Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-23-24 / 95. szám

8. oldal Hétvégi Magazin • Elet - Képek 1994. április 23-24., szombat - vasárnap Kocsit-lovat elvitt a televíziós vetélkedő balassagyarmati szupersztárja (2. rész) GYÓCSI GÉZA, a Mindent vagy semmit! televíziós vetélkedő­sorozat új sztárja csütörtökön megnyerte a Suzukit és egy csomó értékes tárgy boldog tulajdonosa lett. A nagy tudású új­ságíróval készült interjúnk első részét tegnap közöltük, mely­ben az életrajzi adatok mellett, Géza fellebbentette a fátylat né­hány kulisszatitokról is. De kiderült az is, hogy ifjabb éveiben lemezlovasként is tevékenykedett. Megtudtuk, hogy az opera nem a kenyere, és hát kinőtte a korábbi öltönyét. Amin nem csodálkozhatunk, hiszen majd mindig farmerben jár. Most az interjú második részét olvashatják.- Keveset tévesztett...- Ha tévedtem, többnyire sem azért, mert rosszul tudtam a választ. (Nehogy nagyképű­nek gondoljanak ezért!) Egy­szerűen az adott pillanatban nem kapcsoltam. Amikor kiej­tettem a számon a rossz szót, azonnal éreztem, helytelen a válaszom.- Ritka tévedései után mit ér­zett?- Az egyik fordulóban Vágó István elkezdte sorolni a fest­ményeket, elért odáig, hogy Napraforgó. Abban a pillanat­ban benyomtam a gombot, még azt is tudtam, a világ legdrá­gább festménye volt a maga idejében, több tízmillió forin­tért vették meg árverésen. Mondom: Gaugin. Isten bizony tudtam, Van Goghot kellett ■fr volna mondanom. És mégsem / az jött ki a számon. Örökké szégyellni fogom tévedésem. Nobel-díjasok és a ló- Egyre nagyobb tét forgott kockán. Milyen taktikával ver­senyzett?- Semmilyennel. Nem takti­káztam, csak nyomtam a gom­bot, és válaszoltam.- Sokan azt gondolják a né­zők közül, hogy az adások szü­neteiben, mint az őrültek, pör­getik a lexikonokat.- Általában pörgetem a lexi­konokat. De nem most, a vetél­kedő kedvéért, hanem inkább a munkám miatt. Annyira szerte­ágazó a témakör, hogy egysze­rűen nem lehet eldönteni, me­lyik lexikont emeljem le a polc­ról. Akkor meg minek. Meg­nézzem a Nobel-díjasokat? Nincs róla kérdés, viszont köz­ponti téma lesz a ló. Nem fogadta meg az apa tanácsát- Vágó István is utalt rá - már bocsásson meg -, nem bomlott meg az agya, hogy a századik adásban, egy forduló­val a Suzuki elnyerése előtt vál­lalta a kiválasztott roppant ne­héz ellenfeleket? Azokat, akik már bizonyították kvalitásu­kat...?!- Megadták a lehetőséget, hogy kiszálljak. — Annyi pénze volt a hetedik­nél, hogy még annak árán is megérte volna a kiszállás, ha rásütik önre, hogy gyáva. Gyócsi Géza újságíró- Végül is kétszáz-valahány- ezer pont nem olyan nagy nye­remény. Nem volt mit választa­nom.- Géza, nem hiszem, hogy csak erről van szó.-Na jó, két lényeges mo­mentum játszott közre a dönté­semben. Azt mondtam magam­ban, ha én most kiszállok, és nem merek megmérkőzni ezekkel a választott ellenfelek­kel, igazuk lesz azon emberek­nek, akik azt mondják: félek a megméretéstől. A második: mi a garancia arra, hogy a követ­kező fordulóban nem kerülök össze egy olyan ismeretlen ver­senyzővel, aki meg tud verni adott pillanatban. Akkor vi­szont inkább azoktól essek ki, akiket az egész ország elismer.- Miért nem hagyta abba az egészet, amikor megnyerte a Suzukit?-Ennek a kocsitémának a legfőbb szószólója az apám volt. Ő azt mondta: fiam, amíg nincs mit vesztened, addig nyugodtan haladj tovább! A kocsinál azért gondolkodj el! Elgondolkodtam, s döntöttem, mégis tovább megyek. Egysze­rűen fizikai rosszullét kerülget, ha nem én vagyok az első. Má­sodiknak nem érdemes lenni. Kati asszony ráijesztett az apósra (A feleség monológja: mond­tam Gézának, te nem vagy normális, nem érdekel az egész, azt csinálsz, amit akarsz! Ekkor minden feszültség kijött rajtam. Annyira ideges voltam, hogy az borzalmas. Orvost akartak hívni hozzám.)- Gondolom, a nyolcadik forduló után nem jelentkeztek túl sokan, hogy megmérkőzné­nek önnel...-A kilencedik menetben az egyik rokonszenves srác úgy jött oda, hogy ő bizony megver. Ám a következő fordulóhoz már nem akadt jelentkező.- Hogy fogadták a szülei ezt a csodálatos sikert?- Jó későn ért véget az utolsó csata. Hogy levezessem a fe­szültséget, hazafelé én vezet­tem. A diósjenői elágazóban lekanyarodtam, vittem a hírt a szüleimnek. Kati ment előre... (Kati mondta az apósának: tudja mit, nincs észen a fia. Mi­ért, kérdezte az halottsápadtan. Mondom neki: képzelje, bele­ment a tizedikbe. Teljesen rosz- szul lett. Vártam egy kicsit, majd közöltem vele: meg­nyerte.)- A gyerekek?- Egyszer sem akartak el­jönni a felvételre, de nagyon szorítottak nekem. Marad, aki korábban volt- Komoly dilemma elé került ön a Suzukit illetően. Mert hát már a garázsban állt egy. El­adja a Sedant?- Egyelőre megtartom.- Mennyiben változtatja meg az életét ez a siker?- Remélem, semennyire. Én nem érzem magam se többnek, se jobbnak, se okosabbnak, se szebbnek, mint korábban.- Hogy viseli a népszerűséget?- Roppant nehezen. Amikor elindultam, eszembe nem ju­tott, hogy ennyi újságíró meg­keres, az emberek utánam for­dulnak az utcán, s hogy autog­ramot kell adnom.- On Gyarmat és az újságí­rók jó hírnevét röpítette szét az országban. Gondolom, a sok gratuláció között megtalálható a város vezetőinek üdvözlete is.- Örülök, hogy szülőföldem jó hírnevét öregbíthettem. Nem az a lényeg, ki gratulált, s ki nem. Teszem a dolgom, mint eddig. Ádám Tamás Rendkívüli előléptetések a rendőrnapon A rendőrség napja alkalmá­ból a belügyminiszter dicsé­retben és jutalomban részesí­tette Licskó Aladár törzszász­lóst; rendőrségi tanácsosi cí­met adományozott Géczi Lász- lóné századosnak. Aranygyűrű emléktárgyat adományozott a rendőrség munkájának segíté­séért Sándor Ist\’án magyar- nándori polgármesternek. Ne­vezettek elismerésüket a Bel­ügyminisztériumban vették át. Az országos rendőr-főkapi­tány dicséretben és jutalom­ban részesítette Dávid Gyula alezredest, Fekete Tamás szá­zadost, Szenczi István zászlóst. Az Országos Rendőr-főka­pitányság közbiztonsági fő­igazgatója dicséretben és juta­lomban részesítette Sellyey Ferenc századost. A Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság vezetője dicséretben és juta­lomban részesítette ár. Polon- kay Antal nyugalmazott alez­redes polgárőrt, Varga Tibor, Dudás Sándor, és Kotroczó Ferenc polgárőrt. Tizenhárom személyt ré­szesítettek rendkívüli előlépte­tésben: főtörzsőrmesterré Pán- tya Endrét, törzsőrmesterré Kiss Istvánt, zászlóssá Hajnal Andrást, törzszászlóssá Pász­tor Józsefet, törzsőrmesterré Turcsik Józsefet, alezredessé Kelemen Antal Józsefet, zász­lóssá Szűcs Róbertét, alezre­dessé Szikszai Nándort,had­naggyá Butkai Sándort, zász­lóssá Kovács Lajost, Szvirák Lászlót, őrmesterré Hábel Miklóst, Herczeg Zoltánt. Szikszai Nándor marad a főkapitányságon. Az élet azonban másként alakult. A szécsényi rendőrkapitányságot 1990-ben újra felállították, és Szikszai Nándort odahelyezték bűnügyi osztályvezetőnek. Eb­ben az időszakban már őrnagyi rendfokozatot viselt. Szikszai őrnagy a rendőri pá­lyán töltött éveiről szívesen be­szél, de nem a konkrét ügyek­ről, személyekről. S nem a saját személyéről, hanem a munka­társairól, és nagyon nagy tiszte­lettel a feleségéről. Az ő hitval­lása szerint a rendőr jó munká­jának alapvető feltétele a jó kol­lektíva és a megnyugtató csa­ládi háttér. (Tegyük hozzá, hogy a fia is rendőr.) Egyedül ugyanis nem lehet dolgozni, szükség van egy olyan csapatra, amelyik hajt és éhes a sikerre. Szikszai Nándor őrnagynak huszonhét éves rendőri tevé­kenységét koronázza meg most az alezredesi előléptetés. Mi áll még előtte? Bizonyára további sok munka, eredmények. Mert a bűn üldözésében elért sikerek éltetik igazán ezeket az embe­reket. Ezt a tevékenységet nem lehet úgy végezni, mint valami másfajta munkát. Aki csak munkahelynek tekintette a rendőrséget, kihullott. Ez sok­kal több: az emberek, az igaz­ság szolgálata. - pádár ­Szikszai r. alezredes csillaga Szikszai Nándor őrnagy váll- lapjára a rendőrség napja al­kalmából újabb csillag került: alezredessé léptették őt elő. Az általános iskola elvégzése után a szegény cseléd ötödik fi­ának is megfordult a fejében, hogy a katonatiszti pályát vá­lasztott elsőszülött fiú nyom­dokaiba lép. Az élet azonban mást akart. Bányaipari techni­kumba vették fel, s ezt elvégez­vén a kisterenyei bányaüzem­hez került aknásznak. Nem sokkal később már érezhető lett a bányászat megroppanása, el­kezdődtek a leépítések, s neki, a fiatalnak mást kellett kezde­nie. Jelentkezett rendőrnek. A szolgálatot közlekedésiek­nél kezdte, majd tiszthelyettes- képzőre küldték. Öt év eltelté­vel került a salgótarjáni kapi­tányságra, ahol váltásparancs­nokként szolgált. Néhány évnyi példás szolgálat után jelentke­zett a rendőrtiszti főiskolára. Nevezetes nap marad szá­mára 1977. július 1 -je, amikor nyomozónak helyezték, a szé­csényi rendőrkapitányságra. Igaz, itt kevés időt töltött, mivel megszűnt a szécsényi kapitány­ság. így Szikszai Nándor újra visszatért a salgótarjáni kapi­tányságra. A bűnügyi osztályon folytatta a munkáját. Meghatározó volt számára a rendőrtiszti főiskola befejezése. Akkor léptették elő hadnaggyá. Nem sokkal később a megyei főkapitányságra, a társadalmi- tulajdon-védelmi osztályra he­lyezték nyomozónak. Munká­ban, sikerekben gazdag évek következtek. A fiatal rendőr­tiszt már „elkönyvelte”, hogy Felforgatott lakás, összevissza dobált értékek, vértócsa Gyarmat emlékezik az áldozatokra Köztudomású, hogy az idei esztendő a holocaust 50. évfordulójának éve. Ebből az alkalomból Balassagyarmat önkor­mányzata megemlékezési programot rendezett az évforduló tiszteletére, melyre a képviselők száz­harmincezer forintot hagytak jóvá. A minap megtartott megemlékezés egyik szer­vezője Majdán Béla vá­rostörténész volt. Égő, elhurcolt, bezárt, megsemmisített emberek — Béla, mit jelent a holoca­ust?-Szűkebb értelemben égő áldozat. Tágabb értelemben, zsidó polgárok gettóba zárá­sát, majd elhurcolását, és vé­gül megsemmisítését.- Hogyan alakult a zsidókö­zösség száma Balassagyarma­ton a tizenkilencedik századtól napjainkig?-A balassagyarmati zsidó szórvány mindig jelentős volt a hasonló nagyságú városok­hoz viszonyítva. Előfordult, hogy a lakosság negyven szá­zalékát tették ki a településen. 1944-ben huszonnyolc sze­mélyt hurcoltak el, két transz­portban, de közöttük már ott volt a környékbeli zsidóság is. Sokan már útközben elpusz­tultak. Nincs adat arról, hányán élték túl a táborok poklát- Végül is mennyien élhet­ték túl a haláltáborok poklát?- Nincs erről semmilyen adat, csak találgatni lehet. Alig néhányan jöttek vissza Gyarmatra, és számuk ma már nem meghatározható.-Amint említette, Gyarma­ton a zsidó diaszpóra erős volt...- Kezdeném azzal, hogy lassan félezer éve, hogy ha­zánkban, és ezzel egyidőben városunkban és környékén megtelepedtek a zsidók. Sok ismert és jelentős személyt ad­tak hazánk kultúrtörténetének. Csak néhányat említenék kö­zülük: Rózsavölgyi Márk, a csárdás egyik megteremtőjét, Deniszh Áron Dávidot, a híres tudóst, a magyar ortodoxia kimagasló alakját, a maiak kö­zül pedig Markó Iván balett­művészt említhetném.- Kérem, beszéljen nekünk a zsidó kulturális örökségről...- Az első, és talán a legfon­tosabb a zsidó építészeti kul­túra. Ennek egyik legszebb emléke volt a zsinagóga, mely az oktalan pusztításnak esett áldozatul. A másik a gyarmati zsidó temető. Ma ez az egyet­len magyarországi, országo­san védett műemlék kegyeleti hely. Ordas eszmék soha többé ne mételyezhessék életünket- Miért fontos a megemlé­kezés?-Megemlékezéseink egyik fő célja a mindig figyelmezte­tés: ordas eszmék soha többé ne mételyezhessék meg éle­tünket! Még egyszer vallási, faji, különösen gyilkos ideo­lógiák ne törhessenek ember­telen módon polgárainkra. Ne az elállatiasult, hanem az egymást kölcsönösen tisztelő ember diadalmaskodjon végre már. Városunk történelmi, kulturális hagyományaival csak ez a szemlélet egyeztet­hető össze. Szerintem csak az vallhatja balassagyarmatinak magát, aki ennek szellemében él közöttünk. Soós Géza Túllépve a földféltő, éktelen haragon, F enséges érzésében zavarták meg Sőregi Mihályt. Éppen az öreg Végvári földjét szán­totta a Láposon. Fölötte ragyo­gott a tavaszi fény; pacsirta zengett az égen. Ekébe fogva egyszem lova, igazi sodrott ló, csillogó szőrrel. Az is élvez­hette, ahogyan mögötte az eke­vas belehasított a pirult földbe. Sőregi jókedvében az eke szarva mögül diskurált lovával. Ebbe a számukra ájtatos vi­lágba zörgött bele három csot­rogány. Fene nem tudná, hon­nan ez a tucatszámra idecipelt traktor. Letaposva, ami eléjük került, három irányból, lassan közelítettek a mit sem sejtő Ső­regi felé. A traktorok közeledé­sére a ló felkapta a fejét, meg­torpant, és toporzékolni kez­dett. Ezzel a hidegvérű állattal ilyesmi még nem történt meg. Igaz, traktorok sem fogták még őt soha közre. Sőregi a lo­vát fékezte, aztán rámordult a traktorosokra, túlkiabálva a gé­pek zúgását, miközben göm- bölyded, húsos feje vörösödni kezdett: „No, mi az anyátok ör­dögét csináltok itt?” Á traktorosok leszálltak a gépről; lassan, szúrós tekintet­tel közeledtek Sőregi felé. De amikor látták, hogy a díjbirkó­zónak sincs nagyobb súlya, mint Sőregi Mihálynak, a trak­torosok viszont legfeljebb a fülkében mutattak, okosabbnak vélték Sőregitől tisztes távol­ságban megállni, és onnan szö­vegelni feléje. Olyanokat, hogy a szántás dolgában Sőregi ille­téktelen, a kenyerüket veszé­lyezteti és nem is adózik. A hirtelen roham váratlanul érte Sőregit. Nyeldeste is indu­latát, amely felkavarta nyugal­mát, miközben a lovát nyug­tatta, holott ez rá is fért volna. Ott lüktetett az agyában az is, hogy ezek a traktorosok nem is földijei. Idegenek, a hetedik ha­tárból valók, a hegyi faluból, ahol az eke vasa kicsorbul a sok kavicstól. Egyazon nagyüzemben vol­tak, vagyonjegyük révén jo­gukban állt a nagybirtokon be­lül bárhol földet választani. így telepedtek rá a harminc arany­koronás Láposra is. Sőregi falu­jából senki nem nézte jó szem­mel ezt az ősi földfoglalást, de akiket leginkább érintett a do­log, azok már jól benne vannak a korban. Vagyonjegyük után megkapták a pénzüket, legyin­tettek hát az egész felfordu­lásra. Néhányan, ahogyan az öreg Végvári is, megtartottak néhány holdacskát, amit most Sőregi Mihály szántott neki kukorica alá. Kicsi földecske, még a ló is megtapossa a szomszéd földjét amikor megfordul, nem még, hogy a traktor. Hát akkor ez a három ember meg mit akar itt? Még hogy ő adós az adóval! Hiszen éppen a napokban járt benn a hivatalban, ahol szépen előadta a maga dolgát: azt, hogy passzióból, az időt hasz­nosan eltöltendőn, foglalkozik akár szántani, akár fuvart vi­selni lovával. A tisztviselő azt kérdezte tőle, hogy pénzért dolgozik-e. így felelt: „Hát, amit adnak uram azért. Eszten­dőre úgy harmincöt-negyvene- zer összejön. De a lóra sok kell. Azért, ha tudom, mit kóstál az adó, akkor megfizetem..." A hivatalnok derült rajta, és azzal engedte útjára, hogy men­jen, és szórakozzon a lovával. És most ezek a traktorosok szántás közben mocskolódnak vele: Sőregi Mihálynak egyre jobban vörösödött a feje. Csil­lapította önmagát, mert tudta, ha ő egyszer odacsap valaki­nek, jöhet a koporsós. Van benne valami, mert bányász volt. ahol keménnyé gyúródott. Szenet fejtett, támfalakat épí

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom