Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-23-24 / 95. szám

6. oldal Nyílt tér 7. oldal , Társaság 8. oldal Élet - képek 1994. április 23-24., szombat - vasárnap Arcok - harcok Szabadidő Női dolgok 9. oldal 12. oldal 13. oldal 7. oldal Malomban öntenek a garatra Ú jabban is eljár a ma­lomba, aki fel akar önteni a garatra. Legalábbis Salgó­tarjánban immár ismét így van. Április elején nyílt meg a Kővirág presszó helyén a Ma­lom bár, amely - amint azt Godó Ferenc, az ismert helyi vállalkozó, az üzemeltető kft. egyik tulajdonosa elmondta - exkluzív szórakozóhely, és az igényes éjszakai társasági életnek kíván helyet biztosí­tani.- A Karancsban már jó né­hány éve bezárták az éjszakai bárt, és cukrászdát nyitottak helyette. Pedig egyre nő azoknak a vállalkozóknak, ér­telmiségieknek a száma, akik munkájuk elvégzése után szí­vesen betérnének egy italra, egy kis beszélgetésre, szóra­kozásra. Természetes az elvá­rás, hogy mindezt a lehető legprofibb kiszolgálással pá­rosítsuk - folytatta Godó űr, aki biztos abban, hogy ha sa­ját munkaterületén mindenki igyekezne kiemelkedőt al­kotni, akkor rövidesen meg­szűnnének a fehér foltok a vá­ros szolgáltatási térképén is.-Az éjszakai bár az - éj­szakai bár. Nem kell ragozni. Ezen felül nyújtanak-e még valamilyen különszolgálta­tást?- Nézze, ha a lányokra A Malomban efféle höl­gyek látványától,őrlődik a kóbor, éjszakai vándor teste, lelke Fotó: Kun Király gondol, akkor arra azt tudom mondani, hogy ők csak tán­colnak. Ugyanakkor szeret­nénk vitaesteket, pódiumfel­lépéseket Szervezni. Igény szerint napközben is kinyi­tunk, zártkörű rendezvények szervezését is felvállaljuk. Egyébként a hely önmagáért beszél, amiről a legjobb, ha mindenki maga győződik meg. d. t. Az alkalmazkodás tragikomédiája Hová állsz, Kaméleonidász? - Tarjáni szerző pesti premierje - Fekete nadrágban, fekete cipőben Kellemes nyüzsgés a meleg ta­vaszi estén. - Van szerencsém főorvos úr! - Szervusz, mi új­ság a polgármesteri hivatalban? -Régen láttalak, utoljára talán a Vígszínházban találkoztunk. Nocsak, Tarján és Gyarmat Újpesten fut össze? Gyülekez­nek és beszélgetnek a nézők. Megtelik a nagyterem. Az első két sorban a helyi'nagysá­gok, szinte teljes számban ki­vonultak. A harmadikban lát­ható például a neves írónő, aki stílszerűen harmadik díjat nyert az újpesti drámapályázaton. Azon egyébként, amelyen a most bemutatkozó szerző, a salgótarjáni Marschalkó Zsolt lett a második. Vagyis a győz­tes, első díjat ugyanis nem ad­tak ki. A fiatal szerző fekete nadrágban és fekete cipőben van, fekete, zsakettszerű kabát­ban, a fehér ing mellett piros csokomyakkendő díszíti, de­réktájon ugyancsak piros és széles öv. Viselője izgatott. Hirtelen besötétedik, furcsa zörejek hallatszanak. Mint ké­sőbb kiderül, csatazaj a távol­ban. Három nyillövésnyire har­colnak egymással a görögök meg a perzsák. Itt,'a béke szige­tén pedig az esélyeket latolgat­ják. A fogadóbeliek számára ugyanis létkérdés a helyes vá­lasz. Két tűz között üzletelnek, női bájakkal, ürücombbal és lencsefőzelékkel, valamint jó hellászi borokkal. Ha kell, gö­rögöt játszanak, ha kell, per­zsát. Nemsokára persze, a szín­pad örök szabályai szerint ösz- szekeverednek a frontok, a gö­rögök perzsának öltöznek, és viszont - ebből lesz a pergő cselekmény, meg a tanulság. Nincs ebben az előadásban egy szemernyi aktualizálás sem. Marschalkó még csak vé­letlenül sem kacsint ki a törté­netből. Nem rágja a szánkba, Jelenet az előadásból hogy íme, így járnak ma, 1994-ben, választások táján a politikai szélkakasok. Nem el­mélkedik a köpönyegforgatás­ról, hogy hej, de gusztustalan. Csak éppen megindít bennünk egy gondolkodási folyamatot. A lényeg: alkalmazkodni, kényszerű, képmutató módon élni nem kötelező. Két mozzanat lepett meg. Az egyik az, hogy a har­minckét éves drámaíró böl- csebbnek mutatkozik, mint a kétszer idősebb politikusok. Látja, hogy a nép számára a szajkózott szólamok csak a Fotó: Rigó túlélés eszkö­zei. Hódítók jönnek, hódítók men­nek, a fogadós marad. Marschalkó azért sem ítéli el az alkalmazkodókat, megelégszik a jellemzésükkel. A másik mozzanat, ha lehet, még meglepőbb. A pályakezdő írók hajlamosak arra, hogy első jelentősebb művükbe belezsú­folják minden életélményüket. A salgótarjáni szerző, úgy lát­szik, ebben is kivétel. Fölvázol egy alaphelyzetet, s ebből bontja ki a logikusan sorjázó cselekményt. Nem bőbeszédű, van drámai érzéke, s ami lega­lább ennyire fontos: humorér­zéke is. Lehet érzékelni, hogy a rendező - Pálfai Péter - olyan alapanyagot kapott, amelyet Szívesen formál előadássá. Papadimitriu Athina és Sztárek Andrea - tehetségesek és kacé­rok, a fogadóst Csuja Imre je­leníti meg - jól. A hangulatos és elgondolkoztató estét őszinte tapssal honorálta a közönség. Zöldi László Marschalkó Zsolt, a szerző Egyenszürke öltönyhöz étekül kaviár dukál Milyen öltözet dukál a közéleti és politikai vezetőknek? Akit az effélék érdekelnek, annak nem kell mást tennie, mint kö­vetni a korteshadjárat útját. Közszereplőink öltönyének cgyenszürkéje a valamikori kí­naiak egérszínű munkásruháját idézi. Igaz, a mi férfiúink fel­dobják az egyhangút cifra, de korántsem hivalkodó nyakken­dővel, ünnepélyesebb alka­lomra díszzsebkendővel. Az öl­tönyre hűvösebb napokon fel­öltő kerül. Ez nemigen válto­zott a valahai lódén óta, legfel­jebb a styling alakult, és a szín világosodott, a korhoz iga­zodva. Ez most nem a zöld. Szürke, még szürkébb vagy sö­tétkék. Vezetőink ruhatára nemigen változott. Legfeljebb annyiban lett más, hogy most nyakkendőt hord, aki három esztendeje még fel nem tette volna. Hogy most feszeng az Vezetőink ruházata nemigen változott. Az öltönyre hű­vösebb napokon felöltő kerül. Tellett rá... Képünk a minisz­terelnök, Boross Péter lucfalvai iskolaavatóján készült. Mel­lette, jobbra az első sorban menetel Pál József és Speidl Zoltán országgyűlési képviselő öltönyben, mert farmerhoz volt hogy az egyetlen, a vőlegényi szokva. A változás jele az is, ruhán kívül most több is lóg a ruhásszekrényben. Tellett rá az utóbbi években. Jóval változa­tosabbak lettek viszont az étke­zési szokásaik. Meglehet, ott­hon jobban ízlik a paprikás­krumpli vagy a „haluska”, a fo­gadásokon azonban már más dukál. A legnagyobb kormány­párt személyiségeinek olyan svédasztalt varázsoltak, hogy látványtervező legyen a talpán, aki a pómépnek érdekesebbet tudna tervezni. Rák és lazac, kaviár, de nem lencsével. A göngyölt ez meg az közül leg­többünk csak a sonkát ismeri, holott sokunknak még a húsvéti asztalára sem jutott belőle. A ki tudja, milyen mártásokkal nya­kon öntött, ki tudja, miket nem is érdemes emlegetni. Fölösle­ges akár a nevük után is kuta­kodni. A liszt, a víz és az egy krumpli, két krumpli után talán még nem kell annyira sokunk­nak kutatnia... T. K. Ilyen a világ rózsaszínben Pink Party. A három úr, (balról:) Borók László, Gyimuska Skurin és Mirko Zserajics szemlátomást remekül érzi magát S algótarján déli szélén, Pál- falván is kinőtt a földből egy buli. Megyén kívüli tőké­ből hozták létre a „Gerelyes- ben” működő, Pink Party névre hallgató, illetve hangoskodó he­lyet. A tulajdonosok nagy am­bícióval és sok elképzeléssel vágtak neki céljaik megvalósí­tásának, de egyelőre csupán kommersz diszkó sikeredett, amelyben színfoltot csak a Du­nakesziről érkezett hölgyek ki­csiny csoportja jelent. Ha én Bródy volnék Vámos Miklós sorozata Bródy Jánosról „B. J.-töl a magyar lakosság nagyobb százaléka tud idézni ka­pásból, mint a Bibliából, a Tórából és a Koránból együttvéve.” 6. Nemcsak ír, hanem olvas is O tt tartottunk, hogy 1973 szil­veszterén megalakult a Fonog­ráf, Szörényi Levente hangja mögé felzárkózik két kitűnő énekes: Tolcsvay László és Móricz Mihály. B. J. egyre ritkábban nyitja ki a száját. Gi­tározik, néha furulyázik is - ő írja a dalszövegeket. Valószínűleg minden­kinél jobban illik rá, hogy munkáit megrendelésre írja. Az ő esetében a befogadók tábora százezres léptékű. B. J. megfelelő érzékenységgel „vette” a befogadók üzeneteit, s lefordította a maga nyelvére, hogy azután ezeket az üzeneteket visszaküldje a nézőtérre. Aki azonban olyan erőteljesen fi­gyel arra, hogy mit gondolnak és érez­nek mások, annak esetleg kevesebb energiája marad arra, hogy sajátma­gára összpontosítson. Ez lehet a ma­gyarázata B. J. szinte gyermekes kí­váncsiságának — s egyben bizonyos fokú belső bizonytalanságának. A kíváncsiság és a bizonytalanság a tizenévesekre a legjellemzőbb, így jel­képesnek tekinthető, hogy B. J.-t a ra­jongói máig is tinédzsernek becézik. Az ember ifjú korában hihetetlenül kíváncsi arra, hogy mi a dolga a vilá­gon, mi a személyes küldetése vagy szerényebben szólva: a szerepe. A kamaszok sokfelé tájékozódnak, rengeteg dologba belekapnak, és a művészetek egyik feladata éppen az, hogy fogódzót adjanak a bizonytalan lelkeknek. A rock azért hat annyira robbanásszerűen a kamaszok kialaku­latlan személyiségére, ezért ajándé­kozza meg őket olyan maradandó él­ménnyel, amilyet a felnőttek nagy ré­sze már nem képes átélni. A rockzenészek előnyös helyzetben vannak: az ő közönségük éppen az a réteg, mely legnyitottabb a befoga­dásra. Ugyanakkor az is tény, hogy a felnőtteknél jóval érzékenyebbek a hamisságra, a mesterkéltségre vagy a kimódoltságra. B. J.-nek majdnem mindig sikerült elkerülnie a „fals” Rangokat. Ez a vevőkészülékének kö­szönhető, magyarán: az érzékenységé­nek. Van rá hajlama, hogy lépéséit utó­lag logikus magyarázatokkal indo­kolja, pedig valójában szinte mindig ösztönösen cselekszik. Amíg az ösz­töne nem hagyja cserben, nincs is semmi baj. Műveltsége nem mondható átlagos­nak, de itt-ott hézagos. Bizonyos kor­szakaiban rengeteg könyvet olvas, nagyjából összevissza. Saját bevallása szerint a könyvek sokáig csak fokoz­ták benne a bizonytalanságot, mert gyakran egymásnak ellentmondó né­zeteket ismertettek. Mégis érdemes listázni azokat a munkákat, melyek B. J.-re nagy hatás­sal voltak. A klasszikus írókat - Tho­mas Mannt kivéve - többé-kevésbé elbliccelte, saját magyarázata szerint azért, mert mire ő eszmélni kezdett, a hatvanas évek végén, a hazai kultúrpo­litika épp húzta föl a zsilipet: beözön­löttek a nyugati irodalom remekei, me­lyek addig tiltott gyümölcsnek számí­tottak. BJ. különböző nyilatkozatok­ban gyakran említi Salinger (Zabhe­gyező), Kerouac (Utón) és Kurt Von- negut (A 4-es számú vágóhíd) regé­nyeit. Vonnegutról mindig meleg han­gon beszél, állítólag Amerikában megvásárolta az író valamennyi mun­káját angolul, s el is olvasta. Sokszor beszél science fiction-írókról, főleg Lemről és Asimovról - ilyen irányú érdeklődése nyilván összefügg a mű­szaki diplomájával is. Ami a magyar irodalmat illeti, B.J. első számú kedvence a prózában Ka­rinthy Frigyes, a költők közül pedig József Attila. Érdekes, hogy a költők­ről ritkán beszél, mindenesetre a kül­földiek közül egyszer-egyszer megem­lítette Gregory Corso és Allen Gins­berg nevét. A számára legfontosabb könyvekről szólván, szinte mindig szociológiai és filozófiai munkákat jelölt meg. Hosz- szan és behatóan csupán egyetlen ta­nulmánykötetről beszélt, mely állítása szerint tökéletesen megváltoztatta a vi­lágnézetét. David Riesman A magá­nyos tömeg című könyve késve, a hat­vanas évek elején jelent meg nálunk. Riesman elmélete szerint akkor még működtek a társadalmi iránytűk, ame­lyek alapvető égtájnak jelölték a ha­gyományos polgári felfogást és a vele szöges ellentétben lévő szocia­Bródy János. lista-kommunista életfelfogást is. Aki úgy érezte, egyik iránytűt sem fogad­hatja el, azt hihette, hogy benne van a hiba. Sokan élték át ilyesfajta zavaro­dottsággal a hatvanas éveket. B.J. már egészen fiatalon elvetette a társadalmi iránytűket, s egyszerűen csak reagált mindarra, mit átélt. Nyi­tott szemmel járt, s rövid reakcióidő­vel válaszolt a kihívásokra. Igyekezett azonosulni a környezetével, és bizo­nyos fokig alkalmazkodni hozzá. A szülei elvárták tőle, hogy egye­temre járjon és rendesen tanul­jon. B. J. megszerezte a villa­mosmérnöki diplomát, pedig nagyjából már az egyetemi évek kezdetén világossá vált, hogy nem ez lesz a foglalkozása. Az egyetemen diáktársai szerint na­gyon jól tanult, az átlagos négyes körül mozgott, pedig tankönyvet csupán a vizsgaidőszakokban vett a kezébe. A szülei támasztotta kihívásra így felelt. A kortársai által tá­masztott kihívásokra meg úgy, hogy megpróbálta kifejezni az érzéseiket a rockzene segítségé­vel. Vagyis valamiféle külső igényt érzett meg, arra válaszolt. Nyugtázta a befogadók megren­delését, és teljesítette, amit tőle vártak.Az Illés-zenekar tagja- kénz még fokozottabban figyelt a megrendelőkre. , ... . . .... Ennek köszönhető, hogy dal­Ritkan nyitja ki a száját szövegek írására adta a fejét.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom