Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-02 / 128. szám

10. oldal SporTTüköR 1994. június 2., csütörtök BALÁZS DÉNES - A KITŰNŐ „AMERIKAI” Dereka alá ér a homloka „Az lenne jó, hotya...” Hírcsokor Bringás teljesítménytúra A Salgótarjáni Mountain Bike Klub június 5-én, va­sárnap 50 km-es, város kö­rüli teljesítménytúrát szer­vez. A túrán résztvenni kí­vánók 100 forint nevezési díj ellenében a Dolinkából indulhatnak 10 és 11 óra között. Az útvonal: Pécskő- Somlyó-bányatalap - Bre- zina-domb - Karancs-kilátó- Somoskőújfalu- Salgóbá- nya- Dolinka. A teljesít­ménytúra után közös sza­lonnasütés szerepel a prog­ramban. A fejvédő használa­tát - a sérülések elkerülése végett ajánlják a rendezők. Bárki nevezhet, szintidő nincs. Aki a vasárnapi na­pon teljesíti a távot, az em­léklapot kap a szervezőktől. Természetbarátok találkozója A Nógrád Megyei Termé­szetbarát Bizottság péntek­től három napos természet­barát-találkozót rendez Di- ósjenőn, a kempingben. A színes, szórakoztató prog­ramokból kiemelkednek a szombati, börzsönyi gyalog­túrák. Ezen a napon 5, 10 és 17 kilométeres gyalogtúrán vehetnek részt a természet- barátok. Tojáshéj után bőrfoci Még alig bújtak ki a tojás­ból, pénteken már a bőrfocit rúgják Salgótarjánban a Gó- liát-McDonald’s tornára be­nevezett 6-7 éves nebulók. Ezek a pöttöm gyerekek az ifjúsági sportcentrum kispá­lyáin rugdoshatják számo- latlanul a gólokat egymás­nak. Igaz a szólás: sohasem lehet túl korán kezdeni! Tarján! birkózóedző a nemzetközi tanfolyamon Nagy megtiszteltetés érte a salgótarjáni birkózósportot. Evenich László, az SBK edzője meghívót kapott a FILA nemzetközi edző­képző tanfolyamára, ame­lyet július végén és augusz­tus elején Budapesten ren­deznek meg. A tanfolyamon a húsz magyar edzőn kívül osztrák, szlovén, horvát, szerb, román, ukrán és szlo­vák mesterek vesznek részt. Az előadók között több ne­ves magyar szakember tart elméleti és gyakorlati okta­tást, de a kötöttfogás nagy­mestere, az orosz Hiszamu- tyinov és a szabadfogású­szakértő ukrán Haracsura előadása, ismeretterjesztője is bizonyára sok érdekessé­get rejt majd magában. Beállít hozzám egy tök ko­pasz, tar koponyájú, golyó­fejű fickó. Olyan, hogy a légy is elcsúszna a tarkóján. Az ajkán pár szál szakáll ékte­lenkedik. Ki ez a hapsi és mit akar tőlem? Hirtelen bizony meg­ijedtem, hiszen arra gondol­tam, rossz fát tettem a tűzre a (talán mégis létező) bőrfe- jűeknél, s most menthetetle­nül megkapom a magamét. Ahogy aztán jobban megnéz­tem az ábrázatát, éktelen vad röhögés tört ki belőlem.- Hát hogy néz ki maga, ember?!- Hogy nézek ki, hogy né­zek ki...!-Mondhatom, meglehető­sen furcsán...- Szerintem normálisan. Úgy érzem, most kezdek iga­zán emberi formát ölteni - magyarázza Balázs Dénes, az Amerikában tanuló, fiatal sal­gótarjáni atléta, hiszen róla van szó.-Ha sajátosan értelmez­zük a helyzetet, akár így is lehet mondani. Hiszen nincs kopasz fej, csak s...-ig érő homlok. De azért... Ameri­kában újabban így flangál az összes fickó, mondjuk Kali­forniában, a Szilícium­völgyben?- Hát, túlzás, hogy min­denki, de azért jó néhány ilyen fazont látni momentán arra­felé.- Mióta nézel így ki?- Körülbelül három hó­napja.-A nők szóltak, hogy így jobb?- Nem. Nekik tök mindegy, az egyéniség számít.- Mikor jöttél haza?- Pár napja.- Meddig vagy itthon?- Augusztus tizennegyedi­kéig.- Hol is tanultál most? Ahány félév, annyi egyetem...-Most Texasban befejez­tem az iskolát. Kétévi tanul­mány után üzleti szakon egye­temi oklevelet szereztem.- Hogyan sikerült a bizo­nyítvány?- Kitűnő lett a diplomám.- Gratulálunk. Most ho­gyan tovább?- Két évre Kaliforniába köl­tözöm. Folytatom egyetemi tanulmányaimat. Az üzleti életben szerzett ismereteimet fogom - legalábbis igyekszem - tovább elmélyíteni. Ha vég­zek, eggyel magasabb szintű diplomát kapok. Úgyhogy két évig még biztosan kinn leszek Amerikában. Utána majd meg­látjuk.- Erre megvan a pénz, ugye?-Az iskola folytatásához továbbra is rendelkezésemre áll az ösztöndíj. Az utazásom­hoz sajnos nincs meg a pénz. Ez gondot okoz, különösen most, hogy Kaliforniába uta­zom.- A szponozorok? Balázs Dénes, az Ameri­kában tanuló tarjáni atléta- Sajnos nincsenek. Tavaly télen is végigjártuk a várost, hogy valakik repülőjegyre dobják össze a pénzt, hogy haza tudjak utazni a mezei vi­lágbajnokságra. Nem sikerült. Erről ennyit...- Alig, hogy hazaérkeztél, máris kiváló eredményeket értél el.- Hogy kiválóakat-e...? Tény, hogy a hét végén, a za­laegerszegi vidékbajnokságon 1500 és 5000 méteren első, 800-on harmadik lettem.- A további itthoni ter­veid?- Most legtöbbször 800-on és 1500-on akarok verse­nyezni. Elég sűrű lesz a prog­ramom. Természetesen indu­lok a felnőttbajnokságon. Nem tudom, milyen most a magyar mezőny. Mindenesetre szeret­nék a dobogóra állni. Szeret­nék fontosabb külföldi verse­nyekre is eljutni, de klubom­nál, a Salgótarjáni KDASE-nél - a szó szoros ér­telmében! - meleg vízre sem telik...- Sérülések?- Jönnek-mennek. Szeren­csére most nincsen különö­sebb gondom.- Kinn hogyan alakultak az eredményeid?- Egész’ jól ment a futás. A legtöbb versenyemen a dobo­gón végeztem. Legyőztem Joe Falcont, aki oszlopos tagja az amerikai olimpiai válogatott­nak. A közgazdasági egyete­mek országos bajnokságán 4x800-on, aranyérmet szerez­tünk. 1500 méteren egyéniben negyedik lettem. Előttem mind afrikai fiúk végeztek.- Kopasz vagy, és az afri­kaiakat emlegeted. Ez nekem felettébb gyanús...-Áh, félrebeszélsz. Köztu­domású, hogy az atlétika futó­számait a fekete bőrű verseny­zők uralják, mégpedig azért, mert sokkal kedvezőbb fizikai alapadottságokkal rendelkez­nek, mint a fehér emberek. A sportág berkeiben szinte külön számon tartják, hogy az ember a fehérek között hányadik he­lyen végez...-Bocs'. Tudom ezt én is, csak hülyéskedtem.- Szerencséd...-Milyen színvonalú ez a bajnokság?-A 100 métert 9.95-tel nyerték...- Kint hogyan érzed ma­gad?- Hm, még mindig távol vagyok itthonról. Más nyelv, más szokások, más ételek, más emberek. De azért már kezdem egyre jobban meg­szokni.- Nem akarsz kinn ma­radni?-Hm, nem igazán... Ma­gyarország mégis Magyaror­szág, ez az otthonom.- Ott nem tudnál jobban érvényesülni?- Idén kaptam különféle ta­nulmányi kitüntetéseket: az egyetem legjobb anatómiai ta­nulója, legjobb üzleti tanulója, gondolom, ezekkel érvénye­sülni tudnék.- Mégis hazavágysz, min­den nap minden órájában.- Tudom, itthon sokszor azt mondjuk, szürke ez a város, unalmas ez az ország, elegünk van mindenből. Jó lenne el­tűnni a fenébe. De utána egé­szen más. Ha ki akarod pró­bálni, menj el valahová leg­alább fél évre, aztán majd meglátod. Hiányozni fog a család, a sok-sok barát. S a tá­volból egy kicsit meg is szépül minden.-Kaliforniában a föld is szokott mozogni.- Szokott, szokott, de azt mondják, hogy az nem olyan veszélyes. Még nem éltem át földrengést, most lehet, hogy ezt is megismerem. Mindig tanul valamit az ember...- Nehogy egyszer otthagyd a fogad...- Ne félts te engem, foglal­kozz a saját dolgaiddal, vész­madár...! Balás Róbert ... kezdi Presser az Lokomotív GT egyik legnagyobb slágerét, és folytatja: „... mindenki, min­denki... akarná...” Azt már a hetvenes évek kö­zepén is jól látták, hogy igazán nem haladnak előrébb a dolgok anélkül, hogy mindenki ne akarná, óhajtaná a jót, a nem szokványost, és mindent meg­tenne a siker érdekében. Adamis Anna szövege a dü­börgő zene nélkül is olyan ösz- szefüggésekre mutat rá, ame­lyeket minden erőltetés nélkül rá lehet húzni helyi problé­mákra is. Akár a sportban lele­dző gondokra is érezhetünk uta­lást, főleg a góloktól, pontoktól, másodpercektől „megfertőzött” látással. Mindjárt itt van három olyan megszállott társaság, akik na­gyon akarnak valamit, és sze­retnének tenni is álmaik há­romdimenziós megrajzolásáért. Labdarúgás - SBTC! Lehet, hogy végre el kellene hinnünk, hogy megérett a hely­zet, megteremtődött a csapat ahhoz, hogy ismét támadást in­tézzenek a honi labdarúgás csöppet sem mesebeli csúcsai­nak meghódítására. Ők már megtették az első lépéseket, de ez még kevés. Segítségre van szükségük. Nem is kevésre! Ugyanúgy, mint ahogy a női röplabdázóknak is segítő jobbot kellene nyújtani, ha azt szeret­nénk, hogy a következő baj­nokságban NB I-es normák szerint kelljen hitelesíteni a A tavasz elején a kosárlabda tudorai már tudni vélték, hogy a Budapesti Sólymok nem lesznek képesek megvé­deni tavalyi bajnoki címüket, hiszen kiestek a Magyar Ku­pából, és a Szuper Liga döntő­jében is feledhető módon sze­repeltek. A ZTE-Goldsun csapatával vívott döntő első két mérkőzé­sén tényleg a fent nevezett oko­sok jóslata látszott valóra válni. A ZTE 2-0-ra vezetett a három győzelemig tartó csatában. A szinte behozhatatlannak tűnő hátrány ellenére, Mészáros La­jos vezetőedzőben fel sem me­rült, hogy megtépázott fiai nem nyerik meg a bajnokságot. És lám, jött a csoda!? Vagy inkább az elszántság, a követ­kezetes munka hozta meg gyümölcsét? A harmadik mér­kőzésen igazi ragadozó mód­jára tépték, szaggatták a zalaia­kat a megvadított sólyomok. A nézők ezrei bizonyosodhattak meg afelől, hogy Magyarország salgótarjáni pályát. Azzal, hogy feljutnak, még semmi nincs megoldva. Sőt! Akkor kezdőd­nek a gondok igazán, hisz ed­digi főszponzoruk már nagy va­lószínűséggel nem tudja egye­dül pénzelni a magasabb szintű megmérettetst. Elképzelhető, hogy a csapat sikeredzője is el­távozik az anyagi gondok tor­nyosuló része elől. Na, és a kosarasok? Ők is újabb, merészebb célokat tűz­tek ki maguk elé, nem titkolva, hogy elsősorban a város és tá­mogatóik hímevét szeretnék öregbíteni. Három nagy kihívás! Három nagy lehetőség, amellyel vétek lenne nem élni. A földhözra­gadtan gondolkodók azonnal számolgatni kezdenek, és azt mondják, hogy hiány mutatko­zik az elszámolás végén. Lehet! Lehet, hogy így van - egyelőre! De ezekben az elszámolások­ban még meg lehet változtatni az egyenletek tényezőit, és ak­kor pontos lehet a művelet. Ezeket a korrigálásokat még idejében kellene megtenni azoknak az emberkéknek, akik birtokában vannak olyan lehe­tőségeknek, amelyekkel a mí­nuszból pluszt lehet csinálni. Természetesen a dolog igen sürgős, hisz’ augusztusban, szeptemberben már az első „vizsgák” következnek, és any- nyira senki nem lehet oktalan, hogy eleve hibás házi feladatot visz az első számonkérésre.- d. t. ­legjobban menedzselt csapata képes a lehetetlenre, és feltá­mad halottaiból. Nagy, Heinrich, Dávid és Orosz egymást múlták fölül. Kitünően védekeztek, szedték a lepattanókat, gyűjtötték a kosa­rakat. Tették ezt azért, hogy a múlt szombaton magasra emel­hessék a megnyert trófeát. Ezen a hétvégén pedig már Salgótar­jánban vendégeskednek. Â tar­jáni Fekete Sasok nem is olyan távoli ragadozótestvére sze­retné elkápráztatni a kosárlabda rajongókat; meg akarják mu­tatni, hogy fest egy igazi baj­nok. Salgótarján sportszerető közönsége testközelből láthatja az NB I. legjobb játékosait. A mérkőzés utáni közönségtalál­kozón mindenki választ kaphat arra, milyen nagyszerű érzés ismét bajnoknak lenni. Az élelmesebb hölgyek akár tánc közben is megérezhetik - a Klub 1994 falai között -, hogy milyen erős madár az a sokat szidott budapesti sólyom. A SÓLYMOK TARJÁN FELETT KÖRÖZNEK Ragadozótestvérek csatáznak KIVONATOS SZABÁLYMAGYARÁZAT A SZOMATI ORSZÁGOS KARATE-VIDÉKBAJNOKSÁGRA - HOGY ÉRTSE A SZURKOLÓ, MIRŐL LESZ SZÓ Formagyakorlatok és küzdelmek a tarjáni csarnok porondján A karate gyökerei a távoli múltba nyúlnak vissza, erdetét le­gendák övezik. Talán legismertebb közülük az, hogy a kínai mozgásrendszer - rövid okinavai kitérővel - Japánba került, ahol aztán fokozatosan kifejlődött belőle a modern karate-do, hogy így megújhodva elinduljon világhódító útjára. A küzdő művészetek a modern kor társadalmában elvesztették eredeti - harci - szerepüket. Új céljukat először főleg a jellem, a karakter formálásában az egyéni képességek fejlesztésében, majd egyre inkább a versenysportban találták meg. Kovács Beáta és Eleid Tünde (jobbról) akció közben. Szombaton mindketten küzdőtérre lépnek A rövid történelmi ismertetés után a salgótarjáni vidékbaj­nokságot megtekintő érdeklő­dőnek szeretnénk segíteni az alábbi leegyszerűsített szabály­ismertetéssel - ezzel is előse­gítve a minél jobb szórakozást. Az első versenyszám a férfi és a női kata (formagyakorlat) lesz. A karate, mint verseny- sport is nagy súlyt helyez a formagyakorlatokra. A küzde­lemben alkalmazott csekély számú technikával szemben a kata bontakoztatja ki a karate teljes szépségét. Az ütések és rúgások iegtöbbjét veszélyes­ségük miatt a versenyeken visszafogottan hajtják végre a sérülések elkerülése végett. Az igazi küzdelem változó ritmu­sát, irányait, technikáit, az ak­ciók gyorsaságát, határozottsá­gát a formagyakorlatok tökéle­tesítésével lehet készséggé fej­leszteni. A selejtezők során a ver­senyzők párossával mutatják be a számukra kisorsolt katát. Az elbírálást négy sarok és egy ve­zetőbíró végzi. A versenyzők közül az egyik aka (piros), a másik shiro (fehér) övét visel. Amelyiket a bírók jobbnak ta­lálják, a kezükben lévő két zászló közül azt a színűt emelik föl. A döntőbe jutott verseny­zők egyenként, szabadon vá­lasztott katát mutathatnak be. Itt az elbírálás már pontozással történik, akár a tornában. A pontozóbírók a gyakorlat pon­tosságát, erejét, ritmusát, har­móniáját értékelik pontszáma­ikkal. A formagyakorlatok után következik a kumite (küzde­lem). Az ippon shabu (egy pon­tig tartó küzdelem) két percig vagy egy teljes pont megszer­zéséig tart. Ippon (egész pont) adható akkor, ha a versenyző: jó időzí­téssel, megfelelő távolságról, biztos egyensúlyi helyzetben, az ellenfél meghatározott talá­lati felületére, ellenőrzötten, azaz visszafogottan, elismert szabályos karatetechnikát visz be, anélkül, hogy azt ellenfele védeni tudná. Ezek az előfeltételek azon­ban ritkán jönnek össze hiány­talanul. Ha egy vagy több nem éri el a kívánt mértéket, akkor a technikára csak fél pont, Waza-Ari adható. Az alapvető találati felület a fej és a törzs. Az alkalmazott karatetechnikák elbírálása során nem az ellenfél tényleges harcképtelenné tétele a döntő szempont, hanem a jó helyzetfelismerés, határozott­ság, tiszta technika és a kombi- natív készség bemutatása. A szabályok tiltják az ellenőrizhe­tetlen találatok bevitelét - így például érintéssel, vagy lelépte­téssel büntetik azt a versenyzőt, aki kellő visszafogás nélkül üti, vagy rúgja meg ellenfelét. Övön alul egyedül a lábszár el­söprése engedélyezett, önma­gában ez nem értékelhető pont­tal, csak akkor, ha az egyensú- lyingatást, vagy földrevitelt rögtön valamilyen kéz-, vagy lábtechnika követi. A szabály­talanul küzdő versenyzőt a ve­zetőbíró (akit négy sarokbíró segít) megintheti (chui), vagy súlyosabb esetben a versenyből kizárhatja (hausoku). Ugyan­csak intés jár a küzdőtér ismé­telt elhagyásáért, sőt a harma­dik után ez leléptetéssel büntet­hető. A rendező Palóc Karate Szö­vetség szeretné, ha minél töb­ben megismernék és megsze­retnék a karatét, akár mint ver­senysportot, akár mint életfor­mát. ili

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom