Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-23-24 / 95. szám
4. oldal Kultúra - Művészet 1994. április 23-24., szombat - vasárnap Nagy közönségsikert aratott Benczúr Gyula emlékkiállítása Benczúr Gyula emlékkiállítása, amely január végétől várta az érdeklődőket a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeumban, április elején zárult. A kiállítást Benczúr Gyula születésének 150. évfordulója alkalmából rendezték meg a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményéből, a nyíregyházi Jósa András Múzeum támogatásával. Salgótarjánban ez volt az utóbbi esztendők legnagyobb közönségsikert aratott kiállítás, amelyet mintegy nyolcszázan tekintettek meg, ez napjainkban kiemelkedő érdeklődést jelent.- Mi volt ennek az oka?- Az egyik ok mindenképpen az lehet, hogy Benczúr Gyula élete és munkássága részben Nógrád megyéhez kötődik, s ezt a köztudat is nyilván tartja - mondja Peák Ildikó, a múzeum művészettörténésze. - Például eléggé közismert, hogy Mikszáth Kálmánék unszolására Nógrádban keresett kúriát, amit Peák Ildikó: A közönség örült, hogy végre a régi értelemben vett szép képeket láthatott Fotó: R. Tóth Sándor 1910-ben Dolányhan talált meg. Ez időtől kezdve itt töltötte a nyarakat, s itt is halt meg 1910-ben. Dolányt róla nevezték el Benczúrfalvának. így Benczúr Gyula neve azoknak is ismerősen cseng, akik kevésbé ismerik a művészettörténetet.- Milyen képeket láthatott Salgótarjánban a közönség?- A kiállított műveket a Magyar Nemzeti Galéria bocsátotta rendelkezésünkre. Ugyancsak ők küldtek képeket a mienkkel egy időben a stuttgarti Magyar Kulturális Intézetben megrendezett Benczúr-kiállí- tásra is. A salgótarjáni közönségnek az tetszett, hogy végre a régi értelemben szép képeket láthatott. Azonnal tudta, mi van rajtuk, mit ábrázolnak. Ez a kiállítás más volt, mint amit mostanában megszokhattak az emberek, nem kortárs, nem elvont képek sorakoztak egymás mellett. Benczúr Gyula, korának legnagyobbjai közé tartozott, az emlékkiállítás közönségsikere indokolt. Ugyanakkor azonban arra is figyelmeztet, hogy az őt és korát követő időszak mintha kiesett volna a nagyközönség érdeklődési köréből, ezért is áll sokszor értetlenkedve napjaink változatos képzőművészeti törekvései előtt. -th Könyvek a művelődésről Három szó - kultúra, tudás, társadalom- piktogrammá stilizált kezdőbetűje jelzi a salgótarjáni székhelyű Mikszáth Kiadó újabb sorozatának tetszetős köteteit. Az 1993-ban megjelentetett Kis kézikönyv az általános művelődési központokról című füzetet - Trencsényi László munkáját- az idén B. Gelencsér Katalin Művelődéstörténet című szöveggyűjteménye követte. A szerző egy-egy kultúrtörténeti kor jellegzetességeit mutatja be neves magyar szakemberek (Ancsel Éva, Kosáry Domokos, Glatz Ferenc, Ne- meskürty István és mások), valamint Peter Burke tanulmányai nyomán. A szellemi kultúra - ideológia, művészet, műveltség - fejlődését nyomon követő kötet jó kiindulási alapot jelent a művelődéstörténet tanulmányozásához, a közép- és felsőfokú tanulmányokhoz, de hasznos fogódzót jelent a témakör iránt mélyebben érdeklődő kutatók számára is. Üdvözlendő a kiadó kezdeményezése, annál is inkább, mert a sorozat az elképzelések szerint folytatódik. A művelődéselmélet, illetve -történetírásban ismert és elismert szerzők -Bujdosó Dezső, Földiák András, Marón Andor stb. - köteteit tervezik kiadni. Kétségtelen: manapság áldozatot jelent a busás anyagi haszonnal nem kecsegtető könyvek megjelentetése. Jó tudni, hogy a Mikszáth Kiadó hosszú távon is vállalja ezt... Cs. B. AZ OLDALT SZERKESZTETTE: BÓDI TÓTH ELEMÉR M. Kiss György képei Balassagyarmaton — Indián emlékektől Noé bárkájáig M Kiss György kiállítását április 28-áig tekinthetik meg az érdeklődők a balassagyarmati Horváth Endre Galériában. A különböző műfajú művek, köztük rajzok, vegyes technikával készült munkák, kollázsok, szobrok elsősorban világérzéseket vagy még pontosabban gesztusokat tárnak a közönség elé. Nemcsak más és más motívumokat, hanem gyakorta más és más anyagokat dolgoz bele műveibe M. Kiss György. Tollak, újságkivágások, fák, kőzetek, rongyok színes együttese nyomán alakul ki a nézőben az az érzés, hogy a világ bizony bonyolult, s bár magyarázatra szorulna, ilyent egyre nehezebben talál az ember. Lehet, hogy ez a világ baja, de sajnos, nem más, mint az ember szenved miatta. Minderről természetesen nem a művészek tehetnek, ők csak fölhívják a figyelmet arra, hogy: ez van. Bohócvilág, bolondvilág, hajsza a pénz után, az örömök után, s közben - ahogy a költő mondja - „az öröm illan”. Ezekben a művekben a motívumok, az indián emlékektől, az ősállatoktól, a rossz álmoktól a szárnyalás, a kitörés vágyáig, a belső ürességig, Amundzen vállalkozásának „értelméig”, a szőlőindákig, Töröttág Noé bárkájáig, rendszerint elmerülnek az elvontabb formák és színfoltok között. Néha már csak az emlékük marad a gazdagon burjánzó variációs játékban. Itt-ott fölfedezhető Lány (M. Kiss György festőművész alkotása) még az érzelmesebb, sőt, romantikusabb hangulat is, alapvetően azonban az elvont kifejezési rendszer elemeire kerül a hangsúly a kiállításon. Különösen nagy jelentősége van az alkotásokon a különböző anyag-lenyomatoknak, amelyek többnyire dekoratív hatást váltanak ki, mindenekelőtt a színkömyezetük hangsúlyossá tételével. A zt már nem nagyon érdemes boncolgatni, mindez mennyiben jelent újat, hiszen ez a fajta világérzés és technika sem most kezdődött. A kiállítás színes és látványos, a világ olyan, amilyen. Kivonulni nem nagyon lehet belőle. Bevonulni pedig minek. És főleg hová? Hiszen akár akarjuk, akár nem, nyakig ülünk benne.-te(A reprodukciókat készítette: Rigó Tibor) Kitömött bagoly riasztotta a szertárablakban a verebeket Ez évben Jóvári Tibor és Baráthy István kapta meg a salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum baráti köre áltál alapított Salgótarján Történetéért kitüntetést. A Baráthy Istvánnál folytatott beszélgetést március 26-27-i számunkban közöltük. Most Jovári Tibor eleveníti föl néhány emlékét, és beszél a régi városról, a régi salgótarjániakról.- Pedig - mint hírlik - nem is itt született.- Budapesten születtem 1925-ben, 1929 júliusában költöztünk Salgótarjánba. Apám, Jóvári Mihály, aki vendéglős volt, akkor a Katolikus Kör üzletvezetője lett. Azóta élek itt, salgótarjáninak tartom magamat. Apám 1933-tól 37-ig az Ipartestület üzletvezetőjeként tevékenykedett, akkor a Kassai sor 13-ban Praznovszkyéktól megvettük a kocsmát. Ebből le« a régiek szerint közkedvelt Jóvári vendéglő. Annyira ismert vendéglő volt, hogy például a városi Balassa Bálint Társaság nálunk tartotta havi rendezvényeit. Édesapám 1942-ben meghalt, anyám özvegyi jogon folytatta a vendéglő vezetését egészen 1949-ig, az államosításig. Azért emlegetem mindezt, mert gyermek- és ifjúkoromban az iskolákon kívül ezeken a helyeken ismertem meg igazán a hajdani tarjániakat, akikre még ma is szívesen emlékezem.- Említene közülük néhány ismertebb nevet? Ma is forrásként — Sokukról kellene szólni. Két osztályt jártam a Chorin Ferenc Gimnáziumban. Itt tanított többek között Fayl Frigyes, a város neves festője, akit mindenki csak Frici bácsinak hívott. Képeit ma is sok városi lakásban féltve őrzik. Szelíd, csöndes ember volt, szerettük. Dr. Dornyay Béla nevét és munkásságát is mindenki ismeri Salgótarjánban. A két háború közötti időszak neves tanára és polihisztora volt. Hely- történeti, honismereti könyveit ma is forrásként forgatják. Köztük például Salgótarjáni könyvek című sorozatának tizenkét kötetét (1933-1944), vagy a Salgótarján és a Karancs-Med- ves-vidék részletes kalauzá-t (1929). A Zsebe-udvarban- Úgy emlékszem, makacs és ideges ember volt. Borzasztóan haragudott a verebekre. Kitömött baglyot tett ki a szertár ablakába, hogy elriassza őket. Ezen sokat derültünk. Emlékszem, a vendéglőnkben sokszor megfordult Bátki József és Bóna Kovács Károly szobrászművész is. Fayl Frigyes: A tátrai pásztor című olajképe, és két Bátki-kép is ott lógott a vendéglőnk falán.- Még kit szeretett?- A régi iparosokat, kereskedőket, akikkel ugyancsak baráti viszonyban voltunk, Römer Jancsi bácsit, Spillbergeréket, és másokat. Jóban voltunk Kohn Lipótékkal, az első jégkömény likőrt tőlük vettük. Az italba faágat tettek, s azon kikristályosodott a likőr. Sokat jártam a Zsebe-udvarban és természetesen másutt is. Ezek az „udvarok” a régi város legjellegzetesebb helyei voltak, híres családok laktak bennük. Itt van otthon Jóvári Tibor jelenleg a kereskedelmi anyagok gyűjtésével foglalkozik a baráti körön belül. A Nógrád Megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat Lakberendezési Áruházának igazgatója volt 1973-tól 1985-ig, nyugdíjba meneteléig. Ez volt az ország első lakberendezési árúháza. De most is tevékeny, nemcsak emlékeinek él. Eresztvényben van egy kis telke, unokáival a tar- naméraiszőlőskertbe is gyakran eljárogat, a Nógrádkernél reklámfőnökként dolgozik, de lánya bútordiszkontjában is megfordul, segít. Ebben a városban van otthon. -mér Jóvári Tibor. Most is kevés ideje van az emlékezésre
