Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-12-13 / 60. szám

1994. március 12-13., szombat - vasárnap NYÍLT TÉR HÍRLAP 11 Részvét és sajnálat helyett vegyük őket emberszámba! Érző lény a sérült Nézzen önmagába a kedves olvasó: mit érez akkor, amikor testi vagy szellemi fogyatékos emberrel találkozik? A legtöbben bizony sajnálkozunk, utána pedig megpróbáljuk elfelejteni a lá­tottakat ... Különösen akkor érez részvétet az ember, amikor a sérült gyermek vagy fiatal . A hozzáértők szerint azonban nem kellene szánakozni: célszerűbb lenne természetesen viselkedni, és egyszerűen emberszámba venni a másikat... Gyöngyfűzés közben a foglalkoztató helyiségben Gyurián T. A salgótarjáni Értelmi Fo­gyatékosok Napközi Otthonának igazgató­nője, Gordos Jánosné beszélt az intézmény életéről.-Értelmileg sérült fiatalokat gondozunk, 1987-ben kerültünk a jelenlegi helyünkre. Azóta a gyerekek sokat nőttek, ezért egyre szűkebben vagyunk ... Igaz viszont, hogy azóta a szü­lők közül is sokan lettek mun­kanélküliek, ezért a gyerekeket is otthon tartják. Egyébként a fiatalok csak nappal tartózkod­nak itt, estére hazamennek.- Hány éves korukban ke­rülnek ide a gyerekek?- Az átlagéletkor 21 év körül van, a legidősebb gondozottunk 27, a legfiatalabb 12 éves. Az új jogszabályok lehetővé teszik, hogy a bölcsődés kordákat is ide vegyük egészen addig, amíg el nem érik az iskoláskort. Saj­nos azonban meglehetősen szűk helyen vagyunk, így ezt egye­lőre nem tudjuk megoldani... Egyébként a gondozottak a nyolc általános vagy a foglal­koztató elvégzése után kerülnek ide, de van itt olyan kislányunk is, akit felmentettek az iskolalá­togatás alól... Nem csak nappal- Éjszakára nem maradhat itt senki?- Előfordult már, hogy a szülő kórházi ápolásra szorult, sérült gyermekét viszont nem hagyhatta felügyelet nélkül. Szerencsére nemrégiben sike­rült megoldanunk a 24 órás szolgálatot is, bár eddig csak egyszer volt rá szükség. A na­gyobbak szülei bizony több­nyire már idős emberek, nehe­zebben is boldogulnak a fogya­tékos gyerekeikkel. Többsé­güknek vannak ugyan testvérei, de azok családos, dolgozó em­berek, nem nagyon érnek rá, kü­lönösen napközben. Az ország­ban már működnek „kisegítő­ház” néven olyan otthonok, amelyekben a saját életüket él­hetik a sérült fiatalok. Álom az otthon?- Salgótarjánban is lesz egyszer ilyen intézmény?- Jó lenne, de az anyagi lehe­tőségeink korlátozottak. Pedig egy ilyen otthon néhány mun­kahelyet is teremtene!- Napközben mit csinálnak a sérült fiatalok?- Fejlesztő fogalkozásokat tartunk a számukra. Munkánk sajnos már egy éve nincs. Ré­gebben zacskót hajtogattak és ragasztottak a gyerekek. Egy darabért 30 fillért kaptunk, azt fele-fele arányban osztottuk el a „dolgozó” és az intézmény kö­zött. Mivel ez a lehetőség meg­szűnt, ma már csak azzal fog­lalkozunk, hogy a gyerekek ne épüljenek le. Három gondozot­tunk tud szőni, és a többiek is részt vesznek a munkában: ka­punk a Vöröskereszttől ruhákat, ezeket szétszabdaljuk, csíkokra vágjuk, felgombolyítjuk, utána pedig rongyszőnyeget és falvé­dőt szövünk belőlük. Valami­lyen munka elvégzésére minden gondozottunk alkalmas, és va­lamilyen jól fejlett képessége mindegyiküknek van. Hirtelen megszólal a telefon, ember is az egyik otthonlévő, influenzás gondozott hívja Gordos János­né t. Utólag megtudjuk tőle, hogy a kislány legalább száz te­lefonszámot ismer fejből! Pihen a kondigép...- A munkán kívül oktató foglalkozások is vannak?- Sajnos olyan szűkén va­gyunk, hogy tornaórát nem tu­dunk tartani az épületben. Van ugyan kondigépünk, amit néha használnak is a gyerekek, de ez sem igazán fér el bent. Sajnos tornatermet nem sikerült sze­reznünk sehol. Az igazsághoz tartozik, hogy nekünk csak dél­előtt jó, hiszen délután a gyere­kek hazamennek. Régebben két évig volt gyógytestnevelőnk, erre most is szükségünk lenne. Kellene egy sportorvos is, hi­szen a gyerekek egy része szív­beteg, többen epilepsziások, tudnunk kellene, hogy kinek mennyi torna árthat meg .. . Előkerül egy fotóalbum, benne az emlékezetes ünnepna­pokat megörökítő fényképek. Karácsony, farsang, húsvét. Emlékképek az otthonok közötti találkozókról. A salgótarjániak színielőadásai, Pa-Dö-Dő-pa- ródiája és egyebek .. .- A foglalkozásokon túl mit nyújtanak a gondozattaknak?- Rendszeresen járunk kirán­dulni és nyaralni. Március 15-ét már évek óta túrával ünnepel­jük, idén is kimegyünk a so­moskői Petőfi kunyhóhoz, on­nan begyalogolunk Salgóra, és ott megebédelünk. Ezért külön nem kell fizetni: bizonyos kia­dásainkat fedezhetjük alapítvá­nyi pénzekből. A villamos há­lózat felújítását, a fűtést, a kon­dicionáló gép és a videokamera vásárlását is így oldottuk meg. A Síküveggyár jászárokszállási üdülőjét is kedvezményesen vehetjük igénybe. Változik a szemlélet- Az emberek hogyan fo­gadják a fogyatékosokat?- Amikor intézményünk megnyílt, rengeteget sétáltunk a a városban, hogy elfogadtassuk az emberekkel a gyerekeket. Ha bementünk valamelyik üzletbe, az eladók a legszívesebben mindent a raktárba dugtak volna. Amikor látták, hogy ren­des, tisztelettudó gyerekekkel van dolguk, akik nem nyúlnak semmihez, mindent elénk pa­koltak. Igaz, amíg ezt elértük, eltelt vagy másfél év ... A beteg ember nincs tisztá­ban a saját helyzetével, és nem is azt várja, hogy sajnálják vagy segítsenek neki. Beéri annyival, ha öt is emberszámba veszik.. Faragó Zoltán Elvis kezet fogott a Beatlesszel A király karizmája G EORGE HARRI­SON, az egykori Beat- les-tag aznap, amikor George Martin produ­cerrel megje­lent az Abbey Roadon (lásd: NMH Popsa­rok, 1994. ja­nuár 29-30.), nem sokkal a sajtótájékoz­tató után, né­hány újságíró­nak elmesélte (azt is), hogyan találkozott a Beatles 1965-ben a Ki­rállyal, ELVIS PRESLEY- VEL. íme: Los Angeles­ben voltunk. A találkozót Brian Epstein és Tom Parker ezredes, Elvis mene­dzsere szervezte meg. Limuzinba ültünk mindany- nyian, és elmentünk Bel Airbe, ahol Elvis háza volt. Örömujjongásban, mint az eszelősek- Az úton elszívtunk egy csomó drogos cigit, és fél óra múlva már annyira el voltunk varázsolva, hogy nem tudtuk, miért is jöttünk el otthonról, és hová megyünk. A kocsi egyszer aztán meg­állt, a sofőr hátra fordult. Na, ez Elvis Presley háza, vár már benneteket. Akkor hirtelen magunkhoz tértünk, nagy örömujjongásban _törtünk ki, és úgy röhögtünk, mint az eszelősek. Jaj, szuper, mindjárt meglát­juk Élvist! - ilyeneket ordítot­tunk. Olyanok voltunk, mint az óvodások. Kinyílt a limuzin ajtaja, és mi, mint a burleszkben, kies­tünk belőle. Elvisnél langyos buli volt, alig szóltak egymáshoz, sört szolgáltak fel a Beatles-fiúknak Egymás hegyén-hátán kapá­lóztunk, és röhögtünk lenn a földön, annyira odavoltunk. Bevezettek egy szalonba. Presley fotelban ült, basszus- gitár volt a kezében, játszott va­lamit rajta éppen. A tévé be volt kapcsolva, de levették a hangját. Elvis felállt, kezet fogott ve­lünk, és azt mondta, nagyon örül, hogy megismerhetett min­ket. Mi is valami hasonlót ga­gyogtunk, de nem hiszem, hogy értette. Nem volt egyedül - hogy is lett volna! -, azok a srácok vet­ték körül, akiket memphisi maf­fiának hívtak. Egyik lábunkról a másikra álltunk Sört szolgáltak föl. Nagy volt a megilletődöttség, zavarban voltunk, egyik lá­bunkról a másikra álltunk. Aztán valahogy feloldód­tunk, de tény, hogy nem volt az igazi, mert ők is inkább maguk maradtak, meg mi is négyen. Később, ugye, az terjedt el, hogy muzsikáltunk együtt, El­vis meg mi. Ez nem igaz. Alig szóltunk egymáshoz, még csak nem is veszekedtünk. Nagyon langyos buli volt. Pár év múlva láttam újra El­vis Presleyt, amikor New York­ban, a Madison Square Garden- ben lépett föl 1971-ben. A kulisszák mögött álltam. Kijött a folyosóra, meglátott, kezet fogott velem. Az a híres színpadi cucc volt rajta, a dupla sarkú csizma, a haja leolajozva, hátranyalva... Erő sugárzott belőle, zavarba ejtő nagy-nagy tekintély, ka­rizma. Én topis farmerben voltam, hosszúra nőtt a szakállam, és a hátam közepéig ért a hajam. El lehet képzelni. Senkinek éreztem magam. Azt hittem, elsüllyedek. Két kultúra, két ellentétes stí­lus volt ott, a röhögök gyűrűjé­ben. Gyere le, hagyd őket a fenébe- Ő segített rajtam: kedves volt, és arról beszélt, milyen klassz volt, amikor nála jártunk. Szerettem Elvist, szerettük mind a négyen. Sose gondoltam, hogy olyan csúf vége lesz majd. Ott volt a színpadon a fehér ruhájában. Mögötte kórus - nők, férfiak -, előtte százezer tagú nagyze­nekar. S zerettem volna odaszólni neki: gyere le, hagyd őket a fenébe, vedd fel a farmer szerelésed. Itt van két gitáros meg egy dobos, úgy vagy te igazán ki­rály. Dehát meg se szólaltam, per­sze. Akkor láttam Presleyt „élő­ben” utoljára. Vass Imre Bud Spencer újabban démon lett Angyal és Démon - ez a címe BUD SPENCER legú­jabb Filmjének. A „hajdani” népszerű Piedone (hm, hol van már a tarjáni régi mozi a 2,50-es jegyével, s hol va­gyunk mi hétévesek), e ke­mény öklü Fickó partnere most CAROL ALT szuper­modell. Spencer ezúttal taxi­sofőrt játszik, aki fantasztikus kalandokba keveredik. Egy­mást követik a helikopteres üldözések, autóösszetörések. Ez a pasi nem változik. Középtávfutó a DVTK-ban - Szükség van az új arcokra - Talán tavasszal Tarjánba is jönnek Ep testben ép lélek - vallja Pataky Attila Pataky Attila közismert alakja is feltűnt a nemrégiben alakult Honvédelmi és Szabadidősportok Országos Szövetsége (HSZOSZ) közelmúltban tartott budapesti összejövetelén. A népszerű rockzenész a minisztériumok és a sportszövetségek vezető tisztségviselői között is szemmel láthatóan otthonosan mozgott. Az Edda Müvek „vezérigazgatója” szívesen nyilatko­zott a Nógrád Megyei Hírlapnak. H ol jársz itt, ahol a ma­dár se jár? Nem kifeje­zetten zenei rendezvé­nyen vagyunk...- A HSZOSZ elnöke, Erdős Pál hívott meg. Hozzá régóta szoros baráti kapcsolatok fűz­nek. így aztán örömmel fogad­tam el az invitálását. Egyébként is erősen kötődöm a sporthoz. Vannak, akik azt már tudják. Akik azonban még nem hallot­ták, azoknak elmondom, hogy tizenkét évig középtávfutó vol­tam Miskolcon, a DVTK atléti­kai szakosztályában. Ma is rendszeresen sportolok, és meggyőződésem, hogy még mindig teljes mértékben helyt­álló az ősrégi alapigazság: „Ep testben ép lélek!” Biztos halál- Sajnos, manapság nem ez az általános vélekedés.-Elég baj ez. Ma, amikor immár hazánkban is olyan kábí­tószerek jelenthetnek meg - és csábíthatják a fiatalokat -, ame­lyek fél év után halált okoznak, különösen fontos felhívni a fi­gyelmet az egészséges élet­módra - folytatta Pataky. - Ép­pen az imént beszélgettem arról egy szakemberrel, hogy külö­Keményen „termel” az Edda Művek. A „vezérigazgató”, Pataky Attila (középen) az egészséges életmód fontosságát hangoztatja nősen veszélyes az egyik Ko­lumbiából származó kristályos készítmény, amely már egyszeri fogyasztás után is függőséget okoz. Gyors leépülés és másfél, két év alatt biztos halál a vége. Nos, az ilyen szörnyűségek he­lyett ajánlom én az egészséges mozgást, a sportolást a fiatalok­nak és az idősebbeknek. Ezért is támogatom az új szövetség tö­rekvéseit. Óh, táncdalfesztivál!- Pataky Attilával nem le­het a zenéről nem beszélni. Zsűritag voltál az idei tánc­dalfesztivál döntőjében. Mi volt az összebenyomásod? — Az elődöntőket, más szak­mai elfoglaltságom miatt, csak részben kísérhettem figyelem­mel. Kétségtelen, hogy a feszti­vál már nem jelent annyit az emberek számára, amennyit a hatvanas, hetvenes években je­lentett. Ez azonban nem a tánc­dalfesztivál hibája. Változnak az idők. Ma már sokkal színe­sebb a zenei paletta, sokkal több az inger, több a lehetőség. De ha már meghívtak a fesztivál­döntő zsűrijébe, az előbbiektől függetlenítettem magam, és csak azt figyeltem, mit produ­kálnak, milyen színvonalon je­lennek meg a döntő résztvevői.- Mi volt az, ami tetszett?- Örültem annak, hogy az ál­talam adott pontszámok egyez­tek a közönség véleményével. Az is örömmel töltött el, hogy az egyik tehetséges fiatal, Bayer Friderika nyerte el az első he­lyezettnek járó díjat. Az még jobb lenne, ha Friderika Skóci­ában, az Eurovízió fesztiválján is sikeresen szerepelne. Karda Bea nótája „táncdalfesztiválo- sabb” volt, dehát kellenek az új arcok. Én ezért szavaztam úgy, ahogy szavaztam. Irány Alapi városa?- Terveztek-e koncerttur­nét a közeljövőben?-Igen, április 20-tól május 20-ig tart a tavaszi turnénk. A program most áll össze. Ahová meghívnak, ott fellépünk. Le­hetséges, hogy kiváló gitáro­sunk, Alapi Pisti városában, Salgótarjánban is közönség elé lépünk. Kerekes Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom