Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-30-05-01 / 101. szám
6. oldal Hétvégi Magazin • Pályázat 1994. április 30 - május 1., szombat - vasárnap „Az én mamám”- Anyák napi pályázatunkra Legszebb verseink Alom, vagy valóság? Hogyha veled vagyok, Azt hiszem álmodom. Lehunyom a szemem, Magam előtt látlak. Hallom a hangod, Érzem kezed melegét, Hangod selymes, Kezed lágy, Érzem nem álom. Hanem valóság. Ha mégis álmodom, Ez olyan álom, Melyből felébredni Sose kívánok, Aludni, aludni! Az örökkévalóságig. Erre vágyom, Ha mégis álmodom. Bállá Szilvia Borsosberény Anyák napjára Holdvilágos, szép estén Édes legyen álmod, Ne legyen az életedben soha csalódásod. A jó Isten védőkeze óvjon mindig Téged, szeressenek és boldog légy, ezt kívánom Édesanyám néked! Orosz Nikolett 1. osztályos tanuló, Ha nincs itthon anyám Krumplit főzök, ha nincs itthon anyám, rizst őrölök, ha nincs itthon anyám, rizst párolok, ha nincs itthon anyám, söpörgetek, ha nincs itthon anya, kertben, házban, ha nincs itthon anya. Anya hazaér - a krumpli kész. Fehér a rizs, mint a nevetés. Délutánra jó puhára fő, s tiszta a kert, ha estére jő, bent a házban, sehol, semmi por. Anya dicsér: sokat dolgozol! „Nem, anya, nem! Még nem eleget!” Ruhád eső verte, fergeteg, nap égette ki a hajadat, napod nehéz a jenkik miatt, nem, anya, nem. még nem eleget! Csonka Zsanett 4. osztályos cigány kislány Visszaszóló szép emlék Zöld vetések bársonyát lengeti a tavaszi szél Anyák napján, a tavasznak legszebb ünnepén Ma öröm és bánat, könny csillan meg sok-sok szempár csücskén, Ám a nyitott szívekhez a szeretet érzése könnyek nélkül is odaér. Én, mint gyermek, ha szeretetre vágytam, könnyek nélkül anyámhoz simultam, S lógtam nyakán, mint éjjeli bogár az útmenti lámpa karján. O volt a derűs fény, ő adott kedves emlékű sok-sok fényes apró csillgot. Amint estefelé anyám dolgos keze rebbent feledve a munkát, a hétköznapot, Anyai szeretettel át- meg átölelt, magához vont. Micsoda édes téboly hallgatni, amint az anyai szív dalol, S alkonyaikor együtt nézni a feljövő esthajnalcsillagot. Anyám, akinek ma a lélek szárnyán üzenek, ő már régen elment, Angyalok zenéjét hallgatja odafent. Én Istenem! Mit vigyek a kies Földről Neked? Nem vihetek mást, csak beteg lelkemet, s néhány kedves versemet, Kiválasztok pár űtravalót, az én szívemnél is szebben dalolót. Felviszek anyámnak is egyet, a legkedvesebbet, a gyermekkori szép emléket. De Uram! Amíg Hozzád elérkezem, add, hogy anyám szíve-éneke csengjen. Mert a gyermekkori kedves emlék, mely ma újra meg újra visszaszáll, Mint kedves fészkére estefelé az éneklő kismadár. Kohári János Felsőpetény Gratulálunk a legjobbaknak! A szeretet meghitt, áradó pillanataiban tapasztaljuk, hogy az édesanyákról nemcsak a költőknek, íróknak, képző- és iparművészeknek van magasrendű mondanivalójuk, hanem a gyerekeknek is. Sőt, talán elsősorban éppen az ő szavuk, ábrázolásuk a leginkább szívhez szóló. Szerkesztőségünk ezért pályázatot hirdetett anyák napjára gyerekeknek, hogy versben, prózában, rajzban fejezzék ki érzéseiket, örökítsék meg édesanyjukat, a nagymamát. Pályázatunk sikeres volt; mindhárom kategóriájában igen nagy számú alkotás érkezett szerkesztőségünkbe. Még a megyehatáron kívülről is érkeztek pályaművek, például Kecskemétről. Nagyon sok intézmény, óvoda, iskola pedagógusai, kitűnő szervezéssel, komoly pályaműcsokrot küldtek be, különösen rajzból és versből. Lássuk hát...! Verses köszöntök: Összesen mintegy ötven vers érkezett be. Valamennyi igen szépen fejezi ki a gyermeki sze- retetet és ragaszkodást. Döntő többségük nagyon kedves anyák napi köszöntő vers, versike. Akad közöttük jó néhány olyan is, amely, jól megfogalmazott költői képeket tartalmaz, pár sor pedig kimondottan költői, vagy éppen játékos elemként értékelendő. Pályázatunk végeredménye: 1. díj: Bállá Szilvia (Borsosberény): Álom vagy valóság. 2. díj: Orosz Nikolett (1. osztályos, Karancslapujtő). 3. díj: Csonka Zsanett (10 éves, Karancsság). Prózai müvek: Szintén mintegy félszáz prózai köszöntő, elbeszélés, dolgozat érkezett. Valamennyi kifejezi azokat az érzéseket, amelyekről a verseknél is szólot- tunk. Jó tájleírások, hangulatképek is megfogalmazódtak. Pályázatunk végeredménye: 1. díj: Zöldi György (Szirák). 2. díj: Végh Mónika (Lu- dányhalászi). 3. díj: Berki Gabriella (Salgótarján). Képzőművészet: Ez a pályázat legsikeresebb része mind a beérkezett pályaművek számát, mind pedig minőségét tekintve. Ez persze a gyermekrajz műfajából is következik. Áz óvodákban és az általános iskolákban eredményes ilyen irányú munkáról is tanúskodnak a pályaművek. A salgótarjáni Mesekert óvoda, és több más intézmény is komoly gyermekrajz-kollekciót küldött be. Összesen több, mint száz- nyolcvan gyermekrajz, akva- rell, kollázs, vegyes technikával készült pályamű érkezett. Pályázatunk végeredménye: 1. díj: Kiss Veronika (Diós- jenö). 2. díj: Szabó Bernadett (Somoskőújfalu). 3. díj: Hajas Anita (Pásztó). Intézményenként a 36 művet beküldött Mesekert óvoda kapja az 1. díjat. // Őrzi azt a régi éjszakát H űvös, őszi szél borzolta a helyenként már megfogyatkozott útszéli fák tarka lombjait. Nem volt erős a szél, s vidáman bújócskázott a gyér lombok között. Kígyóként font körbe engem is, és előcsalogatott egy régi képet a gyermekkoromból. Akkor is ősz volt. Hazafelé ballagtam, elcsigázva a fáradtságtól. Korán keltem, reggel segítettem édesanyámnak a szomszéd teheneit megfejni, azután iskolába mentem, s délután a termelő- szövetkezetben segédkeztem, mint kicsiny apród hajdanán a lovagoknak. Az utat a fák lehullott színes, száraz levelei borították el, szőnyegként simulva az arra járó talpa alá. Vihart jelezve gyülekeztek az esőfelhők a tágas égbolton. A távolban meg-megdörrent az ég a felvillanó villámot követve. Egy villanás után halk számolással akartam megállapítani, hogy milyen messze van a vihar, de nem kellett sokáig számolnom, mert újabb hatalmas mennydörgés rázta meg*a levegőt. Pár lépés után súlyos, gyöngyöző esőcsepp hullott rám. Lassan gördült végig sápadt, sovány arcomon. A falun túl, ahol már a határ nyújtózott, állt a mi kicsi házunk. Fala vályogból, itt-ott már a vakolása hézagos. A kéményből halvány füstcsík kanyargott a tömör felhők felé. Apró ablakból szűrődik ki a fény, csalogatva a hazatérőt. Kinyitom a feketére festett ajtót, s belépek a konyhába. Fala a kályha füstjétől veszítette el fehérségét. Rég volt az, amikor még hófehér mésszel minden tavasszal újra mázoltuk a régi konyhát. Bútorzata szegényes, de nekem, ki itt nevelkedtem fel, értékesebb, mint egy gyönyörű kastély konyhája, hol tíznél is több ember serénykedik a különféle ínyencségek elkészítésében. Itthon csak édesanyám készíti hármunknak a szegényes vacsorát. Az ajtó nyikordulá- sára felnéz és rámmosolyog.- Hát megjöttél, kicsi szentem? - kérdi a maga meleg, édes hangján, mit már nyolc éve hallhatok.-Fizetésnap volt, mama! - mondtam boldogan, csillogó szemekkel.- Tudom, tudom, bogaram - szólt kedvesen és várakozón. Belenyúlok szakadt kabátom zsebébe, s kiveszem a fémesen csengő pénzt. Öt pénzt rakok le az asztalra, de az egyik a földre esve begurult a kályha alá.-Fogd meg, míg el nem szökik! - tréfálkozik megjátszott ijedtséggel, még mindig mosolyogva. Leguggoltam, hogy a szökevény után nézzek, s ekkor láttam a „füstgyártó” alatt sorakozó kukoricacsutkákat.-Napszámban volt újra?! - vonom szigorúra szemöldököm anyámra nézve.- Pedig az orvos azt mondta, hogy ne végezzen nehéz munkát. Arra itt vagyunk mi: én és a papa. Hangom atyáskodóan hangzott, s ezt észrevette mama is. Érezte, hogy féltem őt. Ki vágódott az ajtó. Papa jött haza. Szeme véres, arca piros a sok italtól. Ő is megkapta a fizetést. Ruhája vizes az időközben megzúduló esőtől. Köszöntem, de nem is hallotta. Bizonytalan léptei mamához vitték.- Kicsit iszogattunk a barátokkal - közölte nehezen forgó nyelvvel, s lehelete a bűzös pálinka és bor erjedő szagáról árulkodott.-Mi a vacsora? Egész nap nem ettem semmit, csak ittam - nevetett, s sárga, csorba fogai szinte kibuggyantak sebes szájából.-Papa, az én kedvencem krumpli és só - vágtam ki a választ, majd így folytattam: - Nézd, mennyi pénzt kerestem ebben a hónapban. A büszkeség majd szétvetette a rpellem. Apám ránéz az asztalra. A petróleum lámpa fényében aranyként csillogtak az érmék. Ráüt az asztalra és káromkodik, s a keresetem hatfelé repült. Szememet elfutja a könny, és félve nézek rá. Ordít, hogy ne sírjak. Copfba fogott hajamat erős kezével rángatja. Ányám segítségemre siet, s elkiáltja magát:- Hagyd abba, te szégyentelen! Sa te fizetésed hol van? Megvetően néz papa az édesasszonyra, s ő is az asztalra teszi a keresetét. Négy pénz volt mindössze.-A többi hol van? Mondd, hol van?! - vallatja anyám sírássá vékonyuk hangon.- Mondtam, hogy ittunk - löki ki a szavakat apám. Mamát elsöpri a kályha mellük, s a fazékba néz.- Már megint moslékot főztél? Már megint moslékot főztél! - ismételte egyre fokozódó düh vei. Végül az udvaron álló, vizes bundájú kutyának dobta ki fazekastul a vacsorát. Az egész hónapra szánt só a földre hullt az udvaron, és a szakadó eső azonnal elmosta. Pár óra múlva papa „édesen” aludt, mintha semmi se történt volna. Én is lefekszem a puha ágyba, nyakig felhúzom a dunyhát. Kellemes, zsibbadó érzés volt a melegben feküdni. Csak mama nem feküdt még. A szakadt kabátokat varrta remegő kézzel. E vekkel később már csak papa és én maradtunk a kicsiny házban. Valaki elköltözött közülünk, s már soha többé nem jön vissza. A ház előtt dús fű hajladozik a lágy tavaszi szélben, de ott, hol a só hajdanán kiömlött, azóta se nőtt ki semmi. Az a hely azóta is az emlékek helye, s őrzi azt a régi éjszakát, mikor még mama élt. Zöldi György 15 éves Szirák Virágok anyák napjára. Czeglédi Ildikó (Bátonyterenye) vízfestménye Köszöntjük édesanyánkat. Hajas Anita (Pásztó, Gárdonyi Géza Általános Iskola, 3. osztály) 3. díjat elnyert pályaműve Édesanyámmal és a két nagymamámmal. Szabó Bernadett (2. osztály)
