Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-12-13 / 60. szám
1994. március 12-13., szombat - vasárnap NYÍLT TÉR HÍRLAP 11 Részvét és sajnálat helyett vegyük őket emberszámba! Érző lény a sérült Nézzen önmagába a kedves olvasó: mit érez akkor, amikor testi vagy szellemi fogyatékos emberrel találkozik? A legtöbben bizony sajnálkozunk, utána pedig megpróbáljuk elfelejteni a látottakat ... Különösen akkor érez részvétet az ember, amikor a sérült gyermek vagy fiatal . A hozzáértők szerint azonban nem kellene szánakozni: célszerűbb lenne természetesen viselkedni, és egyszerűen emberszámba venni a másikat... Gyöngyfűzés közben a foglalkoztató helyiségben Gyurián T. A salgótarjáni Értelmi Fogyatékosok Napközi Otthonának igazgatónője, Gordos Jánosné beszélt az intézmény életéről.-Értelmileg sérült fiatalokat gondozunk, 1987-ben kerültünk a jelenlegi helyünkre. Azóta a gyerekek sokat nőttek, ezért egyre szűkebben vagyunk ... Igaz viszont, hogy azóta a szülők közül is sokan lettek munkanélküliek, ezért a gyerekeket is otthon tartják. Egyébként a fiatalok csak nappal tartózkodnak itt, estére hazamennek.- Hány éves korukban kerülnek ide a gyerekek?- Az átlagéletkor 21 év körül van, a legidősebb gondozottunk 27, a legfiatalabb 12 éves. Az új jogszabályok lehetővé teszik, hogy a bölcsődés kordákat is ide vegyük egészen addig, amíg el nem érik az iskoláskort. Sajnos azonban meglehetősen szűk helyen vagyunk, így ezt egyelőre nem tudjuk megoldani... Egyébként a gondozottak a nyolc általános vagy a foglalkoztató elvégzése után kerülnek ide, de van itt olyan kislányunk is, akit felmentettek az iskolalátogatás alól... Nem csak nappal- Éjszakára nem maradhat itt senki?- Előfordult már, hogy a szülő kórházi ápolásra szorult, sérült gyermekét viszont nem hagyhatta felügyelet nélkül. Szerencsére nemrégiben sikerült megoldanunk a 24 órás szolgálatot is, bár eddig csak egyszer volt rá szükség. A nagyobbak szülei bizony többnyire már idős emberek, nehezebben is boldogulnak a fogyatékos gyerekeikkel. Többségüknek vannak ugyan testvérei, de azok családos, dolgozó emberek, nem nagyon érnek rá, különösen napközben. Az országban már működnek „kisegítőház” néven olyan otthonok, amelyekben a saját életüket élhetik a sérült fiatalok. Álom az otthon?- Salgótarjánban is lesz egyszer ilyen intézmény?- Jó lenne, de az anyagi lehetőségeink korlátozottak. Pedig egy ilyen otthon néhány munkahelyet is teremtene!- Napközben mit csinálnak a sérült fiatalok?- Fejlesztő fogalkozásokat tartunk a számukra. Munkánk sajnos már egy éve nincs. Régebben zacskót hajtogattak és ragasztottak a gyerekek. Egy darabért 30 fillért kaptunk, azt fele-fele arányban osztottuk el a „dolgozó” és az intézmény között. Mivel ez a lehetőség megszűnt, ma már csak azzal foglalkozunk, hogy a gyerekek ne épüljenek le. Három gondozottunk tud szőni, és a többiek is részt vesznek a munkában: kapunk a Vöröskereszttől ruhákat, ezeket szétszabdaljuk, csíkokra vágjuk, felgombolyítjuk, utána pedig rongyszőnyeget és falvédőt szövünk belőlük. Valamilyen munka elvégzésére minden gondozottunk alkalmas, és valamilyen jól fejlett képessége mindegyiküknek van. Hirtelen megszólal a telefon, ember is az egyik otthonlévő, influenzás gondozott hívja Gordos Jánosné t. Utólag megtudjuk tőle, hogy a kislány legalább száz telefonszámot ismer fejből! Pihen a kondigép...- A munkán kívül oktató foglalkozások is vannak?- Sajnos olyan szűkén vagyunk, hogy tornaórát nem tudunk tartani az épületben. Van ugyan kondigépünk, amit néha használnak is a gyerekek, de ez sem igazán fér el bent. Sajnos tornatermet nem sikerült szereznünk sehol. Az igazsághoz tartozik, hogy nekünk csak délelőtt jó, hiszen délután a gyerekek hazamennek. Régebben két évig volt gyógytestnevelőnk, erre most is szükségünk lenne. Kellene egy sportorvos is, hiszen a gyerekek egy része szívbeteg, többen epilepsziások, tudnunk kellene, hogy kinek mennyi torna árthat meg .. . Előkerül egy fotóalbum, benne az emlékezetes ünnepnapokat megörökítő fényképek. Karácsony, farsang, húsvét. Emlékképek az otthonok közötti találkozókról. A salgótarjániak színielőadásai, Pa-Dö-Dő-pa- ródiája és egyebek .. .- A foglalkozásokon túl mit nyújtanak a gondozattaknak?- Rendszeresen járunk kirándulni és nyaralni. Március 15-ét már évek óta túrával ünnepeljük, idén is kimegyünk a somoskői Petőfi kunyhóhoz, onnan begyalogolunk Salgóra, és ott megebédelünk. Ezért külön nem kell fizetni: bizonyos kiadásainkat fedezhetjük alapítványi pénzekből. A villamos hálózat felújítását, a fűtést, a kondicionáló gép és a videokamera vásárlását is így oldottuk meg. A Síküveggyár jászárokszállási üdülőjét is kedvezményesen vehetjük igénybe. Változik a szemlélet- Az emberek hogyan fogadják a fogyatékosokat?- Amikor intézményünk megnyílt, rengeteget sétáltunk a a városban, hogy elfogadtassuk az emberekkel a gyerekeket. Ha bementünk valamelyik üzletbe, az eladók a legszívesebben mindent a raktárba dugtak volna. Amikor látták, hogy rendes, tisztelettudó gyerekekkel van dolguk, akik nem nyúlnak semmihez, mindent elénk pakoltak. Igaz, amíg ezt elértük, eltelt vagy másfél év ... A beteg ember nincs tisztában a saját helyzetével, és nem is azt várja, hogy sajnálják vagy segítsenek neki. Beéri annyival, ha öt is emberszámba veszik.. Faragó Zoltán Elvis kezet fogott a Beatlesszel A király karizmája G EORGE HARRISON, az egykori Beat- les-tag aznap, amikor George Martin producerrel megjelent az Abbey Roadon (lásd: NMH Popsarok, 1994. január 29-30.), nem sokkal a sajtótájékoztató után, néhány újságírónak elmesélte (azt is), hogyan találkozott a Beatles 1965-ben a Királlyal, ELVIS PRESLEY- VEL. íme: Los Angelesben voltunk. A találkozót Brian Epstein és Tom Parker ezredes, Elvis menedzsere szervezte meg. Limuzinba ültünk mindany- nyian, és elmentünk Bel Airbe, ahol Elvis háza volt. Örömujjongásban, mint az eszelősek- Az úton elszívtunk egy csomó drogos cigit, és fél óra múlva már annyira el voltunk varázsolva, hogy nem tudtuk, miért is jöttünk el otthonról, és hová megyünk. A kocsi egyszer aztán megállt, a sofőr hátra fordult. Na, ez Elvis Presley háza, vár már benneteket. Akkor hirtelen magunkhoz tértünk, nagy örömujjongásban _törtünk ki, és úgy röhögtünk, mint az eszelősek. Jaj, szuper, mindjárt meglátjuk Élvist! - ilyeneket ordítottunk. Olyanok voltunk, mint az óvodások. Kinyílt a limuzin ajtaja, és mi, mint a burleszkben, kiestünk belőle. Elvisnél langyos buli volt, alig szóltak egymáshoz, sört szolgáltak fel a Beatles-fiúknak Egymás hegyén-hátán kapálóztunk, és röhögtünk lenn a földön, annyira odavoltunk. Bevezettek egy szalonba. Presley fotelban ült, basszus- gitár volt a kezében, játszott valamit rajta éppen. A tévé be volt kapcsolva, de levették a hangját. Elvis felállt, kezet fogott velünk, és azt mondta, nagyon örül, hogy megismerhetett minket. Mi is valami hasonlót gagyogtunk, de nem hiszem, hogy értette. Nem volt egyedül - hogy is lett volna! -, azok a srácok vették körül, akiket memphisi maffiának hívtak. Egyik lábunkról a másikra álltunk Sört szolgáltak föl. Nagy volt a megilletődöttség, zavarban voltunk, egyik lábunkról a másikra álltunk. Aztán valahogy feloldódtunk, de tény, hogy nem volt az igazi, mert ők is inkább maguk maradtak, meg mi is négyen. Később, ugye, az terjedt el, hogy muzsikáltunk együtt, Elvis meg mi. Ez nem igaz. Alig szóltunk egymáshoz, még csak nem is veszekedtünk. Nagyon langyos buli volt. Pár év múlva láttam újra Elvis Presleyt, amikor New Yorkban, a Madison Square Garden- ben lépett föl 1971-ben. A kulisszák mögött álltam. Kijött a folyosóra, meglátott, kezet fogott velem. Az a híres színpadi cucc volt rajta, a dupla sarkú csizma, a haja leolajozva, hátranyalva... Erő sugárzott belőle, zavarba ejtő nagy-nagy tekintély, karizma. Én topis farmerben voltam, hosszúra nőtt a szakállam, és a hátam közepéig ért a hajam. El lehet képzelni. Senkinek éreztem magam. Azt hittem, elsüllyedek. Két kultúra, két ellentétes stílus volt ott, a röhögök gyűrűjében. Gyere le, hagyd őket a fenébe- Ő segített rajtam: kedves volt, és arról beszélt, milyen klassz volt, amikor nála jártunk. Szerettem Elvist, szerettük mind a négyen. Sose gondoltam, hogy olyan csúf vége lesz majd. Ott volt a színpadon a fehér ruhájában. Mögötte kórus - nők, férfiak -, előtte százezer tagú nagyzenekar. S zerettem volna odaszólni neki: gyere le, hagyd őket a fenébe, vedd fel a farmer szerelésed. Itt van két gitáros meg egy dobos, úgy vagy te igazán király. Dehát meg se szólaltam, persze. Akkor láttam Presleyt „élőben” utoljára. Vass Imre Bud Spencer újabban démon lett Angyal és Démon - ez a címe BUD SPENCER legújabb Filmjének. A „hajdani” népszerű Piedone (hm, hol van már a tarjáni régi mozi a 2,50-es jegyével, s hol vagyunk mi hétévesek), e kemény öklü Fickó partnere most CAROL ALT szupermodell. Spencer ezúttal taxisofőrt játszik, aki fantasztikus kalandokba keveredik. Egymást követik a helikopteres üldözések, autóösszetörések. Ez a pasi nem változik. Középtávfutó a DVTK-ban - Szükség van az új arcokra - Talán tavasszal Tarjánba is jönnek Ep testben ép lélek - vallja Pataky Attila Pataky Attila közismert alakja is feltűnt a nemrégiben alakult Honvédelmi és Szabadidősportok Országos Szövetsége (HSZOSZ) közelmúltban tartott budapesti összejövetelén. A népszerű rockzenész a minisztériumok és a sportszövetségek vezető tisztségviselői között is szemmel láthatóan otthonosan mozgott. Az Edda Müvek „vezérigazgatója” szívesen nyilatkozott a Nógrád Megyei Hírlapnak. H ol jársz itt, ahol a madár se jár? Nem kifejezetten zenei rendezvényen vagyunk...- A HSZOSZ elnöke, Erdős Pál hívott meg. Hozzá régóta szoros baráti kapcsolatok fűznek. így aztán örömmel fogadtam el az invitálását. Egyébként is erősen kötődöm a sporthoz. Vannak, akik azt már tudják. Akik azonban még nem hallották, azoknak elmondom, hogy tizenkét évig középtávfutó voltam Miskolcon, a DVTK atlétikai szakosztályában. Ma is rendszeresen sportolok, és meggyőződésem, hogy még mindig teljes mértékben helytálló az ősrégi alapigazság: „Ep testben ép lélek!” Biztos halál- Sajnos, manapság nem ez az általános vélekedés.-Elég baj ez. Ma, amikor immár hazánkban is olyan kábítószerek jelenthetnek meg - és csábíthatják a fiatalokat -, amelyek fél év után halált okoznak, különösen fontos felhívni a figyelmet az egészséges életmódra - folytatta Pataky. - Éppen az imént beszélgettem arról egy szakemberrel, hogy külöKeményen „termel” az Edda Művek. A „vezérigazgató”, Pataky Attila (középen) az egészséges életmód fontosságát hangoztatja nősen veszélyes az egyik Kolumbiából származó kristályos készítmény, amely már egyszeri fogyasztás után is függőséget okoz. Gyors leépülés és másfél, két év alatt biztos halál a vége. Nos, az ilyen szörnyűségek helyett ajánlom én az egészséges mozgást, a sportolást a fiataloknak és az idősebbeknek. Ezért is támogatom az új szövetség törekvéseit. Óh, táncdalfesztivál!- Pataky Attilával nem lehet a zenéről nem beszélni. Zsűritag voltál az idei táncdalfesztivál döntőjében. Mi volt az összebenyomásod? — Az elődöntőket, más szakmai elfoglaltságom miatt, csak részben kísérhettem figyelemmel. Kétségtelen, hogy a fesztivál már nem jelent annyit az emberek számára, amennyit a hatvanas, hetvenes években jelentett. Ez azonban nem a táncdalfesztivál hibája. Változnak az idők. Ma már sokkal színesebb a zenei paletta, sokkal több az inger, több a lehetőség. De ha már meghívtak a fesztiváldöntő zsűrijébe, az előbbiektől függetlenítettem magam, és csak azt figyeltem, mit produkálnak, milyen színvonalon jelennek meg a döntő résztvevői.- Mi volt az, ami tetszett?- Örültem annak, hogy az általam adott pontszámok egyeztek a közönség véleményével. Az is örömmel töltött el, hogy az egyik tehetséges fiatal, Bayer Friderika nyerte el az első helyezettnek járó díjat. Az még jobb lenne, ha Friderika Skóciában, az Eurovízió fesztiválján is sikeresen szerepelne. Karda Bea nótája „táncdalfesztiválo- sabb” volt, dehát kellenek az új arcok. Én ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam. Irány Alapi városa?- Terveztek-e koncertturnét a közeljövőben?-Igen, április 20-tól május 20-ig tart a tavaszi turnénk. A program most áll össze. Ahová meghívnak, ott fellépünk. Lehetséges, hogy kiváló gitárosunk, Alapi Pisti városában, Salgótarjánban is közönség elé lépünk. Kerekes Lajos
