Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-05-06 / 30. szám

1994. február 5-6., szombat-vasárnap KULTÚRA - MŰVÉSZET HÍRLAP Ü Ebben az esztendőben Balassi-év Madách Imre csillaggá válása Beszélgetés dr. Praznovszky Mihály főigazgatóval A vanyarci Hugyecz Andrásnén és az ipolysági Csáky Káro- lyon kívül idén dr. Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum főigazgatója kapta meg a Madách-díjat Balassagyarma­ton január 21-én.Az előbbi két kitüntetettet már bemutattuk ol­vasóinknak előző szombati lapszámainkban . Ezúttal dr. Praz­novszky Mihállyal beszélgetünk.-Ez a má­sodik Ma­dách-díja?- Szerintem nem. Azt szok­tam mondani, hogy ötöd Ma- dách-díjas vol­tam eddig. Az 1984-es Ma- dách-év al­kalmából négy muzeológus kollégámmal együtt meg­osztva kaptuk a Madách-díjat a csesztvei ki­állítás meg­rendezéséért, akkor ugyanis a Nógrád megyei múzeumok igazgatója voltam. Én a mosta­nit tartom az elsőnek és a leg­fontosabbnak. Persze az ember a díjtól nem változik meg. Amit érzek Nógrád iránt, amit kap­tam a megyétől, és amit a haj­danvolt diáktársak, kollégák, barátok jelentenek nekem, az díj nélkül is megvolt, de így „felszalagozva” kicsit szebb is. A díjért természetesen Madách Imrének és Mikszáth Kálmán­nak tartozom köszönettel, bár viselni egyedül én fogom.- Ha már szóba került az Dr. Praznovszky Mihály, a Petőfi Irodalmi Mú­zeum főigazgatója sok szállal kötődik Nógrádhoz irodalmi örökség, mire hívná föl különösen a figyelmet?-Nemcsak Madách és Mik­száth öröksége létezik, amire figyelni kell itt. Most csak Ba­lassi Bálintot említem, hiszen bekapcsolódtam már a Ba- lassi-évforduló eseményeibe is múzeumigazgatóként és nógrá­diként egyaránt. Már csak azért is, mert az események jelentős része Nógrád megyében zajlik majd idén októberben.- S közben már megkezdő­dött a készülődés a Mik- száth-évfordulóra?-Igen, 1997-ben ünnepeljük Mikszáth Kálmán születésének 150. évfordulóját, s máris ösz- szeállt Budapesten egy kis munkacsoport, nógrádiakkal ki­egészítve, hogy méltóan emlé­kezhessünk a nagy íróra. Ez is sok szállal köt Nógrádhoz. A legfontosabbnak azt tartom, hogy Horpácsból valódi Mik- száth-emlékhelyet tudjunk csi­nálni.- A legfrissebb esemény a nemzetközi Madách-társaság megalakítása. Erre mikor ke­rül sor?-Hubay Miklós kezdemé­nyezi, hogy jöjjön létre nemzet­közi Madách-társaság. Ennek tagjai lennének a világ minden pontján élő olyan alkotók, írók, költők, kritikusok, esztéták, színházi rendezők és mások, akikre hatott Az ember tragédi­ája, valamilyen megközelítéssel foglalkoztak a művel és Ma­dách Imrével. Mindenképpen Nógrád megyét szeretném megnyerni e társaság központ­jának, ahol évente egyszer ta­lálkoznának a társaság tagjai. Erre idén ősszel lenne az első alkalom.- Min dolgozik jelenleg?- Egyéni tudományos terve­imről szólva, jelenleg kandidá­tusi disszertációm utolsó fázi­sán dolgozom. Ennek témája az irodalmi kultúra kialakulása Magyarországon a 19. század közepén. Ebben természetesen szerepel Madách Imre megjele­nése és csillaggá válása is.- mér A fények festője - Egészen haláláig elkísérte • • /­Salgótarján Iványi Ödönre emlékezik Iványi Ödön: Zűrös sakktábla Iványi Ödön (1918-1985) Baja, Makó és Tokaj után Nóg­rád megyében, pontosabban Salgótarjánban lelt hazára, amelynek földjében végső nyughelyét is talált.A város át­alakulásának nemcsak ta­núja,részese is volt. Mára már több nemzedék nőtt fel, amelynek tagjai talán nem is tudják, hogy hajdanában a megyei könyvtár igazgatója­ként tevékenykedett. 1954-ben ott bábáskodott a Palócföld lét­rehozásánál, a helyi képző- és iparművészek csoportjának je­les szervezői közé tartozott. Ké­sőbb nemzedékeket oktatott a szépre és a jóra, a művészetek szeretetére a Madách Imre Gimnázium tanáraként, nem utolsó sorban pedig a szakköri mozgalom, az amatőr képző­művészek legismertebb megyei patríciusaként. Szakkört 1955-től vezetett a városban, a bányász képzőművész kör pe­dig szinte összeforrott az ő ne­vével 1958-tól. Mindenekelőtt azonban a művészre kell emlékezni, akinél nagyobb szeretettel és hűséggel senki sem festette meg a Som­lyói tájat a rakodóval és a via­dukttal, az egész földalatti és föld fölötti világot, a kányási reggelt, a hajnali Zagyva-völ­gyet, a bányavidéket a maga sa­játos szerkezetével és természe­tesen Salgótarjánt is, ami idő­közben modern várossá nőtt. Művészetéről így beszélt:- Akvarelljeim a tisztaság utáni vágyból születnek - mondotta. - Azt szeretném, hogy eltűnjön a köd, a por, a szutyok. Nem akarok be­lemászni a nyúló mocsárba, mindabba, ami lehúzza az em­bert. A termé­szet nagy törvé­nyeibe nem sza­bad belenyúlni, mert az visszaüt. Ha erre rádöb­benthetnénk az embereket, az volna a legnagyobb agitáció. Érzelmileg kellene belátásra bírni az embereket, mert úgy látszik, az értelem önmagában nem elegendő. Iványi Ödön festői munkás­ságában a döntő változás a het­venes évek elején következett be, amikor igazán rátalált a „fényírás” örömére. Ez másfél évtizeden át, egé­szen haláláig elkísérte. Ekkor lett a fények festője. Nagymé­retű akvarelljeiben festészete ki- teljesedett. A belső színrobba­nás jegyében született művek hosszú sora a kortárs művészet meghatározó és megőrzendő ér­tékei közé tartozik.-th Az emberrel van baj, és a madarak szenvednek S Szőllősi Mária rajzai Szécsényben zöllösi Mária textil- művész kiál­lítása a szécsé- nyi Művelődési és Ifjúsági Centrum galé­riájában leg­alább két szempontból is figyelmet ér­demel. Az egyik az, hogy az utóbbi időben a mű­vész kicsit el­tűnt a szem elől, és ezt na­gyon sokan hiányolták Nógrádban. A korábbiakban ugyanis meg­szokta a kö­«vüoil jovjro. tns zonseg a müve­ivel való rend­szeres találko­zást. Szőllősi Mária az Ipar- művészeti Fő­iskola sző­nyeg- és gobe­lintervező sza­kán végzett, textiljeiben, szövött faliké­péiben az érzelmek a színek csodás harmóniájába olvadtak össze, s ez megnyerte a közön­ség rokonszenvét. Ennek kinyil­vánítására alkalma is volt, hiszen 1971 óta szerepelt rendszeresen kiállításokon, és maga is több önálló tárlatot rendezett a hetve­nes évek második felétől kezdve. Örvendetes, hogy most ismét ki­állítást nyitottak műveiből. A másik ok a figyelemre az, hogy ezúttal rajzainak válogatá­sában gyönyörködhetnek a lá­togatók. A műfaj más, az ered­mény ugyanaz, a világ bensősé­ges láttatása, a művészet vará­zsának fölmutatása, a lélek csöndjének ereje, és szomorú­Szőllősi Mária: Fűből fontam ság az élő világ veszélyeztetése, pusztulása láttán. íeltűnően sok ezeken az ér- I zékeny vonalú rajzokon a madár. Ez a magyar ősi- ségben is lélekszimbólum. A végéhez közeledő huszadik szá­zad fölgyorsított mindent. Új vi­lágképek teremtődtek, az ember legyőzte a röghöz kötöttség ter­hét, eljutott még a holdra is, le­győzte a tömegvonzást, de szü­lőhazája mégis a föld maradt. Nem bizonyos azonban, hogy tisztában van e tény jelentősé­gével, és meg is őrzi a földet, saját létezésének alapfeltételét. Szőllősi Mária szárnyasai ri­adt madarak, Hegyek madarai, Alom-madár, Halott madár, Árva madár, Almaim ma­dara. Madár a viharban, A. nagy madár, Tépett madár és a többi. Va­lóságos, ugyanakkor mégis álomi madarak. Egy­részt a ködös hegyek között szállonganak^0 a Cserhátban, á bujáki „bér­cek” között, másrészt ' a^ Kárpátalján, ahol szintén osztoznak Wa dalmaikban az emberrel. Ér­ről szól dául a kárpa­taijai ihletésű Madarak ' , IÍ1ÍS2 temploma^ . vagy a Vi ^Ímű. rÍb: Másrészt, a gyötrő álmc^k-, ban élnek ezek a szárnyasok. Vergődésük a lélek vergődése. Szorongásaikig mindazok értik, akik tudják,^ humánum veszélyeztetett, a^ ember önmagát pusztítja kör:, nyezetének kíméletlen kizsák­mányolásával is. A baj nem kí­vülről fenyeget, hanem belülről. Az élővilág, a környezet, a szét­szórt emberi csoportok pusztu­lása a lélek elsivárosodásának következménye. Az emberrel , van baj, és-a madarak szenved­nek. Szenvedésük azonban a közönyös embert is eléri. írre figyelmeztet Szőllősi Mária szép és szomorú, ✓gondolatébresztő tárlata is Szécsényben.-th áliuJ-n Wt E; Videobemutató Kovács Bodor Sán- dor: „A fények festője” című videofilmjét nemrég mutatták be Salgótarjánban, a József Attila Művelődési Központ klubjában. A bemutató után beszél­getésre került sor, amelyet Domonkos Alajos vezetett. Ennek során Barabás György nyugdíjas gimnázi­umigazgató, Kicsiny Mik­lós, a bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központ igazgatója, Fábián Gyöngy­vér, Salgótarjánból elszár­mazott festőművész és má­sok emlékeztek a művészre, akinek több évtizedes mun­kássága maradandó nyomot hagyott a megyeszékhely szellemi életében. Három író és a megyeszékhely - Furcsa idegen a Kaszinósoron Holicsék rokona, valami pesti ember ... ” Vertich József díjnyertes pályaműve A salgótarjáni Pro Urbe-díjjal tavaly kitüntetett Vertich Jó­zsef a Nagy Iván honismereti pályázaton múlt évben is pályadí­jat nyert Három író és Salgótarján című munkájával. Ezúttal a második díjat nyerte el, de hosszú idő óta nem múlott el esz­tendő, hogy ne szerepelt volna nagyon is jó okkal a díjazottak között. Nem mindennapi teljesítmény. Vele beszélgettünk. kalapban, mindig vastag séta­bottal, olykor szivarral a szájá­ban. Egyszer sikerült megles­nem, honnan jön. Holies Jenő- éktől (ma 28-as számú ház) lé­pett ki. Anyám este fölvilágosí­A salgótarjáni Nógrádi Történeti Múzeum baráti körének „nagy öregjei’1 József, Baráthy István, Somosköy István Balról jobbra: Vertich Kép: R. Tóth Sándor- Ki az a három író, akinek salgótarjáni kapcsolataival ezúttal foglalkozik?-Móricz Zsigmond, Komá­romi János és Mécs László. Móricznak a városhoz kötődő kapcsolatai a legközismerteb­bek, Holies Jenő acélgyári társ­pénztári tisztviselő az író sógora volt. Személyes emlékemről is írok pályamunkám bevezetőjé­ben. Polgárista diákként 1924 nyarán vakációmat töltöttem. Barangoltunk társaimmal a Do- linkában. Késő délutánonként tűnt föl nekünk egy furcsa „ide­gen”, aki a Kaszinósor épületei előtt bandukolt. A tisztviselői lakások felől jött, és a Kaszi­nóba ment. Fekete, dús hajú, vastag bajuszú ember volt, idő­sebb úr, széles karimájú fekete tott: ,JJolicsék rokona, valami pesti ember...”. Később tudtam meg, hogy ő Móricz Zsigmond.-Komáromi János miként kötődik a városhoz?- A konzervatív szellemiségű Komáromi János (1890-1937) valószínűleg Losoncon keresz­tül került kapcsolatba Salgótar­jánnal, itt publikált a helyi lap­ban. A 25-ösöknél szolgált, ahol megismerkedett Lapsánszky Jánossal, aki a helyi lap, A Munka főszerkesztője lett. 1925-ben a lap több tárcáját is közölte a már befutott fővárosi írónak. Irodalmi műsorban is föllépet 1932-ben. Nagy sikere volt, a vele folytatott közös tár­salgásban én is részt vettem.- Mi a kapcsolata Mécs Lászlónak a várossal?- Mécs László többször meg­fordult Salgótarjánban, szerep­lései sikert arattak, személyes kötődései is voltak. A költő vá­rossal való kapcsolata 1927-ben kezdődött, amikor a helybeli Chorin Ferenc reálgimnázi­umba helyezték Semetkay Jó­zsef latin-magyar szakos tanárt, Mécs barátját, aki nagy szerepet játszott a költő itteni kultuszán nak kialakításában.- Lesz-e folytatása a pá­lyaműnek?- Igen. Második részét idén szeretném beadni a Nagy Iván honismereti pályázatra. Ebben Háy Gyula, Zelk Zoltán és Tele- ke s Béla salgótarjáni kapcsoló­dásait dolgozom föl. Mindhár­man az acélgyári Petőfi Színját­szó Csoport révén kerültek kap­csolatba a várossal. Háy Gyula Isten, császár, paraszt című da­rabjának magyarországi ősbe­mutatóját mi tartottuk, az én rendezésemben 1945. december 25-én. Külön engedélyt kellett kérni tőle és Major Tamástól, mert a darab a Nemzeti Szín­háznál volt lekötve. Az író Szü­letett 1900-ban című önéletrajzi kötetében két helyen is megem­lékezik a csoportunkról. (te)

Next

/
Oldalképek
Tartalom