Nógrád Megyei Hírlap, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-29-30 / 24. szám

8 HÍRLAP

ÉLET-KÉPEK

1994. január 29-30., szombat-vasárnap

A rendőrök életéről szóló gyermek- rajzpályá- zat első díját az alsó tagozatosok között Kiss Eszter, a salgótarjáni Gagarin iskola első osztályos tanulója nyerte Értünk vannak című munkájával.

s NHákx.

__:__- A kiállítás megnyitóján a negyedikes Szűcs Árpád billentyűket bűvöl egy zongorán

RENDŐREI

GYERE «

K

icsi gyerkőcök voltunk, bicikliztünk: le az útra, fel a járdára, oda-vissza. Hirtelen rendőrök termettek mellettünk. Bár az utcában alig volt forgalom, figyelmeztetően szóltak: vigyázzunk magunkra. Egyikőjük váratlan ötlettől vezérelve mondta: mutassuk a körmünket, hadd lássa, mennyi kosz van alatta. Volt mit néznie. Attól fogva, ha megláttam a rend őreit, mindig ránéztem a körmömre. De nem voltak többet kíváncsiak a manikűrömre.

Másoknak tán’ másféle gyermekkori emlékeik vannak róluk. Akad oly szülő, aki ma is velük rémisztgeti gyermekét: ha rossz leszel, elvisz a rendőr. Akad, aki már kiskorában azt vallja: rendőr leszek, ha megnövök. A napokban rajzkiállítást rendeztek a salgótarjáni Gagarin Általános Iskolában arról: milyen elképzelése van a gyermekeknek a rendőrökről.

Összefogással - Bocsó Tamás, az Arany János iskola 8. osztályos tanulója a felső tagozatosok első díját nyerte rajzával

A rendőrség életéből Faludi Piroska, Arany János iskola, 8. osztály - II. díj

A viszontlátás öröme - Kerekes Zsuzsanna, a Rákóczi iskola 6. osztályosa III. díjas

Forgalomirányítás - Pauló Ágnes a Gagarin, 2. osztályos tanulója III. díjat kapott rajzára

A társadalombiztosításban már megtörtént

187 milliárd szociális, egészségügyi ellátásra

A társadalombiztosítás által folyósított, de nem tb-for- rásból finanszírozott ellátások köre azokat a fizetésen és nyugdíjon felül kapott támogatásokat érinti, amelyeket szociális, egészségügyi helyzetünk, állapotunk miatt állam- polgári jogon kapunk. Ebben az évben több mint 187 milliárd forint jut erre a célra, vagyis személyenként és évente mintegy 18 700 forint.

A különböző ellátások közül a legjelentősebb kiadást a családi pótlék jelenti, melyre 1994-ban 104 milliárdot folyósítanak. Új tétel a központi költségvetésben a várandóssági pótlék, mintegy 2,9 milliárd forint összegben. Mint ismeretes, erre azok az édesanyák jogosultak, akik jelentkeztek a családvédelmi szolgálatnál, és betöltötték harmadik hónapos terhességüket. Gyermekgondozási díjra 21, míg gyesre 8,5 milliárdot költenek az idén. Szintén nem a járulékfizetők pénzéből, hanem a központi költségvetésből folyósítják a politikai rehabilitációval kapcsolatos nyugdíjkiegészítéseket, ebben az évben 8,5 milliárd forintot.

Bányásznyugdíjakra, a vakok személyi járadékára, a hadigondozottak ellátására 1,5-1,5 milliárd forintot különítettek el. A

megváltozott munkaképességűek átmeneti járadékára, rendszeres és egyéb szociális járadékokra csaknem 16 milliárdot lehet majd költeni. A kárpótlással összefüggően 1,5 milliárd a tulajdoni, 800 millió forint pedig a személyi kárpótlás címén, vagy életjáradék formájában jár az érintetteknek.

Több tízezren a munkanélküliség helyett korengedményes, illetve előnyugdíjat kapnak. Az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséig helyettük a Foglalkoztatási, ' illetve a Szolidaritási Alapból fizeti az állam az éves szinten több mint 15 milliárd forintnak megfelelő tb-járulékot. (FEB)

Hatévesen sarokba állították - A méltóságot Gután tanulta

A nemzetiségi törvényben is csak az a jó, ami igaz

Jakabné Singely Mária, a képviselőnő ma is közszeretetnek örvend szülőfalujában

Kevesen tudják, hogy Gal- gagutának van egy MSZP-s országgyűlési képviselője. No, nem a körzetben indult 1990- ben, de ebben a kis faluban született Jakabné Singely Mária. Itt van a szülői ház, sajnos már szülők nélkül. A képviselő népszerűsége töretlen Gután. Ahogy az emberek körülfogták őt a kultúrházban, az mindennél kifejezőbb volt.- Úgy hallom, önt a faluban csak Singely Marinak hívják?- Örülök ennek. Az a Singely Mari vagyok, akire még emlékeznek, aki az iskolában hatéves korában tótul beszélt, mert másképp nem tudott. Szeretett a tanító néni, mégis a sarokba állított. 1942-t írtunk akkor.

Összetartó hagyományok- Nehéz sorsú emberek között nőtt fel. Gondolom, megtapasztalta a paraszti létet.- Egyetemistaként is hazajártam. Együtt arattunk az édesapámmal, cséplőgéphez jártunk. Markot szedni, sőt fonni is tudok. Végeztük a paraszti munkát. Nagyon szép, rituális ünnepekre emlékszem. Csodálatosak voltak az évszakokhoz kötődő, közösséget összetartó hagyományok. Gondolok a tollfosz- tás, kukoricafosztás, fonás hangulatos munkáira.- Mintha sajnálná, hogy kihaltak ezek a szokások?...- Igen, sajnálom, mert nem lépett a helyébe semmi. Az élet nem teremtett mást az egykori jó ízű összejövetelek helyett.- Gyakran tér vissza szeretett falujába?- Érdekes, hogy a fiam, aki elismert biológus-kutató Amerikában, amikor honvágya van, Gutára vágyik. Pedig Pesten született, ott járt egyetemre. A nyarakat itt töltötte a nagyszülőknél. Nyáron eljön a család a szülői házba. Időnként 18 emberre főzünk a húgommal. Minden szál ideköt bennünket.- Milyen örökséget kapott a falusi emberektől?- Az igazi emberi méltóságot, a kiállást itt tanultam, ebben a közösségben. Mert meg kell állni az emberek előtt akkor is, ha bántjuk őket. A faluban tanultam meg a földműves emberektől és a babtista gyülekezettől a tartást, a másság elfogadását.- Mikor került el Gutáról?- Tizenhárom évesen Pestre kerültem, a szlovák iskolába. Egy évig még népviseletben jártam a fővárosban.- Mára megváltoztak az emberek a faluban?- Azt hiszem, a nyitottságuk,

őszinteségük

megmaradt.

Talán kicsit keserűbbek, magányosabbak lettek a gutaiak is. Lehet, az emlékek megszépítik a múltat, de úgy emlékszem, egykor sokkal vidámabbak voltak az emberek.-Ön hosszú időn keresztül képviselte a magyarországi szlovákok érdekeit.- Nem legitim módon, ahogy mondják manapság.- Jó, de mégis kíváncsi lennék a véleményére.- A nemzetiségi politika a retorika szintjén maradt, kár lenne mellébeszélni. Végül is a 80-as évek végén kezdett cselekvéssé válni a hangos szólam, ám a kisnemzetiségi kollégium nem tudta kifutni magát. Sok mindenbe belefogott a Németh- kormány, de a megvalósításra nem maradt idő. Ma is csak retorikáról beszélhetünk.

Érzékeny kisebbség-Van nekünk nemzetiségi törvényünk!-Valami nem attól igaz, hogy törvény, hanem attól törvény, hogy igaz. Bizonyos igazságok a magyarországi nemzetiségekre kimondattak. Azt gondolom, hogy ami nem az igazságot foglalta törvénybe, nem válik valósággá.- Szomszédainknál felerősödött a nacionalizmus.-Erre nagyon érzékenyek a mi kisebbségeink. Mi talán gyorsabban vesszük észre, hogy

hol van a baj, mert többféle érzékenységünk van. Megérez- zük, hol történt a kapcsolatfelvételben elhibázott szóváltás.

Érték a szlovák nyelv-Nem szeretünk róla beszélni, hogy a szlovák nyelvű oktatásban komoly hiányosságok tapasztalhatók. Miként látja az oktatás helyzetét?- Sajnos, alacsony színvonalú a szlovák nyelvű képzési rendszerünk. A dolog rákfenéje ott van, hogy a pedagógusképzés roppant gyenge. Működött a kontraszelekció, és a pedagógusoknál ez hatványozottan jelentkezett. Az ment erre a pályára, akit sehova nem vettek fel - tisztelet a kivételnek. Ha a pedagógusképzés elé magasabb követelményeket állítanak, javulhat a helyzet.-Az általános iskola után hol tanuljon az a szlovák ajkú diák, aki meg szeretné őrizni anyanyelvét? Mindenki mégsem mehet Budapestre.- Politikai kérdés is, hogy a társadalmi értékrend hierarchiájában egyáltalán a szlovák nyelvnek van-e helye? Elfogadja-e értéknek a magyar társadalom? Persze, jó lenne, ha Salgótarjánban is indulna legalább egy szlovák középiskolai osztály. Szemléletváltásra lenne szükség.

Ádám Tamás

Erdei arcok Kisbükk alján, falu szélén

H

ihetetlen, hogy mennyire megváltozott ez a kemény erdész ember! Olyan gyengéd szeretettel ápolja betegeskedő, ágyhoz kötött feleségét, hogy azzal akár azt is példázhatná, milyen az igazi, hitvesi szeretet.

Az erdész változása azért szembetűnő, mert régebben, akár a vihar, sergett-pergett körülötte a napi élet. Most viszont csend van a faluszéli erdészházban. A kapu kilincse sem fénylik úgy, mint régen. A komondor is, ha néha ugat egy-kettőt a hátsó udvarban. Még a vonat kavar tovatűnő zajt, amikor kibukkan az erdő alján.

Nyugállományú erdész lett Gábor Sándor. Àhogyan a tisztesség megköveteli az erdei embertől, rendesen átadta kerületét a fiatal eredésznek. Letette a szolgálati fegyverét is, és visszavonult az erdészházba. A tágas udvar az erdő aljáig ér, ott minden a helyén van. A lakásban fénylik a tisztaság. A konyhából friss étel illata terjeng. Ő a takarító, a szakács és minden, ami a házi élethez kell.

Ha csak moccanás is hallatszik a szobából, máris szelíden kérdi: „Tessék anyuka? Kértél valamit?” Tekintetem miközben a napsütötte szobát járja, feleségén akad meg. Borús a hangja, és nagyon halk:-Így adódott - tárja szét a karját -, de reménykedünk!

Akit régi szálak fűznek az erdészhez, és látta őt az erdőben, hegyen-völgyön „birkózni” kerülete rendjéért, s látta, amikor kemény fellépése nyomán hu- nyászkodva hátráltak meg előtte a hírhedt fatolvajok, nehezen fogja fel ezt a magába zárkózott csendességét. Az ember azt gondolná: akit keményre gyúrt a természet, soha nem lágyulhat el.

Vonakodva ugyan, de elsuttogja:- Meg kell osztanom az életemet - s tekintete közben a szobát járja.

E

lső találkozásunk emlékezetes maradt. A mélyre mosott Sós-árok mentén szemlézett az éppen akkoriban érkezett fiatal erdész. Vékony testalkatú, fürge mozgású és élénk tekintetű volt. A szavakat a szokottnál gyorsabban pergette. Nem sokat, csak annyit mondott:- Békés ez a táj...

Számára csakugyan békésnek tűnhettek a terebélyes tölgyektől árnyékolt dombok, hiszen ő a Kárpátok hegyeihez szokott. Onnan sodródott a Bükkön át ide, az északi szelí- debb hegyek erdeibe.

A

honnan jött, ott a napi járás legfeljebb a hóborította hegy áttekintésére, ha elég volt. Már hogyne lett volna számára békés hatású ez az erdő. Az inaló szarvast, a felpattanó őzet, a zajosan rendetlenkedő vaddisznót ő szelídített vadon élőknek tekintette. Neki ott fent, a havasokban a medve volt a vetély- társa, meg a falkákban vonító farkasok.

Erre a mesének is beillő Kárpátokra emlékezett vissza. Mi mást felelhettem: csodálatos lehet az a tájék.- Ez is az - mondta, s közben széttekintett.- Milyen szelíd!

Itt megtalálta azt, amit keresett, miután a kemény erdészkedést hátra hagyta. Mégsem lett olyan békés élete, ahogy gondolta.

Erről azonban nem szívesen beszélt soha. Legföljebb annyit, hogy egye meg a fene. se lel-