Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-16-17 / 89. szám
8. oldal Elet - Képek 1994. április 16-17., szombat - vasárnap Hol voltak a kormányzati tényezők 1992. október 23-án a Kossuth téren? Beszélgetés Nehéz-Posony István védőügyvéddel Ki kell végre derülnie, hogy mi történt 1992. október 23-án a Kossuth téren. Szakértői vélemények és tanúk bizonyítják, hogy igazat közölt az Esti Egyenleg. Meg kell fontolni az akkori belügyminiszter, a mai miniszterelnök és a Nemzetbiztonsági Hivatal felelősségét - először erről beszélt a lapunknak adott interjúban Nehéz-Posony István jogász a Liberális Klub legutóbbi salgótarjáni rendezvényének vendége. Nehéz-Posony: Van esély a történtek megismerésére- A demokrácia lényegi eleme a nyilvánosság biztosítása. 1993-tól kezdve egynémely sérelmeket szenvedett a sokoldalú tájékoztatás, aminek legkirívóbb két eseménye, ami tavaly ősszel az Egyenleggel és ami idén tavasszal a rádiósokkal történt. Lehet persze szakmai és gazdasági okokra hivatkozni, ezen azonban mindenki keresztüllát, ez nem így van. Ezeknek a megszüntetéseknek politikai okuk volt. Az, hogy azokat az újságírói véleményeket, amelyek nem a kormánypártok szlogenjeit másolták, el kell hallgattatni. Ezeknek az újságíróknak jogvédelemre volt szükségük. Az Egyenleg példája a legnyilvánvalóbb: koncepciós eljárásnak esett áldozatául, amelynek semmiféle jogi alapja nem volt. A rádiós elbocsátások esetében munkajogi eljárások várhatók. Az Egyenleg kérdése - túl a munkajogi problémán - azért is fontos, mert végre ki kell derülnie annak, hogy mi történt 1992. október 23-án a Kossuth téren. A legjobb esély van arra, hogy a bíróságok a valós történéseket fogják feltárni. így egyfelől ki fog derülni, hogy Bánó András nem hamisított. A kormányhoz közel álló sajtó élen járt a rágalmazó tevékenységben, készpénznek vették A Hét-ben felvetett gyanút. Emiatt is folyamatban vannak perek. Szakértői vélemények és tanúk garmadája bizonyítja, hogy igazat közölt az Egyenleg. Nyilván meg kell fontolni az akkori belügyminiszter, a jelenlegi miniszterelnök és a Nemzetbiztonsági Hivatal felelősségét, akik a bőrfejűek felvonulását biztosították, nem védték meg a köztársaság elnökét az őt ért atrocitástól. A Bánó-ügyben április 18-án lesz tárgyalás. Ha ebben az ügyben igazuk lesz, akkor fel fog merülni, hogy a kormányzati tényezők hol voltak október 23-án?-Ön hogyan fogalmazna, az ilyen esetekben mi ellen kell védeni az újságírókat?-Én jogász vagyok, tehát törvénytelenségek ellen próbálom megvédeni az újságírókat. Persze van véleményem arról, hogy kik és miért indítják ezeket a törvénytelen akciókat, de ez nem tartozik a jogászi munkámba. — A jogász szerint milyen helyzetben vannak ma az újságírók ilyen szempontból?-Az írott sajtó újságírói lényegesen szabadabb helyzetben vannak. Ami az elektronikus sajtóban van, az tragédia. Han- kiss és Gombár ügyében a kormány ragaszkodott az 1974-es kormányhatározat biztosította jogköréhez, miszerint ő a munkáltató, most pedig hallani nem akar erről. Egy érvelést nem lehet két irányba felhasználni. Illetve nem szabadna.- Ezek a helyzetek, amelyek elindítják a pereket, mennyire férnek bele a demokráciába, mennyire nevezhetők normálisnak?-Esetleges túlkapások előfordulnak bizonyára máshol is. Éppen arra való az úgynevezett harmadik ág, az igazságszolgáltatás, hogy ezeket mederben tartsa, kontrollálja. Azt hiszem, hogy oktalanság volt ami az elektromos médiáknál történt, nem hiszem, hogy jó pontokat szerzett ezekkel a kormány a közvéleménytől. Általában az az újságírásnak az a dolga, hogy a hatalom körmére nézzen. Ha a következő kormány - reményeim szerint - más politikai erőkből fog állni, akkor is ez lesz az újságírók dolga. Nem tapasztaltam, hogy a kormányt durva támadás érte volna a sajtó részéről, ellenben a sajtó bekebelezésére komoly szándékokat tapasztalok a kormány részéről, és most már az írott sajtónál is megpróbál hatalmi szóval fellépni. Bízom benne, hogy nem fog sikerülni.- dudellai Fűszeres a bor, vizes a párizsi (Ferenczy Europress) A minőségellenőrök összesítették az élelmiszerek vizsgálata során szerzett tapasztalatokat. Ezek szerint az úgynevezett érzékszervi, valamint a meny- nyiségi ellenőrzéseknél kevesebb hibát észleltek. Viszont a fogyasztók számára „láthatatlan régiókban”, amit csak laboratóriumi vizsgálatokkal lehet kimutatni, korántsem ilyen kedvező a helyzet! A legsúlyosabb problémák a kisüzemekben jelentkeztek. Ezeken a helyeken számos termékben találtak az ellenőrök egészségre veszélyes anyagokat. A vízben például alumíniumot, a közkedvelt müzliben nikotoxint, a mustárban, a majonézben és a tormában pedig a megengedettnél nagyobb mennyiségű nátrium-benzoná- tot. A vizsgált száraztészták 34,5 százalékánál a felhasznált tojás mennyisége nem felelt meg a csomagoláson feltüntetett aránynak és nem az engedélyezett festékanyagot tartalmazta. A húsoknál gyakori probléma a magas zsír és víztartalom. Ez utóbbi különösen a párizsi féléknél (virsli, szafa- ládé) jellemző, amelyeket néhány órára vízbe áztatnak, hogy többet nyomjanak a mérlegen. A borvizsgálatok különösen az export palackok esetében voltak lehangolóak. A messze földön híres tokaji aszú minősége sem érte el a megkívánt szintet. Gyakori, hogy rossz aromával keverik a borokat: néhány helyen előfordult, hogy zsályával és korianderrel „fűszerezték” a palackok tartalmát. A vizsgálatok eredményeként 209 helyszíni bírságot szabtak ki az ellenőrök, 261 tételt zároltak, 102 esetben időszakosan leállították a gyártást, 17 üzemet pedig azonnali hatállyal bezártak. A mérleg 30 ezer vizsgálat alapján született. Mivel szabálysértésért maximum 30 ezer forintot róhattak ki a vétkesekre, nem volt igazi,súlyos és elrettentő hatása a büntetésnek. Papnövendékek és a szlovák kultúra Teológusok, papnövendékek látogatnak ma Nógrád megyébe, hogy tanulmányozzák a nemzetiségi, ezen belül is elsősorban a szlovák kultúrát. Hogy milyen ma egy evangélikus falu élete, milyen benne a vallás szerepe; van-e és milyen a párbeszéd a faluközösség vallási és világi vezetői között, egyszóval szakmai út lesz ez nekik a javából, s minden jel arra mutat, hogy profitálni is fognak belőle. Nógrád megye 22 szlovákok lakta településén mindössze egyetlen szlovákul is tudó evangélikus lelkész van: Le- hoczky Endre, Bánkon, aki sok-sok szorgalommal jutott a nyelvtudásnak arra a szintjére, hogy ha kell, hát szlovákul tartja a szertartást. A többiek nyugdíjba mentek az elmúlt 5— 10 év alatt, vagy kihaltak. Fájdalom, a ma érkező 15-20 fős csoportban négyen-öten ha vannak, akik szlovák általánosvagy középiskola után jelentkeztek teológiára. És ez az ország egészéhez arányosítandó. Pest megye, Komárom, az egész Dél-Alföld - hogy csak a legfrekventáltabbakat említsem Nógrádon kívül. A papnövendékek két falut vesznek célba: a már említett Bánkot, meg Vanyarcot. Ez utóbbira elkíséri őket Nobik Erzsébet is, a Szlovák Szövetség elnökségi tagja, gyakorló lelkész Szarvasról. Mellesleg sokszor megfordul Vanyarcon, s ékesszólóan beszéli szlovák őseink nyelvét. Ő tehát a másik követendő példa. Annál is inkább, mert a megoldásnak egyik útja, hogy nyelvet bíró vendég lelkész látogassa időközönként a szlovák települést, s ha a sors már így adta, hogy közel a határ, akár a szomszédos Szlovákia is számításba jöhetne e téren: ámbátor épp a vanyarciak a példa az igazán sokrétű, nem is együttműködésre, sokkal inkább együttélést mondanék már arra, amit ők a határ két oldalán kiépítettek. Szóval - és bizonyára kiviláglik ez majd a diákok szakmai útján - nagy-nagy összefogásra lesz szükség a jövőben a falvak népe, az egyház, meg minden segítőkész erő közt, hogy legalább megkíséreljék visszahozni a templomba a szlovák nyelvet. Nem kicsi a tét: megérné tán - legalább megpróbálni... Hubai Grúber Miklós Sérültek és vendégek felszabadultan Tóth Mária és Sándor László kettesben Fotók: Kun Király József László Zsuzsanna Gyenes Zoltán táncpartnerként A vendégek is örömmel álltak be a játékos forgatagba A értelmileg sérült fiatalok számára a megyei érdekvédelmi szervezet utóhúsvétet, úgynevezett locsolóbált rendezett az elmúlt hét végén Salgótarjánban, a Népjóléti Kutasi Annamária Képzési Központban. A rendezők meghívását sok gyermek elfogadta. Legtöbben természetesen szüleikkel érkeztek. Volt minden, ami ilyenkor lenni szokott: tánc, játék, tombola, s főképpen jókedv, móka, kacagás. Mint a felvételeinkből látszik, a hangulat semmiben sem különbözött az egészséges gyerekek báli vidámságától. A tombolahúzás izgalmas pillanatai Hallgatnak a falak, E zt a szerencsetlen, jobb sorsra érdemes vén embert úgy elintézték, hogy egy életre nyomorék lett. Már beszéd helyett is csak nyögdé- csel, amiből az hámozható ki: inkább megölték volna. Javakorabeli korában sem volt valami izmos dalia. Hón- horgas alakját inkább a bőr, mint az izmok tartották össze. Ehhez igazodott a mozgása is. De az agya az villámként pergett mindig. Most vénségére már annyi hús sem maradt rajta, hogy a meszesedéstől szinte csörgő csontjait megvédje. Ezt a koros embert vágták tarkón, amikor a kocsma pultjánál jókedvű rikácsolás közben, két kisfröccs elfogyasztása után, a körülötte viduló társaságtól búcsúzva, elindult hazafelé. A kocsma belső helyiségében, amelyen keresztül haladva nyílik a hátsó kijárati ajtó, az asztal fölé hajolva hárman ültek. Nyerges Iván középen. Alacsony, tömzsi morcos arcú javabeli ember. Civilben valamilyen szerelő. Nyakaltak rendesen, mert hogy akkor jöttek meg a hajnali horgászatról, ami nem járt sok sikerrel. Nyerges a társaival kötekedett. A horgász sikertelenségért őket átkozta. De ilyen kötekedő természetű, ha nincs, keres okot a békétlenségre. A társai nem vették a lapot, ittak, így hát Nyergesnek a figyelme az öreg Persik Jánosra terelődött. Idegesítette őt az öregnek a kocsmát betöltő vékony hangja, meg a virgonckodása. Megfordult az agyában: a hülye, hogy ugrál. Nyerges Ivánnak eszébe jutott, hogy ez az ember valamikor lehasított a kertjükből egy szeletet. Persze akkor még volt valaki: veres szemű, rohadt kommunista. Az ördög egyre jobban piszkálta Nyergest: most adj neki, mert többé ilyen alkalom nem lesz erre. Persik János mosolyogva ráköszönt Nyergesékre, ahogyan illik a távozáskor. Erre Nyerges felpattant a székről és akár a megveszett kutya, rámordult az öregemberre: -Te mocsok, te veres szemű kommunista, te senki! - Persiket váratlanul érte a mocskolódás, megtorpant, de nem tudta hová legyen. A nagyteremben a pult mellett csend lett.-Az anyádnak az a büdös segge, az a vörös szemű! Hagyjál engem békén te taknyos ... Fújtatott a haragtól az öreg, és indult volna. Egy lépést meg is tett, de Nyerges felpattant, és akkorát ütött ennek a vén embernek a fejére, hogy az arcra bukott tőle. Az eséskor csörögtek a csontjai. A kocsmába megmerevedtek az emberek. A kocsmáros a raktárba rohant. Persik János pedig négykézláb vonszolva magát, menekült az ajtó felé. Az öreget azóta már hétszer műtötték, több kórházban váltakozva. De a meszes csontjával már nem sokat tehetnek. A megvert ember a kórházak után a rét szegélyén lévő házának alagsorában a kis szobában meghúzódva, sorsába törődve nyögdicsél. Erre még telik erejéből. Neki már csak az ágy,
