Nógrád Megyei Hírlap, 1994. március (5. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-19-20 / 66. szám
8 HÍRLAP ÉLET-KÉPEK 1994. március 19-20., szombat - vasárnap Ennyi lenne egy ember élete? - Megtelt hajléktalanokkal az éjjeli menedékhely Fedél van a fejük felett, de otthonuk nincs Aki még sosem járt a hajléktalanok átmeneti szállásán, vajon milyen elképzelései lehetnek a lakókról? Bizonyára marcona, mindenre elszánt, borostás arcú vagy éppen ellenkezőleg: elkeseredett, magukba roskadó, éjszakánként könnyek között elalvó emberekre gondol. Az épületben, ahol negyven férfi él összezsű- foltan, egészen biztosan két dologra lehet számítani: cigaretta- füstre és rendetlenségre. Nos, a salgótarjáni szálláson csak az előbbi igaz: a szegényes berendezés és a zsúfoltság ellenére viszonylag tiszta minden, de az előtérben vágni lehet a füstöt... itt, akinek inkább szociális otthonban lenne a helye - jegyezte meg Angyal Zoltán. - Az ágyak beosztását persze úgy kell megcsinálnunk, hogy az emeletre a fiatalabbak kerüljenek. Némi alkudozás után megegyezünk a jelenlévő lakókkal, hogy elmondják ugyan a véleÉjszaka az állomáson (Fotónk nem a riport helyszínén készült) A szállás három gondnoka közül Angyal Zoltán tartott ügyeletet látogatásomkor.- Tavaly augusztustól dolgozom itt - mondja. - Akkor persze jóval kevesebb lakónk volt, hiszen nyáron kellemesebb a szabad ég alatt tölteni az éjszakát. Volt úgy, hogy alig pár ember lézengett itt...- A lakóknak nappalra el kell hagyniuk a szállást?-Tavaly karácsonytól nem, aki akar, napközben is benn maradhat. Többségük persze inkább körülnéz a varosban. Válás, állás, család és alkohol- Mik a feltételei annak, hogy valaki szállást kapjon?- Nagykorúnak kell lennie, és magyar állampolgárnak, ezenkívül el kell fogadnia a napirendet. Jelentkeztek már itt külföldiek is, de őket nem engedhetjük be. Egyébként pillanatnyilag 40 ember lakik itt. Sokan eltűnnek hosszabb-rövi- debb időre, de aztán visszajönnek. Napi 80 forint a szállás és ellátás annak, akinek van jövedelme. Többen szívfájdalom nélkül lelépnek a segély vagy a nyugdíj átutalása előtt, így nem fizetnek semmit. Az ilyen embereket persze egy idő után már nem engedjük be.- Mi juttat ide embereket?-A munkanélküliség, a válás, a családi problémák, az ital - utóbbi gyakran az előbb felsoroltaknak is oka. Van olyan lakónk is, aki dolgozik, de a jövedelméből nem tudná az albérletet kifizetni... Kimegyünk az előtérbe. Idősebb és fiatalabb emberek üldögélnek egymás mellett az ócska ülőalkalmatosságokon. Néhány járókerettel közlekedő idős ember is van közöttük. Nehézkesen csoszognak a kopott mozaikpadlón, vagy magukba roskadva gubbasztanak ...- Több olyan ember is lakik ményüket és tapasztalataikat, de a nevüket nem adják hozzá.- Bizonyára sok idejük van. Mit kezdenek vele?- Mit csinálunk? - kérdez vissza egy szakállas fiatalember. - Nappal megyünk a munkaközvetítőbe, üveget szedni, kukázni. Volt itt olyan ember is, aki az üzletekbe járt lopni. Este nézzük a tévét, beszélgetünk, kártyázunk. Sokan nem itt lennének, ha munkájuk lenne ... Arra a kérdésre, hogy ki miért került ide, nem szívesen válaszolnak, olyan általánossággal intézik el, hogy a háromnegyed részüket a válás juttatta az éjszakai szállásra. Egy szakállas fiatalember arról beszél, hogy 20-25 évi munka után a válással a férfi mindenét elveszti, amit addig összegyűjtött, és végül marad - az éjszakai szállás. Némi biztatásra egy feketehajú, tetovált karú férfi beleegyezik, hogy elmondja a történetét. OTP és házasság: kettő egyszerre- Tavalyelőtt sikerült elhelyezkednem az öblösüveggyárban. Szerencsétlenségemre megismertem ott egy hölgyet, és áprilisban össze is házasodtunk. Nem éltünk rosszul, hiszen munkánk volt, tartottunk állatokat is, és soha mégcsak egy pofont sem adtam neki. OTP kölcsönt is felvettünk, amit a gyárban vontak tőlem. Sajnos a feleségem munkanélküli lett, utána elzavart a háztól, de a 9540 forintnyi hiteltörlesztést továbbra is vonták tőlem, így aztán hónap végén kerek 1500 forint volt a fizetési borítékomban ... Mit tehettem? Ennyi pénzből nem lehet megélni, így leszámoltam onnan, és eljöttem munkanélküli segélyre.- A hajléktalanok hogy jönnek ki egymással?- Mindenkinek van egy kis hóbortja - veszi át a szót egy szakállas fiatalember. - Sok és sokféle ember jön itt össze, nem könnyű kijönni egymással. Alkalmazkodni kell: ha valaki hangosabban horkol mint a másik, azt el kell tűrni. Van persze olyan is, aki eljátssza az úriembert, és a hétvégi takarításból sem hajlandó kivenni a részét!- Szálka vagyunk mi az emberek szemében! - jegyzi meg elkeseredetten egy másik fiatalember. - Sokaknak, főleg a szomszédoknak nem tetszik, hogy egyáltalán a világon vagyunk. A rendőrök is mindig felvernek éjszakánként... Ebből vita is kerekedik, végül megegyeznek abban, hogy ha valakit keresnek, azt nyilvánvaló, hogy először itt próbálják meg lefülelni. Mint egyik tapasztalt csövező elmondja, a pályaudvarokon sokkal roszszabb a helyzet. Ott éjszakánként olykor négy-öt alkalommal is igazoltatják a szundikálót a rend őrei. Ha valaki úgy jön ide, hogy elkövetett valamit,' akkor is legfeljebb egy-két napig marad, hiszen itt nagyobb a lebukás veszélye. Visszamegyünk az irodába, és Angyal Zoltán arról beszél, hogy aki nagyon akar, az talál magának elfoglaltságot: néhá- nyan nemrégiben rendbetették az épület környékét, és levágták, a fák ágait. A legtöbb baj az italozásból adódik- Az önkormányzat nem ad valamilyen közmunkát?-Erre még nem volt példa. Amíg családos, többgyermekes embereknek sem tudnak adni semmit, addig a hajléktalanokra nem is gondolhatnak.- Okoznak gondot a lakók?- A legtöbb baj az italozásból adódik. Akinek van pénze, az kint annyit ihat, amennyit akar, de tilos szeszt behozni az épületbe! Ezt egyesek gyakran megszegik, és ezért a vétéségért kitiltás is jár. Most készül egy országos szabályzat, ami meghatározza a büntetés mértékét. Szerencsére tettlegesség, verekedés még nem volt, de az agresszív egyéneket igyekszünk is kizárni... Fásultan üldögélő emberek a sűrű cigarettafüstben, közülük sokan fiatalok és középkorúak. Kilátásaik, reményeik alig-alig lehetnek. Borzasztó, de - eny- nyiből állna egy ember élete? Faragó Zoltán Magányosan a téren - az emberek között Színpompás lovasnap a Várkertben Szállj fel, táltosparipám, röppents a gondolatnál is sebesebben Magasfeszültség a díjugratás rajtja előtt A hölgyek a szőrén és fordítva is megülik a pacit A szécsényi Várkertben, ahol II. Rákóczi Ferencet 1705-ben az ország nagyurai vezérlő fejedelemmé választották, a nemzeti ünnep alkalmából színpompás lovasparádét rendeztek. Az ezer főnyi nézősereg láthatott lovastorna-bemutatót, megrendezték a Nógrád megyei díjugrató-bajnokság első fordulóját, majd a fogathajtók is összemérték tudásukat. Rigó Tibor képriportja a lovasnap érdekes pillanatait örökítette meg. Őkelme is ugyanolyan négylábú Hm, de megéheztem!-Hm, de megszomjaztam! . ; <i Látszat és valóság Ki ne tartaná igaznak, hogy a haj gyorsabban nő, ha gyakran vágják; hogy minél drágább egy krém, annál nagyobb a hatása. E tévhitről lebbenti fel a fátylat a Bild című német napilap. Tévedés, hogy ha a hónalj vagy a láb szőrzetét rendszeresen borotválják, akkor az erősebbé válik, és gyorsabban nő. Az igazság: teljesen mindegy, hogy a szőrzetet milyen gyakran vágják. Épp olyan gyorsan nő, ha vágják, mint ha nem. Erdei emberek A vad nyomában H a az embernek erdei kóborlásra van akarata, nem lehet megállítani. Kivált, hogy kipendült az idő. Fakad az aranyeső Hollókő vára alatt. A messzire hullámzó erdő mélyén szerelmes dalra zendí- tett a rigó, alkonyaikor pedig pörge röptében dürrögve keresi párját az erdei szalonka. Az erdőt járó embert vissza lehetne-e tartani attól, hogy bevesse magát az erdő legmélyébe? Herczeg Pista azt mondta kint a széljárta hegygerincen - szemüvege mögül a vártőből nézve a túloldali Ru- dács csúcsát -, hogy aki ilyenkor nem megy fel legalább a Fekete-hegyre, ahonnét hallani az erdő tavaszi lélegzetét, és onnan nem ereszkedik le a Lázvölgybe, ahol nyomáról becsülheti meg a csapáján váltó vad létszámát, az vagy beteg, vagy aszfaltkoptató.-Hát nem így van? - várta igazának bizonyítását. A helyeslést váró tekintettől ingatagon, csak annyit mertem megkockáztatni: embere válogatja. Rám nézett, árva szót sem szólt, de félreérthetetlenül, lesújtóan legyintett. Ideges lehetett, mert gyakran babrálta szemüvegét. Megrándult a borostás arca, és a jelvényektől terhelt, viseltes kalapját feltolta a homlokáról. Aztán minden átmenet nélkül kifakadt:-Nincs vad az erdőben. Kipusztították - idegesen masszírozta az arcát. - Az elmúlt esztendőben ezerszáz vendég járt itt vadászati céllal... Ebbe beleszólnom nem lett volna ildomos, mert ez az ő szigorú belügyük. Ha viszont Herczeg Pista látja, akkor az úgy is van. Ki tudna nála az erdő rejtett jeleiből megbízhatóbban olvasni? Ezt az embert lehet, az erdőben csinálták; ott született, élte le életének javát. Szemrebbenés nélkül bevallja: borzvadászként kezdte a vermet lakó húsáért, jól fizető bőréért, és fegyverrel rapsicként folytatta. Régen volt, de István felélénkült annak a világnak felidézésétől is. Csak úgy pergett belőle a szó.-De akkor volt vadból mit válogatni! ! ! Most azért fordult ilyen haragba a világgal, mert bebarangolta a hollókői vár tövétől Dióspusztán át, egész napra való menettel az erdőt a bujáki határig. A táj völgyön le, dombra fel, szépen hullámzik, érett törzsű fákkal, sűrű bokrokkal váltakozva. De a vadnyom, az hiányzik a váltókról. M orgolódott, forgolódott, aztán legyintett egyet, hogy ezt a dolgot lezártnak tekinti. Közel hajolva, szinte súgta a fülembe, hogy mást kíván ő nekem elmondani, ha már ez az erdei barangolásra ösztönző természetünk ennyire megegyezik. A vár tövében forgolódott a szél. Ott a kövek között sikongós a hangja. Ezért Herczeg Pista hangosabbra emelte szavát.- Amit most mondani fogok, arról másnak még nem beszéltem.
