor­szágnak, míg Nagy-Britan- nia a németeknek. Japán au­gusztus végén üzent hadat Németországnak. 1917 ápri­lisában belépett a háborúba az Egyesült Államok is. Az 1914-18 között zajló első világháborúnak tízmillió katona és körülbelül ugyan­ennyi polgári személy - bele­számítva a járványokat, az éhhalált is - esett áldozatul. De nem tanultak belőle a po­litikusok, a kormányok és a népek. Alig húsz év múlva másodszor is lángba borult Európa és nyomában a világ. A szomjúság tovább kíno­zott. Én már nem bánom, akármi lesz, vizet keresek. El is indultam a legközelebbi ház felé. Egy kis holdfény világí­tott. A házhoz érve a kutat ke­restem, de nem találtam sehol. Bent hangos beszéd folyt. Be­nyitottam. Egy csomó magyar tiszt tartózkodott ott. Az egyik hadnagyocska felém ugrott és „mars, mars ki innen!” szavak­kal fogadott. Ez a fogadtatás nem tett rám különösebb hatást, hiszen már eléggé ismertem a tisztjeinket. Azt kiáltotta még utánam: „Lóg a disznó, de majd ellátom a baját!” Gorombáskodás után az égbe Még mindig ágyúzott az orosz, dacára annak, hogy éjjel volt, s így a célt nem is láthat­ták, csak találomra lőttek. Alig tettem kétszáz lépést, nagy grá­nát csapott be a házba, és fel­robbant. A gerendák szétrepül­tek. Innen ugyan nem menekült meg senki. Nem győztem eléggé hálát adni a goromba hadnagyocskámnak, aki most már a másvilágon gorombás- kodhat és vele együtt a többi tiszt is. Óvatosan folytattam az utam az erdő felé, amíg egy erélyes hang az erdőből meg nem állí­tott: „Sztoj! Poddajsza!” Ma­gyarul annyit jelent: Állj, add meg magad! Számítottam ugyan ilyesmire, mégis meg­ijedtem. A következő pillanat­ban sortűz dördült, a földre vág­tam magam és gurultam le a mélyedésbe, sűrű puskaropogás közepette. Lent már biztonság­ban voltam. Ez volt a karácsony estém. A szent éjszakám. 1914-ben, az első világháborúban. Két tűz közé kerültünk Eltelt egy hét. Az orosz gép­puskatűz miatt ki sem dughat­tuk fejünket a fedezékből. És a mi géppuskánk nem működött. Az ágyútűz megszűnt, ami a je­lenlegi körülmények között na­gyon gyanús volt. Egyszer csak az oroszok kiugrottak az árok­ból és támadásba lendültek. Há­tunk mögött is hangos úrrá, úrrá kiáltások hangzottak el. A helyzet kilátástalan volt. Ékkor eszembe jutott, hogy az oroszok a géppuskás legény­séget szokták legyilkolni. „Gyorsan más fedezékbe!” - kiáltottam és lelöktem a gép­puskát a völgybe. Gyorsan elás­tuk a revolvereinket, és átugrot­tunk más fedezékbe. Legfőbb ideje is volt, mert a hátulról jövő oroszok már piszkálták ki a fedezékükből az embereket. így zárult le harctéri esemé­nyeimnek sorozata. Már igazán nem bántam, hogy szereplésem véget ért 1914 szilveszter éjje­léről újévre virradóra. Két tűz között voltunk, menekülni nem lehetett, ellenállni tiszta eszte- lenség lett volna. A völgybe letereltek minket, ahol újabb katonák vettek át bennünket. Rutnikoknak hívták őket. Öreg tartalékosok. Több emberség volt bennük, mint a frontkatonákban. Háborús jelenet képes lapon az első évekből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom