Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-30 / 152. szám
6. oldal Látóhatár 1994. június 30., csütörtök ÉRTÉKES, ALKOTÓ HÉTKÖZNAPOKAT KÍVÁNUNK AZ ÉPÍTÉSZETI VILÁGNAPRA Általában minden igazán jó alkotás időálló Magyarországon először hat évvel ezelőtt ünnepelték meg az építészeti világnapot, melyet az Építészek Nemzetközi Szövetsége minden esztendő július első napjában állapított meg. Az esemény jelentőségéről Tamássy Istvánnal, Nógrád megye napokban leköszönt főépítészével beszélgettünk. Átadta helyét az urbanisztikai társaság megyei szervezete élén is. Mindennek oka az a tény, hogy országgyűlési képviselő lett az SZDSZ megyei listáján, s részint a hatályos törvények, részint megnövekedett elfoglaltsága nem teszik lehetővé a folytatást.- Tizenkét évig volt megyei főépítész. Mikor volt nagyobb hatalma: a rendszerváltás előtt vagy után?- A megyei önkormányzatnál lényegesen kisebb jogkörrel, kevesebb lehetőséggel rendelkeztem, mint a tanácsrendszer idején. Ez az önkormányzati törvényből fakadt. A megyei önkormányzat ugyanis nem felettese, hanem partnere a többi önkormányzatnak. Vagyis a megye nem szólhatott bele a falvak, a városok elképzeléseibe. Ezt nem tartottam szerencsésnek az építészetben, mert a szakma még nem jutott el arra a fokra, amelyen az állami beavatkozás és az egyéni szándék összhangja megteremtődik. Az államnak egyfajta szabályozó szerepet - amely a közösség érdekében korlátozást jelent - fel kell vállalni, miközben természetes igény az egyéni akarat megvalósítása. Rendezési tervek készültek-Hogyan tekint vissza megyei főépítész múltjára, mennyire tartja sikeresnek? — Ami az elmúlt harminc évben a megyében történt - tizenöt évig tervező-építész, előtte évekig építésvezető voltam -, azt nem kell szégyellnünk, sőt büszkék lehetünk rá. Az építészet története - hiszem- nem fogja ezt az időszakot az elveszett idők közé sorolni. A megyei főépítésznek döntően a megye területfejlesztését kellett szem előtt tartania. Ehhez a főnökeimtől minden segítséget megkaptam, így én nagyon sok általam hibásnak vélt dologba bele tudtam szólni. A nyolcvanas évek közepére minden településnek készült rendezési terve, köztük az ötven legkisebbnek is, a megye anyagi támogatásával. Mennyire voltak ezek sikerültek? Mutatja, hogy sok helyütt még ma is ezekből a tervekből dolgoznak. Nulláról lett minden- Az egyik legsikeresebb terv a híres búcsújáróhelyé, Szentkúté. Hogyan gondoltak erre akkor?- A területfejlesztést valóban nagyon komolyan vettük. Szentkúton két-háromszázezer ember fordult meg évente, ezt nem hagyhattuk figyelmen kívül. Felmértük a megyében a külterületeket, és sok ilyen helyet helyzetbe hoztunk azzal, hogy megváltoztattuk a státusát, mivel a rendelkezések szerint ugyanis külterületen nem lehetett építeni. A státusváltozás nagyon jó hatással volt a fejlődésre. Korábban Szentkúton sem lehetett egyetlen kapavágást ejteni. A nulláról inTamássy István: Büszkék lehetünk arra, ami az elmúlt harminc évben a megye építészetében történt dúlt, és mára megvalósult a teljes közművesítés.- A területfejlesztési, városrendezési programokat végül a pénzhiány akasztotta meg. Alapvetően jók a tervek, de 1990 után korrekcióra szorultak. Miért?- A társadalmi-gazdasági változásokat követni kell. Mint megyei főépítész kezdeményeztem ezeket a korrekciókat, s megpróbáltam szakmailag kordában tartani, irányítani. Példaként említem, tekintetbe kellett venni, hogy a vállalkozások beindultak, s a vállalkozások nagyobb területet igényelnek. A nagy egységekben való gondolkodás megszűnt. Ez megváltoztatta az utcaképet. Salgótarján erre a legjobb példa. Rengeteg kisvállalkozás, üzlet színesíti. Persze a változásnak még csak az elején vagyunk...- Építészeti szempontból milyen értéket képvisel Nógrád megye?- Salgótarján városközpontja a hatvanas évek magyar építészetének kiemelkedő eredménye. Építészeti divatok jön- nek-mennek, de ez az építés szerintem időálló. Mint általában az igazán jó alkotások, függetlenül a stílustól. A koroknak egymásra kell épülniük, elfogadva az előző kort. Mondom ezt annak ellenére, hogy Salgótarjánban teljesen lebontották a régi, rossz állagú házakat. Ezek építészetileg értéktelenek voltak, embertelen, egészségtelen körülményeket konzerváltak. Helyükbe kerültek a mostaniak. Remélem, hogy az utókor ezekkel az épületekkel barátságosan fog bánni... Műemléki szempontból a megye közepesen gazdag: há- romszázötvenhét műemléket tartunk nyilván. Sajnos a török- dúlás az értékek nagy részét tönkretette, nyomokban maradt meg. Minden templomunkban jelen vannak a román és a korai gótika elemei. Egyik legkedvesebb épületem a tari templom, amely nagyszerű példája a korszerű épület-helyreállításnak. Számos más eset is jó példa erre a megyében. Hollókő pél*, dául a világörökség listájára is felkerült. De említhetem Szé- csényt, Pásztót. Sajnos Balassagyarmatnak - történelmi okok miatt - kevés a műemléke. A lakáshoz való jog alapvető- Szavait úgy értelmezem, hogy megyénk építészei - tervezők és kivitelezők - jó munkát végeztek, szakmailag megállják a helyüket. Mennyi manapság a számuk?-Erre nehéz válaszolni. A szakma nagyon összetett. Vannak építész- és építőmérnökök, épületgépészek, épületvillamosságiak és így tovább. Egy produkciót hoznak létre, de nagyon különböznek egymástól. Az építészeti világnap mind- annyiukhoz szól.-Az építészet jövőjét hogyan látja, mi az alapfeladat?- Mindenekelőtt meg kell találnunk az építészet helyét az országos nagy rendszereken belül. Ez azt jelenti, hogy meg kell vizsgálni, hogyan működhet a leghatásosabb formában, illetve hogyan épülhet be színvonalasan a munkamegosztás rendszereibe. Tudnunk kell, hogyan leszünk képesek az igényeket a legjobban kielégíteni. Gondolok itt a lakásépítésre. Hiszerv a lakáshoz való jog az ember alapvető joga.- A beszélgetést megköszönve, kívánok önnek sikeres politikai pályát, s építész társainak értékeket teremtő, alkotó hétköznapokat. Sulyok László Salgótarján a városközpontjáért elsőnek kapta meg a Magyar Urbanisztikai Társaság által alapított, értékes Hild-díjat Fotó: Gyurián „Hollandul” tanulnak és tanítanak nógrádi nevelők- Milyen tanítványnak bizonyulnak a pedagógusok? - kérdeztem Hans Holtot és Piet Lemment, a Rotterdamból érkezett vendégeket a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézetben. - Nagyon jónak, tanulékonynak - válaszolják -, de a tanítómesterséget szerényen elhárítják, mondván, hogy ezúttal ők csak megfigyelők, legfeljebb segítők, az úgynevezett holland-magyar átadó tanfolyamot a salgótarjáni Véghseő Tamás és Tátrai Emese, valamint a nyíregyházai Kiss Éva vezeti. Ök adják tovább a közelmúltban Rotterdamban szerzett ismereteiket, tapasztalataikat.-Vajon hogyan kerültek nógrádi pedagógusok Hollandiába és a rotterdami pedagógiai szolgáltatóközpont munkatársai Salgótarjánba? A válaszból -melyet Bi- hary Lajos, a pedagógiai intézet igazgatója és a már említett Véghseő Tamás, az Arany azonos esélyt adjanak erre. Ennek érdekében az állam biztosítja a feltételeket, megadja a szükséges támogatást, értékeli a pedagógusok munkáját. A tanfolyamon tizennyolcán vettek részt. Zömük Salgótarjánból és Bátonyterenyé- ről érkezett, az ottani önkorPiet Lemmen (balra) és Hans Holt a rotterdami pedagógiai központból érkezett Fotó: Gyurián Tibor János Általános és Szakiskola igazgatója is kiegészített - kiderült, hogy 1993-ban kezdődött és várhatóan hosszú távú együttműködésről van szó. Magyarországról hat pedagógiai intézet pályázta meg és nyerte el a holland oktatási minisztérium, a rotterdami központ, a groningeni és a szegedi egyetem közös tanulmányi programját, amely két téma - innovációs stratégiák az iskolában, valamint a szociálisan hátrányos helyzetű tanulók oktatása - köré szerveződik. A múlt héten Salgótarjánban megrendezett tanfolyamnak hármas célja volt: orientálás a fenti két témára, információcsere, valamint a holland és magyar helyzet, oktatási rendszer összehasonlítása. Hollandiában ugyanis eleve a szociális hátrány az etnikai különbözőségekből fakad. Az országban 127 etnikumot tartanak nyilván. Van iskola, ahol a tanulók ki- lencvenhét százaléka nem holland. Ezért különösen fontos a beilleszkedés segítése, a felmerülő probléma azonnali megoldása. Céljuk, hogy a nyitott társadalom elve alapján lehetőleg mindenkinek mányzatok hathatós támogatásával. A nyíregyháziak mellett Fülekről is részt vett egy hallgató. A hallgatók ősztől saját iskolájukban igyekeznek kipróbálni, alkalmazni a tanultakat. A hollandok természetesen e folyamatot is figyelemmel kísérik és segítik. Azt hangsúlyozzák, hogy a jó felszereltség, minden korszerű segédeszköz ellenére az oktatási folyamatban, a tanulók teljesítményének motiválásában a pedagógusé a főszerep. „Én vagyok a jövő, mert én tanítok” - vallják ők is. A pedagógiai intézet pedig már készül az újabb kurzusokra. Ilyen lesz a demokratikus állampolgárrá nevelés és a gyógypedagógia témaköre.-Hogyan érzik magukat Magyarországon, milyen benyomásokat szereztek? - fordultam ismét a messziről jött vendégekhez.- Azért érezzük itt jól magunkat, mert kollégáink, a pedagógusok rendkívül fogékonyak az újra, tenniakaróak. így van értelme a munkánknak. A magyar emberek pedig -bármerre járunk- barátságosak, közvetlenek - válaszolták egybehangzóan.- csongrády „ŐRIZD MEG...” - EMLÉKKÉPEK A HOLOCAUSTRÓL Az elhunytak hiánya sebeket szaggat A maga nemében páratlan az a fotótörténeti kiállítás, mely a minap nyílt meg a balassagyarmati Mikszáth Kálmán Művelődési Központban. Először sikerült olyan anyagot összehozni, mely a holocaust borzalmait úgy mutatja be, hogy a képeken nincs borzalom, nincsenek csontvázak, s gázkamrák; viszont az elhunytak hiánya sebeket szaggat, fájdalmat okoz. A kiállítás címe: „Őrizd meg...” - emlékképek. A fotókat összegyűjtötte: Ács Irén és Somogyi Margit. Rendezte: Gerencsér Rotman Éva. A kiállítással a szécsényi és a gyarmati gettóból deportált, német koncepciós táborokban elpusztult emberek emlékének adóznak a rendező-szervezők, félévszázados távlatból. A viszontagságos évtizedek során megőrzött fotókat, leveleket, a féltett értékeket az itthoni és a külföldön élő családok kölcsönözték. Az eredeti sajtódokumentumokat, és nyomtatott relikviákat az Országos Széchenyi Könyvtár archívuma, valamint a szécsényi és gyarmati múzeumok bocsátották rendelkezésre. Annak ellenére igen gazdag az anyag, hogy bizony kevés túlélő akadt. Sok-sok portré, életkép tárul elénk. Láthatjuk például a gyarmati hitközség utolsó rabbiját, Deutsch Dávidot, Ungár Emilt és feleségét, Ulmer Ernő nagykereskedőt. Megrázóak a Nógrádi Hírlap, a Losonci Hírlap korabeli tudósításai. Bepillanthatunk a szécsényi iskola 1938-39-es évkönyvébe, s megtekinthetünk számtalan tábori postai levelezőlapot. Egészen fantasztikus hatást értek el a rendezők azzal a függő vászonnal, melyen a mártírok nevei olvashatók. Balassagyarmatról: Albert Tibortól Ziegenlaub Simonnéig, Szécsényből: Barna Manóné- tól Weiszbraum Éváig bezárólag. Talán még megdöbbentőbb a szörnyű gyilkolás, ha látjuk a vidám gyerekarcokat, a hintázó fiatalasszonyokat a fotókon. S íme azok névsora, akik nélkül nem jöhetett volna létre e kiállítás: dr. Németh György, Oroszlánná Mészáros Agnes, Medvácz Lajos, Karácsonyáé Sándor Gabriella. Á. T. Nevelőszülőkkel találkoznak a gyiviben Kisterenyén a Nógrád Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetben (a nevelőotthon épületében) július 6-án, szerdán 10 órakor a „kishivatásos” nevelőszülőknek tartanak felkészítőt. Személyes segítséget nyújtunk Önnek az utazáshoz, nyaraláshoz szükséges gyógyszer- és kötszerkészletének , összeállításában. Keresse fel a BOROSTYÁN PATIKA GYÓGYSZERTÁRAT, Salgótarján, Füleki út 68. 32/317-155. Már Salgótarjánban is működik a i/Snájtó Dél-Görögország GSM 900 1994. július 15-től 24-ig Fakultatív lehetőségek: Athén, Epidavrosz, Hydra szigete. Rendszeres görög autóbuszjárat hetenként (oda-vissza) (ó900Ft) Részletes információ, lehetősége: £ VILLA TOURS r-* U5 1 'ÁRÍOL-OB MÉRNÖKI ÉS KERESKEDELMI KFT Salgótarján, Bajcsy-Zs. út 40. Tel.: 32/310-956. EGER Fellner-udvar (Líceum mögött) Tel.: 36/410-215 DeákFerencu.53. g Tel.: 36/317-803 1
