Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-05 / 79. szám

6 HÍRLAP HÁZUNK TÁJA 1994. április 5., kedd Időszerű növényvédelem - Rügyfakadás utáni permetezés Ha fodrosodik az őszibarack, és ha előbújnak a lombormányosok Gyümölcstermő növényeink védelmére mindig a tenyész- időszak első felében (rügyfaka- dástól - apró termés állapotig) kell jobban odafigyelnünk, több okból: 1. a zsenge hajtások, vi­rágok, pici gyömülcsök nagyon érzékenyek a kártételre, 2. a ká­rosítok kezdetben még könnyen megfékezhetők, 3. a korai be­avatkozások közegészségügyi szempontból kedvezőbbek, mint a késői kezelések. Az in­dító, közvetlenül rügyfakadás utáni permetezés számos gyü­mölcsfajtánál elengedhetetlen, különösen akkor, ha a lemosó permetezés elmaradt. Hidegben is jó Alma: a starking és a golden fajtakört veszélyeztető varaso- dás megelőzésére jelenleg a réztartalmú szerek (Champion, Bordódé FW, Bordói por, Ré- zoxiklorid, Rokkol) vagy a réz szerves hatóanyagú készítmé­nyek (Cuprosan, Miltox, Pero- tox) a legalkalmasabbak. Jona­tán-félékben a beteg rügyekből előtörő lisztharmatot kontakt szerekkel gyénthetjük. A Ka- rathane hideg időben is jó eredményt ad, a kén (Kumulus, Thiovit, Microthiol, Szulfur, Szera, Kénkol, stb.) viszont csak 16 Celsius fok fölött haté­kony. Ha tavaly sok volt az atka, most a tojások irtására az Apollót, vagy a Nissorunt használhatjuk. Körte: körtevarasodás ellen a kontakt, szerves szerek (Delan, Captan, Buvicid K. Orthocid, Merpan, Bravo*, Polyram, Dit- hanc, Antracol) némileg hatá­sosabbak a réznél. Metszések ideje Őszibarack: A rezes lemosó permetezést követően, a tafri- nás levélfodrosodás elleni vé­dekezést szerves készítmé­nyekkel (Score, Delan, Bravo*, Captan, Merpan, Buvicid K. Orthocid, Efuzin, Sporgon) folytassuk sziromhullásig, 6-8 naponként. A fák metszésének most van az optimális ideje. Csonthéjasok: (barackfélék, meggy, cseresznye, szilva, ringló): a monília és a levélli- kacsosodás megelőzésére pilla­natnyilag szerves, kontakt sze­rek (Orthocid, Captan, Buvicid K, Merpan, Dithane, Polyram, Antracol) alkalmazása cél­szerű. Szamóca, málna: a szamócát a levélfoltosságok, a málnát a vesszőfoltosságok kórokozóitól ugyancsak az előbb említett szerves, kontakt szerekkel véd- hetjük meg. Málnában a réz (lásd: almavarasodás) is számí­tásba vehető. A szamóca atka elleni beavatkozás (Mitan, Thi- odan*, Thionex*, Pol-Akari- tox, Bio-Sect) is indokolt lehet, ha az előző évben sok torzult, barnára színeződött levelet ész­leltünk. Egres, ribiszke: a lisztharma­tokat Karathane-nal, a külön­féle levélfoltosságokat szerves, kontakt szerekkel (lásd: csont­héjasok) háríthatjuk el. Gyümölcsfélék: az erdőkhöz közeli gyümölcsösökben már megjelentek a lombormányo­sok (4-6 mm hosszúságú, szí­nes hátú bogarak), melyek első­sorban a fiatal ültetvényekben és az erősen metszett fákon (őszibarack, alma) tehetnek nagy kárt a fakadó rügyek ki- odvasításával, később a virágok és a levelek megrágásával. Kémiai beavatkozás csakis tö­meges fellépésük esetén indo­kolt. A bimbólikasztó ormá­nyos az alma, ritkábban a körte kártevője. Lárvái a virágbim­bókat szárítják el. Mindkét or­mányos faj ellen hatékonyak az Ultracid*, Suprathion*, (hideg időben is kiválóan „működ­nek”), Bancol, Zolone, Eka- lux**, Phosdrin*, Penncap**, Dimecron**, Wofatox*, vagy a Gusathion** készítmények. A többi korai kártevő (sodrómo­lyok, almai-lonca, lombrágó hernyók, barackmoly, levéltet- vek stb.) ellen - az előzőeken kívül - már rovarölő szerek (Unifosz*, Bi 58*, Rogor*, Si- noratox*, Anthió*, stb.) is eredményesen alkalmazhatók. Vigyázzunk épségünkre A **-gal jelölt, I. Kategóri­ájú szereket csak a felsőfokú növényvédelmi képesítésű szakemberek, a *-gal jelölt II. kategóriájú készítményeket a „zöld könyvecskével” rendel­kező gazdák is megvásárolhat­ják és használhatják. A föld és a növények meghálálják a törődést Hasznos tanácsok kezdő kiskerttulajdonosoknak A metszéssel már nagyon igyekezni kell Visszavonhatatlanul itt a ta­vasz. Ha olykor-olykor előfor­dulnak még talajmenti fagyok, az idei kerti munkákkal ne kés- lekedjük. A borsónak, zöldség­nek, répának, dughagymának már földben van a helye. A ka­por- és salátamagot is ajánlatos elvetni, miként a hónapos retek, vagy netalán sóska vagy spenót ültetésének is itt van az ideje. Természetesen ezeket a halasz­tást nem tűrő munkákat csak úgy tudjuk elvégezni, ha fel­ásott talaj áll rendelkezésünkre. Akik még nem jutottak el odáig, hogy a tavalyi gazt ösz- szetakarítsák és a kertet felás­sák, ne késlekedjenek. A jó termés érdekében ajánlatos is­tállótrágyával feljavítani a ta­lajt, mert meghálálja. Jómagam nem vagyok híve a műtrágyá­nak. A kiskertekben a szőlő metszését gyorsan be kell fe­jezni, mert a már korábban be­fejezett metszések a vegetáció beindulása miatt „könnyez­nek”, vagyis megindult az élet, a nedvkeringés. Szinte valamennyi gyü­mölcsfán duzzadnak a rügyek. Megfigyelésem szerint a téli fagy nem okozott kárt a gyü­mölcsösökben. Az őszibarack­fák metszését is el lehet kez­deni. Aki most akar fákat vagy bogyós gyümölcsöket telepí­teni, lehetőleg vírusmentes, egészséges egyedeket szerez­zen be. Előtérbe kell helyezni, még ha drágább is, a konténeres fákat, bokrokat. Ültetés előtt 50-60 centiméter mély gödröt ásunk, és ha lehetséges, jól érett istállótrágyát helyezünk a gö­dörbe. A régi kiskerttulajdono­soknak ezzel nem mondok újat, hiszen mindezeket már tapasz­talatból tudják. A faiskolákból beszerzett gyümölcsfák - nem konténeres - esetében a telepítésnél kerül­jük a gyökér közvetlen trágyá­zását, mert az a növény pusztu­lását, fertőzését okozhatja. Minden telepítéskor, történjen az tavasszal vagy ősszel, a telepített növényeket jól be kel locsolni „bei- szapolni” és a ta­lajt jól betaposni, levegőmentessé tenni. A gyü­mölcsfák lemosó­permetezésével se késlekedjünk. A málna, a tüske­nélküli szeder, a szamóca telepíté­sét is gyorsan be kell fejezni. A kiskert egy-egy sarkába nem árt tormát ültetni, mert a téli sava­nyúság eltételére szükségünk lesz rá. Igénytelen és télálló. Kedves színfoltja a kert­nek a mogyorófa, vagy mogyoróbo­kor. Igaz, hogy a mókus vagy mo- gyorópelle meg­keresi és meg­dézsmálja, én mégis szívesen ajánlom. Ha férő­helyünk engedi, virágot is telepítsünk kisker­tünkbe. Évelőktől, a hagymás, vagy egynyári virágokig bezá­róan. A paradicsom, paprika, uborka, bab ültetésével még várjunk a májusi fagyosszente­kig. Ezen konyhakerti növé­nyek ültetésével még nem kés­tünk el. Holecz Ferenc Szőrtelen kivit nemesítettek ki kanadai kutatók, és méltán remélik, hogy találmányukkal utolérhetik a hagyományos új-zélandi gyümölcs - immár Magyarországon is vitathatat­lan - népszerűségét. A farmer-tudósok csütörtö­Szőrtelen kivi kön jelentették be, hogy 2 ezer kínai vadkivimaggal folytatott kísérletezéseik nyomán sike­rült olyan gyümölcsöt ter­meszteniük. amely ízében semmiben sem különbözik a hagyományos kivitől, viszont hiányzik róla a jól ismert, sző­rös, barna héj. Todd Kabaluk, a kanadai kormány mezőgaz­dasági műszaki fejlesztési fe­lelőse jónak tartja a talál­mányt, arra, hogy felvegye a versenyt új-zélandi rokonával. Házikerti praktikák - Egy kis kézügyesség és matematika Csapadékmérő készítése - házilag Nem gondoltam volna, hogy ennyien vagyunk kertbarátok, önkéntes meteorológiai meg­figyelők, akik mérjük és je­gyezzük a leesett csapadék- mennyiségeket. Onnan tudtam meg, hogy úton-útfélen kér­dezgetik: hol lehet egy té- esz-melléküzemágában gyár­tott, egyszerű, felfestett beosz­tású műanyag csapadékmérő­höz hozzájutni? Sajnos sehol! Azaz, tudomásom szerint a közelmúltban az egyik szak­boltos beszerzett néhány da­rabot, de pillanatok alatt el­kapkodták. Mint kárvallott én is későn érkeztem pótolni a sajátomat. De sebaj ! Egy kis matematikai készség és kézügyesség, no meg egy befőttesüveg, vagy lehetőleg nyúlánk fehér boros, vagy egyéb palack és mű­anyagtölcsér - s máris készen van a házilag készített egy­szerű, s ha pontosak vagyunk, bármely hasonló „balesetnél” pótolható csapadékmérőnk. Egyszerű befőttesüveg al­kalmazásánál megállapítjuk az üveg nyiladékának területét az ismert R-rendszer, az R-szer Pi matematikai képlet alapján. Ha ez az átmérő pon­tosan 10 cm, akkor az „R”, a kör sugara ennek a fele, azaz-5 centiméter. A többi már egy­szerű szorzás kérdése: 5-ször 5 az egyenlő 25-el, amelyet megszorzunk a Pi, a 3,14 ti- zedrészével, tehát 0,314-gyel. Az eredmény 7,85 lesz. Ennyi tehát milliliterben az a víz- mennyiség ami 1 milliméter eső esetén az üvegbe kerül. Lehet a számítást ellenőrizni. Ahol még megmaradt a köz­ismert kis műanyag csapa­dékmérő, amelynek nyiladéka 8 centiméter, akkor fentiek szerint 4-szer 4 az egyenlő 16-tal. 16-szor 0,314, az egyenlő 5,024-gyel, tehát ahányszor 5,024 millilitert be­lemérünk vízből precíziós mil­liliter beosztású üveghenger­rel, vagy injekciós fecskedő- vel, a festett beosztású csapa­dékmérőnkben annyi millimé­ter „csapadékot” fog mutatni. Ugyanezt kell tenni a kihe­lyezett befőttesüveg esetében is - csak fordítva! Az eső be­állta után pontosan megmér­jük: hány milliliter esővíz ke­rült az üvegbe, azt elosztjuk 785-tel (10 cm-es üvegszáj- nyíladék esetén), és megkap­juk hány milliméter eső áz­tatta kertünket. No mármost, ha csak a hét végén tudunk kimenni a kertbe, akkor az időközbeni párolgási veszte­ség miatt célszerűbb minél nyúlánkabb fehér palack al­kalmazása, a szájnyíladéknál jól szigetelt leszűkített csőrű tölcsérrel. Itt a tölcsér felső nyiladékának mérete szerint, a leírt módon belemért vízzel a palack oldalán a milliméter­beosztást bereszelhetjük, vagy vízzel nem oldható festékkel felfesthetjük. Minél nagyobb a tölcsér vi­szonylagos átmérője, annál könnyebb a dolgunk, mert na­gyobbak lesznek a beosztá­sok, könnyebb lesz a felfes­tése a rovátkáknak. Néhány példa könnyítésül: ha a tölcsér felső átmérője 8 cm, akkor 1 mm csapadéknak 5,02 millili­ter, ha 9 cm, akkor 6,36 ml, ha 10 cm, akkor 7,85 ml, ha 12 cm, akkor 11,3 ml, ha pedig 15 cm, akkor 17,7 ml beesett csapadék felel meg 1 millimé­ter esőnek. A saját kivitelezésű mérő­edénynél is lényeges, hogy akar karóra, oszlopra gumi­szalaggal vagy műanyag ma­dzaggal, vagy talpára, egyéb vízszintes helyre helyezzük ki, az esőcseppek semmitől sem akadályoztatva essenek bele. Hiteles adatot csak így kaphatunk. Sz.L. A giliszta gyógyítólag hat a beteg növényekre A házikertek legjobb talajmunkása Ha hiszik, ha nem, a legjobb ta­lajmunkás a földigiliszta. Az a talajlakó gyűrűsféreg, amely a talajrészecskékkel együtt fel­vett korhadt növényi részekkel, gombákkal, baktériumokkal, mikroorganizmusokkal táplál­kozik, és ezeket megemésztve, az emésztési folyamatban, fel­vehető elemi növényi tápanya­gokkal gazdagítva, ürülékével visszaadja a talajnak. Humuszföldet termel Az elmúlt évek hamvába halt giliszta-humusz termelő akció­ival kapcsolatos vizsgálatok is igazolták, hogy a giliszta ürü­léke ötször annyi felvehető nit­rogént, hétszer annyi foszfort és tízszer annyi káliumot, vala­mint a legtöbb nélkülözhetetlen nyomelem sokszorosát tartal­mazza, mint egy elfogadhatóan művelt kerti föld felső, 20-25 centiméteres rétege. Ha kerti talajunk az agyon- vegyszerezéstől nem elsava- nyodott, elegendő aktív mész- tartalommal és otthagyott, vagy bevitt szervesanyag-tartalom- mal rendelkezik, a gilisztaállo­mány négyzetméterenként akár 4-5 kilogramm, tápanyagokban dús humuszföldet képes ter­melni amellett, hogy elősegíti a talaj levegőzését, a kultúmö- vényzet növekedést serkentő hormonok és enzimek képző­dését. Érdekes megfigyelés, hogy élettevékenységük során csak azoknak a mikrobáknak a szá­mát növelik, amelyek az egész­séges talajélethez nélkülözhe­tetlenek, míg az erre károsakat nagyrészt megsemmisítik, hi­szen ezek a saját életterük káro- sítói is egyben. A jól kezelt komposztban gyorsan elszaporodnak, ezért célszerű a komposztot olyan ál­lapotban kijuttatni, amikor ab­ban a giliszták a legnagyobb tömegben tevékenykednek. Téves az a hiedelem, hogy a gi­liszták a kerti növények gyöke­rét „rágják”, mert táplálékfel­vevő és emésztőszervük csakis a már korhadásnak indult, fel­lazult szövetű szerves anyagok felvételére képes. Ezzel aztán a korhadékokon szaporodó káros mikrobákat meg is semmisítik. Ahol intenzív a gilisztatevé­kenység, egyes parazitás nö­vénybetegségek nem tudnak ki­fejlődni. Gyógyítólag hatnak az ilyen betegségben esetleg már szenvedő növényállományra is. Sok az ellensége A gilisztáknak - sajnos - rendkívüli hasznosságuk mel­lett rendkívül sok az ellensége is. Az állatvilágból a madarak, a varangyosbékák, a sün és a cickányfélék, a ragadozó rova­rok. De ezeket a veszteségeket normális körülmények között a természet biológiai körforgása rendre kiegyenlíti. A legnagyobb ellenségei pe­dig mi emberek vagyunk, ami­kor a talajok agyonvegyszere- zésével mérgezzük meg élette­rüket, elpusztítjuk, jobb esetben a szomszéd kertjébe űzzük azokat, vagy ha a gilisztákat ir­tandó, a tyúkokat, a csirkéket „kapirgáltatjuk” az anyag beá- sása előtt. A bajt még tetőzheti, ha az egyébként jó bioállapot­ban tartott kertünkbe ásás köz­ben beengedjük a baromfiállo­mányt, hagy csipegessenek. Az ásóval kifordított, felfalt gilisz­ták baromfitáplálékként hozott haszna közel sincs arányban az efféle etetéssel okozott kárral. Jó a horgász módszer Végül, de nem utolsósorban említendő az, hogy ha a kerti ta­lajunkat az agyonvegyszerezés- sel már annyira elsavanyítottuk, hogy földigilisztával évek óta nem „találkoztunk”, célszerű a talaj akár mészhidráttal vagy magas mésztartalmú sárga, úgynevezett digófölddel való feljavítása, a kémhatás (pH ér­ték) lúgos irányba való elmoz­dítása, a műtrágyák minél na­gyobb arányban szerves anya­gokkal való helyettesítése. Ha ezt megtettük, felhívom a figyelmet néhány horgász is­merősöm módszerére, akik szenvedélyük szolgálatára a kert sarkában a föld, a konyha­kerti melléktermék, némi istál­lótrágya és csekély baromfitrá­gya keverékével töltött árnyé­kos gödröcskékben „gilisztate­nyészetet” hoztak létre. Az ilyen tenyészet talán nemcsak a „csalitermelést” szolgálhatja, hanem a feljavított kerti talaj „legjobb talajmunkásainak” el- szaporítását is. Szakái László Itt az ideje... ... hogy a legkülönbözőbb házi­kerti praktikákkal felkészüljünk a vegetációs időszakra. Ideje ki­tisztítani, elkészíteni a kiskerti komposztáló gödröket, reke­szeket. Ideje elkészíteni selejtes ke- rítésdrót-fonatokból legcélsze­rűbben és legolcsóbban néhány, nyolcvan centiméteresre sza­bott tartóoszlopocskákkal (amelyekből 30 cm kerül jól bedöngölve a talajba, 50 cm pedig felül fellécezve a kerítés­fonat felső részét tartja) a pero- noszpóra- és lisztharmatfertő- zést csaknem teljesen kizáró uborkafuttató rácsokat - déli lejtéssel. A rácsok aljába már most készítsük elő a trágyázott vagy komposzttal dúsított vető­ágyat, hogy a magvetés idejére kellően megülépedjék. Elérkezett az első gyepápo­lás ideje is. Hosszú fogazató gereblyével alaposan bolygas­suk meg a gyepszőnyeget. Az egynyári virágok vetése állandó helyükre most időszerű. Adjuk meg ennek a módját is gazdag, jól előkészített kom- posztos vetőágygyal. Van aki a paradicsomot, pap­rikát magról, állandó helyre veti. Magam is jónak tartom ezt a gyakorlatot. Április közepén ezt már megtehetjük, a cékla, tavaszi spenót vetésével egy- időben. A hónap harmadik harmadában a déli fekvésű, ké­sői fagyoktól kevéssé veszé­lyeztetett kertekben az uborka, spárgatök, bokor- és karósbab magja is vethető. A tavaszi faültetést most már haladéktalanul el kell végezni, a gyökérzetnél vagy földlabdá­nál jóval nagyobb gödörbe. A gödör aljába érett komposzt és élő kertiföld keveréket terít­sünk. Ügyeljünk az alapos be- öntözésre, nehogy a sarjadó le- vélzet több vizet párologtasson, mint a regenerálódásra készített gyökérzet felvenni képes, mert akkor a facsemeténk óhatatla­nul kiszárad. Sza-ló

Next

/
Oldalképek
Tartalom