Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-30 / 152. szám

1994. június 30., csütörtök Bűnügy 7. oldal Kíváncsi ön is arra, hogy mi a daktiloszkópia? törlése, amelyeket a bűncse­lekmény elkövetésekor a tettes megfogott, megérintett. A dör­zsöltebb elkövetők nemhogy a saját ujjnyomatukat nem hagy­ták a helyszínen, hanem másét csempészték oda. A legismer­tebb pedig a kesztyű felhúzása. Persze ez sem mindig „jön be”, hiszen a kesztyű elszakadhat, lecsúszhat, és van, hogy le kell vetni, mert a kesztyűs kéz bi­zony ügyetlenebb. Ujjlenyomat kesztyűs kézzel A nyomozónak a felderítést segíti, a tettesnek a lebukás el­kerülését. A betörő „szakmá­ban” nem túl idős fiatalember eddig megúszta a balhékat. A krimikből jól megtanulta; a leg­fontosabb a helyszínről „nyom­talanul” távozni. Ehhez nagy segítség egy finom kesztyű, amit hamar megtalált és min­den alkalommal használt is. Ám eljött az idő, amikor a Az ujjlenyomat azonossága már régóta bizonyíték lehet A kriminalisztikának az a te­rülete, amelyik az ujjnyoma­tok - közhasználatúan ujjle­nyomatok - vizsgálatával foglalkozik. A görög dakty- los=ujj és skopien=nézni sza­vakból származik maga a ki­fejezés, a vizsgálat közvetlen tárgya pedig az emberi kéz ujjain lévő börfodorszálak rajzolata. Összességében személyazonosító eljárás és nyilvántartási rendszer. Mi­ért alkalmasak személyazo­nosításra az ujjakon lévő börfodorszálak? Azért, mert- kialakulásuktól a meg­semmisülésükig változatlanok-egy-egy ujjtól származóak egyediek és nem ismétlődnek- rajzolatuk könnyen rögzít­hető és osztályozható. Az ujjnyomatok felkutatása és rögzítése a bűncselekmé­nyek helyszínén a kriminál- technika, a vizsgálat és nyilván­tartás a krimináltaktika körébe tartozó részterület. Ha már kér­désünk tárgya lett, nem baj, ha tudjuk, hogy az 1900-as évek elején Európa kontinensén, ha­zánkban került először beveze­tésre az ujjnyomat-nyilvántar- tás. (Szülőhazája egyébként Anglia.) Természetesen a bűn­elkövetők is értesültek e nyo­mozati lehetőségről és igyekez­tek megtalálni az ellenszert. A legegyszerűbb azon tárgyak le­gyanú ráterelődött és mivel az azonos módszer - amibe egyébként a kesztyűs kéz, mint olyan is beletartozott - soroza­tos elkövetésre utalt, tapasztalt nyomozó kapta meg az ügye­ket. Betörőnk magabiztos volt, tudatosan nem hagyta egyetlen helyszínen sem az ujja nyomát. Önelégültsége - és a nyomozó gyakorlottsága - a figyelmét el­terelte, a felállított csapdába besétált. Történt pedig ez úgy, hogy a nyomozó „elárulta”, egy hely­színen mégiscsak ott maradt a tettes ujjlenyomata. S a kihall­gatásból szabadulni akaró gya­núsított - bizonyítandó ártat­lanságát - gyorsan válaszolt; - az pedig én nem lehettem, mert a kesztyűmet, soha le nem vet­tem. - RM ­Az utazó bűnözők jelentik a legnagyobb veszélyt A féléves munka értékelésére készülnek a Pásztói Rendőrka­pitányságon is. Anélkül, hogy megelőznénk a pontos számve­tést, az eredmények végleges összegzését, Bodrogi István alez­redes, kapitány segítségével az utóbbi hónapok néhány ta­pasztalatát elevenítjük fel.- Milyen a bűnügyi fertő- zöttség a kapitányság műkö­dési területén?- Rövidesen megtartjuk a féléves értékelésünket, s addig nem szeretnék abszolút szá­mokat felsorolni. így azt mondhatom, hogy nálunk a bűnügyi fertőzöttség kisebb mint a szomszédos kapitány­ságokén. Két aktívabb terüle­tünk van. Az egyik a 21-es számú főútvonal melletti terü­let, a másik pedig a hozzánk tartozó terület délnyugati ré­sze, Kálló, Erdőkürt, Vanyarc környéke. Mindkét helyen in­kább az utazó bűnözők fenye­getik a lakosságot, tehát a más megyéből, vagy a fővárosból beszivárgó bűnözők. A leg­több bűncselekményt ezek kö­vetik el. Persze megvan a helyi bűnöző csapat is, amelynek tagjai együttesen vagy magá­nyosan néhány község körze­tében tevékenykednek. Ez is változó, hullámszerű. Attól is függ, hogy egyik-másik bűnö­zőt vagy egyszerre többet mi­kor gyűjt be a rendőrség és mennyi időre vonja ki őket a forgalomból a bíróság.- Olyan híreket hallani, hogy az önkormányzatok egy része nem tartja kielégítőnek a rendőri jelenlétet és tevé­kenységet. Mi a véleménye erről?-Kapitányságunknak alap­vetően jó a kapcsolata az ön- kormányzatokkal. Az is tény, hogy némelyik önkormányzat olyan dolgokat is a rendőrség­től vár, ami nem a mi felada­tunk. A kállói önkormányzat például joggal szeretné, hogy több rendőr legyen folyamato­san a településen, de ezt jelen­leg lehetetlen megoldani. Ezt akkor sem tudjuk teljesíteni, ha a kállói testület az egyike azoknak az önkormányzatok­nak, amelyekkel a legjobb a kapcsolatunk, s maguk is sokat áldoznak a helyzet javítására.- Ismerve a kapitányság te­rületének bűnügyi jellemzőit a sziráki rendőrállomás létesíté­sével igyekeztünk a kapitány­ságtól távolabb eső területek közbiztonságát erősíteni.- A napokban megjelent egy újsághír, amely szerint elvették a körzeti megbízot­tat Ecsegről, pedig a véleke­dők szerint rossz a falu köz- biztonsága. Azt is felajánlot­ták, hogy az elhelyezkedés­hez épületet is adnak a rend­őrségnek.- Jó lett volna a hír közlése előtt meghallgatni a másik felet is, következésképpen a rendőrséget. Ugyanis nem ar­ról van szó, hogy megszüntet­tük a körzeti megbízotti stá­tuszt, hanem összevonás tör­tént. Ezt a lépést pedig alapos felmérés előzte meg. Nagyon tiszteletre méltó az épület fel­ajánlása a település részéről, azonban ez csak az épület. A berendezés, az ide feltétlenül kívánkozó technika, s különö­sen a személyi állomány bizto­sítása jelentős összegbe kerül. Erre a pénzre .azonban egye­lőre semmi reményt nem látni.- Hallottuk, hogy itt a ka­pitányságon különleges fi­gyelmességgel foglalkoznak az állampolgárokkal. Mit je­lent ez valójában?- A rendőrség jelszava: Vé­dünk és szolgálunk. Ez esetben a szolgálatot domborítja ki az a tény, hogy a megyében első­ként az ügyfélfogadó helyi­ségben elhelyeztünk egy vide­óval összekötött színes televí­ziót, ami a várakozó állampol­gárokat szolgálja. Ez elsősor­ban aktuális kérdésekben nyújt felvilágosítást és kifogástalan propagandaeszköz. Bemutat­juk a rendőrség munkáját, va­gyonvédelmi felvilágosítással szolgálunk, amit nagyon hasz­nosnak tartanak ügyfeleink. Szívesen adunk arra is lehető­séget, hogy biztosítók, egyéb intézmények is bemutassák ná­lunk a videoanyagaikat. A szolgáltatáshoz szükséges százezer forintot a megyei rendőrségi alapítványtól, tíze­zer forintot pedig a Nádasdi Elektro Bt.-től kaptuk. Pádár András Gyalogosbalesetek Nógrád megye közútjain (2.) A gyalogoselütések okai 55,6 százalékban a járművezetők-, 43,1 százalékban a gyalogosok hibája, 1,3 százalékban egyéb okok. A járművezetők legtöbb gya­logost a nem megfelelő sebes­ség alkalmazása miatt ütnek el, emiatt következik be a gyalo­goselütések 25,7 százaléka. Ezen belül a leggyakoribb- az időjárási és látási viszo­nyok és-az útviszonyok figyelmen kívül hagyása. A gyalogoselütések 9,6 szá­zaléka az elsőbbség meg nem adása miatt következett be, csaknem teljes egészében- gyalogosoknak, kijelölt gyalogátkelőhelyen történő el­sőbbségadás elmulasztása mi­att. Az irányváltoztatás, haladás, bekanyarodás közben elköve­tett szabálytalanságok követ­kezménye a gyalogoselütések 7,9 százaléka, itt leggyakrab­ban a-szabálytalan hátramenet a baleset oka. A járművezető egyéb hibája (11,3 százalék) legtöbbször a- figyelmetlen, gondatlan vezetés. Gyalogosok hibája leggyak­rabban a-vigyázatlan, hirtelen lelé- pés az úttestre (az összes gya­logoselütés 28,2 százaléka), és az- álló jármű, vagy oszlop előtt való áthaladás (6,6 száza­lék). Á halálos kimenetelű gyalo­goselütések leggyakoribb oka az időjárási és látási viszo­nyoknak nem megfelelő sebes­ség alkalmazása (emiatt követ­kezett be a halálos gyalogos­balesetek 33,9 százaléka), és a figyelmetlen, gondatlan vezetés (16,1 százalékban). A gyalogoselütések között - szerencsére - ritkán fordul elő olyan eset, amikor egyszerre 2 vagy több személy is megsérül. Ezért az elmúlt öt évben a bal­esetet szenvedett gyalogosok száma alig, mindössze 7,2 szá­zalékkal haladja meg a „gyalo­gos elütése” típusú balesetek számát, ami évente átlagosan hét-nyolc főt jelent. A megsérült gyalogosok egynegyede gyermek, és közel ugyanennyi (23,6 százaléka) 60 éven felüli. Ez érthető, hiszen a gyermekek még nem, vagy ke­vésbé ismerik a közlekedési szabályokat, emellett mozgé­konyak, játékosak, figyelmet­lenek, ezért náluk igen gyakori a „vigyázatlan, hirtelen lépés az úttestre”, aminek következmé­nyeit nem tudják előre fel­mérni. Az idős embereknél pedig éppen a mozgékonyság hiánya, a megromlott látás, az eltom­pult reflexek okoznak legin­kább problémát az úttesten való áthaladás közben, bár a kellő körültekintés hiánya náluk is igen gyakran tapasztalható. A sérülés kimenetele is nagy- mértékben függ az élet­kortól. Könnyű sérülést a gyermekek szenvednek legtöb­ben (a könnyen sérült összes gyalogos 34,3 százaléka), a sú­lyosan sérültek között pedig már a 60 éven felüliek vannak többségben (az összes súlyos sérült 29,2 százaléka). A balesetben meghalt gyalo­gosok száma pedig csaknem teljesen az életkor függvénye, itt a 60 éven felüliek már 38,1 százalékos részarányt képvisel­nek. Az eddig leírtakból az lát­szik, hogy a gyalogoselütések körülményei lényegében meg­felelnek az általános tapaszta­latnak, tehát ott, és akkor törté­nik a' legtöbb gyalogosbaleset, ahol és amikor a legnagyobb a forgalom, az okozók nagy része gépjárművezető, a sérültek kö­zött a gyermekek az idősek vannak többségben, stb. A gyalogoselütések és az egyéb balesetek körülményei között tapasztalható - látszólag nem jelentős - eltérések mögött azonban esetenként igen jelen­tős problémák húzódnak meg, amelyek a gyalogosbalesetek számát és kimenetelét befolyá­solják. A KSH Nógrád Megyei Igazgatóságának jelentése (Folytatjuk) A figyelmetlent elütheti egy parkoló Trabant is Tizennégy év börtön Még több, mint tizenkét évig gondolkodhat a börtönben a bogyisz­lói ifjú Holler László, hogy miért ölte meg K. Andreát. A gyilkosság két éve nagy port kavart Tolna megyében. Az első fokú tárgyalást a nagy érdeklődés miatt a megyei bíróság díszter­mében tartották, mert az a legnagyobb helyiség az épületben.- gyilkosságért LEG-ek a bűn világából Két napig izgalomban tar­totta a megyét, hogy mikor si­kerül elfogni a szökésben lévő tettest. Egyik nap a rendőrök zárták le az utakat, s ellenőriz­ték a Szekszárd környékéről kimenő autókat, másnap az ál­dozat barátai figyelték a befelé menő forgalmat. Lincseléstől lehetett tartani, ezért kerülő úton hozták be a fogdába a rendőrök a gyanúsítottat. Ifjú Holler László 1992. au­gusztus elsején éjjel a Szek­szárd melletti üdülőhelyen, Domboriban, a Duna egy holt ága mellett, a doromlási gátőr­ház közelében megfojtotta a 16. életévét még be sem töltött kis­lányt, akibe viszonzatlanul volt szerelmes már évek óta. A lány barátainak állítása szerint a diszkóban - ahol összetalálkoz­tak, - végleg szakítani akart vele. Veszekedtek, majd mégis együtt indultak el, mert a lány félt egyedül. A holttestet elrej­tette, majd másnap reggel maga is a lányt keresők közé állt. A gyilkosságot követő éjszakán a kislány barátai - akiknek gya­nús volt a viselkedése és ezért követték - tetten érték amint a holttestet a vízbe akarta sül­lyeszteni, a rákötözött kövek segítségével. Mire akkor a rendőrök a helyszínre értek, a tettes már elmenekült. Másnap délután fogták el. A vízparton ült a kö­veken, fején egy pokróccal. A felfegyverzett rendőröket látva még beugrott a vízbe, de elle­nállást nem tanúsított. Megta­lálták nála a lány fényképeit. A Legfelső Bíróság nem fo­gadta el a védelem azon érvelé­sét, hogy a felügyelet nélkül hagyott kiskorú lány magatar­tásával közrehatott a bűncse­lekmény bekövetkezésében, ami enyhítő körülménynek számíthatott volna. Éppen el­lenkezőleg, az ügyészség érve­lését látta megalapozottnak, miszerint az elítélt magatartá­sának jogi megítélése közelít az aljas indokból elkövetett em­beröléshez. A bűnöző Holler László ugyanis attól került in­dulati állapotba, hogy áldozata visszautasította szexuális köze­ledését; először megpofozta, majd megfojtotta. A vádlott a megyei bíróság előtt tagadta, hogy meg akarta ölni a lányt, a történteket mint­egy balesetnek tüntetve fel. Ezt az orvosszakértő cáfolta, hiszen ebben az esetben nem hirtelen következett be a halál, ami a nyak megszorításakor előfor­dulhat. Hosszasan kellett fojto­gatnia. Különösen súlyosbító kö­rülményként értékelte a Leg­felső Bíróság azt, hogy a vád­lott ezt megelőzően is erősza­kos cselekményeket követett el, az eljárás már folyamatban volt ellene, az ügyeket a bíróság egyesítette. A két súlyos testi sértés esetében két időpontban, két különböző helyen, úgyszól­ván ok nélkül fejelt két személy arcába, akiknek orrcsontját el­törte. A Legfélső Bíróság jogerős ítéletében helyben hagyta a Tolna Megyei Bíróság dr. Vass Gábor tanácsa ítéletét. Holler Lászlót kétrendbeli súlyos testi sértés és emberölés bűntette miatt tizennégy év bör­tönre ítélték, valamint újabb nyolc esztendőre eltiltották a közügyek gyakorlásától. Ihárosi Ibolya (A Pandúr Bűnügyi Magazin alapján) Paul Geidel 1911. szeptember 5-én, 17 éves korában embert ölt egy New York-i hotelben, ahol portásként dolgozott. A New York állambeli Beacon városában lévő Fishkill börtön­ből 1980. május 7-én, 85 éves korában szabadult, miután 68 évet, 8 hónapot és 2 napot töl­tött elzárva. 1974-ben amnesz­tiát kapott, de visszautasította. * A kaliforniai San Francisco előtti öbölben található Alcat­raz börtönszigetről egyetlen rabnak sem sikerült megszök­nie. Összesen 23-an próbálkoz­tak, ebből 12-őt visszatoloncol- tak, ötöt agyonlőttek, egy meg­fulladt, és öt másik valószínű­leg szintén megfulladt, bár holt­testüket nem találták meg. 1962. december 16-án egy szö­kevény ugyan élve partot ért, de ott már várták; tettét egyébként nem sokkal a börtön bezárása, 1963. március 21. előtt követte el. Az intézmény „leghűsége­sebb” lakója Jonh Chase volt, aki huszonhat évet nyomott le az Alcatrazban. A leghosszabb ideig szökés­ben lévő, de aztán újra elfogott rab Leonard T. Fristoe volt. 1923. december 15-én szökött meg a nevadai állami börtön­ből, ahová két seriffhelyettes meggyilkolásáért zárták el 1920-ban. 46 évig élt szabadlá­bon, Claude R. Willis álnév alatt, míg végül 1969. novem­ber 15-én, már hetvenhét éves korában saját fia fel nem jelen­tette. * Az alábbiakban minden idők legostobább riporteri kérdése következik. Amerikában egy bűnügyi tu­dósító (nevét és újságját borítsa a feledés jótékony homálya) megkérdezte a siralomházban kivégzésre váró halálraítélttől:- Hogy vélekedik a halálbün­tetésről? Ennyi!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom