Nógrád Megyei Hírlap, 1994. április (5. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-16-17 / 89. szám

1994. április 16-17., szombat - vasárnap Arcok - Harcok Erdő, mező, szakértelem és sok-sok pénz Legyen kedvezményezett ez a térség A mezőgazdaság a kibontakozás alapja Dr. Musztács László jogász, az egyházasgergei mezőgaz­dasági szövetkezet elnöke, az Agrárszövetség képviselője­löltje, megyei listavezető. Vele készült beszélgetésünk témá­ját elsősorban a mezőgazda­ság adta. Az ágazat gondjai, a megoldás lehetséges útjai.-Nógrád megyében különö­sen magas a munkanélküliek aránya. Tudja-e biztatni a je­lenleg kilátástalan helyzetben lévő embereket az Agrárszövet­ség megyei listavezetője?-Komoly állami intézkedé­sekre, kormányprogramra van szükség a munkanélküliség ke­zelése terén. Kitörési pontot a működőképes gazdaságban, ezen belül a mezőgazdasági termelésben látunk. Ha van termelés, van élelmiszergazda­ság. Ha van élelmiszergazdaság van kereskedelem. Ezekre épül a szállítmányozás és a fuvaro­zás. Mi ide soroljuk az idegen- forgalmat is, ami alatt a falusi turizmus fellendítését is értjük. Ez pedig az agrárium egészét felöleli. A mezőgazdaságban nagy lehetőségek rejlenek a munkanélküliség enyhítése te­rén. Ez a lendkerék sebbéségé- vel szívná fel a munkerőt. Átképzési program kell- Ipari térség voltunk, az iparból felszabadult munkaerő, a meglévő üzemek megfelelő alapot adnának mezőgazdasági programhoz. Ehhez azonban okos, pragmatikus átképzési program kell.- Mezőgazdaságról beszé­lünk. Alapvetően mi a gond az ágazattal?- Legalapvetőbb gond, hogy amikor hozzáértő, gyakorlatban jártas szakembereink vannak, az íróasztal mellől adták a megoldást. Az utolsó 3-4 évben a mezőgazdászok véleményére Musztács László nem voltak kíváncsiak. A poli­tika céliránya a mezőgazdasági nagyüzemek szétrombolása volt. Mondva, hogy a mező- gazdaságot tulajdonosi ala­pokra kell helyezni. De hát az ágazaton belül ennek már a ’60-as években megvoltak a csírái: ott volt a részes művelés, a háztáji gazdálkodás. A sokat vádolt agrárszakemberek kezd­ték az érdekeltségi viszonyok megteremtését is , amikor pél­dául bevezették a költségtéríté­ses rendszert.-Mi állíthatja talpra a me­zőgazdaságot?- Az állami dotáció. A pénz, a pénz, és újra a pénz. Minden más adott. Jók az ország adott­ságai a mezőgazdasági terme­léshez. Ehhez hozzáadva a meglévő szellemi bázist, a szakmai hozzáértést, mi elkép­zelhetetlennek tartjuk, hogy ne legyen sikeres a jövőben a me­zőgazdaság. Jók az erdészek- Csakhogy megyénk nem arról híres, hogy kiválóak len­nének termőhelyi adottságai.- Igaz, hogy a földek arany­koronaértéke az or­szágos átlag alatt van. Jó viszont az erdősültségi arány, ami alapja lehet egy jól működő erdőgazdálkodásnak, fafeldolgozó iparnak. Ehhez kiválóan képzett erdészeink vannak, akiknek nimbuszát mi­előbb vissza kell adni. Ne feled­jük azt sem, szőkébb hazánk te­rületének mintegy 35-40 száza­léka alkalmas legeltetésre, azaz állattenyésztésre. Mi lett a pénzekkel?- A földalapok képzése során olyan helyzet állt elő, hogy a nagyüzemeken belül az állat­tartó telepek fenntartásához, működtetéséhez szükséges föld­területek ma már nem állnak rendelkezésre. Leértékelődtek az állattartó telepek.- Óriásiak az ellentétek,ame­lyek a megosztottság miatt ural­ják a vidéket. Megoldást mi a közös érdek felismerésében lá­tunk. Azaz, ha azok a földtulaj­donosok, akik állattartással fog­lalkoznak vagy tervezik később - társulnak. Akik nem, azok ad­ják közös használatba a földte­rületet. Természetesen úgy, hogy megfelelő jövedelemre tegye­nek szert a bérbeadásból. A mezőgazdaságról szólva nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy tarthatatlan az a helyzet, hogy az ágazat állami támoga­tottsága mindössze nyolcszáza­lékos legyen.-Pedig az állami privatizá­cióval nőttek a bevételek.-Ugyanakkor a gazdaságba nem forogtak vissza a pénzesz­közök. Ezért is gondoljuk mi azt, hogy a privatizációt át kell vizsgálni. Nem arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi, mennyiért kelt el, kinek adták el. Bennün­ket az foglalkoztat: mi lett a be­folyt pénzek sorsa. T. K. Listavezetők A környezetvédelem embervédelmet jelent Az államnak vannak eszközei, amelyeket egy elmaradott tér­ség esetében célszerű bevet­nie. Hiszen az elmaradott tér­ség felzárkóztatása a fejlett országrésznek is érdeke - mondta egyebek között Ta- mássy István, a Szabad De­mokraták Szövetsége or­szággyűlési képviselőjelöltje, megyei listavezető, Nógrád megye főépítésze.-Miért gondolt arra, hogy országgyűlési képviselő le­gyen?-Nem készültem politikus­nak, kifejezetten szakmai utat jártam. Amikor megyei főépí­tésszé választottak, már egy­fajta politikum volt abban, amit mondtam. 1989-ig nem voltam pártnak tagja, akkor választot­tam a Szabad Demokraták Szö­vetségét. Ez még mindig nem aktív politizálás, inkább állás- foglalás volt. Az önkormány­zati választásokkor képviselő lettem Salgótarjánban, így sod­ródtam a politikába, ami ezen a szinten a város érdekeinek szolgálatát jelenti. Politikai felháborodás-Amikor a Ritas Kft. ügyei miatt lemondott a városfejlesz­tési bizottság elnökségéről, nem arról szólt, hogy elege lett a po­litikából? Ez szakmai vagy poli­tikai lépés volt?- Politikai lépésnek minősí­tem ma is. Dilettáns volt a Ri- tas-ügy kezelésének a módja. Balszerencse, hogy az alpol­gármestert az MDF támogatta, én pedig a bizottság vezetője, SZDSZ-es voltam. A szakmai véleménykülönbséget megpoli­tizálták. Nem kellett volna szóba állni az első jelentkező­vel, nyilvánosan, tisztán meg kellett volna hirdetni a pályáza­tot, a legjobb jelentkezőnek kel­lett volna adni a szemétszállí­tást. Olyan apportot fogadtunk el az osztrák partnertől, ami még ma sincs az országban, ez törvényellenes volt. A bizottsá­gunk hozott egy határozatot, úgy döntöttünk, nem fogadjuk el a Ritas Kft. próbaidejének a meghosszabbítását. Miközben mi itthon hoztuk a határozato­kat, az alpolgármester Ausztri­ában már lerendezte a szerző­déseket. Ez az önkormányzati­Tamássy István ság teljes semmibe vétele volt. Ez ellen tiltakoztam, amikor lemondtam. Ember, törvények- Nem gondolja, hogy a kör­nyezetvédelem azért nem hálás feladat, mert nem látványos?- Szerintem a környezetvé­delem embervédelmet jelent. Olyan környezetet kell létre­hozni és fenntartani, ami az ember számára egészséges és elfogadható, ami az életet, a lakhatást kellemessé teszi. Olyan törvényeket kell hozni, amelyek ezeket a kérdéseket pontosan leszabályozzák. Ha a parlamentbe kerülök, azt az ál­láspontot szeretném támogatni, hogy ezek megszülessenek. Salgótarján különösen szeny- nyezett. Nagyon fontos a ter­mészetvédelem is. Az egyik legdurvább támadásnak tartot­tam Salgótarján ellen a Ka- rancs-hegyi kőbánya megnyitá­sát. Döbbenetes adat van a bir­tokomban: több száz bányai meddő van a megyében, és ezekből összesen talán egyet rekultiváltak. Állami kötelezettség- Összefügg ez a területfej­lesztéssel is.- Területfejlesztésben van­nak állami és polgári feladatok. Kétségtelen, hogy egy jóléti ál­lamnak egyfajta kötelezettsége van. Nagyjából minden egyes, az országban élő ember szá­mára közel azonos életfeltéte­leket kell teremteni. Az állam­nak vannak eszközei, amelye­ket az elmaradott térség eseté­ben célszerű bevetnie. Hiszen az elmaradott térség felzárkóz­tatása a fejlett országrésznek is érdeke, az a jó, ha közel azono­san fejlődnek. A keleti ország­részben volt egy iparszerkezet, ami megszűnt. Törvényileg le­het és kell szabályozni, hogy kedvezményezett legyen a tér­ség. Összegezve feltétlen szük­ség van kömyezetfejlesztési törvényre is. Kitörési pont az idegenforga­lom is. Táji adottságaink csodá­latosak. Az idegenforgalmat nyilván elriasztotta az iparoso­dás magas foka. 1986-ban el­kezdtük Szentkutat fejleszteni. Százezrek fordultak itt meg le­hetetlen körülmények között. Sajnálom, hogy a fejlesztés ép­pen megállt, ezt folytatni kel­lene tovább. Itt van az Észak-Mátra-gerinc, amiről senki nem akar tudomást venni, pedig óriási lehetőséget tartal­maz. Dudellai Ildikó A T. Ház végbizonyítványa L egördült hát a függöny. A képviselői mandátumok hi­vatalosan még „élnek", de itt a végleges értékelés ideje. Akkor kerülünk közel az igazsághoz, ha a politikai fő­könyv bevételi és kiadási olda­lát is figyelembe vesszük. Az elmúlt négy év tele volt nagy léptékű jogalkotói mun­kával, rendszert változtató törvénykezéssel és tiszteletet parancsoló erőfeszítéssel. A leköszönő parlament valódi történelmi érdeme, hogy meg­vetette a jogállamiság, a tör­vényesség alapjait, megal­kotta a több párti demokrácia működési, intézményi kereteit. Megfogalmazta és voltaképp önmagára is kötelezőnek is­merte el a szabad közélet já­tékszabályait, s tartotta magát az alkotmányosság normái­hoz. Ehhez döntő feltétel volt, hogy forrongó térségünkben hazánk valóban a viszonyla­gos stabilitás megtestesítője lehet. A búcsú hangulata azonban nem feledtetheti a T. Ház kiáb­rándító negatívumait. Nem tu­dott fölülemelkedni a szűk pártérdekeken s a demokrácia vonzó iskolájává válni. Sok­szor épp az indulatok gerjesz­tésével, a gyűlölködés para­zsának szításával járatta le önmagát és az ügyet. A törvények szakmai szín­vonalát aláásták a politikai hátsó szándékok, a múlt fesze- getése gyakran olcsó taktiká­zás, a jelen és a jövő kérdései előli meghátrálás volt. Elégte­lenre vizsgázott az egyik leg­fontosabb tárgyból, a végre­hajtó hatalom ellenőrzéséből, s nagy gazdasági törvényke­zési restanciát hagy utódára. M ilyen lesz a végbizonyít­vány? Ezt hamarosan megtudhatjuk. Mert a lelépő törvényhozók teljesítményéről a májusi nagy osztályozó érte­kezlet mond majd véleményt. Bajnok Zsolt hallgat mindenki. . . meg a négylábú járókája van. Még soványabb lett a teste. Lábszára megfeketedett, elvé­konyodott. Magas hordású hangja, ma már csak sóhajtás, fájdalmából fakadó. De hajön a baj, akkor esőstől jön. A múltkoriban betegség ide, betegség oda, a tavaszi napfény felbirizgálta lelkét, hi­ába, hogy nehezen mozdul. Hát még a rétről szélhozta illat mennyire megpezsdítette az öreg vérét. Járókájára támasz­kodva nagy keservesen, de ki­topogott az udvarra, hiszen sok volt már a szobából neki. Van azonban az udvar vé­delmére egy hatalmas kutyája, az Ördög. Meglátta a vén gaz­dáját topogni járókájával, sergő-forgó örömtáncba, uga­tásba kezdett. Addig-addig mó­kázott az öreg körül, míg el nem sodorta Persik János keze alól a járókat, ami nélkül nincs egyensúly, nincs haladás, ha­nem csak zuhanás a földre. Az pedig még hideg volt, a felhők is egymást követve esőt hullattak. Persik Jánosnak még maradt annyi ereje, hogy segít­ségért kiáltson. A szomszédok szedték össze. Legyengült teste mellhártya gyulladást kapott, amiből lába­dozik ugyan, de kimozdulni szobájából már nem tud. Azért a gondolkodása tiszta maradt, és dühöng a tehetetlensége mi­att. Agya védelmében van mit merengenie. Volt ő már min­den: szegény suszterlegény, színes csempék formálója, kút- gyűrű-verő, a községben elöl­járó, mint tanácselnök helyet­tes, meg ahol szükség volt rá, az egyszerű emberek támoga­tója. Azon töpreng: vajon tett-e rosszat? Ki hogyan vette. Ami­kor segített az iskolát újra épí­teni, a sok házépítőknek a banki ügyeikben kilincselni, meg más ügyben, mindig készen állni, akkor azoknak jó volt. Nyerges Ivánéknak nem volt jó, mert a birtokháborításkor a szomszéd­juktól jogtalanul eltulajdonított ásónyom szélességet, a sza­kértő véleménye alapján vissza­ítéltetett a felperesnek. Az igaz­ság szerint mást nem, csak ezt tehette. Te jóságos ég! Hiszen ennek több évtizede is múlott már. Az öreg Nyerges is be­látta, hogy így van jól, hiszen egy pártban toporogtak mind­ketten. És Iván is megembere- sedett. A gyerek haragját ez váltotta ki? Nem, ez nem lehet, ezt az ügyet igazságosan ren­dezték el. Akkor mivégből a gyűlölködés? Az italtól, a hirte­len harag? Persik János, a vénember már nem tud eligazodni saját ügyében sem. Érzi a cserben- hagyottság keserű ízét is. Mert tett ő panaszt a hatóságoknál Nyerges Ivánra, de az tagadott. Váltig hajtogatta: Persiket nem ő, hanem az egyik ivócimborája bántotta.- Ide jutottam. Nekem nincs igazságtétel? - mormolja ma­gában Persik János. H ányszor, de hányszor el­mondja ezt magányában, ott az alagsori szobácskábán. De választ nem kap. A falak hallgatnak. Mindenki hallgat. Bobál Gyula Salgótarján ünnepre készül Tarjáni tavasz és dixielandfesztivál Tóth Csaba Salgótarján kulturális életé­nek egyik jellegadó rendez­vénysorozata az idén április 25-étől május 8-áig tartó Tar­jáni tavasz és dixielandfeszti­vál, nyaranként az újabban minden második évben meg­nyitandó szabadtéri szobor- kiállítás, amelyet idén, bár ideje lenne, nem rendeznek meg, valamint az augusztus 20-i Vidám vásár. Ezekben a napokban már javában folyik a készülődés a Tarjáni ta­vaszra és a 10. nemzetközi di­xielandfesztiválra.- Milyen feltételek köze­pette? - kérdeztük Tóth Csabá­tól, a József Attila Művelődési Központ igazgatójától.- Az idei esztendő is nehéz működési feltételek közepette indult, s ilyennek ígérkezik a folytatás is. Ez vonatkozik a mindennapi működés feltétele­ire, s még inkább azon jelentő­sebb. kulturális ünnepekre, ame­lyek hozzátartoznak a város ar­culatához, így a Tarjáni tavasz és dixielandfesztivál eseménye­ire is. Ez évben az önkormányzat a jelentősebbnek ítélt kulturális rendezvények támogatására új formát választott a címzett he­lyi adókkal. E szerint az épít­ményadó tíz százaléka fordít­ható e rendezvények támogatá­sára. Közvetett támogatási for­máról van szó az önkormányzat részéről.- Mit szólnak ehhez a vállal­kozók és a vállalatok?- Számukra ez újabb adóter­het jelent, és nem örülnek neki. Ennek következménye a kultu­rális rendezvényeket illetően is felemás. Többször kerültünk szerepzavarba amiatt, hogy ugyanazon céghez két féle tá­mogatási kérelemmel is fordul­tunk. Egyrészt szerettük volna megnyerni őket szponzorok­nak, másrészt címzett helyi adójukból is kértünk támoga­tást. Be kellett látnunk, hogy ez így nem megy. Ezért most in­kább arra törekedtünk, hogy minél több támogatót nyerjünk meg a címzett helyi adót fize­tők köréből. Ezt úgyis be kell fizetniük, akkor legalább mi le­gyünk a kedvezményezettek. Szerencsére elég sok támoga­tónk lett. A Tarjáni tavaszt és dixielandfesztivált eddig már több mint tizenöt cég támo­gatja. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kulturális rendez­vények közül nem mindegyik kapott jelentősebb támogatást.- A címzett adótámogatás­nak köszönhetően elhárultak az akadályok az elől, hogy a Tar­jáni tavaszt és dixielandfeszti­vált megrendezzék. Milyen hangsúlyai lesznek az idei ese­ménysorozatnak?-A Tarjáni tavasz főszerep­lője ezúttal Szlovákia lesz, ami megnyilvánul mind a kulturális programokban, mind pedig a gasztronómiai és más esemé­nyekben. A nemzetközi dixie­land fesztivált pedig tizedik al­kalommal rendezzük meg. Sze­retném hangsúlyozni, olyan fesztiválról van szó, amelyhez hasonlót a hazai gyakorlatban sajnos már alig találunk, s ez az elmúlt pár év hiányos kultúra­finanszírozási gyakorlatának következménye.- Hogyan jubilál a fesztivál?- Összegzést adunk az eddigi fesztiválokról. Ezért az elmúlt kilenc év Salgótarjánban színre lépett legjobb együtteseit, szó­listáit hívtuk meg. Egyúttal or­szágos dixie-találkozót is ren­dezünk, valamennyi magyar zenekart meghívtuk a feszti­válra. Sok sztárral találkozhat a közönség, köztük például Mar­cel Zanini párizsi klarinétossal és szaxofonossal, a holland Pa­radise Jazz Band-del, a pozso­nyi T+R Band-del, Éurópa egyik legjobb dixieland bandá­jával, Peter Lipa vezetésével. Itt lesz a hamburgi Audrey Mo- taung, valamint Joe Murányi, aki Amerikában Louis Amst- ronggal is zenélt. S mellettük természetesen vendégünk lesz az elmaradhatatlan házigazda és műsorvezető Berki Tamás, Európa egyik legjobb jazzéne- kese, a világhírű Benkó Dixie­land Band, és a most harminc­éves születésnapját ünneplő Molnár Dixieland Band, amely minden fesztiválon részt vett, s az egyik házigazda zenekar szerepét is kitűnően betöltötte.- mér Fotók: R. Tóth Sándor Berki Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom