Nógrád Megyei Hírlap, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18-19 / 142. szám
1994. június 18-19., szombat - vasárnap Hétvégi Magazin • Arcok - Harcok 9. oldal TANÍT, ZENEKART VEZET, KONCERTEZIK A Veress Pálné-díjas muzsikus Nagyon érett már ez a díj Kanyó András számára. A balassagyarmati Rózsavölgyi Márk Zeneiskolában tanító művésztanár a minap vette át a a Nógrád megyei Veress Pálné-díjat. Fiatalon kapta az elismerést, hiszen még csak 38 éves. Az életútról, a munkáról, a sikerekről beszélgettünk a fuvolát virtuózán kezelő zenepedagógussal. Kanyó András: Most már azért máshova is hívogatnak, de jól érzem itt magam- Mennyiben határozta meg a pályáját a család?- Negyedik gyerek vagyok. Szüleim értelmiségiek lévén fontosnak tartották, hogy zenét tanuljunk. Én hegedűvel kezdtem, aztán zongoráztam, végül középiskolás koromban a fuvolát választottam.- Nem ment a hegedű?-Szó sincsen erről, nagy jövőt jósoltak nekem, versenyeket nyertem. Elsősorban anyagi okok miatt nem tudták vállalni a szüleim a taníttatásomat. A két bátyám már főiskolára járt, pedagógus fizetésből nehezen lehetett megélni már akkor is. Úgyhogy maradtam Nagykanizsán a vegyipari technikumban.- Tehát anyagi okok miatt hiúsult meg a zenei középiskola. De hogy jött elő ez a technikum?- Ebben is a zene a ludas- nagyszerű zenekar működött abban az iskolában. Szóval, folyamatosan zenéltem a technikumban.- Hegedűit vagy fuvolá- zott?- Nekem mindig nagyon tetszett a fuvola, így aztán hangszert váltottam. Senki nem biztatott erre, magam választottam. Borzasztó fafuvolám volt. Ahhoz, hogy másnap tudjak játszani, minden este lekötöztem a billentyűket, és vízbe mártottam. Később persze kaptam egy jobb hangszert.-Gyorsan ment az átállás?- Hazudnék, ha azt mondanám, nehezen. A tanárom bevallotta, hogy néhány hónap alatt többet tudtam, mint ő. Alkat kérdése. Igaz, éreztem a korlátáimat is.-Indult versenyeken akkoriban?- Persze, szép sikereket értem el. Az egyik ilyen versenyen figyelt fel rám Barth István, a pécsi egyetem profesz- szora. Róla tudni kell, hogy igen nagy tudású, nemzetközi hírű, Liszt-díjas fuvolaművész. Nála tanulhattam öt évig - ő hitt bennem. Tanultam és tanítottam.-Nem éppen szokványos utat járt be, hiszen kimaradt a zenei középiskola. Mennyire gyakori ez a zenei pályán?- Olyan ritka, mint a fehér holló.- Simán bejutott a főiskolára?- Igen. Tanári szakon végeztem.- Még ebben az időben is versenyzett?- Emlékszem, az államvizsga előtt volt egy főiskolai szintű verseny, melyet megnyertem. Ez annyit jelentett, hogy tovább mehettem volna a művészképző vonalra. Azokhoz, akik akkor tanítottak a Zeneművészeti Főiskolán, nem akartam menni.- Jött Balassagyarmat.- A feleségemnek ide szólt az ösztöndíja - követtem őt. Egyébként is kisvárosi beállítottságú vagyok. Nem bántam meg a döntésem. Most már azért máshová is hívogatnak, de jól érzem itt magam.- Mit jelent önnek a mostani elismerés?- Sokat. A Veress Pálné-díjat hosszabb pedagógiai és művészi munkáért adják a megyében. Minden bizonnyal benne van ebben az is, hogy rengeteg gyerekelőadást tartunk a falvakban. Úgy gondolom, rám is ezért esett a választás. Réti Zoli bácsi idejében is valódi alkotó légkör uralkodott a zeneiskolában, most sincs ez másképp. Nélküle és a belső igény nélkül aligha sikerült volna megvalósítani az elképzeléseimet.- Mit tart fontosnak ezen a pályán?-Égy vidéki zenetanárnak végülis a szűkebb környezetében a tanítás nagyon fontos feladat, de legalább ilyen fontos az adott művészeti ágat felvirágoztatni, művelni. (ádám) Végigkíséri történelmünket a borzalom K Jé pír tás. Sajnos nem példa 1V nélküliek az emberiség történetében. Sőt, súlságosan is végigkísér bennünket. Az önmagára büszke, modern ember úgy vélné, hogy kora mentes tőle, minthogy a barbárság ideje leáldozott. De mit ad Isten, századunk -a huszadik -bővelkedik a kegyetlenségben. Örmények, görögök, magyarok elleni pogromok - melyek kapásból jutnak eszünkbe. És a legmeg- tervezettebb, a legkiterjedtebb: a zsidó holocaust. Dokumentumok — írások, fényképek, filmek - és visz- szaemlékezések bizonyítják. Művészeti alkotások idézik fel megrázóan az ember lealjasu- lását és a borzalmakat. S mégis akadnak napjainkban olyanok, akik kétségbe vonják (vonnák) a megtörténtét. O " sszeállításunkkal emlékezünk. Mind a több mint ötezer izraelita felekezetű emberre, akik Nógrád megyében éltek az 1940-es évek közepén, amikor a vasúti vagonok elindultak a náci haláltáborok felé. (ok) BERKOVICS IZIDOR VISSZAEMLÉKEZÉSE A FÖLDI POKOLRA Száz közül nyolc tarjáni maradt életben Ezeken a területeken helyezkedett el a gettó Amikor a németek megszállták Magyarországot, és kötelezővé tették a sárga csillag viselését minden zsidó számára, Salgótarjánban 450 zsidócsalád élt, körülbelül 1800 lélek. A férfiak közül sokat (mintegy 800 személyt) kötelező katonai munkaszolgálatra hívtak be, akiket fegyvertelenül a front minden részén meg lehetett találni. 1944 áprilisában Salgótarjánban gettókörletként lett kijelölve a Hochauser-udvar, a Friedmann-udvar, a Blayer-udvar, a Rosenberg-ud- var, a Régiposta út,r valamint a posta és a mostani Állami Áruház (ma Centrum Aruház - a szerk.) mögötti rész. A gettózásokat (majd később a deportálásokat is) a csendőrség végezte, mert a rendőrséget már a nyilasok sem tartották megbízhatónak. Ahogyan egyesek a deportálást végrehajtották, az már több volt kegyetlenkedésnél, az már szadizmus volt. Napokig az istállóban Áprilisban, amikor megkezdték az összegyűjtést, egy éjjel 10-15 családfőt szedtek össze. Ha nem volt otthon a családfő, akkor helyette az anyát vitték el. Minden értéket (óra, arany- nemű stb.) le kellett adni. Átvételi elismervényt egyáltalán nem adtak. Már a gettókban is a legmostohább körülmények között éltek (koplaltak és tisztálkodni nem tudtak), csak külön engedéllyel lehetett a gettó- zottal beszélni... Bár akadtak egyes jobb érzésű emberek, akik enyhíteni próbáltak a gettózott zsidóság sorsán (ilyen volt például Horváth százados is), de 6-7 napnál tovább neki sem volt erre módja, mert a zsidóság üldözését központilag irányították. Amikor parancs érkezett a deportálásra, Salgótarjánból és környékéről 1370 (egyezerháromszázhetven) embert gyűjtöttek össze, gyereket, felnőttet, öregeket és asszonyokat vegyesen. A tarjáni bányai gondnokság istállójába préselték be őket, oda, ahol korábban 40-60 ló számára volt csupán hely. így el lehet képzelni, hogy azok a személyek mit szenvedhettek pár napig ebben az istállóban. De nem volt jobb sorsuk a vagonokban sem, mert egy-egy vagonba 90 személyt is beleraktak, és az út Auschwitzig 3 hosszú napig tartott, víz és WC-lehetőség nélkül. Sokan fuldokoltak a szomjúságtól, de senkinek sem volt szabad leszállnia. Állandóan fegyveres csendőrök vigyáztak a vagonokra, nehogy az ajtót kinyissák. Auschwitzban a szelektáláson mindenki átesett, s a szerencsésebbeket dolgoztatták. A salgótarjáni zsidóságnak csupán 8f százaléka maradt életben, a többiek különböző lágerekben elpusztultak. Több sorstársam egybehangzó véleménye szerint bár rossz volt az élet munkaszolgálatban is, de nyaralásnak tűnt a deportáláshoz képest. Ruha és lábbeli nélkül, étlen-szomjan napokig meneteltettek bennünket, de nem volt szabad kilépni a sorból, mert aki így tett, az köny- nyen az életével fizetett. Volt köztünk egy 17 éves fiatal, aki nagyon éhes volt, és elfogadott egy jobb érzésű embertől egy bögre tejet, amit nem látott az SS-katona. De szerencsétlenségére rácsöppent a ruhájára, a foltot észrevették és ott a helyszínen tarkón lőtték... Nem volt propaganda Találkoztam olyan német szakaszvezetővel is, aki nem hitte el, és csak propagandának tartotta a zsidók deportálását és kivégzését. Mint mondotta: „A németek kultúremberek, ilyet róluk csak az ellenségeik állíthatnak” . Az 1800 személyből mindössze 157 jött haza a földi pokolból, Auschwitzból és a többi koncentrációs táborból. (Az 52 éves Berkovics Izidor 1964 tavaszán mondta el visz- szaemlékezését a salgótarjáni múzeum képviselőjének) Salgótarjáni munkaszolgálatosok 1944 nyarán HOLOCAUST-IDŐ A vészkorszak Salgótarjánban Március 19: Magyarország német megszállása. A zsidó ügyvédek (dr. Gádor Ferenc, Friedmann Armin, Läufer Samu, Szalvendy Ödön) irodáinak bezárása Salgótarjánban. Április 4: A polgármesteri hivatalhoz megérkezett az a BM-rendelet, amely a gettósításról rendelkezett. Április 12: Kötelezővé vált a sárga csillag viselése. Kijelölték azokat a helyeket, ahová zsidó nem léphetett. Május 3: Megkezdődött a zsidók gettóba gyűjtése. Közreműködött: a Zsidó Tanács. Elnöke: Fridler Samu, tagjai: Hochauser Károly, Szalvendy Ödön, Schwarcz Ödön. A gettó színhelyei: 1. Pécskő utca, Kissomlyó utca, Fő utca; 2. A posta mögötti házak az Óvoda tértől az Erzsébet térig; 3. Régi posta utca (az izraelita templomig). Május 11: Rátkay Béla polgármester hivatala szabályozta a zsidók magatartását:- naponta 11-16 óra között hagyhatták el a területet,- vasárnap, ünnepnap nem jöhettek ki,-a Fő utcán nem közlekedhettek,-ablakok eltakarása kötelező- zsidó nem zsidóval nem beszélhetett. Május 10: A zsidók get- tósítása befejeződött Salgótarjánban. Május 16: Újabb polgár- mesteri rendelkezés szerint a gettót egyáltalán nem hagyhatták el zsidók. Június 5: A gyűjtőállomás megnyitása a bánya gazdasági udvarán, az istállókban. 2 310 személyt zsúfoltak össze. Június 13: A zsidók elszállítása megkezdődött.-1 vagonban 60-80 főt helyeztek el- a cél: Auschwitz (Kassán keresztül)- az út: három napig tartott, víz és tisztálkodási lehetőség nélkül. Június 16: A salgótarjáni zsidók elszállítása a városból befejeződött. Emléktábla-avatás Salgótarján. Jelentős eseményre készül a megyeszékhely. A holocaust városi áldozatainak emlékére a Főposta épületén emléktáblát helyeznek el június 19-én délelőtt tíz órakor. Az ünnepséget Salgótarján Város Önkormányzata és a Nógrádi Történeti Múzeum Múzeumbaráti Köre rendezi. Beszédet dr. Zsély András, Salgótarján polgármestere mond. ÚJ KORMÁNY - RÉGI SAJTÓ? Dúl az uborkaszezon a nyilvános politizálásban. A Tisztelt Ház június 28-i összehívásáig minden párt zárt ajtók mögött tárgyal egymással és önmagával. A nyertesek a kormányzásról alkudoznak, a vesztesek belső ellentéteiket próbálják föloldani. Elég nagy a tanácstalanság, a sajtó is sokat találgat. Minden megváltozott Két hét múlva minden megváltozik, mert mozgásba lendül a nagypoilitika forgószínpada. Addig érdemes megállni egy pillanatra és elgondolkodni az új kormány és a sajtónyilvánosság viszonyáról. Valóban ismét kormánypárti lesz az utóbbi években harcosan ellenzéki sajtó? Nemcsak a politikusok régi személyisége alakult át, hanem a magyar politika egész szabályrendszere formálódott újjá. Nagy meglepetés fogja érni azokat a politikusokat, akik az öt-tíz évvel korábbi beidegződések, megszokások alapján próbálnak fellépni. A választók nem fogadják el a régi tekintélyek mai kinyilatkoztatásait, ha nincs mögöttük fedezet. Meg lehet bukni is Néhány hónap alatt garantáltan megbukhat az az újság, amelyik nem elégíti ki az olvasók tájékozódási és kritikai igényét. A fél ország figyeli a Népszabadság új irányvonalát. Megértük azt is, hogy a "Világ proletárjai, egyesüljetek!" jelszava után most a szocialista napilap megjelölés is eltűnt. Az "országos napilap" felirat alatt továbbra is ugyanazok írnak, de a szocialisták és a koalíciós kormány bőven kap tőlük tüskéket. Mert még a Népszabadság is a piacból él - nem kormánytámogatásból . Tényleg kíváncsian várom én is, mit kezd önmagával a Népszava, a Magyar Hírlap, a Kurír . . Ki olvassa őket, ha az új kormánnyal szemben engedékenyebbek lesznek? Az ellenzék bírálatából mégsem élhet meg egy magyar lap. Nem fogadná el a közvélemény. A közvélemény ellenzéki A közvélemény úgyis ellenzéki marad, a közvélemény nálunk mindig elégedetlenkedik. Bőven lesz rá oka: áremelések, elbocsátások, öncélú politikai csatározások továbbra is bőséggel várhatók. A tévé és a rádió az utóbbi két esztendőben önmagáról beszélt legtöbbet. Hol a Híradóról, hol az Egyenlegről.. Hadd ne foglaljak itt és most állást a sajtószabadság értelmezéséről vagy a méditörvény elfogadásának esélyeiről. Érdemesebb magáról a tájékoztatásról beszélni. A hírek érdeklik Engem mindig a konkrét hírek érdekeltek. Jóval kevésbé izgatták a közvéleményt az újságírók belső harcai. Pedig ez is fontos, de nem a nézők, a hallgatók számára. A parlamenti választás eredményét sem a tévé döntötte el. Ha a választópolgár a HÉT "ajánlása" szerint voksolt volna, bizony nem győz az MSZP. Ha az országos napilapokból olvasta volna ki a nép a "saját" véleményét, akkor sem nyer az MSZP . . A megyei lapok jelentősége Általános tapasztalat, hogy tájékozódni akar a hallgató, az olvasó; hogy aztán önállóan dönthessen. A média befolyásoló hatása véges, sőt könnyen önmaga ellentétébe fordulhat a manipulációs szándék. Ne kerülgessük macska módjára a forró kását: megél-e két megyei napilap az alig negyedmilliós Nógrádban? Nehezen. Én nem akarok ebben a vitában ítélkezni - nem vagyok illetékes. Azért írok a Nógrád Megyei Hírlapban, mert ez az újság ajánlotta fel a hasábjait. Ráadásul nem támasztott semmiféle politikai feltételeket a szerkesztőség. Elfogulatlan szemléletet és mérsékelt hangvételt várnak tőlem. Magam is erre törekszem, különben nem vagyok közíró, csak agitátor. A Springer-lapok évek óta nem pártújságok: információkat közvetítenek. Küzdenek a létükért, a jövőjükért. Ők sem, én sem gazdagodunk meg ebből az újságból. Talán nem is ez a cél. Minden megyében jelentős a helyi napilap tájékoztató szerepe. Á győri Kisalföld és a pécsi Dunántúli Napló évtizedek óta egyenesen az ország harmadik és negyedik legnagyobb példányszámú napilapja. Igényeket elégít ki Ez talán színvonalat jelent, de mindenképpen igényeket elégít ki. Hasonló szerepük lesz a helyi kábeltelevízióknak, rádióadóknak. Kár lenne mindenhatóvá nagyítani a sajtó hatását. Bilecz Endre
