Nógrád Megyei Hírlap, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-14-15 / 113. szám

8. oldal Hétvégi Magazin • Elet Képek 1994. május 14-15., szombat - vasárnap Marcel Zanini Franciaországból érkezett A Tarjáni Tavasz idei eseménysorozatának kiemelkedő eseménye volt a múlt hét végén lezajlott tizedik nemzetközi dixieland fesztivál, amely a viszonylag hűvös, esős napok el­lenére is sok látogatót vonzott az ország minden részéből és külföldről is. A koncertek a József Attila Művelődési Köz­pontban, az örömzenék a Karancs Szállóban zajlottak, s a város közterein is szólt a muzsika. A közönség szívesen látta viszont a korábban megkedvelt sztárvendégek között a fran­cia Marcel Zaninit, az amerikai Joe Murányit, a házigazda­ként is ragyogó Berki Tamást. Megrendezték a magyaror­szági dixieland-zenekarok bemutatóját is, több díjat osztot­tak ki. A jó hangulatot, a szombat esti előadást, átmenetileg megzavaró bombariadó sem tudta elrontani. (bte) Peter Lipa szlovák jazzénekes Vajda Sándor, a Benkó Dixieland bőgőse A hegedűs, a Budapest Ragtime Band-ből Berki Tamás hat éve a fesztivál szólistája és műsorvezetője Gyurién Tibor képriportja Újra itt volt Joe Murányi, a világjáró élő jazztörténet Armstronggal játszott Az amerikai Joe Murányi, a klasszikus jazz egyik fő. zászló­vivője, klarinéton és szoprán szaxofonon. New York Cityben Jimmy Ryan jazzklubjának meghatározó alakja volt. Amíg fennállt, ez volt a legrégibb jazzklub, a jazz „Ki ki- csodá”-ja, ahol mindenki felié­pet, aki a mű faj bárt számított, Louis Armstrongtól Ella Fitz- geraldon át Oscar Petersonig. Joe Murányi a Columbia Egye­temen végzett. Bár egy idő óta big band-ekben is szaxofono­zik, főként a kis, improvizáló zenekarokat kedveli. Kedvelt stílusai közé tartozik a dixie­land, a szwing, a mainstream, a korai bop. Élete során rengeteg hírességgel játszott együtt, öt évig Louis Armstrong „All Stars" -ában járta a világot. Er­ről könyvet is írt. Salgótarjánban először ta­valy lépett a nemzetközi dixie­land fesztivál közönsége elé, ki­tűnő játékával és sajátos humo­rával azonnal mindenkit meg­nyert. Az idei fesztiválnak is sztárvendége lett.- Hogyan került kapcso­latba Salgótarjánnal?- A budapesti Orient Dixie­land Band révén. Ők mondták, hogy van itt ilyen fesztivál. Az­előtt nem is hallottam Salgótar­jánról.- Milyennek látja?- Hosszú és keskeny. Tavaly mielőtt ide jöttem, megnéztem a térképen, és alig találtam meg.- Hol játszik jelenleg?- Profi zenész vagyok, járom az amerikai fesztiválokat, és já­rom a világot. Jó zenész bará­taim vannak. Én megfogadom őket, ők engem, így megy ez. Profi világ a jazz.- Élete már eddig is szinte élő jazztörténet. Louis Armst­ronggal is szoros kapcsolatba került.- Szerencsém volt. Amikor még kicsi fiú voltam, igen sze­rettem, ő volt a legelső a tradi­cionális jazzben, egyáltalán a jazzben. Mindenki, a zenészek is szerették őt. Sohase gondol­tam volna, hogy vele fogok ját­szani. Nagy ember volt. Én 1967-től 1971-ig voltam a ze­nekarában. Sokat tudtam róla, és amikor ezt észrevette, meg­szeretett.- Milyen ember volt?- Szerettem őt, és ő is en­gem. Soha nem volt semmi baj. De temperamentumos volt, és néha kirobbant. Akkor leká- romkodta a világot. Tehát nem mindig úgy volt, mint a televí­zióban vagy a filmen, hogy mindig nevetett. Volt, amikor igen, volt, amikor nem. Zseniá­lis ember volt.- Mi a véleménye a salgó­tarjáni fesztiválról?- Igen jó, mert a világon nincs elég dixieland fesztivál. Több kellene. Amikor fiatal voltam, ilyen zenéket játszot­tam, ezeket a nótákat mind is­merem. De én már olyan rit­kább dolgokat keresek a zené­ben, hogy érzelem, öröm, bá­nat. Úgy látom, a fiatalok még nem. Azt szoktam mondani, ők most mennek oda, ahonnan én jövök vissza. Most jövök Ka­nadából. Kísértem egy híres énekest, gitárost. Úgy hívják, hogy Leon Redbone. Fekete szemüvege van, fehér ember, fiatal és bluest játszik, blueso- kat dalol. Van egy „furcsasága” is, szereti a magyarokat. Kana­dában rock and roll-klubokban játszunk. Azt mondja, nem sza­bad semmit se tenni a hangszó­róra. És mégis magyar kazettát tesz rá. A kocsiban is magyár kazettákat hallgat, én fordítga- tom le a szöveget angolra. Azt hiszem, az ő szülei örmény származásúak. Az USÁ-ba visszatérve is vele játszom, ő nagy csillag.- Meddig marad Magyar­országon?- Salgótarjánból Szegedre megyek két napra Molnár Gyu­láikkal, most harmincéves a Molnár Dixieland Band, kon­certeket adunk ott. Szeretem a Gyulát, igen jól játszik. És az a vicc, hogy egyik nagyanyám Molnár volt. (bte) A rejtvény nyertesei Az idei dixieland fesztivál alkalmával megrendezett rejtvényjáték helyes megfej­tése: 1. kérdésre: klarinét, j szaxofon, 2. kérdésre: Louis j Armstrong 3. kérdésre: [ Molnár Dixieland Band. A helyes megfejtők közül a következőknek kedvezett a szerencse: Bohurát Bé- láné, St., Március 15. utca, (rádiós óra); Horváth Esz­ter, St., Kismarty út 12., (vi­deokazetta); Herczeg László, St., Kercseg u. 33., (videokazetta); özv. Juhász [ Istvánná, St., Arany J. u. 10., (zsebrádió); Horváth Gyula, St., Acélgyári út 48., (magnókazetták); Balogh Béláné, St., Pécskő út 3., (kvarcóra); özv. Szummer Károlyné, St., Tanács út 11., (hajszárító). A nyeremények május ! 20-áig vehetők át Salgótar­jánban, a József Attila Mű­velődési Központban. Bombával sem tudták elnémítani a dixiezenét Salgótarjánban

Next

/
Oldalképek
Tartalom