Nógrád Megyei Hírlap, 1993. december (4. évfolyam, 280-305. szám)
1993-12-24-26 / 300. szám
4 EMBEREK - SORSOK 1993. december 24-26., péntek - vasárnap Pékpremier • MÁTRATERENYE. Hosz- szú szünet után ismét lesz péksége a nagyközségnek. A Jászságból érkező Táhl és Társa Bt. két pékmestere privatizálta a régi péküzemet, és fáradtságos munkával felújították. Jövő év január elejétől kezdik meg a kenyér sütését, de már karácsony előtt befűtöttek a kemencékbe. Szerdán éjszaka például - megrendelésre - csókoskalácsot, 150 rúd bejglit sütöttek a helybeliek ünnepi asztalára. Hópehely diszkó • SALGÓTARJÁN. December 25-én 19 órától a városi sportcsarnokban immár hetedszer rendezik meg a karácsonyi zenés szórakoztató műsort. A Hópehely diszkó nevet viselő programban ezúttal is lesz tombola, s először láthatnak az érdeklődők színes lézershow-t. Fidesz-karácsony • PÁSZTÓ. A választókerületben a Szurdokpüspöki Általános Iskola kapta meg elsőként a Fidesz karácsonyi sportfelszerelési ajándékát. Kedden a tari óvoda gazdagodott lemezjátszóval, míg a pásztói Dózsa Általános Iskola sportfelszereléseket, a GYIVI és a Múzeum téri óvoda pedig egyéb ajándékokat kapott a héten. Könyvek az ünnepre • NÓGRÁDMEGYER. A község általános iskolája pályázatot nyújtott be a könyvtár fejlesztésére. Sikerrel járt, hiszen a közelmúltban 30 ezer forintot kapott erre a célra. Jézuska telefonja • NÓGRÁD. A község nem mindennapi ajándékhoz jut a Matáv Rt.-től: a karácsonyi ünnepek után átadják a telefon- központot, s a már meglévő készülékeket bekötik a crossbar hálózatba. Ezzel a település bekapcsolódik az országos és a nemzetközi távhívásba. In memóriám, nógrádi szénbányászat! kellett foglalkozni. Vájárként szenet termeltem, de ha a helyzet úgy kívánta, akkor a lakatos vagy villany- szerelői feladatokat is elláttam. Nem várhattunk arra,hogy majd jön a szaki. Ismerni kellett az embereket: tudni, kit milyen munkára lehet beosztani. Szerettem a bányászéletet, jó Bodzás József az édesapját követte a bányába csapatunk volt.-A bányában megsérültem, háromszor műtötték a térdemet - folytatja az idősebb testvér. - Rokkantnyugdíjba mentem. De most sem tudok meglenni munka nélkül. Nem lehet azt máról holnapra abbahagyni. Ha hirtelen leállnák, hónapok múlva talán meg is halnék. Hiányzik a bánya, hiányzik a bányásztársaság. Abban a közösségben, akárcsak a családban, összetartottunk. Igaz, egymásra voltunk utalva. A bányában egy ember nem ember . . . Védőpajzs vasból es fából-Nem volt veszélyes odalent dolgozni?-Több száz méterrel a naptemetőbe került. Most is eszembe jutnak idősebb Dinka Gyula szavai: „Nincs olyan szerszám, ami megtartja a hegyet.” A bányamentésre terelődik a beszélgetés. — A szervezet az élet- és vagyonmentést szolgálta - mondja József. — Tagjai bányászok voltak, akiket kiAz öcs, Bodzás Gyula is bányász akart lenni Amikor még termelt a szorospataki 11-es fronton Kaszás Ottó, Bozó Károly és Kovács II. József M átraszőlős egyik lakásának konyhájában ülünk. Szemben velem két férfi: testvérek. Mesélnek bányákról, bányászokról, bányamunkáról. A saját sorsukról, hiszen mindketten bányászként keresték a kenyerüket.- Valamikor az apám is bányában dolgozott. Jómagam tizenhat évesen, 1959. szeptemberében lettem bányász — kezdi Bodzás József. 34 esztendő a szénfalnál- Három évig voltam vájártanuló: a gyakorlatot Kata- lin-aknán kezdtem. Miután megszűnt, átmentem Szorospatakra. Később átváltottam a bauxitbányászatra, ott jobban fizettek. De hat hónap múltával visszahúzott a szívem. Idővel Tiribesre kerültem, bezárása után pedig megint visszatértem Szorosra. Nyugdíjba mégsem innen, hanem Kányásról mentem. A többszöri munkahelyváltás nem rajtam múlt: már előszele volt a bányászat visszafejlesztésének.- Milyen volt a bányászmunka?- Változatos. Sok mindennel- Ha nem tetszett volna a bányászélet, nem húzunk le 34 évet a szénfalnál - szól közbe az öcsse, Bodzás Gyula. szint alatt mindenki magának emelt védőpajzsot a feje fölé vasból és fából. Aki hibázott, nem ritkán az omlás alá, majd a képeztek, s akik időnként egy- kéthetes szolgálatot adtak.- Mindketten mentettek?- Kányáson, Tiribesen, Szoroson tettük a dolgunkat.- Voltam olyan mentésen, ahol négyen haltak meg - említi a fiatalabb férfi. - Négy napig tartott a küzdelem. Csak egy fiú maradt életben az omladék alatt. Kiabált: ’’Segítsetek! Segítsetek!” Rátaláltunk. Föltették a hordágyra, elkezdték adni neki az infúziót. Sajnos, nyolc másodperc múlva meghalt. Fekete kenyér könnyekkel- Akkor otthagytam a bányát - jegyzi meg a bátyja. - Úgy éreztem, ez így nem mehet tovább. Rá kellett döbbenteni az akna vezetőit, hogy a biztonság az első. A hiányosságok ellenére akkoriban ezreknek adott biztos kenyeret bánya. Mostanra bezárták a tárnákat, külföldről vesszük a drága szenet.- A bányászat fénykorában száznégy akna termelt megyénkben. Utóbb már csak négy volt, de az is hatezer embernek adott kenyeret. Bezárásukkal milliárdos értékeket pazaroltunk el - sorolja Gyula. Hangja elcsuklik. Könnyek nélkül nem lehet 1993 decemberében bányászatról beszélni Nógrádban. Kohári Csaba Pásztói portré - A rendjét feloszlatták, de a hivatását nem tudták elvenni tőle Erdei emberek Mintha mindig apáca lett volna Varjason a favágók Jánosi Ilonka Pásztón él. 1922. november 12-én született Békéscsabán, s - Mária Kinga nővér néven - 1942-ben lépett be a kifejezetten betegápoló Szent Ferenc Rendbe. 1946-ban kezdett el betegápolást tanulni, s miután megkapta az oklevelet, Kecskemétre került, ahol a rend feloszlatásáig, 1949-ig dolgozott. A minap arra kértem, beszéljen róla, hogyan is lett apáca.- 1940-ben Békéscsabán láttam az utcán két nővért. Sokáig néztem utánuk, s akkor elhatároztam, hogy én is ilyen akarok lenni. Váratlanul jött a hivatásnak ez a tudata, szüleim megpróbáltak szelíden visszatéríteni. A bátyám mondta is, nem vagyok én csúnya leány, hogy zárdába kellene vonulnom. Amikor látták, hogy elköteleztem magam, nem gördítettek akadályt az utamba. Miközben mesél, fekete-fehér, csíkos szélű és elsárgult fotográfiákat mutat. A képekről zárt, titokzatos világ tekint ránk. Fiatal lányok hosszú, fekete ruhában, fehér köténnyel, fejükön fátyollal. Mosolyognak, nincs rajtuk szomorúság. Nincs tovább Aztán mesélni kezd hivatásáról, a zárdabeli életről. Amikor arról a bizonyos napról érdeklődöm, amikor megtudták, nincs tovább, mintha kicsit fátyolossá válna a tekintete.- Reggel hét órakor még felmentünk a kórtermekbe, de kilenc órakor már szóltak, menjünk le a nővérlakásra. Aztán már nem volt szabad visszamennünk az osztályra még a személyes holmijainkért sem. El sem tudtunk köszönni a betegeinktől. Előbb a pesti Fő-anyaházban voltam, majd újév után egyik társammal Diósgyőrbe kerültünk, ahol leváltottuk a vasgyári kórházban dolgozó két idős nővért. Rengeteg égett beteg volt ott, s nagy lelki erőre volt szükségünk.- Megérkezésünk után nem sokkal itt is feloszlatták a rendet. Visszakerültünk az anyaházba, ahol június végén le kellett vetnünk a ruhát. Összeszedtük a személyes holmijainkat, kaptunk két civilruhát - egy ünnepit és egy hétköznapit -, és haza kellett mennünk. Persze, azért óvatosan kapcsolatban maradtunk egymással, mert nagyon figyeltek bennünket.- Szerettem volna Békéscsabán elhelyezkedni a kórházban, ahová végül is nem vettek föl, Jánosi Ilonka: Foglalt vagyok bár nővérhiány volt. A főnöknőm segített, s így találtak nekem munkát Pásztón. Egymás családja- A karácsonyok hogyan teltek a zárdában?-Nagyon szép volt nálunk. Mi az Úr Jézus születésnapját ünnepeltük. Akkor kezdődött a mi megváltásunk. Énekeltünk, beszélgettünk. Családnak hívtuk egymást. Én alapjában véve még most is szerzetesnő vagyok, bár a rendemet feloszlatták, és nem apácaruhában járok. Egyedül a gyűrű az, ami figyelmeztet: foglalt vagyok. K. Cs. H iába, hogy az aszfalton licseg-locsog a víz, kint a Varjason, ott aztán igazán tél a tél. A hó féllábszámál alább nem ülepszik, ellenkezőleg egy-egy átfutó hózápor tovább hizlalja. Kint a gerincen pedig vastag dér lepi a fákat. Szépnek szép, de a favágónak megpróbáltatás. Azon a hirtelen meredeken termel most tűzifát Oláh Gyula és a csapata. Zúg a fűrészgép, zuhog a kivágott fa, fújtatnak a fát vontató lovak, gyarapodik a fadepó. Amit ezek a favágók művelnek a tél szorításában a mi Felső-Cserhát erdős vidékünkön, az igen! Itt van nyomban példának Oláh Gyula két gyönyörű muraközi, erdei lovával. Nincs az a teher, amit ezek el ne mozdítanának. Pedig olyan szakadékokból húzzák a mázsás rönköket, hogy megállni nehéz az oldalban. Aztán Lázó Ernő, a fűrészgépes, dönti a fát, méterre darabolja. Jutkának, a feleségének és Jolánnak, a segítőtársnak, meg kell kapaszkodniuk, hogy győzzék sarangba rakni a rönköket. És ezt így végzik már évek óta, télen-nyáron, szerződéses egyezséggel az erdészettel. Gyula ezt az állapotot a világ legegyszerűbb módján intézi el:- Mi így keressük a kenyerünket... A fogatos most igazán jó kedvében van. Pedig a Varjason megint rázendített a hó. Ä lovakkal megnehezült a mozgás. De az elmúlt hétvégi kétnapos disznótoros vigasság még ott lüktet az ereiben. Két disznót vágtak. Azt tartják, ehhez a munkához kell is a jó étel. Gyula azért hozzádörmögi:- Meg egy kis jó italocska is! Volt ez is, az is a torban. De ki tudná, mi okból, ezen az emberen nem fog se étel, se ital. Kis keszeg ember maradt. Hát még amikor a muraköziek mellé áll, akkor tűnik csak igazán apró termetűnek. De nála nem az izmok jelentik az embert, hanem az ész. Fél életét az erdészetnél töltötte el, most is annak szolgál, de már vállalkozóként Ernővel meg a két lóval. Az erdei munkások nem szeretik a sok beszédet, Oláh Gyula még a legkevesebbet sem, ezért inkább fejével billenti az igent, meg a nemet. A lovaival, az igen, azokkal viszont eltársalog. Még az őszön történt, hogy lőtt szarvasbika Mai „macskakorömpörkölt" Időről mondják íróasztalán kifőzte: Zöldi László Akcióba lendül a kormányzat Lejárt a sértődött válaszok kora Katona Tamás történész, a Miniszterelnökségi Hivatal politikai államtitkára 1993 nyara: Magyarországon tetőznek az indulatok Eljött a magas szintű této- vaság kora Csoóri Sándor költő, a Magyarok Világszövetségének elnöke Némi helyeslés a másik oldalról Ez nem a szalonhazudozá- sok ideje Buják Attila újságíró, a Kurír munkatársa 1989 karácsony: „forradalom” Romániában Eljött a boldog verések ideje Kányádi Sándor kolozsvári költő Pártprogram, választások előtt Lehet, hogy még többet kell kihozni ebből a kevés időből Lezsák Sándor lakitelki sátorverő és néptanító, az MDF ügyvezető elnöke
