Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-30-05-01 / 101. szám

6. oldal Pályázatunk 7. oldal Anyák napja 8. oldal Élet-képek n f pt \ t j 1994. április 30 - május 1szombat - vasárnap </ P D Xíi SÍ y simili Arcok - harcok Szabadidő Társaság 9. oldal 10. oldal 11. oldal-— ‘-'ú ' ‘ ■ :v"­5. oldal Bujáktól a Napfényvárosig, és tovább Bagi András művész és gondnok A salgótarjáni Lorántffy Zsuzsanna Leánykollé­gium névadója emlékműavató ünnepségén adták át rendelte­tésének Bagi András fafaragó művész domborműves emlék­falát április 19-én. Bagi András 1942-ben szü­letett Bujákon, 1961-ben épü­letburkoló szakmunkásként végzett Salgótarjánban, utána műszaki rajzoló vizsgát tett, 1968-ban költözött családjá­val a nógrádi megyeszék­helyre, ahol jelenleg a leány- kollégium gondnoka. Líbiá­ban dolgozott 1983-ban. Mű­vei 1987-től szerepelnek az amatőr képző- és iparművé­szek Nógrád megyei és or­szágos tárlatain, a Balassi Bá­lint Asztaltársaság bemutat­Bagi András fafaragó népi iparművész Eger város első dí­ját Bujáki szüret című szobráért kapta meg tavaly a Szüret a művészetben című képző- és iparművészeti kiállításon. Bagi András fafaragó Téglával kezdődött- Bujákon gyerekkoromban a szüreti bált felvonulás előzte meg - emlékezik. - Ennek fő dísze az volt, hogy egy fiatal, népviseletbe öltözött pár szőlő­koszorút vitt. Ezt kísérte a csősz, aki a szőlőhegy oldalát őrizte. A menet a kultűrházban ért véget, ott felfüggesztették a mennyezetre a szőlőkoszorút, s a bál alatt időnként leoltották a villanyt, hogy lehessen lop­kodni a szőlőből. Ha viszont a tettest rajtakapták, zálogot kel­lett adnia, amit éjfél körül nagy vigasságok közepette ki lehetett váltani. Erre gondolva csinál­tam ezt a szobrot.- Mikor kezdett szobrászko­dással foglalkozni ?- Még kisgyerek voltam, amikor apám kezembe nyomott egy hidegvágót, kalapácsot és téglát, s azt mondta, véssek ki a kozásain és másutt. Csoportos tárlatok: Salgótarján (1987, 1989, 1990, 1991, 1992. 1993), Kecskemét (1987), Ba­lassagyarmat (1992), Szé- csény (őszi tárlat, 1992), Eger („Szüret a művészetben, 1993). Önálló kiállítások: Salgótarján (1988, 1990, 1991, 1993), Mesztegnyő (Somogy megye, 1991), Ka­zár (1993). Díjak: Szakszer­vezetek Nógrád Megyei Ta­nácsának díja (1987), kecs­keméti országos amatőr kiállí­tás egyéni díja (1987), „Ma kiáltsatok a békéért” pályázat oklevele (1988), Balassi Bá­lint Könyvtár pályázatának első díja (1991), „Szüret a művészetben” pályázat és ki­állítás első díja (1993). téglából egy kis vályút a nyulak etetéséhez. Hozzáfűzte még, hogy ne törjem el, mert nincs másik tégla. Nem tört el, elég sokáig ettek belőle a nyulak búzát, szemes kukoricát. Ké­sőbb homokkőből faragtam ki Vajdahunyad várát, lovas ko­csit. Aztán a faragás abbama­radt. Úrrá lett rajtam a gyűjtő­szenvedély. Valószínűleg ne­kem van az országban a legna­gyobb faszenesvasaló-gyűjte- ményem. Körülbelül száz vasa­lóm van. Egyiken Kossuth és felesége a nyitó figura.- Hogyan lett szobrász?- A hatvanas években kezd­tem el igazán faragni. Először díszítő faragásokat csináltam. A szoborfaragás 1975 körül kezdődött. A fán kívül vörös és fejiér nnjj'ványbói készítem szobraimat. A már ismertebb szobraim közül a Bujáki tánc vörös, a Családi tragédia fehér márványból készült. Leptis Magna márványai- Meghatározó hatással volt munkálkodásomra a római kori márvány romváros, Leptis Magna, csodálatos márványfa­ragásaival. 1983-ban fél évig Líbiában dolgoztam, így jutot­tam el Észak-Afrika legszebb római kori romvárosába. Itt éreztem meg, mi mindent tud alkotni az ember. S ugyanakkor egy másik ember mindezt, a gyönyörűen megmunkált Nap­fényvárost lerombolja. Ez után Bujáki tánc (vörös már­ványszobor, 1986) úgy érzem, hogy másként dol­gozom. Csináltam egy szobrot bazaltból és márványból, címe: Reménykedünk. Arról szól, hogy bombán ül az emberiség, mégis reménykedünk, hogy nem lesznek olyanok, akik le tudják rombolni a világot, mint régen Leptis Magnát. Nagyasszony-Miért lett ilyen „egyszerű” ez az emlékmű, a kollégium domborműves emlékfala?-Lorántffy Zsuzsanna Ma­gyarország nagyasszonyai közé tartozott, mégis a legegysze­rűbb viseletét hordta, egysze­rűen élt. Ugyanakkor általa in­dult el Magyarországon a diá­kok tanítása. Comeniust hívta Sárospatakra, reformokat ho­zott az oktatásban. Nagyasz- szony volta abban rejlett, hogy megmutatta, mi az a leki nagy­ság, mire képes egy nő, egy anya. A boltívek a sárospataki várra utalnak, ezért szép, eres cseresznyefából faragtam őket. Lorántffy Zsuzsanna alakját pedig körtefából formáltam, ami szintén nemes anyag. Egy­szerű ruhában, könyvvel a ke­zében képzeltem el. -mér Lorántffy Zsuzsanna domborműves emlékfala „Amikor mi már a Fitye-oldalban pihenünk” A szerző Dr. Lipovszky György nem II Ínyben született, és csak 10 éves koráig élt a faluban, amely szüleinek lakhelye, neki jó pihenő­hely. Munkahelye a Budapesti Műszaki Egyetem gépipari technológiai tanszéke, amely könyvének kiadását is segítette. Támogatta ebben az egész falu, különösen Chikán Gábor a fényképek, térképek gyűjtésében, valamint Bárány Amzelm nógrádmarcali plébános, az őrhalmi és az ilinyi önkormányzat, nem utolsó sorban pedig a Lakitelek Alapítvány. Dr. Lipovszky György Iliny, egy Nógrád megyei kisközség címmel monográfiát írt a faluról, ami­ben a kezdetektől napjainkig foglalja össze a település tör- _____ ____________________ téne tét (Iliny, 1991). A könyvet hely- történeti szempontból Chikán Gábor nézte át. A kö­tetet gazdag fénykép- és térképanyag, valamint iro­dalomjegyzék egészíti ki. A kézirat­ként kiadott könyv megjelenését hosszú ideig tartó és alapos kutatómunka előzte meg, tehát rendkívül adatgazdag. Ezen kívül szinte minden sorában nagy-nagy szeretet és a jövő iránti fele­lősség érződik. Amint azt maga a szerző írja műve előszavában, kisgyerekként sokat beszélgettek arról, mi tör­ténhetett itt ré­gen, hogyan éltek az embe­rek, és kik vol­tak ők? S mit tud erről a mai nemzedék? „Ezért határoz­tam el, hogy ismereteimet leírom. Leg­alább ők tud­ják majd, ho­gyan éltek, kik voltak nagy- szüleik, déd- szüleik ebben a kis faluban. Iliny megye egyik legkisebb községe. Balassagyarmattól kelet-délkeletre fekszik, úton 12 km távolságban. Ott, ahol a Cserhát dombjai még benyúlnak az Ipoly völgyébe. Öt völgy, a fityei, a mogyorósi, a tábtói, a keselyűi, a nagyároki egyesülé­sénél alakult ki a falu... A falu elnevezése, nevének eredete bi­zonytalan. Neve először 1330-ban fordul elő a feljegyzésekben. Az 1348. esztendei Esztergomi Káptalan bizonyságlevele Inini néven említi. A Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírásában Illiny szerepel. így írják az 1720-ból származó ilinyi kisharangon is, a latinul írt feliratban: ...illini- ensis... A II. József idejében felvett térképeken Illény néven látható. Egyesek nevét a szláv „Ilin do” Illés völgyéből szár­maztatják, mások az „ilinka” a jégen csúszkálás szóra gondol­nak különös neve hallatán. Megtalálható a századforduló térké­pein az Iliim névalak is. Legyen majd miből olvas- gatniok, amikor mi már a Fitye-oldalban pihe­nünk.” Dr. Lipovszky György művében először rövid történeti áttekintést ad a régi Ilinyről, majd külön kitér a két világháború közötti idők esemé­nyeire. Leírja a háborús éveket 1944 őszéig, a német megszállást Ilinyben, a szovjet katonák megjelenését és tetteit. Külön fejezetet szentel a második világháború végétől 1956-ig tartó idő­nek, illetve 1956 helyi tör­ténetének. Utána pedig a napjainkig tartó korszakot tekinti át. A követ­kező fejezet­ben a falu né­péről szól, a? ilinyi csalá­dokról, parasz­tokról és urak­ról a régi vi­lágban. Ezután tér rá a művelődés és a kultúra kérdéseire. Egyebeken kívül szól az iskoláról, a népművelésről, az egyesületekről, a színjátszás­ról, a moziról, a társadalmi szervezetekről. A ka­tolikus egyházról szólva külön részben foglalko­zik az egyházi élet alakulásával, a templom tör­ténetével, a he­lyi ’’műemlé­kekkel”, em­lékkövekkel, kőkeresztek­kel. A zenei életet is föl­dolgozza. Érdekes fe­jezetben fog­lalkozik a szerző a nép­rajzzal, nép­szokásokkal, ünnepi ha­gyományok­kal, valamint a gazdasági élet- 1 tel. Utóbbi részben ír a termelőszö­w vetkezetről, a kertészkedésről, virágtermelésről, méhészkedés­ről, mesteremberekről, kereskedelemről, kocs­mákról, boltokról, közlekedésről, szállításról. Családtörténetekkel, családfák közlésével zárja érdekes könyvét dr. Lipovszky György. -mér A világörökség ápolása európai ügy A műemléki világnap országos központi rendezvényeként ápri­lis 18-án lezajlott tudományos ülés egyik fő előadója Jean-Louis Luxen, az ICOMOS főtitkára volt Szécsényben. Egyebeken kí­vül hangoztatta: „Az Európa Tanács szintjén alkalmam volt arra, hogy számos szakértővel találkozzak. Az ő véleményüket is tolmácsolva mondom, nagyon nagy mértékben örülünk an­nak, hogy Magyarország kérte az Európai Unióhoz való csatla­kozását. Örülünk annak, hogy együtt akarnak működni velünk. A világörökség ápolása az egyik olyan terület, amely jó lehető­séget kínál arra, hogy az együttműködést megvalósítsuk.” Az ICOMOS főtitkárával a kulturális és természeti világörökség időszerű kérdéseiről beszélgettünk. — Mi tartozik jelenleg ehhez az örökséghez?- A védelem a világörök­ségre vonatkozó 1972-es kon­venció keretén belül valósul meg. Olyan mechanizmus al­kalmazásáról van szó, amelyet az UNESCO dolgozott ki, s kü­lönböző eljárásokat tartalmaz. Napjainkig 120 ország írta már alá ezt a konvenciót - köztük Magyarország is -, és körülbe­lül 350 világörökség szerepel a listán, ennek kétharmada kultu­rális, egyharmada természeti örökség. A kulturális örökség nemzetközi referencia, hiszen ezen belül minden ország érté­keinek legjavát igyekszik be­mutatni. Nyilvánvaló, hogy en­nél jóval több a védendő érték, Magyarországról is például csak a budai vár és Hollókő szerepel a listán. Kelet és Nyugat között- Milyenek Magyarország esélyei arra, hogy újabb érté­kek kerüljenek a világörökség listára?- Tudok adni néhány szám­adatot. Bulgáriának tíz, Fran­ciaországnak, Spanyolország­nak 25 világöröksége van, de Hollandiának, amelyik pedig nagyon gazdag ország semmije sem szerepel a listán. Tehát ez attól függ, hogy az ország mi­lyen dinamizmussal működik. Nem ismerem eléggé Magyar- ország történelmi, műemléki listáját, s ennek hátterét, de tud­juk, hogy Hollókőhöz hason­lóan más értékek, például vá­rosrészletek is elismerésre ke­rülhetnek. S az az érzésem, hogy az önök kastélyai közül egyik, vagy másik, amelyik a barokk és a reneszánsz időszak eredeti képviselője, szintén sze­repelhetne a listán, csakúgy, mint több más műemlék, vagy természeti érték, esetleg éppen a közeli Ipolytamóc.-A kelet-közép-európai or­szágok törekednek-e arra, hogy listára kerüljenek?- Ezt persze ellenőriznem kellene, de én azt hiszem, hogy az eltérés e szempontból nem Kelet és Nyugat között van. Elég nagy a szóródás. A volt Jugoszláviának is elég sok ér­téke listán van, köztük Dubrov­nik városa, Zágráb székesegy­háza. Szlovéniában is vannak értékek, Lengyelországban Krakkó, a királyi vár, Varsó óvárosa. Tehát elég sok az it­teni világörökség, Európa nyu­gati részéhez képest is. Mint már mondottam, az eltérés in­kább az egyes országok által tanúsított dinamizmusban van. Jean-Louis Luxen: Jó le­hetőség az együttműködésre Veszélyben lévő értékek- Említene-e néhány időszerű kérdést, amellyel jelenleg az ICOMOS foglalkozik?- Az egyik a szelektivitás kérdése. Vagyis az, hogy csak rendkívüli érték kerülhessen az örökség listára. A másik, hogy az értékek, a kulturális javak sorsát folyamatosan végigkísér­jük. A harmadik probléma, hogy nagy különbségek vannak a gazdag és a szegény országok értékmegőrző gyakorlatában, s ezt a listára kerülés elbírálása­kor is szem előtt kell tartani. Negyedik kérdés a vegyes érté­kek, vagy a kulturális területek listája. Végül, de nem utolsó sorban nagy gondot és felelős­séget jelentenek a világközös­ség számára a veszélyeztetett, pusztuló értékek. A világban sok helyen, itt a közelben a volt Jugoszláviában is az örökség, amely valamikor védelmet él­vezett, most háborús célponttá lett. Felborult az értékvédelem mechanizmusa. Ha nem figye­lünk oda, oda jutunk, hogy a kulturális örökség szinonimá­jává válik az ellenség célpont­jának. Ezt meg kell akadályozni a világ jövője érdekében. (bte) Iliny. Nógrád megye egyik legkisebb faluja, könyvet érdemelt

Next

/
Oldalképek
Tartalom