Nógrád Megyei Hírlap, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-26-27 / 48. szám

Nagyszülők vették gondjaikba a félárva, elhagyott gyerekeket - Hónapokig reménykedett 8 HÍRLAP _____________________._______________________ÉLET - KÉPEK_______________________ 1994.február 26-27., szombat-vasárnap E gy kései anyaság boldog-boldogtalansága Az ikrek - Mónika és Hajnalka - közös játéka Fotó:Rigó T. vei a családi dráma részleteiben kutat, újra pergeti az elmúlt idő­szak eseményeit.- Nem azért, hogy az én gye­rekem volt, de sok lányt elvehe- tett volna a faluban. 0 mégis máshonnan választott. Pár évig egy fedél alatt laktunk, utána vettek itt egy házat. Az anyai szem előtt nincs ti­tok. Dómján Józsefné nem sok­kal a házasságkötés után azt látta, hogy Flórián fia kedvet­lenné, búskomorrá vált. Sokáig nem tudta meg az okát. Egyszerre két kicsi Gyásza örök, de a szíve csupa odaadás H at évtizede annak, hogy a hároméves kislány és testvére némán vaco­gott a hollókői határban. A korai tavasz fagyos fuvallata olyan hirtelen érkezett, hogy a mezőn dolgozgató anyjuk ijedten takargatta be őket. Iparkodott, hogy mielőbb vé­gezzen, de hiába: a lányka lá­bai szinte átfagytak. A mama, a nyolcvanöt éves Nagy Já- nosné erőtlenül sírdogálva - vétlenül - mentegetőzik: mu­száj volt mindenhová magával vinnie a gyerekeket, mert ma­gára maradt. A férje odave­szett a háborúban. A kislány lábizmai nem fej­lődtek ki teljesen. De értelmetlen önsanyarga­tással lehetetlen megváltoztatni a múltat. A két asszony nem is ezért emlegeti a sanyarú éveket, a napszámba járást, a csipkebo­gyógyűjtő utakat. A tudatuk legmélyén úgy hiszik: minden ember magában hordozza a sa­ját tragédiája csíráját. A reszke- teg anyát Dómján Józsefné, a hatvanegy éves lánya ápolja a hollókői családi házban. Egy­máson is sajnálkoznak, de in­kább a fiatalabb szorul rá a vi­gasztalásra, biztatásra. Sírban az egyetlen — Nagyon szomorú az életem. El kellett tennem a sírba a har­minckét éves fiamat. Az egyet­len gyerekünket. Öt árvát ha­gyott itt... Nincs azoknak sen­kije rajtam, és a férjemen kívül, mert az anyjuk is elhagyta őket, még az apjuk halála előtt - mondja csendesen az asszony. Nem minősít, még a szavát sem emeli fel. Lázadó értelmé­— Veszekedni nem hallottam őket, de azt sem hiszem, hogy botrány nélkül meglettek volna. Az ikrek szüle­tésének mind­nyájan nagyon örültünk. Három év elteltével vi­lágra jött a most hatéves Flórika, majd a négyéves Tériké. Ötödik­ként következett a sorban a két és fél esztendős Erika. Ifjabb Dom- egyik-má- sik terhességét - ki tudja miért - eleinte elhall­gatta az anyósa előtt, aki azért fogadta megle­pődve az újabb és újabb gyerek- vállalást, mivel sejtette, hogy nincs minden rendben a fiatal házaspár körül. Aztán az asz- szonyka elkez­dett beteges­kedni. Ám pár hét múlva kide­rült: nem ő a nagybeteg.-Pestre, a Péterffy Sándor Utcai Kórházba kellett vinni a fiamat. Ereztem, hogy nagy a baj. A menyem is ott maradt, Végzetes nap A hatéves Flórián csak ritkán tesz rossz fát a tűzre hogy naponta látogathassa. Két hét múlva hazaengedték Flóri­ánt, aki azzal a tudattal érkezett: az asszonya már biztosan itthon van, mert aznap nem ment be hozzá. A fiatalasszony azonban nem jelentkezett. Később is hiába várták.-Szegény fiam, hónapokig reménykedett. Egyre csak azt mondogatta, hátha rossz társa­ságba keveredett, és valakik nem engedik el. Bizakodott az utolsó percig. Ő már nem bírt, ezért engem küldött Pestre, hogy keressem az „eltűntet”, akit később országosan is kö­röztettünk. Erre az adott okot, hogy magával vitte a dédi, vagyis édesanyám személyi igazolványát és más iratát azzal, hogy intézi a kárpótlását. A fiatal anya­hollétét sikerült felfedni. Együtt élt valakivel a fővárosban. A személyit visz- szaküldte, és időnként a gye­rekeinek is jutta­tott egy-egy csomagot. Idő­vel ezek elma­radtak. Három éve nem látta a lá­nyait és a fiát, akiket a bíróság a nagyszülőknek ítélt. Dómján Józsefné két éve, ötvenkilenc éve­sen így lett újra anya. Bol­dog-boldogtala­nul. Nagyon sze­reti a kicsiket, de soha nem hitte, hogy vele, velük ilyesmi megtörténhet. Napköz­ben nincs ideje sírásra, töpren­gésre, hiszen nyolc emberről kell gondoskodnia. Az éjszakái felét viszont gyötrődve, ébren tölti. Nem bír korán kelni, infark­magáról. Az ikrek már sokat segítenek otthon a nagymosás­nál, reggelente begyújtanak, jó tanulással szereznek örömet nagyszüleiknek. Újabb csalódások Nagyinak az anyagiakra nincs panasza. A családi pót­lékból, árvaellátásból és a két kis nyugdíjból megélnek. Az aggassza, hogy a hirtelen rásza­kadt terhekhez mérten túl gyenge a fizikuma.- Most még bírom - buknak ki ajkán a szavak. Ott bujkál benne is a kérdés, de nem teszi hozzá: vajon meddig?! És so­rolja a folytatás keserveit: nem győz a bíróságra járni. Először jött a gyerekek elhelyezésével kapcsolatos per, aztán a fiatalok házának törlesztésével gyűlt meg a bajuk. Ennek az lett a vége, hogy most ők fizetik a részleteket. Azzal vigasztalják egymást, hogy szerencsére van kire hagyni azt a portát. Megpróbáltatásaikat tetézve nemrégen egy úgynevezett „sír­köves” csapta be az asszonyt. Kicsalt tőle harmincezer forin­tot. Járt utána egészen addig, míg úgy nem tűnt, örökre bottal Meggyet szedtek aznap, ami­kor a fiatalember rosszul lett. Domjánné emlékezete szerint a szíve miatt. Az orvosi vizsgálat sajnos már csak a klinikai halál beálltát állapíthatta meg. A ré­mült, kétségbeesett szülők semmit sem tehettek. A négyéves Tériké simogatásával is evésre igyekszik rábírni a kicsi Erikát tusa volt, s a szíve nagyon meg­viselt. Két év után is ragaszko­dik a gyászruhához. Tűnődő arcú férje - a kis Erika ked­vence - hasonlókat mondhat el üthetik a nyomát a pénzüknek. Domjánné úgy érzi. mindig a rossz jön, pedig a jobbat várja. (Mihalik) Lejár a türelmi idő - Vámosok nagy fogása - Rétságtól Szécsényig Erdei emberek ­Folyamatosan ellenőrzik a lengyelpiacokat Kobakon a favágó Mitasz József vámparancsnok R étságtól egészen Szécsé­nyig terjed a balassa­gyarmati vámhivatal mű­ködési területe. Mitasz József őrnagyot, a vámhivatal pa­rancsnokát kérdezem az elvég­zett munkáról és a várható fel­adatokról.- A szeszfőzdék ellenőrzé­sét még mindig önök végzik. Gondolom, a legális főzdékkel nincs baj, de vajon a feketén kotyvasztott pálinkák erede­tét sikerül-e felfedni?- Nincsen arra adatom, hogy lennének ilyen zugfőzdék. Ko­rábban persze előfordultak ha­sonló esetek. Úgy látszik, meg­változtak a szokások. Egyéb­ként az utóbbi években annyira kevés gyümölcs termett, hogy a legtöbb helyen néhány hónap után kénytelenek voltak leállni a szeszfőzdék.- Ugyancsak érdekelne, hogyan képesek-e megbir­kózni a nem is oly rég belépett újabb feladattal, a tüzelőolaj ellenőrzéssel? Kiszoruló áruk- Tavaly július elsején lépett életbe a jövedéki szabályozás. Az már korábban is meg volt határozva, hogy a lakossági tü­zelőolajat nem lehet felhasz­nálni a teherautók tankolásához. Igaz, ennek ellenére bol­dog-boldogtalan háztartási tüze­lőolajjal tankolt, hiszen az jóval olcsóbb volt a gázolajnál. Most úgy működik az ellenőrzés rendszere, hogy a jegyzők ösz- szegyűjtik egy adatlapon az igényeket, s mi kiadjuk az en­gedélyeket, pontosabban a ház­tartási tüzelőolaj utalványokat.- Ezek nélkül ki sem szolgál­ják a kutaknál a vásárlókat. így talán kiküszöbölhető vagy leg­alábbis csökkenthető a szabály­talan olajfelhasználás. Nyilván­tartásunk szerint a mi területün­kön tavaly több mint 3 millió li­ter tüzelőolajat használtak fel a fogyasztók.- A cigaretta feketepiac árusítása óriási méreteket öl­tött korábban. Szemmel lát­hatólag sikerült előrelépnie a vámosoknak az árusítás visz- szaszorításában...- Ezt is egyértelműen szabá­lyozza a jövedéki törvény. Meg kellett szüntetni a nyílt árusí­tást. De változás az is, hogy a zárt helyiségekben történő áru­sításhoz is szükséges jövedéki engedélyt kérni. Február 28-a a türelmi idő utolsó időpontja, ezután már csak és kizárólag az engedély birtokában lehet árulni. Még egy szigorítást be­vezettek: a dohányáruk csak zárjeggyel kerülhetnek ki a gyárból.- Balassagyarmaton a Loksi pályán működik a len­gyelpiac, de Szécsényben is lé­tezik hasonló képződmény. Ellenőrzik, hogy milyen por­tékát árulnak az eladók?- Értünk el eredményeket ezen a területen is. Aki kinn jár, tapasztalhatja, eltűntek a sze­szes italok, a cigaretták. Nem látványos akciók során ellenő­rizzük a törvény betartatását, de mindig jelen vagyunk a piacon. Nőtt a forgalom- Hogyan alakult a forga­lom a határon?-Az export nagyon vissza­esett, ami több okkal magya­rázható, de talán ebbe most ne menjünk bele. Az elemzések majd megmutatják, miért ilyen vegyes a kép.- Tapasztalható-e vissza­esés a személyforgalomban?-Nem, sőt egészen kiugró évnek értékelem a személyfor­galmat, mert a kilépők száma például meghaladta a harmincötezret. Ezt a kis hatá­rátkelőhelyet 10-12 ezres forga­lomra tervezték, persze nem vehető alapul az 1992-es év, amikor átépítés hátráltatta a rendes forgalmat.- Milyen nemzet polgárai fordulnak meg leggyakrab­ban az átkelőhelyen?- Többnyire természetesea a szlovákok és a magyarok láto­gatják meg legtöbben egymás országát. Itt is megjelentek a kis Jugoszlávia állampolgárai. Hamis dollárok- Ha mondana néhány nagy fogást...-Két kamiont szűrtünk ki, melyek ENSZ tilalom álá eső árut szállítottak. Hamis dolláro­kat is találtunk az egyik utazó­nál. Kisebb esetek viszont szép számmal akadtak.-Az országos botránynak is nevezhető úgynevezett olajmaffia ügy nem húzódott át a vámhivatal területére?- Szerencsére nem, úgy lát­szik kiesünk az ország vérke­ringéséből. De ennek kifejezet­ten örülök.- Most új helyen van a köz­pontjuk, vásároltak egy nagy épületet a Deák Ferenc utcában...-Valóban így van, most már tényleg emberibb körülmények között dolgozunk, biztosított a nyugodt munkavégzés feltétele. (ádám) Á téli erdőben a jól megra­kott, pattogó tűz mellé kuporogni, az emberek hidegtől didergő testét elöl- ről-hátulról melengetni csuda jó. Ezt mondják a favágók is, akik vágják a fát Bölönösön. Tarvágásra lett ítélve ez az erdő, mert megérett. A fadöntéstől zúg, dong, sza­kad a Bölönös. A fát vállalko­zásban vágják, hajtanak hát ke­gyetlenül. Az idő is sürgeti őket, jön a tavasz, jönnek a ma­darak fészkelni, és akkorra az erdőből kifelé a zajoskodókkal. De még addig hiába, hogy fénylik reggelről a napfény, foga van a napnak ott fent, Bö­lönösön. A favágóknak kell a jól megrakott tűz a gatyáig iz­zadt ruhájuk megszárítására. Téri József, az öreg erdész a rö­gökön tűzközelben ülve találta a tüzet, dörzsölte meggémbere- dett lábait, és tekintetével mé­regette a szárítkozó, jól meg­termett favágókat. Az erdész már nagy időket élt meg az er­dőn. Horpadt kalapjának kari­mája fénylik a fej zsírjától. Megritkult a haja, a kalapja lett fején a legfőbb őrzője. Te­kintete a tűzbe meredt, a keze ügyébe került faággal igazított a parázson. A fiatal favágók fúj­tattak, szipogtak, toporogtak a tűz körül, kihúzott nedves ingü­ket lobogtatva a meleg fölött. Téri Józsefet nem lepte meg, amikor az egyik jól megtermett, csupa élet, fiatal favágó türel­metlenkedni kezdett: „Gyerünk fiúk, megy az idő!” Akaratlanul is, a türelmetlenséget elhagyva, kibuggyant a szó az erdészből:- Csak nyugodtan, nyugod­tan fiúk! A favágás nem diszkó! Mindenki csodálkozva nézett az erdészre. Ettől Téri József is meghökkent, legszívesebben elharapta volna a nyelvét, érezte, nem értették meg intel­mét. O nem arra gondolt, hogy dolgozzanak, hanem arra, hogy amit tesznek, azt meggondoltan tegyék, ügyelve, hogy elkerül­jék a sérülést. Hiszen az ő sze­mélyében a favágás a legősibb foglalkozás, amellyel nem sza­bad kapkodva bánni. A fának a természete évszakonként válto­zik. Télen leginkább szeszélyes, mert merev a fagytól.Ezzel, meg sok mással nem számol­nak? - forogtak agyában a gon­dolatok. De hogyan mondja el? Lám csak, az intelmére a fiúk milyen érthetetlen ábrázattal néztek rá. Az erdész zavarát lep­lezve, ha nyögve is, de kikín- lódta a szót:-No, no, csak lassabban a testtel. Láttam én már favágót a rádölt fa alatt meghalni. .. alán már nem is hallották, a vállalkozók amit az er­dész mondott. A Bölönö­sön felzúgott a motorfűrész, csattogtak a balták. Az erdész már nem tudott sza­badulni a tűz mellett életre kelt gondolataitól. Ilyen tél végi idő volt akkor is. A Hármashatár í

Next

/
Oldalképek
Tartalom