Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-05-06 / 30. szám
8 HÍRLAP ÉLET - KÉPEK 1994. február 5-6., szombat-vasárnap Meglékelik a koponyádat - Fájni, várni, érni - Kutassuk a helyünket, amíg élünk Az öngyilkosjelölt hölgy és a pszichológusnő „Nincs tovább” - vajon hányán és hányszor jutnak el idáig életük folyamán? Nyomasztó gondok a munkahelyen, a magánéletben, üres pénztárcák, érzelmi válságok, értelmetlennek tartott életutak, gyógyíthatatlan betegségek, sikertelenség, kudarc kudarc hátán - és még lehetne sorolni. Sajnos előfordul, hogy egyesek nem tudják, nem akarják elviselni az élet kihívásait, s önként búcsút vesznek a földi léttől - vagy kísérletet tesznek rá.- Add a kezed! (Érzed? Itt vágták fel a fejbőrömet félkörben... Itt vhn ez a lyuk, ezen keresztül stoppolták be az agyhártyámat. A szőke hajszálak között jól kitapintható a hosszú forradás ;és a féldi- ónyi mélyedés. Ránézésre sentmit nem lehet látni, a dús,; göndör hajfürtök eltakarják az egykori heget. Van beleélőképességem, a saját koponyámon is el tudom képzelni a nyílást. Mit mondjak, kellemetlen érzés...- Miért csináltad? Váll vonás a válasz.- Rossz passzban voltam. Úgy éreztem, hogy nem törődik velem senki, nem kellek senk i nek^ fi (i , rágyújt, és nagyot szippant a.eigaretlájából. Nem lehet többet kihúzni belőle.- Ez még nem ok arra, hogy valaki fejbe lője magát.- Én megtettem. Először különben sem fejbe lőttem magamat, hanem megpróbáltam a szívembe. Valahogy elakadt a golyó a bordáimban . . .- Nem gondoltál arra, hogy légpuskával nehéz lesz agyon lőni magad?-Nem, nem gondoltam. De ezt miért kérdezed? Szájba lőttem magam- Komolyan vetted az ön- gyilkosságot?-Persze. Miután.a szívlövés nem sikerült, a számba vettem a légpuska csövét, és lőttem még egyszer. Ez már valamivel eredményesebb volt. Vérezni kezdtem elég rendesen, de úgy különben nem éreztem semmi különöset. Ja, nem is mondtam, előtte bevettem vagy húsz nyugtatót is. Miután szájba lőttem magamat, csak leültem, és néztem magam elé ... Néhány óra múlva jött a barátnőm. Ő hívta ki a mentőket. Az igazi gondok a kórházban kezdődtek. Pestre vittek, ahol egy nagyon aranyos, idősebb professzor megpróbálta kiszedni a golyót, amely valahol homloktájon állt Számba vettem a légpuska csövét, és lőttem még egyszer meg. Csipesszel csinálta, az orrlyukamon keresztül. Sokáig kísérletezett, szorítottam is neki, hogy legyen valami sikerélménye, de hiába. Amikor meg is fogta az ellapult ólomdarabot a csipesz hegyével, mindig csak egyre feljebb-feljebb tolta ... Valakinek az agyából- Mit éreztél?- Nem mondhatom, hogy kellemes volt, folytak is a könnyeim ... Kilyukadt az agyhártyám is, azért kellett feltörni a koponyámat, hogy befoltozzák a lyukat. Folydogált ugyanis az agyvizem ...- Hogy lehet befoltozni egy ilyen agyhártyalyukat?- Nem nagy ügy. Meglékelik a koponyádat, aztán valakinek az agyhártyájából beépítenek egy darabot a tiédbe. Én például egy motorbalesetben elhalálozott férfi agyhártyájából kaptam egy húszforintosnyit... Érdekes dolog, de tulajdonképpen ennek a légpuskának köszönhetem az életemet. Ha valamivel jobb állapotban van a fegyver, feljebb megy a golyó, és akár az életembe is kerülhetett volna. Furcsa, ugye? - nyomja el mosolyogva a cigarettát.- Hogy szedték ki a golyót?- Sehogy. Betokozódva a koponyámban maradt. Vándorol ide-oda, most éppen a kisagyamban van ... Időnként Huszonöt évesen már „gyengülünk” Mikortól öreg az ember? A legtöbb hatvanéves embert hat betegség gyötri. Nyolcvanéves korban már kilenc betegséggel kell megküzdenünk. E bajok között vannak igazi betegségek, és az életkor okozta elhasználódási jelenségek is. Mikortól öreg az ember valójában? A fiziológusok egy része azt a meglepő választ adja, hogy körülbelül huszonöt éves korban kezd el az ember öregedni - legalábbis az ő szemszögükből nézve. Az életteni funkciók fokozatos hanyatlása már ebben a korban elkezdődik. De öregnek valójában a hetvenöt éven felüli személyeket tekintik. Az emberek harminc százaléka ebben a korban már alvászavarokra panaszkodik, aminek egyik oka lehet az agy vérellátási zavara. V érnyomásunk alvás idején a kritikus küszöb alá csökken, s az agy így nincs megfelelően ellátva vérrel és riaszt - a páciens felébred. Balázsné Váradi Anna: A nők leginkább gyógyszerrel próbálkoznak, a férfiaknál több az akasztás elfog miatta a félelem. Tartok tőle, hogy egyszer még a halálomat okozza...- Ezek szerint jobb, hogy az öngyilkossági kísérleted csak kísérlet maradt...- Nézd, két évvel az eset után született egy kisfiam, aki lassan már középiskolás lesz. Nekem ő a legfontosabb, vele kell törődnöm, hiszen felelős vagyok érte. Öngyilkosságot már csak ezért sem kísérelnék meg többször. Ezt leszámítva nem veszem különösebben komolyan ami történt. Felnőtt ember voltam már akkor is, és vállalom a felelősséget minden tettemért! Visszafordíthatatlan halál Balázsné Váradi Anna, a megyei ideggondozó intézet klinikai pszichológusa, gyógypedagógus beszél az öngyilkosságokról.- Az előbb említett hölgy önmagát kissé talán hősködve mutatja be, fokozva ezzel némileg a saját szerepét. Szerintem nem biztos, hogy minden az elmondottak szerint történt...- Milyen öngyilkossági módszerek a leggyakoribbak?- A nők leginkább gyógyszerrel próbálkoznak. A férfiaknál gyakoribb az önakasztás, amelyet többnyire ittas állapotban követnek el. Az öngyilkosság gyakran a megoldhatatlannak tűnő gondokra való reagálás, és nem célja a halál! Az ilyen cselekmény hátterében súlyos pszihés betegség, negatív érzelmi állapotok, a lebegő agresszió állhat, ami alkohol hatására kiutat talál...- Mi a véleménye az említett esetről?-Csak az indítékok ismeretében, a személyiséget értékelve mondhatnék valamit, és vannak nehezen hihető részei is a történetnek. Sok embert az elviselhetetlen érzelmi és egyéb gondok juttatnak ebbe a helyzetbe. Gyakran lehet a kísérlet figyelemfelhívó, zsaroló jellegű is. A fiataloknak gyakran nincsenek reális elképzeléseik a halálról. Előfordul, hogy a kislány búcsúlevélben megírja, hogy milyen ruhában, milyen zene mellett temessék el, de nem tudja, hogy a halál visszafordíthatatlan folyamat!- Mi juttathat el leggyakrabban egy embert az öngyilkosság gondolatáig?- A magány, a kitaszítottság, az elszigetelő- döttség érzése minden életkorban veszélyes lehet. A fiatalok körében előfordulhat, hogy heccből is beleviszik egymást az ön- gyilkosságot utánzó cselekedetekbe. Nem ritka, hogy alkoholos befolyásoltság alatt törött üveggel vagy pengével vagdalják az ereiket, hogy társaikban elismerést keltsenek. Az embernek természetesen ki kell bírnia azt is, ha a szerelmét vagy szeretteit elveszti - ez együtt jár az élettel. A fiataloknak meg kellene tanulniuk fájni, várni, érni, hogy hosszú életűek lehessenek a földön. Keresd a jót!- Vajon miért nem tanulja meg ezt a fiatalok többsége?-Az emberek nagy része az örömelv által vezérelve él, pedig sok olyan dolgot is kell csinálnunk, amit nem szeretünk. Az érési folyamattól függ, hogy az ember hogyan tekint az életre és a halálra. Sajnos, sokan azt sem látják, aminek örülniük kellene, és mindig azzal vannak elfoglalva, ami rossz, nehezen elviselhető, vagy hiányzik. Szegényes az érzelmi életünk, de sokan nem is éreznek késztetést, hogy nyitottá váljanak az értékek iránt. Pedig az egész élet rendelkezésre áll önmagunk értékeinek gazdagítására, s ezt kötelességünk is megtenni! A lényeg: tapasztalatokat kell szerezni, csalódni, fájdalmakat átélni, örülni hogy az összetett életérzést megismerhessük. Ez egyébként hit nélkül nehezen is megy. A vallásos embereknek éppen ezért könnyebb, és gazdagabb is lehet az életük. Vissza - ugyanoda- Jellemző, hogy melyik korosztály van a legnehezebb helyzetben?- Egyik korosztálynak sem könnyű! Képessé kell válnunk reálisan értékelni az élet fonák helyzeteit is, megkeresni, megközelíteni bennük a jó dolgokat. Boldogan is lehet élni!- Mi az emberek véleménye az öngyilkosokról és öngyilkos jelöltekről?- Egyesek gyengének tartják, mások lehülyézik őket. Ezt azonban nem szabad ennyivel elintézni! Ezek az embertársaink előttünk, szakemberek előtt szerencsére bizalmasan, őszintén megnyilatkoznak minden gondjukról. Nekünk pedig a szociális, kulturális és társas viszonyokat figyelembe véve kell kezelnünk és meggyógyítanunk őket, de tudjuk azt is, hogy visszakerül abba a környezetbe, amelyben cselekedetét elkövette, ezért közügy, hogy jobban vigyázzunk egymásra! Faragó Zoltán Van, akinek értesítő. Van, akinek mérgesítő Kaszás Istvánné tanárnő a Gagarin nyolcadikosainak osztja ki az értesítőket Feszült várakozás Váradi Nikoletta arcán és tekintetében: vajon mi lesz a ’’biziben”? Kolláth Kriszitna és Graser Ádám, a salgótarjáni Gagarin iskola 8/A osztályos tanulói fürkésző szemmel figyelik egymás értesítőjét: ki milyen osztályzatot kapott? Képek: Gyurkó Péter Sándor Nóra, a salgótarjáni Bolyai gimnázium negyedikese jogi pályán szeretne továbbtanulni M inden rendű és rangú iskolában, oktatási intézményben tetőfokára hágott az izgalom az elmúlt napokban. Kiosztották a félévi bizonyítványt. Azaz vigyázzunk, dehogy bizonyítványt: a tájékoztató füzetet! Mindegy, egyre megy: van akinek értesítő, s van, akinek mérgesítő (mégpedig annyira, hogy a fater már csatolja is le a nadrágszíjat). Mindez attól függ, milyen kalkulusok kerültek a bizonyítványba. Nos, vannak olyan pedagógusok, akik azt vallják: túl erősen él még az érdemjegyközpontú szemlélet, és ez bizony immár nem helyénvaló. Pedig ezt a visszásságot könnyű lenne megszüntetni. Csupán annyi kellene hozzá, hogy a tanár nénik és bácsik önként és dalolva testületileg kijelentsék: soha többé nem feleltetik az ifjoncokat, s nem írkálják tele különféle jegyekkel a naplót és az ellenőrzőt. Bármi történjék. B. R. A folyosón - vizsgalesen - Varga Erika, a számviteli főiskola elsőéves levelező hallgatója
