Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-30-05-01 / 101. szám
6. oldal Pályázatunk 7. oldal Anyák napja 8. oldal Élet-képek n f pt \ t j 1994. április 30 - május 1szombat - vasárnap </ P D Xíi SÍ y simili Arcok - harcok Szabadidő Társaság 9. oldal 10. oldal 11. oldal-— ‘-'ú ' ‘ ■ :v"5. oldal Bujáktól a Napfényvárosig, és tovább Bagi András művész és gondnok A salgótarjáni Lorántffy Zsuzsanna Leánykollégium névadója emlékműavató ünnepségén adták át rendeltetésének Bagi András fafaragó művész domborműves emlékfalát április 19-én. Bagi András 1942-ben született Bujákon, 1961-ben épületburkoló szakmunkásként végzett Salgótarjánban, utána műszaki rajzoló vizsgát tett, 1968-ban költözött családjával a nógrádi megyeszékhelyre, ahol jelenleg a leány- kollégium gondnoka. Líbiában dolgozott 1983-ban. Művei 1987-től szerepelnek az amatőr képző- és iparművészek Nógrád megyei és országos tárlatain, a Balassi Bálint Asztaltársaság bemutatBagi András fafaragó népi iparművész Eger város első díját Bujáki szüret című szobráért kapta meg tavaly a Szüret a művészetben című képző- és iparművészeti kiállításon. Bagi András fafaragó Téglával kezdődött- Bujákon gyerekkoromban a szüreti bált felvonulás előzte meg - emlékezik. - Ennek fő dísze az volt, hogy egy fiatal, népviseletbe öltözött pár szőlőkoszorút vitt. Ezt kísérte a csősz, aki a szőlőhegy oldalát őrizte. A menet a kultűrházban ért véget, ott felfüggesztették a mennyezetre a szőlőkoszorút, s a bál alatt időnként leoltották a villanyt, hogy lehessen lopkodni a szőlőből. Ha viszont a tettest rajtakapták, zálogot kellett adnia, amit éjfél körül nagy vigasságok közepette ki lehetett váltani. Erre gondolva csináltam ezt a szobrot.- Mikor kezdett szobrászkodással foglalkozni ?- Még kisgyerek voltam, amikor apám kezembe nyomott egy hidegvágót, kalapácsot és téglát, s azt mondta, véssek ki a kozásain és másutt. Csoportos tárlatok: Salgótarján (1987, 1989, 1990, 1991, 1992. 1993), Kecskemét (1987), Balassagyarmat (1992), Szé- csény (őszi tárlat, 1992), Eger („Szüret a művészetben, 1993). Önálló kiállítások: Salgótarján (1988, 1990, 1991, 1993), Mesztegnyő (Somogy megye, 1991), Kazár (1993). Díjak: Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának díja (1987), kecskeméti országos amatőr kiállítás egyéni díja (1987), „Ma kiáltsatok a békéért” pályázat oklevele (1988), Balassi Bálint Könyvtár pályázatának első díja (1991), „Szüret a művészetben” pályázat és kiállítás első díja (1993). téglából egy kis vályút a nyulak etetéséhez. Hozzáfűzte még, hogy ne törjem el, mert nincs másik tégla. Nem tört el, elég sokáig ettek belőle a nyulak búzát, szemes kukoricát. Később homokkőből faragtam ki Vajdahunyad várát, lovas kocsit. Aztán a faragás abbamaradt. Úrrá lett rajtam a gyűjtőszenvedély. Valószínűleg nekem van az országban a legnagyobb faszenesvasaló-gyűjte- ményem. Körülbelül száz vasalóm van. Egyiken Kossuth és felesége a nyitó figura.- Hogyan lett szobrász?- A hatvanas években kezdtem el igazán faragni. Először díszítő faragásokat csináltam. A szoborfaragás 1975 körül kezdődött. A fán kívül vörös és fejiér nnjj'ványbói készítem szobraimat. A már ismertebb szobraim közül a Bujáki tánc vörös, a Családi tragédia fehér márványból készült. Leptis Magna márványai- Meghatározó hatással volt munkálkodásomra a római kori márvány romváros, Leptis Magna, csodálatos márványfaragásaival. 1983-ban fél évig Líbiában dolgoztam, így jutottam el Észak-Afrika legszebb római kori romvárosába. Itt éreztem meg, mi mindent tud alkotni az ember. S ugyanakkor egy másik ember mindezt, a gyönyörűen megmunkált Napfényvárost lerombolja. Ez után Bujáki tánc (vörös márványszobor, 1986) úgy érzem, hogy másként dolgozom. Csináltam egy szobrot bazaltból és márványból, címe: Reménykedünk. Arról szól, hogy bombán ül az emberiség, mégis reménykedünk, hogy nem lesznek olyanok, akik le tudják rombolni a világot, mint régen Leptis Magnát. Nagyasszony-Miért lett ilyen „egyszerű” ez az emlékmű, a kollégium domborműves emlékfala?-Lorántffy Zsuzsanna Magyarország nagyasszonyai közé tartozott, mégis a legegyszerűbb viseletét hordta, egyszerűen élt. Ugyanakkor általa indult el Magyarországon a diákok tanítása. Comeniust hívta Sárospatakra, reformokat hozott az oktatásban. Nagyasz- szony volta abban rejlett, hogy megmutatta, mi az a leki nagyság, mire képes egy nő, egy anya. A boltívek a sárospataki várra utalnak, ezért szép, eres cseresznyefából faragtam őket. Lorántffy Zsuzsanna alakját pedig körtefából formáltam, ami szintén nemes anyag. Egyszerű ruhában, könyvvel a kezében képzeltem el. -mér Lorántffy Zsuzsanna domborműves emlékfala „Amikor mi már a Fitye-oldalban pihenünk” A szerző Dr. Lipovszky György nem II Ínyben született, és csak 10 éves koráig élt a faluban, amely szüleinek lakhelye, neki jó pihenőhely. Munkahelye a Budapesti Műszaki Egyetem gépipari technológiai tanszéke, amely könyvének kiadását is segítette. Támogatta ebben az egész falu, különösen Chikán Gábor a fényképek, térképek gyűjtésében, valamint Bárány Amzelm nógrádmarcali plébános, az őrhalmi és az ilinyi önkormányzat, nem utolsó sorban pedig a Lakitelek Alapítvány. Dr. Lipovszky György Iliny, egy Nógrád megyei kisközség címmel monográfiát írt a faluról, amiben a kezdetektől napjainkig foglalja össze a település tör- _____ ____________________ téne tét (Iliny, 1991). A könyvet hely- történeti szempontból Chikán Gábor nézte át. A kötetet gazdag fénykép- és térképanyag, valamint irodalomjegyzék egészíti ki. A kéziratként kiadott könyv megjelenését hosszú ideig tartó és alapos kutatómunka előzte meg, tehát rendkívül adatgazdag. Ezen kívül szinte minden sorában nagy-nagy szeretet és a jövő iránti felelősség érződik. Amint azt maga a szerző írja műve előszavában, kisgyerekként sokat beszélgettek arról, mi történhetett itt régen, hogyan éltek az emberek, és kik voltak ők? S mit tud erről a mai nemzedék? „Ezért határoztam el, hogy ismereteimet leírom. Legalább ők tudják majd, hogyan éltek, kik voltak nagy- szüleik, déd- szüleik ebben a kis faluban. Iliny megye egyik legkisebb községe. Balassagyarmattól kelet-délkeletre fekszik, úton 12 km távolságban. Ott, ahol a Cserhát dombjai még benyúlnak az Ipoly völgyébe. Öt völgy, a fityei, a mogyorósi, a tábtói, a keselyűi, a nagyároki egyesülésénél alakult ki a falu... A falu elnevezése, nevének eredete bizonytalan. Neve először 1330-ban fordul elő a feljegyzésekben. Az 1348. esztendei Esztergomi Káptalan bizonyságlevele Inini néven említi. A Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírásában Illiny szerepel. így írják az 1720-ból származó ilinyi kisharangon is, a latinul írt feliratban: ...illini- ensis... A II. József idejében felvett térképeken Illény néven látható. Egyesek nevét a szláv „Ilin do” Illés völgyéből származtatják, mások az „ilinka” a jégen csúszkálás szóra gondolnak különös neve hallatán. Megtalálható a századforduló térképein az Iliim névalak is. Legyen majd miből olvas- gatniok, amikor mi már a Fitye-oldalban pihenünk.” Dr. Lipovszky György művében először rövid történeti áttekintést ad a régi Ilinyről, majd külön kitér a két világháború közötti idők eseményeire. Leírja a háborús éveket 1944 őszéig, a német megszállást Ilinyben, a szovjet katonák megjelenését és tetteit. Külön fejezetet szentel a második világháború végétől 1956-ig tartó időnek, illetve 1956 helyi történetének. Utána pedig a napjainkig tartó korszakot tekinti át. A következő fejezetben a falu népéről szól, a? ilinyi családokról, parasztokról és urakról a régi világban. Ezután tér rá a művelődés és a kultúra kérdéseire. Egyebeken kívül szól az iskoláról, a népművelésről, az egyesületekről, a színjátszásról, a moziról, a társadalmi szervezetekről. A katolikus egyházról szólva külön részben foglalkozik az egyházi élet alakulásával, a templom történetével, a helyi ’’műemlékekkel”, emlékkövekkel, kőkeresztekkel. A zenei életet is földolgozza. Érdekes fejezetben foglalkozik a szerző a néprajzzal, népszokásokkal, ünnepi hagyományokkal, valamint a gazdasági élet- 1 tel. Utóbbi részben ír a termelőszöw vetkezetről, a kertészkedésről, virágtermelésről, méhészkedésről, mesteremberekről, kereskedelemről, kocsmákról, boltokról, közlekedésről, szállításról. Családtörténetekkel, családfák közlésével zárja érdekes könyvét dr. Lipovszky György. -mér A világörökség ápolása európai ügy A műemléki világnap országos központi rendezvényeként április 18-án lezajlott tudományos ülés egyik fő előadója Jean-Louis Luxen, az ICOMOS főtitkára volt Szécsényben. Egyebeken kívül hangoztatta: „Az Európa Tanács szintjén alkalmam volt arra, hogy számos szakértővel találkozzak. Az ő véleményüket is tolmácsolva mondom, nagyon nagy mértékben örülünk annak, hogy Magyarország kérte az Európai Unióhoz való csatlakozását. Örülünk annak, hogy együtt akarnak működni velünk. A világörökség ápolása az egyik olyan terület, amely jó lehetőséget kínál arra, hogy az együttműködést megvalósítsuk.” Az ICOMOS főtitkárával a kulturális és természeti világörökség időszerű kérdéseiről beszélgettünk. — Mi tartozik jelenleg ehhez az örökséghez?- A védelem a világörökségre vonatkozó 1972-es konvenció keretén belül valósul meg. Olyan mechanizmus alkalmazásáról van szó, amelyet az UNESCO dolgozott ki, s különböző eljárásokat tartalmaz. Napjainkig 120 ország írta már alá ezt a konvenciót - köztük Magyarország is -, és körülbelül 350 világörökség szerepel a listán, ennek kétharmada kulturális, egyharmada természeti örökség. A kulturális örökség nemzetközi referencia, hiszen ezen belül minden ország értékeinek legjavát igyekszik bemutatni. Nyilvánvaló, hogy ennél jóval több a védendő érték, Magyarországról is például csak a budai vár és Hollókő szerepel a listán. Kelet és Nyugat között- Milyenek Magyarország esélyei arra, hogy újabb értékek kerüljenek a világörökség listára?- Tudok adni néhány számadatot. Bulgáriának tíz, Franciaországnak, Spanyolországnak 25 világöröksége van, de Hollandiának, amelyik pedig nagyon gazdag ország semmije sem szerepel a listán. Tehát ez attól függ, hogy az ország milyen dinamizmussal működik. Nem ismerem eléggé Magyar- ország történelmi, műemléki listáját, s ennek hátterét, de tudjuk, hogy Hollókőhöz hasonlóan más értékek, például városrészletek is elismerésre kerülhetnek. S az az érzésem, hogy az önök kastélyai közül egyik, vagy másik, amelyik a barokk és a reneszánsz időszak eredeti képviselője, szintén szerepelhetne a listán, csakúgy, mint több más műemlék, vagy természeti érték, esetleg éppen a közeli Ipolytamóc.-A kelet-közép-európai országok törekednek-e arra, hogy listára kerüljenek?- Ezt persze ellenőriznem kellene, de én azt hiszem, hogy az eltérés e szempontból nem Kelet és Nyugat között van. Elég nagy a szóródás. A volt Jugoszláviának is elég sok értéke listán van, köztük Dubrovnik városa, Zágráb székesegyháza. Szlovéniában is vannak értékek, Lengyelországban Krakkó, a királyi vár, Varsó óvárosa. Tehát elég sok az itteni világörökség, Európa nyugati részéhez képest is. Mint már mondottam, az eltérés inkább az egyes országok által tanúsított dinamizmusban van. Jean-Louis Luxen: Jó lehetőség az együttműködésre Veszélyben lévő értékek- Említene-e néhány időszerű kérdést, amellyel jelenleg az ICOMOS foglalkozik?- Az egyik a szelektivitás kérdése. Vagyis az, hogy csak rendkívüli érték kerülhessen az örökség listára. A másik, hogy az értékek, a kulturális javak sorsát folyamatosan végigkísérjük. A harmadik probléma, hogy nagy különbségek vannak a gazdag és a szegény országok értékmegőrző gyakorlatában, s ezt a listára kerülés elbírálásakor is szem előtt kell tartani. Negyedik kérdés a vegyes értékek, vagy a kulturális területek listája. Végül, de nem utolsó sorban nagy gondot és felelősséget jelentenek a világközösség számára a veszélyeztetett, pusztuló értékek. A világban sok helyen, itt a közelben a volt Jugoszláviában is az örökség, amely valamikor védelmet élvezett, most háborús célponttá lett. Felborult az értékvédelem mechanizmusa. Ha nem figyelünk oda, oda jutunk, hogy a kulturális örökség szinonimájává válik az ellenség célpontjának. Ezt meg kell akadályozni a világ jövője érdekében. (bte) Iliny. Nógrád megye egyik legkisebb faluja, könyvet érdemelt