Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-02 / 128. szám

1994. június 2., csütörtök SporTTüköR 11. oldal OLÁH TIBOR, AZ SBK BIRKÓZÓJA ORSZÁGOS BAJNOKSÁGOT NYERT Végigverte a teljes magyar élgárdát Kedvenc országos napilapom, a Nemzeti Sport hasábjait böngészve, ha egy-egy Nógrád megyei sportoló nevével talál­kozom, mindig kellemes érzés fut végig rajtam. A minap, a sorok böngészése közben megakadt a szemem egy salgótarjáni birkózó fiún, aki kategóriájában és súlycso­portjában az ország legjobb versenyzője lett. Mert a diák szabadfogású birkózás 45 kg-os súlycsoportjában országos baj­noki címet nyert Oláh Tibor, a salgótarjáni Arany János iskola hetedik osztályos tanulója, a Birkózó Klub versenyzője. Egy országos bajnok pedig mindig jó riportalany a sportújságíró számára. Ezért ültem le beszél­getni az ifjú titánnal és edzőjé­vel, Evenich Lászlóval. Leiskolázta a teljes mezőnyt- Gratulálok mindkettő­töknek ehhez a nagyszerű si­kerhez! Nehéz volt?-Mint a magyar bajnoksá­gok általában - mondja az edző - általában minden számottevő birkózó erre a versenyre össz­pontosít. Tibivel nem volt gond, mert jól felkészült a ver­senyre. Már a korábbi eredmé­nyei is sejttették ezt a sikert, hi­szen ebben az évben hat orszá­gos versenyen vettünk részt, s mindenhol fölényesen győzött. Most is ennek megfelelően ver­senyzett, leiskolázta a teljes mezőnyt. Az egri Pappot a 28. másodpercben tusolta. De a többi ellenfele ellen is technikai tussal nyert. A vetélytársak csak a döntőben tudtak ellene pontot csinálni, akkor is a jó képességű csepeli Algács Zol­tán, csupán egyet.- Tibi! Bemutatkoznál a megyei hírlap olvasóinak?- Tizennégy éves vagyok, négy éve birkózom Evenich Laci bácsi irányításával. A Zöldfa úton lakunk, és van egy testvérem.-Milyen típusú versenyző Oláh Tibor? - kérdeztem is­mét edzőjétől. Oláh Tibor Nagy tehetség - nagy érték- Szorgalmas! Rendszeresen jár edzésre, a versenyekre tuda­tosan készül. Ebben a rendezett családi körülményei is segítik. Nagy érték. Már Németh Sán­dor, a szabadfogásúak szövet­ségi kapitánya is felfigyelt rá. Megállapítása szerint ilyen te­hetséggel már régen találkozott. Novemberben például részt vet­tünk egy serdülő válogatón, s a magyar serdülőválogatott, do­rogi Köles Krisztiánt 7-0-ra verte. Tibi azonban csak január 1-je után lesz serdülő.- Gondolom, azért addig is keményen készültök a verse­nyekre, addig is több erofel- mérő versenyen vesztek részt.-Igen! Továbbra is megha­tározott edzésterv szerint ké­szülünk, veszünk részt verse­nyeken. Ennek egyik jelentős állomása lesz a június 25-én kezdődő diákválogatott edzőtá­bora, melyre két versenyzőnk kapott meghívót. Oláh Tibor és Sásvári Norbert. Ez a tábor to­vább segítheti fejlődésüket. Az SZDSZ segítségével- Egyébként mi a legfőbb erénye Tibinek?-A gyorsaság, a robbané- konyság. Fejben és cselekedet­ben egyaránt. Szinte élmény nézni, hogy pattog a szőnye­gen.- Maga a birkózóklub mi­lyen helyzetben van? Meg­vannak a feltételek a nyugodt működéshez?-Mutass ma Magyarorszá­gon egyetlen egyesületet, amely könyékig dúskál a ja­vakban. Bizonyára te sem tudsz. Mi is szegények va­gyunk, mint a templom egere, mi is pénzhiányban szenve- dünk.Gyakran mérlegelnünk kell, hogy milyen versenyen veszünk részt. Pedig ezeknek a gyerekeknek nagyon sok ver­senyre lenne szükség. Az orosházai magyar bajnokságon is csak úgy tudtunk részt venni, hogy segített az SZDSZ. Neve­zetesen Tamássy István, aki személyesen is figyelemmel kí­séri munkánkat és anyagilag is támogatja klubunkat. Tamássy úr egyébként gyermekkorában maga is birkózott, s úgy tűnik, megmaradt szeretetében a sportág. Köszönet érte. -pl­Eredetileg Kolumbia lett volna a vb színhelye, aztán szervezési nehézségek miatt egy kicsit északabbra, Mexi­kóba került át a helyszín. Ám a mexikói rendezést is kétsé­gessé tette az 1985. szeptem­beri földrengés, melynek so­rán sok ezer ember vesztette életét. De a nehézségek elle­nére sikerült lebonyolítani a világeseményt. Irapuatói futballcsoda A magyar válogatott, amelyet már dr. Mezey György irányí­tott, csodálatos sorozatot pro­dukálva jutott be a legjobb 24 közé. Nem olyan régen történt ez, hogy ne emlékeznénk Kip- rich fantasztikus cselsorozatára és Détári káprázatos lövésére, góljára a bécsi Práterben. Ausztrián, Hollandián és Cip­ruson keresztül vezetett az út. Ráadásul, hogy büszkeségünk még nagyobb legyen, ’86 tava­szán a Népstadionban 3-0-ra elvertük a brazil nemzeti tizen­egyet. Ezek után senki sem hitte volna, hogy hazánk aranylábúi még egy „kört” sem mennek Mexikóban. Irapuatóban, a csoportmér­kőzések helyszínén azonban beütött a krach. A Valerij Lo- banovszkij irányította szovjet tizenegy már a 4. percben 2­0-ra vezetett ellenünk. Aztán meg sem állt hatig. És ha Mar­seille a magyar futball Mohácsa volt, akkor a mexikói kudarc - ugyancsak történelmi hasonlat­tal szólva - felér a muhi csata- vesztéssel. Ezt a hatost legalább úgy emlegetjük a nyolcva­nas-kilencvenes években, mint apáink, nagyapáink a híres-hír­neves londoni 6-3-at. Csak ép­pen ellenkező előjellel. így az­tán hiába győztük le Kanadát, a Diego Maradona franciák ellen semmi esélyünk sem volt. Igaz „csupán” 3-0-ra kaptunk ki, de búcsúzni kellett a további küzdelmektől. Pedig lassan úgy tekintettünk a válo­gatottra, mint amelyik már a vb-döntőre készülődik. Afrika feljövőben Az 1982-es vb-n Algéria tette le a névjegyét a világ labdarú­gásának színpadán. Most Ma­rokkó szolgáltatta ugyanezt a fekete földrészről. Az F-cso- portban Angliával és Lengyel- országgal gól nélküli döntet­lenben „egyeztek meg”. Portu­gáliát viszont 3-1-re győzték le, így elsők lettek. A másik meglepetésgárda a dánok csapata volt. A '84-es Eb-n már megmutatták orosz­lánkörmeiket, de most Uruguay 6-1-es legyőzésével az egész világ bámulatát kiérdemelték, sőt az NSZK is meghajolt előt­tük (2-0). Hogy aztán a nyolcaddöntő- ben ötöt kapjanak a spanyolok­tól, és a nimbuszt, amit meg­szereztek, teljes egészében el­veszítsék (1—5.) Marokkó sem tudott tovább­lépni. Az új típusú - a 16 között egyenes kieséses - rendszerben megbuktak a németeken (0-1). Csakúgy, mint a címvédő ola­szok, akiket a franciák ütöttek el (0-2). Az elődöntőért vívott csa­tákban Schumacherék csak nagy nehezen a tizenegyesrú­gásokkal kerekedtek felül a ha­zaiak legjobbjai ellen. Ebben nagy szerepe volt az előbb em­lített német kapusnak is. Maradona, a bámulatos Volt egy másik büntetőkkel eldőlt találkozó is, a francia­brazil. Ha Zico a rendes játék­időben belövi a tizenegyest, akkor nem lett volna ilyen her­cehurca. így viszont, mivel a franciák nyerték a mindent el­döntő „lövöldözősdit”, ők jutot­tak a négy közé. Argentína döntőig hatoló út­jában fontos szerepe volt egy apró göndör hajú figurának, Diego Maradonának. A 16 kö­zött az angoloknak, majd a ne­gyeddöntőben a belgáknak két-két gólt rámolt be, ezzel el­döntötte a csatákat. A döntőben aztán az NSZK tizenegye sem tudott megálljt parancsolni Diegoéknak. Brown fejesgóljával vezetést szereztek a dél-amerikaiak, majd Valdano találata eldönteni látszott az ütközetet. Azonban a szívós németek összeszedték magukat és Völler, majd a vete­rán Rummenigge jóvoltából ki­egyenlítettek. De jött Burru- chaga és feltette az i-re a pon­tot. „Argentína Campeón!” Ar­gentína világbajnok - kürtölték szerteszét a nagyvilágban. Az a kis duci 10-es pedig a mennybe ment. Hegedűs Henrik (Folytatjuk) Macskaügyességgel... Péntektől vasárnapig kiváló programot ígér a Salgótarjáni Hegymászó Klub ágasvári hegy­mászó találkozója. Lukács Attila, az egyik fő­szervező beszámolt róla, hogy több száz részt­vevőt várnak az ország különböző helyeiről. Magát a háromnapos programot is ennek megfelelően dolgozták ki. A találkozó fő tábor­helye az ágasvári menedékház és környéke. Pénteken a salgótarjániak mászóiskolája be­mutatásával, Ágas vár és környéke mászóhelye­inek megismertetésével kezdődik a program, majd barlangtúra, s este tábortűz a műsor. Szombaton, a Báránykő-sziklánál különböző kategóriájú mászóversenyekre kerül sor. Első­sorban gyerekek, kezdők és idősebb hegymá­szók hódolhatnak versenyszenvedélyüknek. Vasárnap az igazi, embert próbáló profiver- seny következik. Ezek az úgynevezett Boulder- versenyek, melyek helyszíne szintén Báránykő. Délután értékelik a három nap eredményeit, az egyes versenyek helyezettjei szerény díjat kap­nak ajándékba (hegymászó- és túrafelszerelé­sek), majd táborzárással fejezik be a találkozót. LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁGOK TÖRTÉNETE (13.) -1986: MEXIKÓ A magyaroknak megártott a túrós tészta Nemere István Ravasz, mint a róka (18.)- Beszéltek a házban később is Henry Roddról?- Nem, kérem. Soha, egy szót sem. Mentem volna kifelé, Gregg köve­tett. Alonso szemlátomást megköny- nyebbülten jött a nyomunkban a kis előszobába. A lakásban nehéz olajos étel szaga szállt.- Még valamit, Alonso... Nem felelt a legelső kérdésre. Nincs Roddék kör­nyezetében valaki, akinek oka lehet ezekre a gyilkosságokra?- Ha lenne ilyen, uram, az bizony vagy Donaldot, vagy Kiefert ölné meg. Ha tehetné... De nem férhet a köze­lükbe. Én ilyen emberről nem hallot­tam, uram.- Köszönjük, Alonso. Lent az utcán azt mondtam Gregg- nek:- Visszaviszlek a kapitányságra, az­tán belevetem magamat az éjszakába. Hátha megtudok valamit, valakitől...- Csak aztán nehogy bajod essen, főnök... Ha véletlenül összefutsz a gyilkossal, mondd meg neki, üdvözlöm! - idét- lenkedett, pedig elég nagy kisfiú már.- Kösz, majd átadom - ígértem komolyan. * Előbb hazaugrottam és magamhoz vettem egy elheverő idegen pisztolyt. Olykor a szabadságom alatt szoktam ilyeneket vásárolni távoli államokban, néha még a kapitányságon is lehetett szerezni kiselejtezett darabokat. Közös jó tulajdonságuk, hogy egyik sem sze­repel a nevemen. Halványan gondol­tam rá már többször, hogy jó, ha van ilyen az embernél. Legalább legyen kéznél. Boronis kis háza éppen a folyópar­ton volt. Az utcai fronton állt a ház, kis előkerttel, hátul elég nagy telek volt még, néhány fával. Aztán a folyó. Kis stég mellett motorcsónak ringott. A sö­tétség az első pillanatban áthatolhatat­lan volt, a szemem lassan szokta meg a homályt. A szomszéd ház mellett le­mentem a folyóhoz - a kocsimat elő­zőleg egy sarokkal távolabb hagytam. Nehogy valami kóbor szemtanú meg­jegyezze a rendszámát. A víz hűvös lehetett, de nem állt szándékomban fü­rödni. Tizenegy óra volt már, amikor meg­felelőnek tetsző rejtekhelyét találtam a motorcsónak stégje és a kerti szerszá­mokat rejtő kamra között. Ez utóbbi néhány bokor között állt, embemyi magas volt csupán. A disznónak ker­tészre is telik, gondoltam irigykedve; bár az én kertem nagyobb volt ennél, nem fogadhattam alkalmazottat, he­tente egyszer jött az alkalmi kertész füvet nyírni. Hja, én nem bűnözésből élek, ez mindjárt látszik. Életfelfogá­som - mondhatni - ennek éppen az el­lenkezője. Bár, az efféle gondolatokat senki sem tilthatta meg nekem. Múlt az idő, és kissé elgémbered­tem. A házban senki sem volt, leg­alábbis nem láttam fényeket. Néha megcsobbant a folyó, kutya ugatott a távolban, olykor el-elment egy autó, és csönd lett megint. Mindent elárasztó csöndesség, ahol - elképzeltem - hal­lom a denevérek számysuhogását is. Alig láttam a bokrok közeli ágait. Elő­ször álltam, aztán guggoltam, majd megint álltam. Biztosan elmúlt már éj­fél, amikor végre történt valami. Egy erősebb csobbanást hallottam a víz irányából. Sötét árny kúszott a partra. Először azt hittem, valamilyen állat. Mint egy nagyobb kutya...? Aztán két lábra emelkedett a rejtélyes lény és se­besen ment a fűben a ház felé. Akkor már nem lehettek kétségeim: ember volt. Zajtalanul távolodott tőlem és tíz másodperccel később úgy elnyelte az éjszaka, hogy azt hittem, álmodtam. Semmi nyom nem maradt utána, mert a keményre taposott ösvényen jött. Sőt, eleve ott bukkant fel a víz alól is. Az ösvényre lépett ki a folyóból. Eb­ben a sötétben is remekül látott, vagy - ami valószínűbbnek tetszett - előzőleg nappal is járt errefelé, kitapasztalta a környéket. Tudta, a stégtől hány mé­terre kezdődik az ösvény. „MA ESTE A VÍZ FELŐL ÉRKE­ZEM”. Hát igen, betartotta a szavát. Ha ez az árny tényleg ő volt. De nem lehetett más — Boronis és testőrei nem így közlekednek éjszaka a kertben. Nem kellett túl sokáig vámom. Fél egy körül furcsa, halk dübörgést hallottam. Csak később jöttem rá: a víz felől érkezik a hang. Egy motorcsónak közeledett a stéghez. A homályból ki­bontakozott egy kis hajó. Egyetlen lámpa sem égett rajta. Négy férfi kör­vonalait láttam. Hárman partra léptek, suttogtak. Aztán elindultak az ösvé­nyen. Az egyik nagyon közel ment hozzám; ha van zseblámpájuk, máris lebuktam. De ha volt is - nem használ­ták. Biztos voltam benne: Boronis jött meg a testőreivel. Az ismeretlen soro­zatgyilkos annyit már elért, hogy Ródd legfőbb emberei is lopakodva mernek csak közeledni a saját területükön, úgy rettegnek tőle... Csak akkor lélegeztem fel ismét, amikor azok hárman már eltávolodtak tőlem. Bármennyire is igyekeztek csöndben haladni, azért három testes férfi, éjszaka a fűben, sohasem tud nesztelen maradni. Hallottam, hogy közelednek a villához. Boronis bizto­san azt hiszi, most nagyon túljárt az ismeretlen eszén. Én meg tudtam, hogy egy perc sem telik bele és elkez­dődik a cirkusz. (Folytatjuk) SZAKOSZTÁLY-ÉRTEKEZLET AZ SKK-NÁL. A minap évzáró összejövetelt tar­tott a Salgótarjáni Kosárlabda Klub az István vendéglőben. Az összejövetelen értékelték az elmúlt bajnoki évet és meghatározták az elkövetkezendő időszak céljait, elvárásait.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom