Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-19-20 / 66. szám
1994. március 19-20., szombat - vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET 7 A születésnap alkalmából Balassagyarmaton és Salgótarjánban Nógrádban is élt ez a motívum Bálint, nevezetben ki voltál Balassa MAGYAR KÖLTŐK VERSEI BALASSI BÁLINTRÓL Dr. Praznovszky Mihály szerint, fontos a költő-utódok tisztelgése is B álint, nevezetben ki voltál Balassa címmel magyar költők Balassi Bálintról írt verseit tartalmazó antológiát jelentetett meg a Petőfi Irodalmi Múzeum a Balassi-év és az intézményben rendezett Ba- lassi-emlékkiállítás alkalmából. Dr. Praznovszky Mihályt, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatóját, a kötet egyik szerkesztőjét kérdeztük a műről és a Balassi-év eseményeiről.- Milyen szándék hívta életre a kiadványt?- Elsősorban természetesen az alkalom, a Balassi-emlékki- állítás megnyitása a Petőfi Irodalmi Múzeumban. De nemcsak az. Szerte az országban szerkesztenek és megjelentetnek hasonló jellegű antológiákat, például Debrecenben Bé- nyei József, aki a többi között Csokonai Vitéz Mihályról, Tompa Mihályról adott ki ilyen könyvet. Vagy említhetném a nyíregyházi antológiákat, köztük a Bessenyei Györgyről, Krúdy Gyuláról szólót és a többit.-Tehát létezik egy sajátságos könyvműfaj...?-Igen, amelyet Babits Mihály nem becsült sokra, ez pedig az irodalom valamely nagy alakjához vagy munkásságához kapcsolódó versek gyűjteménye, esetleg csak a tisztelgő költemények csokra. Én azonban úgy gondolom, hogy napjainkban ilyen antológiákra is szükség van, a közműveltség jelen állapota indokolhatja ezt, továbbá sokat segíthetnek az ilyen könyvek az oktatásban is. Például fölhívhatják a figyelmet bizonyos hangsúlyokra, irodalmi értékekre.- A jelen kötet csaknem félszáz költő verseit tartalmazza, Rimav Jánostól napjainkig. Mi volt a válogatás szempontja?-Nem volt különösebb szempont. A kötet végén olvasható Szarkofág és kámea című tanulmányában Kovács Sándor Iván kitűnően összefoglalja a kiadás szándékát, s szól antológiánk költőiről is. Hogy szavaival éljek, nem költőkoporsót elborító száraz verskoszorút kívántunk adni, hanem az eleven Ba- lassi-élményt szerettük volna ébren tartani válogatásunkkal.- Az idei Balassi-év mely kiemelkedő dátumaira hívná föl a figyelmet?- Az emlékév programja nagyon gazdag. Három dátumot mégis kiemelnék. Bálint napján, február 14-én nyílt meg a Petőfi Irodalmi Múzeumban a Ba- lassi-emlékkiállítás. Az év kiemelkedő jelentőségű eseménye lesz az a tudományos tanácskozás, amelyet Balassi Bálint halálának 400. évfordulóján rendez Esztergomban a Magyar Tudományos Akadémia. Végül, de nem utolsó sorban említem a költő születésnapja alkalmából rendezendő nagy eseménysorozatot. E programok zöme október 20-án Nógrád megyében zajlik, mindenekelőtt Balassagyarmaton és Salgótarjánban.-mér Szerzők és támogatók A z antológiát az Irodalomszervezés című szeminárium résztvevői állították osszt:Amb- rus András, Hegyesi Gabriella, Kincses Tünde, Paz- dernyik Ildikó, Pinezits Helga, Szmeló Magdolna, Szundi Tamás, Uhl Gabriella, Varga Andrea és Végvári Viktória. A könyv megjelenését a Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a budapesti Balassi Kiadó, a salgótarjáni Mikszáth Kiadó, a Palócföld szerkesztősége, a Takarékszövetkezetek Országos Szövetsége, valamint a veszprémi Prospektus GM támogatta. Tizennegyedik évfolyam - Késve, de nem elkésve Balassagyarmati Honismereti Híradó Megjelent az 1992. évi összevont szám Tizennegyedik évfolyamába lépett a Balassagyarmati Honismereti Híradó, amelynek 1992. évi összevont (1-2.) száma most jelent meg a Nógrádi Mecénás Alapítvány, valamint Balassagyarmat Város Önkormányzatának támogatásával. A híradó felelős kiadója Oroszlánné Mészáros Agnes. A szerkesztőbizottság tagjai: dr. Antal József, Kovalcsik András, Majdán Béla, Podlipszky Ervin, Tyekvicska Árpád és Vas Agnes. Emlékdokumentum Ez a híradó Nógrád megye egyik legrégibb időszaki honismereti, helytörténeti kiadványának számít, dokumentumközléseiből, tanulmányaiból, híradásaiból immár mintegy másfél évtized balassagyarmati művelődéstörtének jellegzetes képe rajzolódik ki. A mostani összevont szám - anyagi nehézségek miatt - késve, de nem elkésve látott napvilágot. A kiadás folyamatosságára utaló 1992-es évszám ellenére közléseinek egy része a múlt esztendő történéseivel foglalkozik. Az emlékülésekről szóló beszámolók sora az 1992-ben rendezett Ligeti Lajos és Horváth Endre balassagyarmati emléknappal kezdődik. Dr. Molnár László: A Pénzjegynyomda, illetve Sárközi Alice: Ligeti Lajos a magyar orientalisztika nagyhírű kutatója 90 éve született Balassagyarmaton című tanulmánya kapcsolódik a jelen szám e híradásához. Ezt követi a tavaly januárban lezajlott balassagyarmati Madách-emlék- ünnepség dokumentálása. Itt olvashatnak az érdeklődők a Madách-rokonok találkozójáról, Tibay Andrásnak a Madách illusztrációs pályázat anyagából rendezett kiállítás megnyitóján mondott értékeléséről. Helytörténeti műhely Kiemelkedő eseménye volt a városnak Szabó Vladimír kiállításának megnyitása a Palóc Múzeumban. A kiadványban a szerkesztők közlik Kratochwill Mimi művészet- történész tanulmányát a város nagy szülöttének munkásságáról. A kiállításmegnyító után dr. Németh György polgármester átadta a Rebmann Rókusné alapította Horváth Endre képzőművészeti díjat Szederkényi Attila és Csemniczky Zoltán szobrászművészeknek. A továbbiakban Nagy Rezső emlékezik az Eötvös-Collegiumra. A helytörténeti műhely rovatban Hausel Sándor 3 zsidó móringlevelet mutat be Gyarmatról, a 19. századból. Reiter László a balassagyarmati börtön építéstörténetéről közöl adatokat. Kovalcsik András a 175 éve született és 100 éve elhúnyt Bodnár Istvánra emlékezik. Arcképcsarnok Gere József a balassagyarmati vasúti csomópont történetének dokumentumaiból ad közre arcképcsarnokkal kiegészített válogatást. S beszámol a híradó az 1992-es év jelentős kulturális eseményeiről is, amelyek a Madách Imre Városi Könyvtárban, illetve a balassagyarmat honismereti kör szervezésében zajlottak. Nagy Rezső pedig az 1992-ben elhúnyt Szász Lajosra emlékezik. A kiadvány Toll című irodalmi mellékletében ezúttal Romhányi Gyula, a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaság tagja jelentkezik versekkel. A jelen számot Telek Balázs illusztrálta. (te) Országcímer a népművészetben Fazekastermékek, cifraszűrök, faragott tárgyak a Palóc Múzeumban M ájus 1-jéig még látható ez a néprajzi kiállítás, amelyik az egyik legnagyobb közönségsikert aratja a balassagyarmati Palóc Múzeumban az utóbbi években. A gazdag műtárgyanyag az itt élőkről szól. Hogy csak egyetlen példát említsek, látható egy mai, tudományos eredményei is túllépnek a megyék határán, nagyobb régiók kultúrájának, hagyományainak egyetemesebb érvényű szeletére világítanak rá. Az országcímer a népművészetben című kiállítás is több múzeum és néprajzos közös munkájának eredménye. Dr. Kapros Márta, a Faragott betét karoslóca háttámlájából, Pilinyből (Palóc Múzeum tulajdona) gyufatartó, amelyet 1893-ban készített Nagydányipusztán Gyurkó Pál. Ő Nógrádban is sokáig pásztorkodott. Hogyan jött létre ez a tárlat? A három észak-magyarországi megye, Bor- sod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád múzeumai között több évtizedes a szakmai és baráti együttműködés. Közös kiállítássorozatok, együtt szervezett konferenciák, gyűjtőutak, közös kiadványok jelzik a közös tevékenység eredményességét. így nemcsak a munka és az anyagi terhek oszlanak meg, hanem a közös vállalkozások szakPalóc Múzeum igazgatója szerint ezen a kiállításon Észak-Magyarország népművészetét új szemszögből ismerhetik meg az érdeklődők. A szépen díszített tárgyak nemcsak a parasztság szépérzékének, az ünnepekről alkotott világképének megnyilvánulásai. E zek a tárgyak egyben a parasztság önbecsülésének, hazafias érzéseinek, a nemzeti hovatartozásának üzenetét is hordozzák. Reagálnak a politikára, más társadalmi rétegek műveltségének, ideológiájának kisugárzására, hatására is. -t Oldalszerkesztő: Bódi Tóth Elemér Czinke Ferenc a jövő reményéről - Hőmérő a nép hóna alatt Művész a nagy tavaszi szökőárban C zinke Ferenc, Munkácsy-díjas érdemes és kiváló művész kiállítása tekinthető meg március 25-éig a salgótarjáni Madách Imre Gimnázium galériájában. A művész legutóbb tavaly állított ki a megyeszékhelyen a Bolyai János Gimnáziumban. Vegyes technikával készült színes grafikai lapjai között föltűnik néhány korábbi, sikeres müve, köztük a Káin és Ábel, a Pöfeteggombák, A szécsényi zsidótemető, a Fekete vitorlák, a rajzok közül a Bukott angyal sorozat, vagy a Sajkódi esték. Ugyanakkor egészen friss rajzok sora vall arról, hogy a társadalmi folyamatokra is mindig érzékenyen reagáló művész, ha mostanában visszavonultabban is, benne él a világban, s a művészet eszközeivel változatlanul a jövő reményét kívánja erősíteni az emberben.-Az utóbi időkben viszonylag ritkábban állít ki Nógrádban. Miért?- Nem érzek indíttatást arra, hogy nyakra-főre kiállítsak, de hála Istennek most is dolgozom. A művész nem mondhat le arról, hogy a mindenkori állapotát kifejezze.- Milyen ez az állapot?- Kétségkívül ellentmondásos, ugyanakkor bízom abban, hogy a csírázásból termékeny jövő fakad. Legfrissebb rajzaimat is olyan emberi följegyzéseknek tartom, amelyeket ma senki sem kerülhet meg, hiszen folytatódik a történelem. Nem baj, ha ezek egy része a mappának szól. Hiszem azt, hogy mint Ma nemcsak influenzás az idő, de láz van - mondja Czinke Ferenc Fotó: R. Tóth Sándor európai nép, rendbe tesszük saját történelmünket.- Honnan ez a bizakodás ?- Én mindig is égtem, mert mindig tenni akartam valamit. Meggyőződésem, a művész eszköz arra, hogy rajta keresztül a valóságos világ ellentmondásai nyomot hagyjanak a művekben. Tehát a művész teszi a dolgát abban a folytatódó történelemben, aminek maga is része és részese. Egy a lényeg, hogy e nagy áradásban, úgy is mondhatnám, tavaszi szökőárban, a művész mindig az igazság oldalán álljon, soha ne sározza be magát és másokat. Fontos, hogy a mű ne csak a reményt táplálja, de igaz is legyen, mert akkor önmagunkban sem csalódunk soha, és büszkén vállalhatjuk a folytonosságot. Én már erről beszéltem a hetvenes években készített Rekviem a vizekért, vagy az Este a székelyeknél és a Dózsa sorozatban, ezen belül is különösen a Háttal az égetőknek című lapon. De erről szól A koskirály sorozatom is. Igaz, tiszta üzeneteket kell küldeni mindenkor a remény táplálására.- Függetlenül a körülményektől?- A művész körülményei véCzinke Ferenc rajza gül is nem fontosak. A fontos a mű, ami viszont nem független a világ állapotától. Régóta mondom, hogy a művész hőmérő a nép hóna alatt. Ma nemcsak influenzás az idő, de műveimben azt próbálom kifejezni, hogy láz van. Ilyenkor különösen lényeges, hogy a szívünk és az eszünk tiszta maradjon. N ekem pedig még külön kötelességem is van: egykori pataki diákként a hagyományokhoz is kötődnöm kell, miközben hajdani cselédsorsomat sem szabad elfelejteni, -th
